„Ha végtelen az űr, akkor nincs is eleje meg vége? Mindennek
van eleje meg vége, még a leghatalmasabb dolgoknak is, a házunknak, a
városunknak, az országunknak, a bolygónknak, mindennek.”
Minden mesének van egy bizonyos tanulsága, melyet többnyire
az adott olvasónak kell felfedeznie és minden alkotónak van egy szándéka,
melyet a regényén keresztül üzen. Ennek a történetnek is megvan a maga célja és
üzenete, de mielőtt belemennék ebbe, szeretném megköszönni az írónak, hogy
előolvashattam a könyvét. Köszönöm.
Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai című regénye az
idei év egyik őszi újdonsága, mely a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg.
Először a borítómustrával szeretném kezdeni, hiszen a "külső megfog, a belső
pedig megtart", tartja a mondás és bár más szövegkörnyezetben szokás használni ,
de egy könyvszerető lélekre ez a mondat nagyon is igaz. Amikor először
megláttam a borítót elgondolkodtam, hogy vajon egy ismeretterjesztő könyvecskét
fogok-e olvasni, vagy csupán egy fontos, de nem tolakodó képet láthatok éppen.
Számomra a letisztultsága és a sötét színek dominanciája lenyűgöző egyveleget
adott, melyet be, kell, hogy valljak nagyon szeretek. A sötét tónus ad egy
bizonyos rejtélyességet, és mint utólag kiderült, nagyon szorosan kapcsolódik a
történet lényegéhez.
Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól a kötet!
Olyan kérdésekre találhatjuk meg a választ, melyek nem csak
a tudásunkat bővítik, de kellő figyelmességgel saját magunkról is többet
megtudhatunk. Ilyen pl., hogy mi a végtelen? Miért álmodunk rosszat? Miért
fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mint
láthatod kedves olvasó, ez a mese számos izgalmas kérdést feszeget, de a
válaszokat neked kell meglelned.
Szubjektív meglátásom szerint ez a mese rendkívül kedves,
szórakoztató és tanulságos is egyben. Több társadalmilag és emocionálisan
fontos témát feszeget, melyeket egy kislány szemszögén keresztül ismerhetünk
meg.
Karakterek szempontjából Emila nagyon szerethető és bár néha
túl kíváncsi és makacs, mégis úgy érzem, hogy szépen letükrözi a korosztályából
adódó dacot és konokságot. Szerettem a bőrébe bújni, mert valami olyasmit kaptam
általa, amit én magam is évek óta keresek, ez pedig a szeretetre való éhség és
a tudás utáni vágy. Fiatal korát meghazudtolóan cselekedik néha, de a botlásai
által is sokat tanul. Esendősége egyben legkülönlegesebb jellemzője, mert bár
sok érdekes személlyel és eseménnyel találkozik, mindig sikerül valamit
tanulnia és én ezt a fejlődést rendkívül nagy szeretettel fogadtam.
Események szempontjából kifejezetten izgalmas, bár vannak
részek, melyek inkább érzelmi téren mozgalmasak, mégis úgy gondolom, hogy remek
szórakozást nyújtanak az olvasónak.
A regény két idősíkon mozog többnyire, ebből az első Emila
jelene és kalandjai, a második pedig a múlt, egy olyan idősik, mely által
jobban megismerjük a kislány viselkedésének okait.
Számomra egy rendkívül kedves, tanulságos és szórakoztató
olvasás volt, melyre igen hálás szívvel gondolok. Úgy vélem, hogy fogok még
olvasni az alkotó tollából, mert aki ilyen különleges történetet álmodott meg a
számomra, annak még bizony számos meglepetés lehet az ötlet tarsolyában.
Ajánlom minden olvasni szerető léleknek, mert ez a történet
nem csak szórakoztat, de eléri, hogy apró ékkövekként csillanjon arcunkon a könny,
mely legalább olyan szépen ragyog, mint az univerzum csillagai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése