Gál Szabolcs - Star Sky

 

“A negatív karma a legerősebb kapocs két ember között. Gondolja el, sérelmeket okozunk valakinek, ha a másik nem bocsát meg és nem zárja le, akkor azzal még lesz dolgunk. Így van a világ egyensúlyban.”

Vajon el van-e az ember sorsa rendelve a csillagokban? Elkerülhető-e a végzet, ha már ismert, vagy az ember minden törekvése hiábavaló, mert a kozmikus szabályok mindent felülírnak?

Gál Szabolcs - Star Sky című írása 2020-ban jelent meg és két sors generációkon átívelő egybefonódásáról szól. A kötet ízléses csomagolást kapott, bár a borítón szerintem a fényképező barna doboza túlzottan dominál és nem voltam kibékülve a magasban szálló repülőn a termékmegjelöléssel sem, de ezek csak apróságok. Eleinte tetszett e belső szerkesztés és tagolás, de aztán az olvasás során ezzel meggyűlt a bajom, de erről még később fogok írni.

A történet két idősíkot ölel fel; a viktoriánus Angliában kezdődik egy balsorsú szerelemmel, majd napjaink Magyarországán fejeződik be. Bár eleinte romantikus történetnek indul, de később nagy szerepet kap benne ármány és cselszövés, politika valamint csippetnyi erőszak is.

A legnagyobb problémám a könyv olvasása folyamán az volt, hogy nem tudtam akár egyetlen szereplővel sem szimpatizálni vagy azonosulni, nem éreztem egyiküket se hiteles, hús-vér embernek. Ez leginkább annak köszönhető, hogy szinte alig tudunk meg valamit a jellemükről, érzelmeikről vagy motivációikról. Az egész történet egy légüres térben mozog, ezt leginkább a korabeli angliai események leírásánál éreztem hiányosságnak, az író már sokkal magabiztosabban bánik a jelenkori szereplőkkel, akik közül többen is jóval árnyaltabban lettek kidolgozva.

Az alapvetésnek számító románc rendkívűl elnagyolt, alig kapnak helyet benne az érzelmek, szinte csak annyit tudtam meg a pár kapcsolatáról, hogy irigylésre méltóan gazdag nemi életet élnek. A szex fontos pillér valóban, de egy percig sem éreztem ennek a szerelemnek az enigmatikus jelentőségét.

Valahogy az egész angliai szál sántít, mintha nem tudná eldönteni, hogy krimi legyen vagy romantika. A férfi főszereplő lebukása inkább egy színpadi bohózat csúcsjelenetét juttatta eszembe, semmint valami drámát. A morális iránytű is ide-oda mozog: egy erkölcsi megingás évszázadokra rossz karmát jelenthet, de az emberölés szinte helyeselendő és bátor tett a történet szereplőinek magatartása alapján.

Ezzel szemben kapunk sok információt a XIX. századi London és Cheltenham helytörténetéről, a városrendezési folyamatokról és a vasúthálózatról, továbbá egyes helyszínek utca-házszám pontossággal vannak megjelölve. Kétségtelen, hogy az író tájékozottan mozog ebben a témában, de szerintem ezek az ismeretek ilyen mélységben csak kevés olvasót fognak érdekelni, az olvasás élményéhez pedig szinte semmit nem tesznek hozzá.

A kötet rendkívűl szétaprózodott, sok rövid fejezetre van bontva, ami közül számos alig fél oldal hosszúságú. Ez számomra egy idő után nagyon zavaró lett, állandó az ugrálás a szereplők és a helyszínek között, sok fejezet olyan kurta, hogy szinte nem is tartalmaz érdemi mondanivalót. Sokat segített volna, ha inkább nagyobb, összefüggőbb részekre lett volna tagolva a történet. Így olyan, mintha összeollózott újságkivágásokat vagy egy film forgatókönyvét olvasnánk.

Fontos szerepet kap az asztrológia, ahol megint úgy éreztem, hogy az író lubickol, ezek a részek tényleg érdekesek lettek, de magamban azt kívántam, hogy bárcsak egy kicsit laikusabban lettek volna megírva.

Gondok vannak sajnos a nyelvezettel is. Néhány esetben szavak hiányoznak a mondatokból, ami egy esetben eléggé össze is zavart, de ezeken még könnyen tovább tudtam lépni. Azt viszont már nem tudtam megérteni, hogy a magyar hétköznapi szóhasználatba át nem ültetett angol szavak miért nem lettek lefordítva? Például slum, stakeholder vagy obsessed? Persze ki is lehet keresni a jelentésüket a szótárból, de ezeket nyugodtan le lehetett volna írni magyarul, még akkor is, ha azok angol szereplők szájából hangzanak el. Nem tartottam szerencsésnek a kendőzetlen aktuálpolitikai utalást sem, bár én ilyen szempontból semlegesnek tartom magamat, de ez egyes olvasók számára megintcsak zavaró lehet.

Sokszor éreztem úgy, hogy az író feltételez az olvasó részéről bizonyos “egyértelmű” ismereteket, szinte soha nem találkozunk táj –vagy helyszínleírással, hangulattal, mintha mindenki tudná, hogy hogyan néz ki egy viktoriánus korabeli Edinburgh vagy hogy mit jelent a cerveza.

Súlyos hibának tartom, hogy egy vílághírű együttestől átvett teljes oldalas dalszöveg esetében nincsen megjelölve a forrás, ami akár kellemetlen jövőbeni szituációkat is eredményezhet. Továbbá angolul nem tudó olvasók számára egy esetleges szerzői fordítás itt is sokat segíthetett volna.

Összességében véve kár a könyv első feléért, nagyon vontatottra és elnagyoltra sikerült. Meglátásom szerint sokkal jobb végeredmény születhetett volna, ha az író inkább a jelenre koncentrál, és mondjuk a mai kor emberének szemszögéből mondta volna el a múlt eseményeit, akár úgy, hogy a szereplőkkel együtt ismerjük azokat meg a cselekmény során.

A fent leírtak fényében nem tudom, hogy kinek szól igazán és pont ezért minden kedves olvasó döntse el maga, hogy szerencsét próbál -e az adott kötettel.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz!

Írta: NiKy