Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek,
amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?
Először is szeretném megköszönni a lehetőséget, kezdő
íróként nekem nagyon sokat jelent egy ilyen felkérés. Kate Moon álnév alatt
írok, egyelőre csak egy novellát publikáltam, ami tavaly decemberben a
Csillagtalan antológiában jelent meg.
7 éves korom óta falom a könyveket, de írással csak akkor
kezdtem el foglalkozni, amikor érettségi után a továbbtanuláson kellett
gondolkodnom. Akkor a nyomtatott sajtó és a könyvkiadás felé fordultam, de
regényírással 23 évesen kezdtem el csak foglalkozni. Az első nagy szerelmi
csalódásom indított el ezen az úton, valahogy le kellett kötnöm a gondolataimat
az örökös önmarcangolás és rágódás helyett. Ekkor született meg annak a
regénynek a főhőse és a történet alapja, amelyen most dolgozom, és amelyből
ízelítőt adtam a novelláskötetben is. Közel 15 évig csücsültem az ötleten, néha
írtam egy-egy bekezdést, de nem foglalkoztam vele intenzíven. Aztán 4 éve egyszer
csak berobbant a fejembe egy nagyobb lélegzetvételnyi részlet, és
„kikényszerítette” belőlem, hogy leírjam. Munka mellett másfél hét alatt írtam
meg az első kötet felét, többnyire útközben és éjszakánként. Az „Igazi
vadmacska” egy kis előzménytörténet ehhez a regényemhez.
Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami
elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről?
Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?
A regényem első kötete már két éve készen van, már a második
köteten dolgozom. A novellát tavaly augusztusban írtam, amikor lehetőséget
kaptam, hogy megjelenjen egy novellám a Csillagtalan c. novelláskötetben. Hirtelen
ötlet volt, hogy előzménytörténet legyen.
Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel
hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?
Eddig egy novellám jelent meg, „Igazi vadmacska” címmel. Alapvetően
fantasy a zsánerem, de van olyan történetem, ami hétköznapi emberekről szól.
Cselekmény- és párbeszédközpontúak a regényeim, a legjobb ötleteim
kutyasétáltatás közben születnek. Számomra minden apróság ihletet adhat.
Egy-egy utcán tapasztalt jelenet, vagy egy frappáns beszólás egy baráti
beszélgetésben mind-mind nagyon jó alapot adhat. A telefonomban van egy
jegyzet, amibe mindent felírok, különben hajlamos vagyok elfelejteni. Több
kötetre való ötlet, szójáték és jelenet van már feljegyezve.
Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre
a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az
egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz
el ezen az írói palettán jelenleg?
Egy novelláskötetben fontos, hogy legyen egy fő vonala a
történeteknek. A Csillagtalan esetében a romantika volt ez az alap, amire
mindenki épített. (Nekem nem nagyon sikerült, mivel nem vagyok valami
romantikus alkat, de igyekszem fejlődni e téren is.)
Szerintem fontos az egyén, mert mindenkinek saját stílusa
van, ami színesebbé tesz egy antológiát. Azon írók számára, akik már
publikáltak, ez egy jó lehetőség, hogy két megjelenő regény között is ébren
tartsák az olvasóik figyelmét, kedveskedjenek nekik egy kis aprósággal. A kezdő
íróknak, mint amilyen én is vagyok, pedig jó lehetőség, hogy megismerjenek és
felkeltsem az érdeklődését néhány olvasónak, akik talán bizalmat szavaznak
nekem, és kíváncsisággal fordulnak a majdan megjelenő önálló regényem felé is.
Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen
milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?
Mindenképpen olyan olvasóknak ajánlom, akik nyitottak és
szeretik a sokszínű, olykor meghökkentő történeteket. Azoknak, akik nem csak a
megszokott, már-már klisés romantikus mesék iránt érdeklődnek.
A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az
ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?
Amikor felajánlották, hogy írhatok egy novellát az
antológiába, csak annyit kaptam instrukciónak, hogy romantikus legyen és
amennyire lehet, az ifjúság számára is fogyasztható, tehát tömény szexjelenetet
ne tartalmazzon. Nem voltam biztos benne, hogy képes leszek ilyen történetet
írni, mert alapvetően én felnőtteknek írok, felnőtt főhősökkel. Aztán jött egy
kósza gondolat, hogy mi lenne, ha a főhősöm ifjúságából ragadnék ki egy
részletet. Egy olyan jelenetet, ami meghatározó volt az életében. Így született
meg az „Igazi vadmacska".
Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben
és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak
és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és
miért?
Az olvasás szeretetét a családomtól kaptam. Az első
könyveimet édesanyám könyvtárából kaptam, pöttyös és csíkos könyveken nőttem
fel. De imádtam Karl Mayt, Jules Verne-t, Alexandre Dumas-t és a magyar
romantikusokat (pl. Jókai, Mikszáth). Válogatás nélkül faltam mindent. Később
jöttek a krimik, édesanyám nagy Agatha Christie, Robin Cook és Lőrincz L.
László rajongó. A nénikém pedig megismertetett Jeffrey Stone, valamint Vavyan
Fable munkásságával, szerintem az érettségi tételek helyett is Meseanyó
könyveit olvastam. Ő nagy hatással volt rám, van olyan bétaolvasóm, aki
megemlítette, hogy érződik, hogy az ő regényein nevelkedtem. Felnőttkori
olvasásaim közül nagy hatással volt rám Anne Rice, Sarah J. Maas, George R. R.
Martin, Kathy Reichs, Laurell K. Hamilton és Pittacus Lore (a teljesség igénye
nélkül). Tőlük bármikor szívesen olvasok, de nyitott vagyok az újdonságokra is.
Jojo Moyes-től például még csak egy regényt olvastam, de az a szívemig hatolt
és új kedvencek között tartom számon Fróna Zsófit is.
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy
mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen
jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve?
Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a
történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha
mesélnél róla!
A főhősöm sok személyiségjegye „tőlem” származik. Igen, ez
néha számomra is ijesztő… A novellában szereplő személyek közül csupán
egyiküknek van „alapja”. Archernek egy régi, nagyon jó barátom szolgáltatott
személyiséget. A regényem már más tészta, ott több szereplőt is egy általam jól
ismert barát (régmúlt barát) ihletett meg. De Darius például, akinek fontos
szerepet szánok a későbbiekben is, az agyam (szívem) szüleménye teljes
mértékben. De az igazság az, hogy a hőseimnek saját, önálló életük van. Néha
úgy érzem, én csak csatorna vagyok, az eszköz, aki megírja a történetüket, és
ők léteznek valahol, egy másik univerzumban vagy időben. Nagyon kevés
szabadidővel rendelkezem, amit írásra tudok fordítani, a készülő regényem 60%-a
például BKV-n utazva, a mobilomba pötyögve született meg. Szerencsésnek tartom
magam, amiért könnyen megy az írás, nem kell „erőlködnöm”. Az már egy másik
történet, hogy mennyire sikerül jól megírnom, amit szeretnék…
Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az
írásaid által?
Az életet nem szabad véresen komolyan venni. A legnagyobb
sz*rban (bocsánat) is szükségünk van humorra, valamire, ami kizökkent. Azt
szeretném elérni, hogy amikor egy olvasó a regényembe merül, egy másik világba
csöppen, és annyira belefeledkezik, hogy elfelejt leszállni a villamosról. Ha
ilyen megesne valakivel, nagyon boldog lennék. Ha lesz olyan olvasóm, aki
hangosan elneveti magát, megfeledkezve önmagáról, az is határtalan örömmel
töltene el. Sírásra nem vágyom, de egyik kedvenc bétaolvasómból sikerült ilyen
érzelmeket is kiváltanom (ez nagyon meghatott engem, mert nem számítottam
ilyesmire).
Azt szeretném, ha az olvasóm örömmel merülne el a világomban
és velem tartana azon a hosszú úton, amelyet elterveztem. Teljes kikapcsolódást
szeretnék az olvasóimnak adni. Remélem sikerül.
Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban
alkotsz éppen?
Szeretném, ha idén megjelenne az első regényem. Felkértem a
Csillagtalan főszerkesztőjét, Ronnie W. A.-t, hogy dolgozzon a regényemen, és
nagy örömömre elvállalta. Emellett felkértem egy tehetséges grafikust is, hogy
dolgozzon velem, Rea Root művésznéven alkot. Február közepén szeretnénk
elindítani egy közös blogot, amely a főhősömhöz kapcsolódik, és idővel
beharangozóként is szolgál a megjelenő regényhez. Rea Root szolgáltatja hozzá a
grafikákat és szeretném, ha a regényemben is megjelenne néhány munkája, a
borítóról nem is beszélve. Úgy érzem, tehetséges és kreatív emberekkel
dolgozom, és szerintem egy nagyon jó dolog fog ebből a közös munkából születni.
Mindkettejükkel hosszútávú terveim vannak. (Na, most már ők is tudják… Lebuktam.
Remélem, nem veszik fel a nyúlcipőt!)
Végezetül pedig szeretném megragadni az alkalmat és
köszönetet mondani Pálffy Gergőnek, amiért felkarolt és esélyt adott a
publikálásra a Csillagtalan-ban. Köszönöm.
Neked pedig, kedves Nikolett, köszönöm a lehetőséget, remélem lesz még alkalmam „beszélgetni” Veled.
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy a Kate Moon's Diary oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!
A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó
oldaláról tudjátok megrendelhető!
Írta: NiKy
Egyre kíváncsibb vagyok erre a kötetre:)))
VálaszTörlésKinga
Természetes ez az érzés, elvégre egy nagyon jó könyvről van szó. Még nem olvastad, az hogy lehet? :D
Törlés