„Semmit sem jelent, ha az ember külön él a családjától.
Attól még, hogy máshol van, szüntelenül gondolhat rájuk, ha pedig egy fedél
alatt lakik velük, ábrándozhat arról, hogy elhagyja őket.”
Minden egyes nap olvasok és minden kötet után véleményt
fogalmazok meg valamelyik platformon. A legtöbb esetben a szavak kirobbannak belőlem,
és mint madarak a kalitkából tovaszállnak. És most mégis úgy érzem, hogy üres
vagyok. Egy csepp kötet, mely az arcomba nyomta azt az igazságot, melyet bár én
magam is vallok, ennyire tudatosan, szétcincálva a valóságomat, sosem láttam.
De, hogy ne szaladjak ennyire előre, először is szeretném megköszönni a Móra
Kiadónak, hogy biztosított számomra egy példányt. Köszönöm nektek, hogy
felhívtátok a figyelmemet erre a könyvre, de legfőképpen azért vagyok hálás,
mert ismét önmagamra lelhetek.
Rohanó világunkban a „légy jelen” szlogen virít
mindenhonnan, hogy ez pontosan mit is takar már kevésbé egyértelmű, de talán
annyit tesz, hogy légy tudatában önmagadnak és a körülményeidnek. Egy
eltorzított verzióban, persze más értelmet is felfedezhetünk, mégpedig azt,
hogy légy online a nap minden pillanatában. Ha kilépünk az utcára hetven százalékban
azt láthatjuk, hogy rohanó emberek tömege megy el mellettünk. Mindenki siet
valahová, hiszen a napi feladatokat el kell látni. A legtöbben fülhallgatóval a
fejükön mászkálnak elmerülve a maguk világában, mások még menet közben is a
telefonjukat nyomkodják, és mikor beleütköznek valakibe, még nekik áll feljebb.
És egy harmadik réteg az utca zaját próbálja túlkiabálni, hogy nagyon fontos
mondanivalóját közölhesse a vonal túlsó végén lévővel. Sok lélek, millió
probléma. Légy jelen!
Ez a kötet már a borítójával is megfogja a tekintetet,
hiszen egy mustársárga háttéren emberi alakok sziluettje tűnik fel, míg előttük
pedig egy kamasz fiú rajza látható, mely elsőre talán nem is annyira egyedi. De
jobban megnézve, már a részletekre is fókuszálhatunk, mint a mellette lévő
fémdoboz, melyet a kéregetés miatt helyezett ki és egy fél kartonlap, melyre a
kötet címe lett felfestve: Szavazz rám! A kép összhatásilag sokkoló, még akkor
is, ha valaki érzéketlenebb az efféle „művészetre”, hiszen nyílt panelen hirdeti,
ez a történet meg fogja rázni az olvasója lelkét.
A fülszövegből már megtudhatjuk, hogy a könyv egy
hajléktalan fiúról szól, aki egy véletlen folytán felregisztrál egy akkor
induló piramis játékra. Az új valóságshow alapjai a Maslow szügséglethierarchiáján
alapszik, azaz az emberi szükségletek piramisának sémáján. Hogy miből is áll
össze?
1. Fiziológiai szükségletek (Ivás, evés, alvás,
szex)
2. Biztonsági szükségletek (Lakhely, jövedelem,
fizikai védettség)
3. A szeretet szükséglete (Család, barát, közösség –
valahová tartozás)
4. Az elismerés szükséglete (Bizalom, siker,
tisztelet)
5. Az önmegvalósítás szükséglete (A bennünk rejlő
lehetőségek elérése)
Ezek a pontok adják az ötletet, melyen főhősünk elindul, és
bár kezdetben csak egy „poénnak” tűnik, de később már lételemévé növi ki magát.
Csakhogy mit tud nyújtani a világnak egy olyan elveszett lélek, akinek nincs
semmije, az életét az utcán tölti, kéregetésből tartja fent magát és a túlélése
attól függ, hogy aznap egy szendvicsre valót, némi melegséget adó itókát és a
feszültség levezetésére szolgáló cigit meg tudja- e teremteni? Nos, nagyon is
sokat, hiszen ami nem megszokott, abból látványosságot csinálunk. Ahogy halad a
fiú egyre feljebb a piramis csúcsa felé, úgy mutatkozik meg az olvasó előtt a
háttérben meghúzódó valóság. A két idősíkon követhető történet, -nevezzük Christopher
Scottnak hősünket- a fiú gondolatain keresztül mutatja be, hogyan is döntött
úgy egy ilyen idős kamasz, hogy hátra hagyja az eddigi életét és inkább a
bizonytalan utcai életet választja. Vajon sikerül celebbé válni Christopher-nek?
És vajon megváltozik-e bármi ettől a hirtelen rátört népszerűségtől? Nos, erről
már igazán nem mesélhetek, de természetesen megtudhatod, ha kézbe veszed a
könyvet!
Személyes élményem a regény befejezése után az, hogy egy
hatalmas társadalomkritikát volt szerencsém olvasni. Mert bizony felmerült
bennem a kérdés, hogy ki a nagyobb menekülő? Aki feje a telefonjába szorult a
nap 24 órájában, csak akkor van jelen és boldog, ha legalább naponta egyszer
posztolt és persze az határozza meg kedvét, hogy akkor hány lájkot kapott? Vagy
az, akinek nincs biztonságot nyújtó fedél a feje felett, a napi léte a
kéregetés sikerétől áll vagy bukik és igazán nincs semmije, csak azon emlékei,
amik ide vezettek? Hol húzódik meg a határ a menekülés fázisai között?
Bár én nem szeretek magamról posztolni vagy képek sokaságát
feltenni, mégis úgy kelek fel minden reggel és úgy is fekszem le, hogy a
telefonom közvetlen közelemben van, hogy bármikor elérjem, ha fontos hívás vagy
üzenet vár. Én is egy közösségi oldalon lógok napi szinten és bár ez nem az oly
közkedvelt Facebook vagy Instagram, mégis fontosnak érzem, hogy ott lehessek és
lássam a napi karcokat. Bár ennek a közösségnek ereje van, mert több barátomat
is köszönhetem ennek az oldalnak, mégis elvesz naponta több órát az életemből
és fel se tűnik. Vajon menekülök a saját valóságom elől? Erre a választ
pontosan tudom, de vajon te, aki most olvasol, mit felelnél erre? Mennyi időt
töltesz a neten lógva és mennyit vagy jelen a saját életedben? Mitől vagy
boldog? És miért érzed szükségét, hogy idegen emberekkel oszd meg az életed
minden pillanatát?
Mert igen, mikor kikapcsoljuk a képernyőnket magunkra
maradunk. Az ürességgel, a fájdalommal és a semmivel.
Három idézetet szeretnék megmutatni nektek, kérlek,
figyelmesen olvassátok!
„Amikor még nem az utcán aludtam, fel sem fogtam,
milyen fontosak a barátok. Nem azért, hogy emeletes ágyon osztozhassunk velük,
hanem egyszerűen azért, hogy ne bolonduljunk meg, legyen kihez szólnunk. A
tudattól, hogy más is ugyanolyan nyomorult helyzetben volt vagy van, négylevelű
lóhere nő az ember szívében.”
A második nagyon erős érzelmet fog kiváltani:
„ Katt-katt, hangzik a fiatalok felől, akik anélkül mennek
el mellettünk, hogy észrevennének, úgy elbűvöli őket a saját képmásuk.
Püff-püff, hangzik a mi hálózsákjaink felől, miközben védjük magunkat. Egy
járdán osztozunk, de mély árok választ el bennünket egymástól. Mégis az a
benyomásom, hogy ugyanúgy élünk. Vagy inkább, hogy ugyanúgy menekülünk az élet
elől.”
És a harmadik pedig így hangzik:
„Az emberek, megfigyeltem, minden életkorban valami bandához
próbálnak tartozni. A suliban azokkal lófrálunk, akik hozzánk hasonlóan
öltöznek, és ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanazokon a vicceken röhögnek, mint
mi. És felnőttkorban is ez folytatódik: azokhoz fogok csapódni, akik legjobban
hasonlítanak ránk, a kávéautomatánál, a pultnál, a tömegközlekedési eszközökön,
egészen az elfekvőig. Mindenki a hozzá hasonlók közé akar beállni táncolni.”
Ezt a könyvet belenyomnám minden fiatal kezébe, hogy lássa
hova tart az élete és nézzen már fel abból a kockából. Lássa meg a maga előtt
haladó embereket, az utcán élők fájdalommal teli tekintetét és értse meg, hogy
mi is zajlik igazán körülötte. Még mindig az a valóság, amiben élünk, és ha
fájdalommal teli is, azért kell kitartani, hogy kikerüljünk belőle, nem pedig
egy marionett bábuként csak létezni. Az emberi lét három legnagyobb ajándéka: a
szabadság, a szeretet érzése és a tudás, tehát a gondolkodás lehetősége! Vajon
az az igaz, amit látni szeretnél és giccses mázzal eléd rakják, vagy az, amit
te teremtesz ugyan meg magadnak, de bár az utad nehéz, mégis sok pozitív élmény
is járul hozzá?
Nézz bele a tükörbe és tedd fel a legfontosabb kérdést: Ki
vagy te?
Az, akinek nehéz felkelni, elmenni minden nap az iskolába?
Nem értenek meg téged és csak „túlélsz” minden napot?
Vagy az a személy, aki naponta posztol, és akár hamis képet
fest fel magáról a közösségi oldalakon, csakhogy többen szeressék?
Netán az a lélek vagy, akit nem értenek meg otthon, sok
fizikai és mentális bántalom ér és csak a közösségi oldalakon kap „szeretetet”?
Vagy az az éppen fényesen ragyogó csillag lehetsz, akit
valamiért bálványoznak, és amíg nyújtod az elvárt kliséket, addig érdekes vagy?
Bárki is vagy most, valószínű egyszerűen ugyanazokkal az „üres”
gondolatokkal fekszel le, mint az a lélek, aki mellett elmész nap, mint nap, és
még csak rá se tekintesz!
Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon hasznos és
rendkívül összetett történetet olvastam. A mondanivalója nem csak
elgondolkodtatott, de sokat is formált rajtam. Fontosnak tartom az olvasását és
remélem, hogy minél többen kézbe veszitek!
Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, hiszen mindannyiunknak
tartogat valami újdonságot, és némi gondolkodni valóval lát el! És ne feledd az
élet érték! Válaszd az életet! Szavazz a barátokkal való létre!
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó
oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése