Adamek Katalin - Borzongások

 

„Olvasóemberként mindenem a könyv […]”

Évek óta – pontosabban amióta a Covid járvány az életünk része – nem utazok sehova, csak lakóvárosomban intézem ügyes-bajos dolgaimat. Ez a fajta elzárkózás nem volt előtte jellemző rám, de valahogy belekövültem a saját életembe. Nagyjából két hónapja érzem, hogy mennem kell, hiszen sosem voltam híve az otthon ülésnek, mégis erre kényszerültem. Pont ezért még a nyári Könyvfesztivál alkalmával figyeltem fel erre a kötetre, amely már a borítójával is magához hívott.

Adamek Katalin egy különlegesen szerencsés életkártyát húzott lélek, akinek megadatott, hogy először munkájából adódóan, később pedig már magáncélból beutazza Földünk csodás tájait. Olyan helyekre is eljutott, amelyekről sokunknak csak a videók és képeskönyvek lapjain látható képek adnak némi támpontot. Ráadásul ezek az utazások bár nem voltak zökkenőmentesek, mégis rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagították a szerzőt.

Az írónő 1939-ben született Katymáron, bunyevác felmenőktől származik. Gyermekkorát a könyvek szeretete töltötte ki, hiszen saját vallomása szerint sokszor merült el a valóságtól távol eső „világokban”.

„Szenvedélyesen olvastam magyar és idegen költők verseit, előfordult, hogy a késő esti órákban is. Ilyenkor édesapám megkérdezte, hogy még mindig tanulok-e. Soha nem árultam el neki, hogy a tankönyv alatt az éppen aktuális olvasmányom lapult.”

Kép: NiKy m.i.

Később egyetemet végzett, amely meghatározta további életútját beleértve magánéletét is. Kiállításszervezőként számos földrészre, különleges országokba, eldugott kis városokba vezetett útja, ahol többnyire élményekkel töltekezhetett fel, bár akadtak negatívak is bőven. Első körben Egyiptom utcáin találkozott a mélyszegénységgel, amelyet eddig csak a médiából közvetített információkból ismert.

„Idővel arra lettem figyelmes, hogy egy nyolcéves forma kisfiú egy nagy fonott kosárban szemetet cipel ki a házakból, majd ráönti az utcán álló kordélyra. Elegyengette, majd az így előbukkanó, fonnyadt salátaleveleket kivette a halomból, és megette azokat. […] Humanitárius katasztrófákról, szegénységről és nélkülözésről ma is sokat hallunk a sajtót olvasva vagy a híradót nézve, de azért mégiscsak más, ha az ember szemtanúja az olyan elkeserítő jeleneteknek, mint amit az egyiptomi fővárosban láttam.”

Kép: NiKy m.i.

Egy másik útja során, amely Franciaországon át vezetett, egy légitársaságnál éppen sztrájk zajlott és sehogy sem akaródzott elindulni a járata. Ezért végül egy hosszabb útvonalon volt kénytelen két kollégájával egyetemben elérni célállomásukat. Ám az út így is sok kellemetlen élményt hozott. Ráadásul itt is egy életre szóló élményben részesült.

„Meglepetéssel nyugtáztam, hogy a fehér és fekete rendőr nem egymás mellett foglalt helyet, hanem egymástól távol, tekintettel az ellenkező oldalra. Társalgás nem folyt köztük. Megdöbbenve tapasztaltam a faji ellentét ilyen pregnáns jelenlétét. Őszintén sajnálom, hogy a faji megkülönböztetés valamennyi formáját csak papíron oldották meg, mert a színesbőrűeket, az ázsiaiakat még most sem illeti meg azonos bánásmód minden szövetségi államban. Az Egyesült Államokban a koronavírus-járvány első hulláma során irdatlanul nagyszabású rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tüntetéssorozat kezdődött, amely Európa és Dél-Amerika valamennyi országába is begyűrűzött. A tüntetéseket egy afroamerikai férfi, a minneapolisi George Floyd halála váltotta ki, aki egy brutális rendőri intézkedésben vesztette életét.”

Kép: NiKy m.i.

Mint látható, az utazásokkal telt évek számos olyan helyzet elé állították a szerzőt, amely pozitív végkifejlete csak biztos nyelvtudásának és leleményes kitartásának volt köszönhető. Az utazások során bejárta azon történelmi és vallási helyeket, amelyeket még a diákévek alatt szívott magába, hogy később ezen ismeretek kiegészítéseképpen, a személyes élménnyel párosítva őrizze meg emlékezetében.

A könyv két részre osztható: míg az elsőben a munkautakat ismerhetjük meg, addig a második fele a személyes utazásokról mesél. Minden fejezet más-más országról szól részletesen, nemcsak az élménybeszámoló tekintetében, de a gasztrokultúra, a történelmi és némiképpen a szociálkultúra ismertetésével egyetemben.

A világ különleges és sok szépséget rejteget a kíváncsi tekintetek elől, igazán csak akkor ismerhetjük meg, ha vesszük a bátorságot és magunk járunk utána.

Szubjektíven úgy érzem, hogy a szerző a könyv elején megfogta a kezem és megengedte, hogy én is részese lehessek mindannak a csodának, amit megtapasztalt különleges élete folyamán. Számos helyen jártam és sokszor csodával határos módon szinte éreztem az ottani szellő simogatását arcomon, vagy az helyi életkülönlegességek zamatát. 

Kép: NiKy m.i.

Úgy gondolom, hogy nemcsak egy útikönyvet olvashattam, hanem egy nagyon érdekes memoárt is egyetemben, mert minden történet igaz élményekről számolt be, ráadásul nagyon kellemes írásmóddal párosítva.

Összességében remekül szórakoztam, sok olyan helyszínt írhattam fel a listámra, ahova el szeretnék utazni és a szerző jóvoltából most már részletesebben is képet kaptam arról, hogy mit érdemes felkeresni és ezért nagyon hálás vagyok. A köszönetnyilvánítás során olvastam, hogy nem teljes a repertoár, és kimaradtak úticélok, ezért biztatásképpen szeretném leírni, hogy engem nagyon érdekelnének ezek az élmények is és szívesen venném kézbe az újabb kiadványt is.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szeret utazni, akár csak a biztonságos fotelból, érdekli más népcsoportok élete és kultúrája, valamint egy csodálatos lélek memoárja. Mert számomra ez a könyv olyan, mint „Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán.” Felemelő és többszöri olvasásra szánt alkotás.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy