Vajon el van-e az ember sorsa rendelve a
csillagokban? Elkerülhető-e a végzet, ha már ismert, vagy az ember minden
törekvése hiábavaló, mert a kozmikus szabályok mindent felülírnak?
Gál Szabolcs - Star Sky című
írása 2020-ban jelent meg és két sors generációkon átívelő egybefonódásáról
szól. A kötet ízléses csomagolást kapott, bár a borítón szerintem a fényképező
barna doboza túlzottan dominál és nem voltam kibékülve a magasban szálló
repülőn a termékmegjelöléssel sem, de ezek csak apróságok. Eleinte tetszett e
belső szerkesztés és tagolás, de aztán az olvasás során ezzel meggyűlt a bajom,
de erről még később fogok írni.
A történet két idősíkot ölel fel; a
viktoriánus Angliában kezdődik egy balsorsú szerelemmel, majd napjaink
Magyarországán fejeződik be. Bár eleinte romantikus történetnek indul, de
később nagy szerepet kap benne ármány és cselszövés, politika valamint
csippetnyi erőszak is.
A legnagyobb problémám a könyv olvasása
folyamán az volt, hogy nem tudtam akár egyetlen szereplővel sem szimpatizálni
vagy azonosulni, nem éreztem egyiküket se hiteles, hús-vér embernek. Ez
leginkább annak köszönhető, hogy szinte alig tudunk meg valamit a jellemükről,
érzelmeikről vagy motivációikról. Az egész történet egy légüres térben mozog,
ezt leginkább a korabeli angliai események leírásánál éreztem hiányosságnak, az
író már sokkal magabiztosabban bánik a jelenkori szereplőkkel, akik közül
többen is jóval árnyaltabban lettek kidolgozva.
Az alapvetésnek számító románc rendkívűl
elnagyolt, alig kapnak helyet benne az érzelmek, szinte csak annyit tudtam meg a
pár kapcsolatáról, hogy irigylésre méltóan gazdag nemi életet élnek. A szex
fontos pillér valóban, de egy percig sem éreztem ennek a szerelemnek az
enigmatikus jelentőségét.
Valahogy az egész angliai szál sántít,
mintha nem tudná eldönteni, hogy krimi legyen vagy romantika. A férfi
főszereplő lebukása inkább egy színpadi bohózat csúcsjelenetét juttatta
eszembe, semmint valami drámát. A morális iránytű is ide-oda mozog: egy
erkölcsi megingás évszázadokra rossz karmát jelenthet, de az emberölés szinte
helyeselendő és bátor tett a történet szereplőinek magatartása alapján.
Ezzel szemben kapunk sok információt a XIX.
századi London és Cheltenham helytörténetéről, a városrendezési folyamatokról
és a vasúthálózatról, továbbá egyes helyszínek utca-házszám pontossággal vannak
megjelölve. Kétségtelen, hogy az író tájékozottan mozog ebben a témában, de
szerintem ezek az ismeretek ilyen mélységben csak kevés olvasót fognak
érdekelni, az olvasás élményéhez pedig szinte semmit nem tesznek hozzá.
A kötet rendkívűl szétaprózodott, sok rövid
fejezetre van bontva, ami közül számos alig fél oldal hosszúságú. Ez számomra
egy idő után nagyon zavaró lett, állandó az ugrálás a szereplők és a helyszínek
között, sok fejezet olyan kurta, hogy szinte nem is tartalmaz érdemi mondanivalót.
Sokat segített volna, ha inkább nagyobb, összefüggőbb részekre lett volna
tagolva a történet. Így olyan, mintha összeollózott újságkivágásokat vagy egy
film forgatókönyvét olvasnánk.
Fontos szerepet kap az asztrológia, ahol
megint úgy éreztem, hogy az író lubickol, ezek a részek tényleg érdekesek
lettek, de magamban azt kívántam, hogy bárcsak egy kicsit laikusabban lettek
volna megírva.
Gondok vannak sajnos a nyelvezettel is.
Néhány esetben szavak hiányoznak a mondatokból, ami egy esetben eléggé össze is
zavart, de ezeken még könnyen tovább tudtam lépni. Azt viszont már nem tudtam
megérteni, hogy a magyar hétköznapi szóhasználatba át nem ültetett angol szavak
miért nem lettek lefordítva? Például slum, stakeholder vagy obsessed? Persze ki
is lehet keresni a jelentésüket a szótárból, de ezeket nyugodtan le lehetett volna
írni magyarul, még akkor is, ha azok angol szereplők szájából hangzanak el. Nem
tartottam szerencsésnek a kendőzetlen aktuálpolitikai utalást sem, bár én ilyen
szempontból semlegesnek tartom magamat, de ez egyes olvasók számára megintcsak zavaró
lehet.
Sokszor éreztem úgy, hogy az író feltételez
az olvasó részéről bizonyos “egyértelmű” ismereteket, szinte soha nem
találkozunk táj –vagy helyszínleírással, hangulattal, mintha mindenki tudná,
hogy hogyan néz ki egy viktoriánus korabeli Edinburgh vagy hogy mit jelent a
cerveza.
Súlyos hibának tartom, hogy egy vílághírű
együttestől átvett teljes oldalas dalszöveg esetében nincsen megjelölve a
forrás, ami akár kellemetlen jövőbeni szituációkat is eredményezhet. Továbbá angolul
nem tudó olvasók számára egy esetleges szerzői fordítás itt is sokat segíthetett
volna.
Összességében véve kár a könyv első
feléért, nagyon vontatottra és elnagyoltra sikerült. Meglátásom szerint sokkal
jobb végeredmény születhetett volna, ha az író inkább a jelenre koncentrál, és
mondjuk a mai kor emberének szemszögéből mondta volna el a múlt eseményeit,
akár úgy, hogy a szereplőkkel együtt ismerjük azokat meg a cselekmény során.
Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz!
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése