„A logikus gondolkodással az a baj, hogy nem mindig épp az
az eredménye, amit szeretne az ember.”
Minden olyan bonyolult… így kezdi mondanivalóját a fülszöveg
és bár először nem értettem ennek a pár szónak a mibenlétét, a könyv elolvasása
után már túl sokat is tudtam. Hogy őszinte legyek nagyon sokkolt és még most
sem találom igazán a megfelelő szavakat, de igyekszem egy összeszedett
értékelést írni róla. Mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a Móra
Kiadónak, hogy biztosítottak számomra egy példányt. Valóban úgy érzem, hogy
általatok megint egy kicsit többet tudtam meg a tinédzserekről és bár a kötet
fikció, számos formában éreztem úgy, hogy akár meg is történhetne. Ezért hálás
vagyok és köszönöm.
Mészöly Ágnes írónő neve már több felületen is szembejött
velem, valamint számos formában találkoztam írásaival. Nem is olyan régen
olvastam tőle egy másik regényét, ahol megállapítottam, hogy mennyire
varázslatosan bánik a szavakkal. Ennek a regénynek az olvasása után pedig
teljes hittel gondolom úgy, hogy egy kiemelkedő szerző, aki nem csak szépen
bánik a szavakkal, de rendkívül sokoldalú és merész is. Fiataloknak úgy írni,
hogy az ne legyen se unalmas, se túl durva, mégis hozza azon elemeket, amitől
igazán izgalmas egy kötet, nagyon nehéz feladat, de ez az alkotónak sikerült.
Nézzük meg, hogy fülszöveg alapján miről is szól ez a
történet:
Kata és három barátnője, Patrícia, Lidi és Zsófi egy
elitgimnáziumba járnak, ahol mindenki jeleskedik valamilyen területen. Az osztály kimondottan érdekes szerkezetileg,
de többnyire egy jó közösség nem kis életrevalósággal megáldva. Az iskola
tanárai is színesek és problémásak, de hát mégis csak pedagógusok. Kata sem
szokványos ahhoz képest, hogy lány, elvégre ő a legjobb matekos, rendszeresen
maratoni távokat fut, a fiúkat le sem tudja vakarni magáról, és ráadásul az
anyja is jó fej. De ahogy az várható volt, valami még sincs rendben az
életében. Három barátnőjével együtt egy titkos csoportot hoznak létre, a
Darwin’s daughters-t, melynek célja, hogy egy új osztályfőnököt kaphassanak a
következő évben, mert bár Gábor tanárúr kívülről a megtestesül mintatanár, de
mindenki tudja, hogy a látszat csal. Egy rosszul sikerült osztálykirándulás
után nincs bocsánat és nincs megállj. A kezdeti kamasz bosszúhadjárat szinte
észrevétlenül durvul el. Vajon mikor kell azt mondani, hogy elég? Hol kezdődik
a diák felelőssége és miért olyan bonyolult az élet? Nos, erre és még számos
kérdésre választ kapsz, ha elolvasod a könyvet.
Szubjektív meglátásom szerint a könyv nagyon sok olyan témát
dolgozz fel, ami nagyon is aktuális a mai fiatalok életében. Ilyen többek
között a tanár-diák kapcsolat, a közösség ereje stb.
A karaktereket nem volt könnyű megszeretni, mindössze egy
szereplővel sikerült azonosulni. Nem gondolnám, hogy a korosztályi eltérés
lenne az oka, inkább a felszínességgel párosítanám össze. Katán kívül igazán
senkit sem ismerünk meg, mert az ő szemszögén keresztül tárul szemünk elé a
történtek és ezért főleg az eseményeken van a főhangsúly. Ettől függetlenül
nagyon élveztem a lányok kis „kalandjait” és többször is úgy éreztem, hogy akár
ismerhetném is őket.
„Soha ne hagyd magad! Ezt anyámtól tanultam még nagyon kis
koromban. Téged senki nem üthet meg, nem szorongathat, nem kényszeríthet
semmire. És ha bárki bármire kényszeríteni akar, fuss, üss, harcolj!”
A fent említett főszereplőnk, Kata, aki egy napló formában
–gyógyulásnak szánva – elmeséli hogyan is történtek azok a bizonyos események. A
tanárok közül több típusra is ráleltem, melynek köszönhetően az saját diákéveim
jutottak eszembe. Sok emlékem fájdalmas számomra is, de jó volt látni érettebb
gondolkozással, hogy milyennek láttuk magunkat és a körülöttünk lévő világot
tinédzserként. Mivel a pedagógusok fontos szerepet töltenek be az események
alakulásában, így kiemelten odafigyeltem bizonyos személyekre, különösen Kata
anyukájára és az osztályfőnökre. Úgy gondolom egyik sem a legjobb személy, mert
bár szerepüket betöltötték, de a hogyan az már más kérdéseket vet fel. Az
előbbi nem mer szembenézni a saját gyermekével, míg az utóbbi gyávasága és
erkölcsi normái nem éppen a jó kategóriába sorolhatók úgy gondolom.
A történet két szálon fut, melyek a jelen és a múlt
váltakozásával bontják szirmaira azokat a történéseket, melyek szükségesek Kata
gyógyulásához és ahhoz, hogy az olvasó megértse, mi volt az ok, mire épült a
terv és hova fajult végül ez az egész.
„Amíg betöltött, azon elmélkedtem, hogy miért a kamaszok
kommunikációs és alkoholproblémáival, elszigeteltségével meg ilyenekkel
foglalkozik boldogtalan és boldog, amikor a körülöttünk élő fantasztikus
felnőttek pontosan ugyanezekkel a problémákkal küzdenek.”
Többször is úgy éreztem, hogy a lányok gondjai és
élethelyzetei pontosan rávilágítanak arra, hogy egy diáknak nem is olyan könnyű
az élete, mint ahogy sokan szeretik hinni. A családon belüli verbális erőszak,
a különböző szülői, tanári és iskolatársi nyomás és elvárás, a sok szabály és
tiltás rendkívül megnehezíti, és sok esetben ellehetetleníti az adott fiatal
helykeresését a világban.
Úgy gondolom, hogy egy rendkívül érzékeny és intenzív
emocionális regényt olvastam, ahol semmi sem az, ami elsőnek látszik és mégis
minden egyes információ elengedhetetlen és fontos.
Minden diák kezébe nyomnám, hogy legalább egyszer olvasd el
és bizony a „felnőtteknek” sem ártana kézbe venni.
Összességében talán eddig ez az írás a legelső idén, ami
igazán átfogóan felvázolja az internet adta buktatókat, a szülő-gyermek, diák
–tanár és szülő – iskolarendszer generálta problémákat, a kommunikációs és
érdek konfliktusokat. Nagyon mai a regény mind tematikailag, mind pedig azon
társadalmi gondok felszínre hozatala által, amelyek elgondolkodtatják az
olvasót.
Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert az ilyen témájú
könyveket egyszerűen olvasni kell és érdemes. És ne feledjétek: A társadalomban
lehetsz bárki, de amíg a tükörbe tudsz nézni és a szíved nyugodtan dobban,
addig minden rendben van!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Móra Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése