Velencei Rita írónőtől már pár éve volt szerencsém kézbe
venni a Gwendolyn című művét. Az akkori olvasási élményem finoman szólva
sem volt pozitív és sajnos utána sem alakultak „jól” az alkotóról alkotott
nézeteim, ezért most cseppet félve vettem kézbe a Levendulaméz novelláskötetét,
de úgy látszik, hogy végre kellemesen csalódtam.
A kötet három fő részre osztható, melyeket a következők:
Azt gondolná elsőre a laikus olvasó, hogy ezek a főcímek
adnak egy bizonyos tematikai elkülönülést, de ennek tulajdonképpen semmi
jelentősége. E tekintetben semmi meghatározót nem véltem felfedezni, bár tény,
hogy a könyv így sokkal rendezettebb érzetet kelt. Valahogy nem sikerült
behatárolni ennek a „rendezési” elvnek az okát, de mivel csak kicsit vált ettől
zavaróvá az olvasás, elengedtem ezt a tényt.
Ami viszont úgy gondolom, hogy kellemes élménnyé tette számomra az olvasást az az, ahogy az emocionális hullámzást keverte a novellákban a szerző. Itt aztán olvashatunk gyermekek közötti tudattalan románcot, nők és férfiak különböző élethelyzeteit és érzelmi gabalyodásait. Nem minden történetnek jött át a valódi oka, de azt egyértelműen éreztem, hogy az alkotó a szívét – lelkét beletette ebbe a kötetbe. Az ilyen munkát mindig is nagyra tudtam értékelni, mert úgy érzem, hogy egy kis szegmensében bepillanthattam az író lelkébe.
Összességében úgy gondolom, hogy határozottan pozitív
élményben volt részem és talán egyszer újra kézbe fogom venni a könyvet.
Ajánlom a novella szerelmeseinek és minden nőnek, aki szeret
az érzelmek mezején sétálni és élvezni az életet.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az írónő oldalán be
tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése