Mostanra már közhely, de kevés olyan
korszaka van az emberiség történelmének, amely annyira dokumenált lenne, mint a
konfliktusokkal terhelt XX. század első fele. Talán sokaknak csömöre lehet már a
témát feldolgozó, futószalagon érkező filmekből, könyvekből és számítógépes
játékokból, de személy szerint én nem bánom, hogy a téma ilyen sokáig
“aktuális” marad, mert aki elfelejti a múltat vagy nem tanul belőle, az annak
újraélésre lesz előbb-utóbb kárhoztatva.
Sir Ian Kershaw - A pokolba és vissza című
munkája a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben és egy rendkívűl
ambíciózus két kötetes szintézis első felvonása. A szerző fő kutatási területe
a XX. századi Németország társadalmi fejlődéstörténete és egyenesen a
legnagyobb Hitler-szakértőnek tartják. Megszokottan magas színvonalú tálalást
kaptunk a keményfedeles kötet formájában, borítón a normandiai partaszállásról
készült ikonikus felvétetellel és a belső oldalakon is számos térképet és
korabeli felvételt találhatunk.
Szeretném gyorsan az elején egy
félreértéssel kezdeni, ami számomra eleinte meghatározta a könyvhöz való
hozzáállásomat. Valószínűleg a borító, illetve a témához kapcsolódó
elfogultságom miatt én elsősorban egy háborús témájú írásra számítottam. Bár
megkerülhetetlen ebben a könyvben is a két világégés hadi cselekményeinek
hozzávetőleges érintése, de alapvetően egy társadalomtudományi szintézist tart
kezében az olvasó és nem pedig egy hadikrónikát. A csaknem 600 oldalas kötetben
nagyjából 50-60 oldalt tesz ki a két apokaliptikus léptékű világháború
összefoglalása. Ez nem feltétlenül kritika, hiszen így utólag utánanézve
megértettem, hogy ez nem is volt sohasem a fő irányvonal, de úgy gondolom, hogy
mégis fontos lehet kiemelni minden érdeklődő számára, aki az elolvasását
fontolgatja.
Miről is szól akkor a mű? Elsősorban a
háttérben húzódó szociális, politikai és gazdasági folyamatokról, a háború fő katalizátoraiként
szolgáló tényezőkről és arról, hogy milyen mértékben alakultak át az európai erőviszonyok
az egyes konfliktusok végére. Olvashatunk a politikai rendszerek és pártok
kialakulásáról, a gazdasági szempontokról, a szociális ellátórendszerek
összeomlásáról és újjászületéséről vagy az egyházak egyre csökkenő befolyásáról
is. Nagyon fontos szerepet kapott Európa etnikai összetételének és kegyetlen
átrendeződésének taglalása is.
A könyv nagyra vállalkozik és szerintem ezt
az olvasási élmény rovására teszi. Szinte minden európai ország érintve van,
még ha olykor csak egy kisebb bekezdés erejéig is, és a téma nagysága, valamint
a terjedelmi okok miatt a szöveg rendkívül tömörre sikeredett. Szinte olyan
érzésem volt, mintha egy nagyon hosszú újságcikket olvastam volna, ahol minden
szónak és vesszőnek jelentősége van, nehogy kifussunk a rendelkezésre álló
helyből. Inkább már-már egyetemi szintű tankkönyv, mint szórakoztató irodalom.
Cserébe viszont hihetetlen mennyiségű információt kapunk (amelyet érthető módon
Nagy-Britannia enyhe túlsúlya jellemez), aminek segítségével jobban
megérthetjük Európa múltját és az abban gyökerező jelenét.
“Az anyagi pusztítás mértéke az európai
szárazföldön messze felülmúlta az 1918-ast, az emberveszteség pedig legalább
négyszeresen haladta meg az első világháborúban meghalt katonák számát. Mégis,
az első világháború hagyott maga után krónikus politikai és gazdasági
zavarokat, s vetette el ezzel a konfliktus kiújulásának magvait. Az újabb, még
borzalmasabb katasztrófát, az első világháborúval éles ellentétben, az előre
nem látott stabilitás és – legalábbis a konfliktus nyugati felén – a példátlan
anyagi jólét rendkívüli korszaka követte. Hogyan volt ez lehetséges?”
Talán ez a szerző által felvetett
legértékesebb kérdés, amelyre érzésem szerint a könyv végére választ is kapunk,
úgyhogy egy értékes perspektívával gazdagodhatunk. Az utolsó oldalak olvasását
már teljesen beárnyékolta az Ukrajnában kirobbanó háború, ami valahogy az egész
könyvet hátborzongatóan aktuálissá tette. Véget ért a példátlan, majd 70 évig
tartó békekorszak, Európa újra fegyverkezik és a történelem a maga XIX. századi
véres módján új lapot ír. Bízzunk benne, hogy nem egy újabb hosszú pokoljárás
nyító fejezetének vagyunk szemtanúi!
Szívből tudom ajánlani a könyvet a
társadalomtudományos szempontú nagy átfogó szintézisek kedvelőinek, de a
hadtörténet szerelmesei csalódni fognak. Bár a két világháború értelemszerűen a
központi fókusz, de ha egy klasszikus dráma szerkezetet veszünk alapul, akkor
itt az előkészületen van inkább a hangsúly és nem a tetőponton. Ez nem
feltétlenül baj, hiszen rengeteg írás foglalkozott már eddig a hadi
cselekményekkel, és ha érdeklődünk a múlt század első felének politikai és
szociális dinamikája iránt, akkor értékes kötettel gazdagodhat könyvespolcunk.
Írta: Süni
Na ez nem az én könyvem, bár mindig érdekeltek az összefüggések, de kicsit túl tudományosnak tűnik én inkább a kémregényes fajtát szeretem. Kinga
VálaszTörlésSüni is sokáig olvasta, igaz mellette hat másik könyvet is kézbe vett. Szerinte sok az információ, de hasznos.
Törlés