„A tehetségnek, szerencsére, semmi köze a gazdagsághoz.”
Talán már írnom sem kell, hogy mennyire szeretem a tartalmas
ifjúsági könyveket és szerencsémre mostanában több olyan regény került a
kezembe, amelyet igazán szívembe tudtam zárni. Ráadásul, ami elsőre bugyutának
vagy nem megfelelőnek – akár korosztály tekintetében- tűnik, az több esetben is
bebizonyította, hogy mennyire nem szabad csupán borító vagy fülszöveg alapján
megítélni. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, hogy a mostani olvasásom is
egy ilyen könyvet takar.
A.Victoria Vázquez – Lázadók című regénye 2020-ban került a
polcokra, még pedig a Napraforgó Kiadó gondozásának köszönhetően. Az elsőre képregényes
érzetet keltő kötet egy igen csak sokrétű és gazdag információt rejtő ifjúsági regény,
amely bár kezdetben a borító illusztrációja miatt nem vonzott, a témaköre miatt
mégis megvételre került, elvégre érdekel minden olyan könyv, amely a művészet
és ezen belül is a táncosok világáról mesél valamilyen formában. A kezdeti
ellenszenvet egyébként mára elfelejtettem és meg is állapítottam, hogy az egész
könyv egy kellemes rajzstílust követ, amely egyébként Carlos Navarro munkáját
dicséri. Hogy mi bajom volt mégis vele? Talán túl gyermetegnek éreztem, így
ennyi idő elteltével már nehéz megmondani, hiszen még megjelenést követően a
kosaramba került.
Egyébként ez a történet egy sorozat első része, amely
felvezeti, vagy úgy is írhatnám, hogy bevezeti az olvasót a Művészeti Iskola
mindennapjaiba és megismerkedhetünk a főbb karakterekkel is. De nézzük is, hogy
miről szól részletesebben a regény:
Patri ösztöndíjas diák, aki nagyszüleivel él. Sokszor
hátrányban van csoporttársaival szemben, mégis örök optimistaként szemléli az
életet. A hétköznapokat ugyan beárnyékolja Sara és barátnői ármánykodásai, de
igyekszik felvenni a tempót a többiekkel, bár a tánc testalkata miatt nem túl
könnyű a számára. Szerencsére csodálatos hangja pótolja valamicskét.
Carlos zárkózottsága és visszahúzódó viselkedése ellenére
kiváló táncos és kitűnő tanuló. A tehetséges fiú igyekszik a középmezőnyben
megbújni, pedig ennél sokkal többre is vihetné. Vajon mi késztett egy ilyen
sokoldalú ifjút arra, hogy magányosan töltse a napokat?
És akiről még illik szót ejteni az nem más, mint Carmen
Bethencourt, az iskola igazgatónője. Kiemelt figyelmet fordít a diákjaira és
mindenkiről pontos véleményt alkot. Letisztult, intelligens és következetes
szigorral kezeli a gyerekek és az iskola ügyeit. Igazságos, de sokat követelő
tanerő, aki a fenti négyes sorsát is egyengeti.
Mint látható, már a karakterek is különlegesek, bár az tény,
hogy nem probléma mentesek. Mindenkinek megvan a maga világának megfelelő
elvárásai, félelmei és sérelmei. Ennek a négy fiatalnak meg kell küzdenie a pubertáskor
nehézségeivel, az egyéni társadalmi problémákkal és egymással is. Ráadásul a
szigorú iskolai követelmények sem könnyítik meg a mindennapi életet. Egy nem
várt büntetés végkimenetele, valamint egy csoportos együttműködést igénylő
előadás végül egy útra tereli a fiatalokat. Vajon képesek lesznek a közös
célért elfogadni egymást és elérni céljukat? És mi köze egy nagyobb testvérnek
és a családsegítőnek mindehhez? Nos, ezekre a kérdésekre nem fogok felelni, de
bizonyos szinten választ remélhettek, ha belevágtok ebbe a kalandba.
„Hercegnők nem léteznek. Érted? A való életben a „tökéletes
szépség” nem más, csak smink. A nők dolgoznak, néha reggeltől estig, hogy a
családjuknak mindene meglegyen… Nincsenek tündérkeresztanyák, se varázslatos
üvegcipők, se semmi efféle. De legfőképpen: nincsenek hercegek. A Hamupipőke
egy hazugság (…).”
Ezt a történetet elsődlegesen Cris szemszögéből ismerhetjük
meg és az általa átélt események és gondolatok segítik hozzá az olvasót azon
információkhoz, amelyek egy viszonylag könnyen érthető és követhető kezdetet és
családi hátteret mutatnak be. A fiú dacossága és élénk természete sok probléma
forrása, mégis nagyon szerethető karakter. Az tény, hogy felvetül több fontos
kérdés is, amire nem feltétlenül kapunk választ, de ezt hamar el is lehet
engedni, hiszen egy sorozat első könyvéről van szó éppen.
Szubjektíven arra gondoltam először, hogy én mennyire
örültem volna anno fiatalon, ha ez a kötet a kezembe került volna. A táncosok
világáról van némi fogalmam és pontosan tudom, hogy mennyi lemondással jár ez
az élet. Ugyanakkor minden egy „elszenvedett” pillanat egy olyan csodálatos
élményt és eredményt ad az adott személynek, amelyért megéri küzdeni és
elengedni dolgokat, eseményeket, ételeket. Igen, ez a világ csak a külső
szemlélőnek fog csupa pompa és ragyogásként hatni, de minden előadás mögött sok
sírás, kemény munka és gyakorlás búvik meg. Ezért igazán csak az tudja
megérteni és értékelni ezt a kötetet, aki hasonlóképpen megélte, vagy átéli
akár most is a célért való kemény munkát.
A könyv nem csak a táncról és annak világáról mesél, hanem
számos komoly társadalmi és egyéni problémát is beleszőtt a meséjébe.
Olvashatunk diszfunkcionális családokról – akármelyik réteget tekintve-,
sebzett lelkű fiatalokról, túl magas elvárásokról, lemondásokról és igen,
verbális bántalmazásokról is. Úgy gondolom, hogy mindegyik tematika komoly és
külön is nehezen emészthető, így együtt talán picit fullasztó is lehet, de
szerencsére a könnyed nyelvezet és stílus elveszi az élét ezeknek.
Nagyon szerettem olvasni, mert komfortosnak éreztem ezt a
világot. Pontosan értettem, hogy Cris miért ilyen vad, a Sara viselkedése
mögött meghúzódó indokokat vagy éppen Carlos visszahúzódó viselkedését. Az
egyetlen karakter, akit csodáltam és nagy tiszteletet éreztem iránta, az az
igazgatónő volt. Egységesen bánt a fiatalokkal és mindig tisztelettel érte el a
célját.
Akiről nem írtam sokat az Patri. Vele cseppet nehezen
barátkoztam meg, mert számomra túl pozitív és könnyen alkalmazkodó szereplő
benyomását keltette. De így a könyv olvasását követően kialakult bennem egy
megérzés, miszerint ennek a hátterében is komoly indokok húzódnak meg és nem
biztos, hogy a látszat ellenére könnyed a lelke.
Összességében egy nagyon különleges és kimagaslóan fontos
problémákat boncolgató ifjúsági könyvet vettem kézbe.
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül mindenkinek. Tudom,
hogy számos témát nehezebb megemészteni fiatalon, de szeretném, ha adnátok
ennek a sorozatnak egy esélyt, mert akár segítőkezet is nyújthat egy megfelelő
pillanatban, a felhőtlen szórakozásról már nem is beszélve.
Amennyiben hallgatsz rám, akkor egy példányt polcodra teszel
és ehhez csak annyit kell tenned, hogy a Napraforgó Kiadó weboldalára
ellátogatsz.
Írta: NiKy
Hűha már dpbom is várólistára. Ez nekem valónak tűnik.
VálaszTörlésKinga
Gondoltam is rád olvasás közben, hogy mennyire tetszene neked. Kíváncsi vagyok a sorozat további részeire, te pedig ki ne hagyd ezt a remek könyvet! :))
Törlés