Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek,
mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek,
amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?
Frey Éva vagyok, a szerzői csoport legidősebb tagja. Ha visszagondolok a gyerekkoromra, azt
hiszem, én fejben mindig is író voltam. Amikor megtanultam a betűket, már le
tudtam jegyezni a történeteket, és rajzokat készítettem hozzájuk. Később,
tizenéves koromtól az érdeklődési köreimmel kapcsolatos regényekkel
próbálkoztam. Talán a zárkózottságom és
az élénk képzelőerőm ösztönzött arra, hogy az írás legyen az egyik hobbim.
Szeretem a magányos tevékenységeket, kikapcsolnak.
Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami
elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről?
Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?
Nálam ez fordítva történt: egy elkészült, de még kiadásra
váró regényemből merítettem az ötletet. Ez a regény egy kerettörténetbe foglalt
fiktív napló szerteágazó cselekménnyel és egészen más végkifejlettel, mint amit
a novellában bemutattam.
Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel
hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?
Realista fikciókat és egy valós történetet írtam eddig. Öt
regényemet nyomtattam ki egy magánkiadónál, mert szerettem volna könyvként
látni és a polcomra helyezni őket. Nem tudom, hogy a rokonaimon és ismerőseimen
kívül vásárolt-e ezekből valaki, mert előállítási áron kínáltam őket, és nem
néztem utána az eladási statisztikáknak.
A hatodik regénnyel kiadást nyertem egy pályázaton, amiről
ez a mondás jut eszembe: „Jól vigyázz, mit kívánsz, mert még beteljesül!”
Hozzám a realista stílus áll legközelebb. Szívesen írok és
olvasok napjaink kisemberéről, a különcökről, az útkeresőkről.
Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre
a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az
egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz
el ezen az írói palettán jelenleg?
Minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, tehát fontosnak tartom, hogy a közös munkában mindenki a maximumot nyújtsa.
Hogy hol helyezkedem el az írói palettán? Nem tudom. Nem
próbálok úgy írni, ahogy a többiek, csak azért, hogy eladhatók legyenek a
munkáim. Úgy írok, ahogy jön, és azt tapasztalom, hogy kicsi a felvevő-közegem.
Ez nem gond, mert vagyok annyira introvertált, hogy ne a nagyközönség igényeit
akarjam kiszolgálni.
Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek?
Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?
A Csillagtalan erőssége a stílusbeli sokszínűség, és azoknak
ajánlom, akik nem feltétlenül a megszokottat, a hagyományost, a sablonost
keresik egy antológiában. Tehát a nyitott, elfogadó olvasóknak ajánlanám.
A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az
ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?
A novellám szubjektív forrásból táplálkozik, ahogy a regény
is, amely az ötletet adta. Foglalkoztat a szerelem-szeretet érzésének mibenléte
és ezen érzések egymáshoz való viszonya vagy különbözősége. Érdekel, hogy
melyik az emberibb, a „magasabb rendű”, a fontosabb számunkra, emberek számára.
Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben
és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok
voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen
olvasol és miért?
Szeretek olvasni, jobban, mint filmet nézni. Szabó Magda és
Szilvási Lajos könyveit szeretem, utóbbival kapcsolatban azt szeretném
elmondani, hogy távol áll tőlem a politika és annak minden irányzata. Akitől
pedig mindig mindent szívesen olvasok, ő Stephen King. Horrort csak tőle
olvasok, mert hozzá képest bárki más gyengének tűnik, de mindegyik novellája és
regénye tetszik. Szeretem a nyers stílusát, a karaktereit és az általa alkotott
világok hangulatát. A fantáziája pedig lenyűgöző.
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy
mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen
jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve?
Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a
történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha
mesélnél róla!
Élni és élni hagyni.
A napokban fejeztem be utolsó fantasy regényemet, ehhez
keresek majd kiadót. Többet nem szeretnék ebben a műfajban írni.
Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket
olvashattok!
Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán
tudjátok megrendelni.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése