Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert
beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a
domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült,
nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat.
Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év című
regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a
gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a
romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne.
Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük
miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a mindennapi életüket.
Ebben a közösségben csak azoknak van némi „kényelmesebb” életük, akik fátyolhoz
jutnak és férjüknek szentelik minden pillanatukat. Ebben a szubrett szerepben
nő fel az immáron 16 éves Tierney James, aki különcségével és lázadó
természetével sok pletyka tárgya. De a szabályok elől senki sem menekülhet, így
elérkezik számára is a fátylak éjszakája és majdan a kegyelem évének kezdete
is. Vajon hogyan éli túl ezt az évet Tierney és a többi lány, mikor
trancsírozók figyelik minden mozdulatukat? És vajon kibírja-e bárki ép ésszel a
babonákkal átszőtt világukat? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a
választ, ha elolvasod a könyvet.
„Annak nehéz, akinek meg kell tagadnia a természetét, hogy
megfeleljen az elvárásoknak. Az ilyeneknek állandó küzdelem az életük.”
Szubjektív meglátásom szerint ez a történet egy igazi zord
világot mutat be, ahol a nőknek nincs saját akaratuk, a legkisebb vágyért is
halálbüntetés jár és a férfi döntése szent és sérthetetlen. Nem ismerős ez
valahonnan, kedves olvasó?
A kötet számos olyan társadalmi problémát dolgoz fel, ami együttesen
adja a történet sava-borsát. Fullasztó, sokszor nagyon kegyetlen sorokat
olvastam és bizony a gyomrom nem egyszer görcsbe rándult. Mivel hiszek a nemek
közti egyenlőségben, ezért számomra még intenzívebben csapódott le ez a sok
kegyetlenség. Sokszor úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább a feszültséget, de
végül mindig kaptam annyi felengedést, hogy egy apró levegővételhez jutottam,
mire az író ismét visszarántott a sötétbe.
Karakterek szempontjából nagyon szépen kidolgozott, ráadásul
minden szereplőnek meg van a maga fontos helye és ideje. Nincsenek felesleges
mondatok, vagy párbeszédek, minden mozzanatnak jelentősége van.
Események szempontjából változékonynak mondanám, mivel
voltak olyan részek ahol inkább az emocionális mélységeket fedezte fel az
alkotó, majd máskor egy rántással beindítja az cselekményeket is.
Rendkívül sokrétű és pont ezért nehéz olvasmánynak gondolom,
ugyanakkor rendkívül izgalmas is egyeben.
Összességében egy remek disztópikus horrort volt szerencsém
olvasni, ahol az élet adta kegyetlenség maga az ember.
Ajánlom azon olvasóknak, akiknek kötélből vannak az idegei,
vagy csupán nem ijednek meg a saját árnyékuktól, mert ha eddig nem féltek a
kiszolgáltatottságtól, ez után a könyv után fognak.
Amennyiben elmerülnél ebben a borzongó világban megteheted,
ha a Maxim Kiadó oldalára ellátogatsz.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése