„A leves mindig sokkal finomabb, ha előtte elkapott az eső”
Ki hallott már olyat, hogy félünk a vihartól? Pedig bizony
sokan félnek a villámláskor vagy mikor dörög az ég és ezzel Menyét is így van.
Nem szereti mikor megázik, megborzong a süvítő széltől és retteg a hóvihartól,
ezért úgy dönt, hogy menedéket épít, ami egyben új otthonává is válik, míg
egyik nap egy új jövevény lepi meg és fenekestül felforgatja a megszokott kis
életét. Vajon mi köze van ehhez egy vakond barátságának és vajon hogyan dönt
Menyét az új vendégről, hiszen már megszokta a kis vackát?
Ez a mesekönyv is egyike azon csodáknak, melyek arról
szólnak, hogyan győzzük le a félelmeinket. A mostani történetben két apró
teremtmény mutatja meg az élet árnyékos és napsütötte oldalát. Az olvasónak
nincs is más dolga, mint átgondolnia, hogy ő mitől is retteg és ki az a barátja,
aki ilyenkor a segítségére siethet. Mert bizony sokan félnek a vihartól, hiszen
egy irányíthatatlan természeti jelenség, pedig az esőben táncolni, a széllel
bújócskázni és az égi zenét hallgatni a világ legjobb dolgainak számítanak.
Főleg akkor, ha társunk is akad a mókázáshoz.
A kötet pedig csupa cukiság, hiszen szép színeket használ az
illusztrátor és jól ötvözi a hideg - meleg kontrasztokat, öröm külön csak ezért
is még egyszer végig lapozni.
A mesekönyv másik nagy előnye, hogy nagy betűkkel íródott,
így tökéletes olvasás gyakorlására is.
Számomra egy nagyon kedves kis könyv, melyet nagyon jó
szívvel ajánlok a kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt. Mert ne feledjétek, hogy bátran előre menni
egy baráttal annyi, mint egy szívdobbanás a testedben… felemelő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése