Az életünk folyamán legalább egyszer megkérdezik tőlünk,
hogy ki a példaképünk! Ez az önmagában látszólag egyszerű kérdés nem is olyan
könnyű, hiszen ki az az egy személy, akiről bátran kijelenthetjük, hogy
megtestesíti mindazt, aki lenni kívánunk! Persze, ha nem vesszük annyira
komolyan, akkor mondhatunk bárkit, de ha belegondolunk nagyon fontos, hiszen
meghatározza a rólunk kialakított képet és tulajdonképpen akaratlanul is
megmutatja, hogy kik vagyunk ott bent. Sokszor nem gondoljuk át, hogy ezek a
kérdések mennyire befolyásolják a világról alkotott nézeteinket vagy éppen azt,
akikké lenni kívánunk. Ennek a bevezetőnek elsődleges célja, hogy rávegyelek kedves
olvasó arra, hogy felelj erre az egyszerű kérdésre! De mielőtt megteszed,
kérlek, hogy gondold át a választ, és hidd el, meg fogsz döbbeni az
eredményen! Tehát a kérdés így szól: Kit tartasz példaképednek?
A történelem, -ahogy a divat is- folyton megismétli önmagát,
hiszen a régi szabásminták adják az alapot és a kor szelleméhez hűen ezekhez
tesszük hozzá az újat, tehát egy szeletet önmagunkból. A történelem is ilyen,
elvégre az ember teremtette a múltat, amely bukásaival és győzelmeivel tette
lehetővé azt a világot, ahol jelenleg élünk. Ez a világ semmivel sem jobb vagy
rosszabb, mint a régi, elvégre most is emberek vagyunk, gyarlók, önzők és
nagyravágyók. Mégis, a múlt hibáiból – ha lassan is – tanulunk, és hittel telve
reméljük, hogy az új kor fő színeit nem a vörös és fekete teszik ki. Az előbbi
a feleslegesen kiontott életek után maradt pillanatnyi nyom, amelyet az idő
beszárít és elkoptat, az utóbbi pedig a sötét világ, amely a pusztítás után
maradt. Ahogy mondani szokták egy háborúnak csak pillanatnyi nyertesei vannak,
de az őszinteség falai mögött minden nemzet gyászolja az elhullottakat.
Ez a könyv egy olyan darabja a hosszú évek óta tartó
olvasási ciklusomnak, amely megmutatta, hogy érdemes kutatni és keresni, hogy
végül megleljem azt az egy alkotást, amely legalább olyan fontossá válik
számomra, mint másoknak a vallásuk szent szövegei.
Benjamin Ferencz - Mindig csak az igazat című könyve
2021-ben jelent meg az Open Books Kiadó gondozásában. A borító terve Csík Vince
munkáját dicséri, amelyen a szerző látható. Őszintén szólva jó érzés volt
tudattalanul is rátekinteni, elvégre egy bölcs és nyitott tekintettet láttam
magam előtt, amely megadta számomra azt a lelki löketet, amely egész olvasásom
folyamán kitartott és végül megerősödött bennem.
Benjamin Ferencz egy igazi túlélő, hiszen elmúlt száz
esztendős, amikor megírta a mostani kötetét és még energiája teljében volt. Ez
a férfi egy nyitott lélek, aki a nagy gazdasági világválság idején, egy szegény
magyar bevándorló család gyermekeként nőtt fel Amerikában. Borzalmas
körülmények között nevelkedett, egy idegen földrész rideg valóságának
legszegényebb negyedében, Hell’s Kitchen-ben. Már egész fiatalon rájött arra,
hogy ha eredményeket akar elérni az életben, akkor neki magának kell
előteremtenie a rávalót, így kíváncsiságának, elszántságának és némi
szerencsének köszönhetően egy dohos, patkányokkal teli pincéből egészen a Harvard
Egyetem jogi karáig küzdötte fel magát. Életében, a maga 150 centijével mindig
hátrányból indult és pont ezért még jobban kellett küzdenie és akarnia. Az
emberek sokszor gúnyolódtak rajta magassága, származása vagy éppen társadalmi
helyzetéből adódó hiányosságai miatt, de pont ezért, a kitartása és szorgalma
segítette át a nehéz időkben. A II. világháború kitörését követően számos egységhez
jelentkezett, de rendre visszautasították, míg végül mégis megtalálta a maga
helyét. Kitüntetéseit a háború öt nagy nyugat-európai csatájában való részvétele
után kapta és részt vett a normandiai partraszállásban is. Később tíz
koncentrációs tábor felszabadításának volt tanúja és végül a nürnbergi amerikai
katonai törvényszék főügyészeként is dolgozott. Egész életét a világ jobbá
tételének áldozta, hűen és kitartóan hirdetve: „hogy az igazság mindenekfelett
fontos és hogy a háború nem megoldás semmire”. Ha részletesebben meg szeretnéd
ismerni ezt a kiváló gondolkodót, akkor vedd kézbe ezt a könyvet!
„Vizsgálódásaim szerint a háborúknak három fő okuk van. Az
első a vallás – az emberek ölni és
meghalni is hajlandók, ha úgy érzik, veszélyben forog az istenük. A második a
nacionalizmus – az emberek ölni és meghalni is hajlandók, ha úgy érzik,
veszélyben forog a hazájuk. A harmadik ok gazdasági – aki nem tud enni adni a
feleségének és gyerekeinek, az hajlandó lesz ölni és meghalni is az élelemért.
Amióta a kis Dávid legyőzte a nagy Góliátot, azt hisszük,
hogy követ dobálni nemes cselekedet. Nem fogjuk fel, hogy ideológiákat nem
lehet fegyverrel kiirtani. Feltételezzük, hogy ha odamegyünk, és lemészároljuk
az ellenségeink felét, akkor győztünk. Ez őrült gondolkodás, de ma is létezik.
Néha, mint ahogy Ruandában történt, ugyanolyan vallású és bőrszínű emberek
mészárolják egymást, csak mert a hitük kicsit eltér egymástól.
Ártatlanok meggyilkolásával nem lehet megoldani problémákat
– nem az áldozatok hozták a döntéseket. Különösen igaz ez a mai kibervilágban,
amelyben a következő háború lesz a legutolsó. Az már a bolygónk végét hozza el.
Mindenkinek el kell ítélnie a háborút, és nem lehet elég fiatalon kezdeni.
Hogyan sikerülhet? Az egyszavas válaszom: lassan.”
A könyv egy része memoár, de egy másik oldalról pedig „emberiség
napló”. Egy hiteles forrás szemszögén keresztül ismerhetjük meg az emberiség
történelmének és létezésének egyik legnagyobb szégyenét, a II. világháborút. Hiteles
forrás az a személy, aki személyesen átélte azon borzalmakat, amelyek a
frontvonalakon zajlottak és pont ezért, mindentől függetlenül képes volt ember
maradni és egy jobb, békésebb jövőért harcolni.
„Országaink a kultúrák között zajló, egyre intenzívebbé váló
háborúk csatatereivé váltak, mivel az „ők vagy mi” típusú gondolkodás kizárja
az empátiát és lehetetlenné teszi a kompromisszumot. A bejáratott gazdasági
rendszerek egyenlőtlenséget és korrupciót szülnek, a zsarnokok egymás ellen
fordítják a kisebbségeket, miközben ők maguk az alkotmányos kereteket és
intézményeket támadják. Egyre komolyabb veszélybe kerülnek azok az értékek és
eszmények, amelyeket eddig természetesnek hittünk: például az igazságosság és a
nagylelkűség.”
A könyv számos formában felhívja a figyelmet a politika és
elnyomás adta zsarnokságra, különösen nagy hangsúlyt fektetve és többszöri
visszatekintésekkel alátámasztva, hogy minden nemzet olyan vezetőket kap,
amelyeket megtűr és bár a történelem formálja egy társadalom morálját, mégis
fontos hinni, hogy az agresszió nem megoldása a problémáknak, sőt azok
tetézésére ad alapot. A nagy közeg szemléletének gyökeresítése, már az óvodás
korban elkezdődik, hiszen a szabályok mibenléte meghatározza a mindennapokat és
tulajdonképpen megszokássá válik az egyén számára.
„A világ minden gyereke hasonlóképpen működik. Kortársi
közegben nem érdekli a faj, a bőrszín, a hit különbsége, és míg valaki fel nem
világosítja, természetesnek veszi a helyzetét, hiszen nem ismer mást. Nem
törődik az emberek közti szakadékokkal, semmit sem tud az anyagiakról vagy az
eltérő lehetőségekről, fontosabb számára a közösségi érzés, a vidámság, a
szabadság és a függetlenség. Nekünk, felnőtteknek is törekednünk kellene rá,
hogy megőrizzük ezt a szellemi beállítottságot.”
Saját élményemként szeretném ezt az idézetet a figyelmetekbe
ajánlani, elvégre ebben a pár mondatban benne vagyok én is és sokan mások is.
Kérlek, olvassátok el!
„Néha olyan létra jut az embernek, amelyen nem akar
felmászni – de ez még nem jelenti azt, hogy nem is tud rajta felmászni, és még
az is megeshet, hogy odafent szebb kilátás várja. Ne fordíts hátat egy eléd
kerülő helyzetnek, csak mert nem tökéletes, vagy másra vágytál; tedd oda magad,
dolgozz a legjobb tudásod szerint, és kiderülhet, hogy több hasznod származik
belőle, mint gondoltad volna!”
Szubjektív meglátásom szerint ez a könyv csodálatos, még
akkor is, ha elsődlegesen egy emberi lélek kiemelkedő tettei és
megingathatatlan hitére támaszkodó memoárként szolgál. A kötetnek nagyon sok
humor és szörnyűség együttese adja a pikkantériáját és ébresztőként szolgál
minden olvasónak, hogy nézzen körül környezetében, a nemzetében és lássa meg a
valóságot. Mert lehetünk bármely nemzet gyermekei, lehet eltérő a bőrszínünk, a
vallásunk, az identitásunk, sőt a politikai nézetünk is, akkor is emberek
vagyunk. Egy olyan bolygón osztozunk és szívjuk a levegőjét, melynek nincsenek
határai és egy biztosabb jövőről álmodunk, amelyet gyermekeinknek hagyhatunk
örökségül.
Az értékelésem elején feltettem egy kérdés, miszerint ki a
példaképed, de én még nem feleltem erre. Azt gondolom, hogy határozottan és
hittel állíthatom, hogy számomra Benjamin Ferencz az a személy, aki
megtestesíti mindazt, akit embernek és felemelő léleknek hívok. Szeretnék méltó
lenni ahhoz, hogy a magam utamat járva, az ő példáját követve harcoljak az
igazság, a szabadság és egy agresszív háború mentes jövőért. Ezt pedig sok
tanulással és bátorsággal fogom elérni!
A könyvet utazókönyvként vehettem először kézbe, amit itt is
szeretnék megköszönni. Hálás vagyok a tulajdonos türelméért, mert szokásomhoz
hívem több ideje nálam van, mint az eredetileg lehetett volna és azért is külön
említést tennék, hogy nem koppintott az orromra. KÖSZÖNÖM!
Összességében úgy gondolom, hogy ennek a kötetnek méltó
helye lesz a könyvespolcomon és minden évben legalább egyszer kézbe fogom
venni.
Ajánlom a könyvet neked, kedves olvasó és minden olyan
személynek -nemtől és kortól függetlenül-, akinek nem mindegy, hogy milyen a
környezete, aki még hisz a háborúmentes, békés jövőben, és aki képes a maga
szerény életterében, apró változásokkal felülemelkedni a káoszon. Mert ne
feledd: „Minden lehetetlen, amíg valaki meg nem csinálja.”
Amennyiben úgy érzed, hogy szeretnéd te is elolvasni, akkor
az Open Books Kiadó weboldalán meg tudod rendelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése