Csillagtalan antológia, szerzői mustra 5. - Interjú Frey Éva írónővel

 

Fotó: Liszi Renáta

Ma folytatjuk a Csillagtalan antológia szerzői mustráját, ahol a következő alkotónak nemcsak a személyéből, de a számunkra megálmodott novellájából is árad egy bizonyos elegancia. A kék könyv című történet egy csodálatos világba kalauzolja el a kíváncsi olvasót. Számomra kellemes időtöltés volt, és be kell, hogy valljam, nem csak egyszer olvastam. Mivel ismételten felmerültek bennem plusz gondolatok, így nagyon örültem, hogy a szerző elvállalta az interjú felkérésemet. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel Frey Éva írónővel készült beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Frey Éva vagyok, a szerzői csoport legidősebb tagja.  Ha visszagondolok a gyerekkoromra, azt hiszem, én fejben mindig is író voltam. Amikor megtanultam a betűket, már le tudtam jegyezni a történeteket, és rajzokat készítettem hozzájuk. Később, tizenéves koromtól az érdeklődési köreimmel kapcsolatos regényekkel próbálkoztam.  Talán a zárkózottságom és az élénk képzelőerőm ösztönzött arra, hogy az írás legyen az egyik hobbim. Szeretem a magányos tevékenységeket, kikapcsolnak.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

Nálam ez fordítva történt: egy elkészült, de még kiadásra váró regényemből merítettem az ötletet. Ez a regény egy kerettörténetbe foglalt fiktív napló szerteágazó cselekménnyel és egészen más végkifejlettel, mint amit a novellában bemutattam.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Realista fikciókat és egy valós történetet írtam eddig. Öt regényemet nyomtattam ki egy magánkiadónál, mert szerettem volna könyvként látni és a polcomra helyezni őket. Nem tudom, hogy a rokonaimon és ismerőseimen kívül vásárolt-e ezekből valaki, mert előállítási áron kínáltam őket, és nem néztem utána az eladási statisztikáknak.

A hatodik regénnyel kiadást nyertem egy pályázaton, amiről ez a mondás jut eszembe: „Jól vigyázz, mit kívánsz, mert még beteljesül!”

Hozzám a realista stílus áll legközelebb. Szívesen írok és olvasok napjaink kisemberéről, a különcökről, az útkeresőkről.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Minden lánc csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszem, tehát fontosnak tartom, hogy a közös munkában mindenki a maximumot nyújtsa.

Hogy hol helyezkedem el az írói palettán? Nem tudom. Nem próbálok úgy írni, ahogy a többiek, csak azért, hogy eladhatók legyenek a munkáim. Úgy írok, ahogy jön, és azt tapasztalom, hogy kicsi a felvevő-közegem. Ez nem gond, mert vagyok annyira introvertált, hogy ne a nagyközönség igényeit akarjam kiszolgálni. 

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A Csillagtalan erőssége a stílusbeli sokszínűség, és azoknak ajánlom, akik nem feltétlenül a megszokottat, a hagyományost, a sablonost keresik egy antológiában. Tehát a nyitott, elfogadó olvasóknak ajánlanám.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A novellám szubjektív forrásból táplálkozik, ahogy a regény is, amely az ötletet adta. Foglalkoztat a szerelem-szeretet érzésének mibenléte és ezen érzések egymáshoz való viszonya vagy különbözősége. Érdekel, hogy melyik az emberibb, a „magasabb rendű”, a fontosabb számunkra, emberek számára.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Szeretek olvasni, jobban, mint filmet nézni. Szabó Magda és Szilvási Lajos könyveit szeretem, utóbbival kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy távol áll tőlem a politika és annak minden irányzata. Akitől pedig mindig mindent szívesen olvasok, ő Stephen King. Horrort csak tőle olvasok, mert hozzá képest bárki más gyengének tűnik, de mindegyik novellája és regénye tetszik. Szeretem a nyers stílusát, a karaktereit és az általa alkotott világok hangulatát. A fantáziája pedig lenyűgöző.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Nem tudom, melyik híres író mondta, hogy végső soron mindenki önmagáról ír, de ez rám is igaz. Minden karakteremben benne vagyok, vagy benne van az a személy, aki lenni szeretnék.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Élni és élni hagyni.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A napokban fejeztem be utolsó fantasy regényemet, ehhez keresek majd kiadót. Többet nem szeretnék ebben a műfajban írni.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy