Ian Kershaw - A pokolba és vissza

 

“Úgy tűnt, teljes törés szemtanúi vagyunk az emberi fejlődésben, az ember, mint értelmes lény teljes csődjét látjuk.”

Mostanra már közhely, de kevés olyan korszaka van az emberiség történelmének, amely annyira dokumenált lenne, mint a konfliktusokkal terhelt XX. század első fele. Talán sokaknak csömöre lehet már a témát feldolgozó, futószalagon érkező filmekből, könyvekből és számítógépes játékokból, de személy szerint én nem bánom, hogy a téma ilyen sokáig “aktuális” marad, mert aki elfelejti a múltat vagy nem tanul belőle, az annak újraélésre lesz előbb-utóbb kárhoztatva.

Sir Ian Kershaw - A pokolba és vissza című munkája a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben és egy rendkívűl ambíciózus két kötetes szintézis első felvonása. A szerző fő kutatási területe a XX. századi Németország társadalmi fejlődéstörténete és egyenesen a legnagyobb Hitler-szakértőnek tartják. Megszokottan magas színvonalú tálalást kaptunk a keményfedeles kötet formájában, borítón a normandiai partaszállásról készült ikonikus felvétetellel és a belső oldalakon is számos térképet és korabeli felvételt találhatunk.

Szeretném gyorsan az elején egy félreértéssel kezdeni, ami számomra eleinte meghatározta a könyvhöz való hozzáállásomat. Valószínűleg a borító, illetve a témához kapcsolódó elfogultságom miatt én elsősorban egy háborús témájú írásra számítottam. Bár megkerülhetetlen ebben a könyvben is a két világégés hadi cselekményeinek hozzávetőleges érintése, de alapvetően egy társadalomtudományi szintézist tart kezében az olvasó és nem pedig egy hadikrónikát. A csaknem 600 oldalas kötetben nagyjából 50-60 oldalt tesz ki a két apokaliptikus léptékű világháború összefoglalása. Ez nem feltétlenül kritika, hiszen így utólag utánanézve megértettem, hogy ez nem is volt sohasem a fő irányvonal, de úgy gondolom, hogy mégis fontos lehet kiemelni minden érdeklődő számára, aki az elolvasását fontolgatja.

Miről is szól akkor a mű? Elsősorban a háttérben húzódó szociális, politikai és gazdasági folyamatokról, a háború fő katalizátoraiként szolgáló tényezőkről és arról, hogy milyen mértékben alakultak át az európai erőviszonyok az egyes konfliktusok végére. Olvashatunk a politikai rendszerek és pártok kialakulásáról, a gazdasági szempontokról, a szociális ellátórendszerek összeomlásáról és újjászületéséről vagy az egyházak egyre csökkenő befolyásáról is. Nagyon fontos szerepet kapott Európa etnikai összetételének és kegyetlen átrendeződésének taglalása is.  

A könyv nagyra vállalkozik és szerintem ezt az olvasási élmény rovására teszi. Szinte minden európai ország érintve van, még ha olykor csak egy kisebb bekezdés erejéig is, és a téma nagysága, valamint a terjedelmi okok miatt a szöveg rendkívül tömörre sikeredett. Szinte olyan érzésem volt, mintha egy nagyon hosszú újságcikket olvastam volna, ahol minden szónak és vesszőnek jelentősége van, nehogy kifussunk a rendelkezésre álló helyből. Inkább már-már egyetemi szintű tankkönyv, mint szórakoztató irodalom. Cserébe viszont hihetetlen mennyiségű információt kapunk (amelyet érthető módon Nagy-Britannia enyhe túlsúlya jellemez), aminek segítségével jobban megérthetjük Európa múltját és az abban gyökerező jelenét.

“Az anyagi pusztítás mértéke az európai szárazföldön messze felülmúlta az 1918-ast, az emberveszteség pedig legalább négyszeresen haladta meg az első világháborúban meghalt katonák számát. Mégis, az első világháború hagyott maga után krónikus politikai és gazdasági zavarokat, s vetette el ezzel a konfliktus kiújulásának magvait. Az újabb, még borzalmasabb katasztrófát, az első világháborúval éles ellentétben, az előre nem látott stabilitás és – legalábbis a konfliktus nyugati felén – a példátlan anyagi jólét rendkívüli korszaka követte. Hogyan volt ez lehetséges?”

Talán ez a szerző által felvetett legértékesebb kérdés, amelyre érzésem szerint a könyv végére választ is kapunk, úgyhogy egy értékes perspektívával gazdagodhatunk. Az utolsó oldalak olvasását már teljesen beárnyékolta az Ukrajnában kirobbanó háború, ami valahogy az egész könyvet hátborzongatóan aktuálissá tette. Véget ért a példátlan, majd 70 évig tartó békekorszak, Európa újra fegyverkezik és a történelem a maga XIX. századi véres módján új lapot ír. Bízzunk benne, hogy nem egy újabb hosszú pokoljárás nyító fejezetének vagyunk szemtanúi!

Szívből tudom ajánlani a könyvet a társadalomtudományos szempontú nagy átfogó szintézisek kedvelőinek, de a hadtörténet szerelmesei csalódni fognak. Bár a két világháború értelemszerűen a központi fókusz, de ha egy klasszikus dráma szerkezetet veszünk alapul, akkor itt az előkészületen van inkább a hangsúly és nem a tetőponton. Ez nem feltétlenül baj, hiszen rengeteg írás foglalkozott már eddig a hadi cselekményekkel, és ha érdeklődünk a múlt század első felének politikai és szociális dinamikája iránt, akkor értékes kötettel gazdagodhat könyvespolcunk.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Kossuth Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: Süni