Julien Hervieux - Viharka, a sötétség ura

„ (…) senki sem teljesen jó vagy velejéig gonosz.”

Már megszokhattam volna azt a hihetetlen lelkesedést, mely felszínre tör bennem, amikor kissé gótikus rajzolatú mesékkel találkozom. Az utóbbi pár évben legnagyobb örömömre egyre több ilyen típusú mese és ifjúsági regény látott napvilágot, amitől az én szívem bizony nagyokat dobbant. Azok számára, akiknek esetleg ismeretlen a stílus, melegen ajánlom Tim Burton filmjeit szíves figyelmükbe. A mostani értékelésem is egy ilyen könyvről fog szólni, de előtte szeretném megköszönni a Móra Kiadónak, hogy olvashattam a történetet. Köszönöm.

Julien Hervieux - Viharka, a sötétség ura című ifjúsági regénye idén nyáron jelent meg a kiadónál. A történet főhőse, Viharka, aki a sötétség uralkodóinak egyik leszármazottja.  Minden nemzedékben a trónörökös sorsát előre eldöntötték, hiszen a hagyomány erős akarata szerint meg vagyon írva a végzete. Ha nagykorúvá válik, el kell majd rabolnia egy hercegnőt, hogy legyőztessék a lovaggal szemben, aki végül megmenti a leánykát. De amíg el nem érkezik az a bizonyos kor, hogy a nagy pillanatban megtörténhessen ez a „kötelesség”, addig a kis uraságnak leckéket kell vennie gonoszságból, csakhogy pokolian untatják a tanórák. Egy komor napon remek ötlete támad: nem vár tovább, hanem elejét veszi a dolgoknak és azon nyomban elrabolja a hercegkisasszonyt! Vajon sikerül Viharka terve? És mit szól ehhez a hercegnő és a birodalmak népe?

Őszintén szólva kétszer is elolvastam egymás után, mert elsőre a nevetéstől nem sikerült megfelelően átélnem a történteket. És ezzel el is árultam, hogy bizony humorban gazdag a kötet.

Karakterek szempontjából rendkívül színesek és szagosak, ahogy mondani szoktam, elvégre mindenki egy külön egyéniség, amit a beszélő nevek csak tovább színesítenek. És két kedvenc szereplőt is találtam. Az első Lucerna, a kobold, aki bölcsességével mindig mosolyt csalt az arcomra, a másik pedig Viharka édesanyja, aki „kedves” irányításának még a legkomorabb uralkodók is engedelmeskednek.

„A mi világunkban lovagok, varázslók, sárkányok élnek… de ami ennél is fontosabb: létezik jó, és létezik rossz. És egyik sem létezhet a másik nélkül. Vagyis jó csak akkor van, ha van rossz is.”

Az események pörögnek, egyik oldalon sem unatkoztam, sőt sokszor kapkodtam a fejem, hogy te jó ég, ebből mi lesz!

És külön ki kell, hogy emeljem a legkedvesebb teremtményt, szívem csücskét: Parázst, a sárkányt.

Összességében elmondhatom, hogy egy friss és egyedi történetet olvashattam, ami nem csak humoros, de egyben rendkívül szórakoztató is.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert ebben a meseregényben minden olvasni szerető lélek meg fogja találni a maga kedvencét.

Amennyiben te is elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy