Hogy őszinte legyek évről évre azt veszem észre, hogy milyen
nagy keletje van az önsegítő könyveknek, mégsem érződik minden köteten az a
tipikus hype, ami úgy átlagban jellemző a felkapott kiadványokra. És bár
jómagam nem azért vettem kézbe ezt az alkotást, hogy eleget tegyek a média
vonzásának, természetesen letagadni sem fogom, hogy az alkotót követem
különböző közösségi oldalakon.
Az írónő nevével – mint fent már említettem – nem először
találkozom. Először 2016-ban ismerkedtem meg a szerzővel, az akkor megjelent
Bátran élni szerzeménye kapcsán, majd 2019-ben az Irigység, kibeszélés,
rosszindulat című könyvét olvastam, mely nagy segítséget nyújtott számomra.
Akkor úgy döntöttem, hogy többet szeretnék tudni a szerző munkásságáról, így
bekövettem Facebook és Instagram oldalakon is, melyeket azóta is figyelemmel
kísérek. Ennek tudatában gondolom, hogy már sejtitek mennyire kedvelem az
általa képviselt nézeteket és igyekszem a tanácsai és meglátásai szerint is
élni a mindennapjaimat.
Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus, előadó és számos
kötet szerzője. Nevével valószínű már többen találkoztatok, hiszen Csernus Imre
mellett a közmédia felkapott „doktora”, akitől sokféle témában olvashatunk,
hallhatunk. Erről itt tudsz bővebben tájékozódni.
Ki vagy te? című önsegítő könyve 2020-ban jelent meg a
Kulcslyuk Kiadó gondozásában. A borítóról csak annyit szeretnék megemlíteni,
hogy rendkívül impozáns a maga lényegretörő egyszerűségében, hiszen a
letisztult kép teljes egészében lefedi a kötet témáját.
Az alkotó több témakörben is azt a sémát boncolgatja, hogy
családi és társadalmi szinten milyen elvárásoknak kell megfelelnünk és a
gyermekkori berögződéseink milyen formában vannak jelen a felnőttkori
életünkben is.
Szubjektív meglátásom szerint a könyv rendkívüli hatással
van olvasójára, mert először felháborítja, majd elgondolkodtatja az adott
témakörről. Számomra elsődlegesen azért volt megrendítő olvasni, mert nem egy
helyen magamra ismertem és megértettem azt, hogy miért reagálok úgy, ahogy
bizonyos helyzetekre, emberekre, eseményekre. Alapvetően nehéz, öntörvényű
személyiség vagyok, aki szembe mer menni a társadalmi elvárásokkal és igen, ez
kivetül a családi és baráti közegemre is, ugyanakkor mélységes empátiával
tekintek az emberiségre és igyekszem a legtöbb segítséget megadni másoknak. Viszont
a kötetnek köszönhetően visszaigazolást kaptam arra, hogy hol kell még
dolgozzak önmagamon és milyen irányban kell segítséget kérnem.
Azt gondolom, hogy a funkcionális családi modell nem létezik,
vagy ha mégis, igen gyér százalékban. A diszfunkcionalitás fogalmába nagyon sok
családtípus beletartozik – gondolok itt pl. az egyedül nevelő szülőkre, családon
belüli erőszak különböző formáira stb. is. A társadalmi nyomás már nagyon korán
meghatározza egy ember lelki alakulását, hiszen egész kicsiként beleszólnak
abba, hogyan nevelkedjünk és anyagi forrás tekintetében is megoszlik ez a
„terelés”. De mégis az elsődleges alakító pont a szüleink által kapott vagy
vélt tanítások, tilalmak, ezekről a könyv részletesen mesél.
„Mivel a szülői személyiségek és elvárások sokfélék,
családonként eltérő, hogy mit kell tenni. Az egyik anyuka ilyennek akarja a
gyerekét, a másik olyannak, és akkor még nem is szóltunk arról, hogy esetleg az
apukának, a nagyszülőknek és a gyerekkor későbbi szakaszaiban megjelenő fontos
felnőtteknek – például óvónőnek, a tanárnak, az edzőnek – egészen másféle (de
esetleg nagyon határozott) elképzelései vannak. Ez esetben már korán meg kell
tanulnunk lavírozni is, hogy valamelyest mindenkinek meg tudjunk felelni. „
A megfelelés kényszere ezért már igen korán létrejön a
gyermekben, ami a későbbiek folyamán teljesen önazonos lesz, és felnőttként bizony
észrevétlenül csusszan be a különböző életválsági problémák sorozata is, mely
az alapvető problémákat tovább súlyosbítja. Ezeknek elsődlegesen a szülői
tilalmak adják a táptalaját, melyek komoly következményekkel járnak, de nézzük
is, hogy mik ezek.
1.
Ne létezz!
2.
Ne légy önmagad!
3.
Ne gondolkozz!
4.
Ne légy fontos!
5. Ne légy gyerek!
6. Ne nőj fel!
7.
Ne légy sikeres!
8.
Ne légy egészséges!
9. Ne légy közel!
10. Ne érezz!
11. Ne mozdulj
12. Ne tartozz sehova!
Most sokan azt fogjátok gondolni, hogy ezek nem léteznek,
hiszen melyik szülő akarhat rosszat gyermekének, de bizony ezek a típusok
valamelyike csak kis országunkban a családok 80% -ban megtalálható. Van ahol
tudatos és előfordul ahol tudatalatti.
A másik ilyen kategória az úgynevezett nevelő parancsok,
amelyek szintén rendkívül nagy károkat okoznak a gyermekeknek.
1. Légy tökéletes!
2. Tégy erőfeszítést!
3. Szerezz örömet másoknak!
4. Légy erős / Bírd ki!
5. Siess!
Szó esik a felnőtt lét különböző területeiről is.
Találkozunk a pornófilmek romboló hatásaival, a társadalom mérhetetlen elvárásaival,
az egyén különböző megnyilvánulási eseteivel is. Természetesen nem minden
rossz, mégis érdemes külön figyelmet fordítani azon sémákra, melyeket ebben a
kötetben a doktornő elemez.
„Valójában sok olyan énrészünk, életben betöltött szerepünk
van, amelyek egymásnak ellentmondónak tűnhetnek, ám ha belülről fakadnak, akkor
tökéletesen megférnek egymás mellett. Lehetünk a gyermekünkkel gyengédek, az
üzleti tárgyaláson kemények, és mindezektől függetlenül szenvedélyes szeretők.
Minél sokrétűbb, színesebb egyéniség valaki, annál többféle módon tud
megnyilvánulni eltérő helyzetekben. Ez nem következetlenség vagy ellentmondás,
hanem rugalmasság és összetettség. Ellenben, ha bármelyik helyzetben
ráerőltetnek valakire egy szerepvárást, például azt, hogy vadmacska/szexisten
legyen, miközben ennél valójában jóval alacsonyabb hőfokon ég, az bizonyára
nehézségekbe ütközik majd, mert a megfelelés kényszere fogja hajtani, nem pedig
önmagát adja. Utóbbi esetben nem a partner saját repertoárjából hívunk meg
egy-egy szerepet, hanem olyanra akarjuk szabni a másikat, amilyenre nem lehet.”
Számomra olyan hatást keltett, amely egy nagyobb
kiboruláshoz vezetett, de rendkívül hálás vagyok érte, hiszen megkönnyebbültem
és végre megértettem, hogy milyen irányba kell még változtassak ahhoz mérten,
hogy milyen jövőbeli életet szeretnék élni. Valamint rendkívül szépen
felvázolta, hogy miért akarok a láthatatlan láncaimtól megszabadulni.
„ Az érzelmileg érett felnőttet onnan ismerhetjük fel, hogy
alapvetően tiszteli önmagát, másokat és a tényeken alapuló valóságot. Mit
jelent konkrétabban? Tiszteli önmagát, tehát határokat húz, nem megy bele
akármibe, és nem engedi, hogy következmények nélkül rosszul bánjanak vele.
Ugyanakkor, mivel önmagát eléggé reálisan látja, nem túlérzékeny, nem sértődik
meg minden apróságon és nem omlik össze az önmagáról alkotott képe egy – egy
negatív véleménytől, mert tudja, mennyit ér. Tisztel másokat, tehát az ő
határaikat sem lépi át, nem próbálja meg elnyomni őket, nem akarja előírni, mit
gondoljanak, érezzenek és tegyenek. El tud fogadni az övétől különböző
álláspontokat is, és ilyenkor nem kérdőjelezi meg a másik ember józan eszét
vagy jóakaratát. Alapvetően egyenrangú viszonyokban gondolkodik. Vigyáz a többi
ember érzékenységére, feleslegesen nem okoz nekik fájdalmat. Következetesen és
megbízhatóan viselkedik. Még zaklatott állapotban is törekszik arra, hogy
nyitott maradjon a másik érveire, és lehetőleg ne mondjon vagy tegyen
jóvátehetetlen dolgokat. És tiszteli a tényeken alapuló valóságot, tehát nem
akarja letagadni vagy elhazudni azt, ami van, hanem a realitásból indul ki.”
Nem azt írom, hogy mindenkinek segíteni fog, hiszen, aki nem
kognitív a leírtakkal, annak csak egy újabb könyv lesz a polcon, de azon
személyek, akik veszik a bátorságot és szembenéznek, vagy akár csak
elgondolkodnak a témákon, hiszem, hogy nagyon sokat adhat.
Ajánlom minden olyan fejlődésre és változásra kész léleknek,
aki szembe mer nézni a saját életével, cselekedeteivel, vagy csak szeret a
pszichológia útján járni. És egy saját gondolat: ne versenyezz a múltaddal,
hanem inkább várj nagy dolgokat a jövőtől és szeresd a jelenkori énedet.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Kulcslyuk Kiadó weboldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése