Takács Viktória - Szüreti mese

 

Alapvetően elsődlegesen a kortárs meseírókat azért kedvelem, mert képesek letűnt korokból is merítkezni írás előtt, és olyan eseményekből, régmúlt szokásokból is történetet kerekíteni, amelyeket mi már többnyire csak a könyvekből és jóesetben a nagyszüleinktől ismerhetünk meg. Ebben az esetben is egy ilyen mesekönyvről lesz szó, amelyet nagy élvezettel vettem kézbe.

Takács Viktória nevét jól ismerem, hiszen már két kötetét is olvastam az utóbbi években. Az első ilyen a Busó mese, a második pedig a Betlehemi mese volt. Míg az előbbit nagyon szerettem, addig az utóbbival volt némi problémám, de mindkettő kötet – ahogyan a mostani is – a Scolar Kiadó, Hagyományaink sorozatának tagjai. Jelenleg kilenc mese látott napvilágot, de remélhetőleg hamarosan érkezik a következő ilyen történet is. Erről itt tudhatsz meg többet.

A Szüreti mese 2021-ben jelent meg a fent említett kiadó gondozásában. Mint már sejthetitek a címéből is a szőlő szüreteléséről, annak különböző feldolgozásáról és a fiatalok hagyományokhoz való közelebbhozásáról szól ez a történet.

„– Milyen szőlő ez, anya? – kérdezte.

– Szürkebarátnak hívják. Emlékszel, tavaly voltunk a pálos kolostor romjainál, ahol réges-régen pálos szerzetesek vagyis „barátok” laktak. Ők is szőlőt termesztettek, hogy legyen miseboruk. Akkoriban szürke csuhát viseltek. Róluk nevezték el ezt a szőlőfajtát szürkebarátnak.”

Több szempontból is nagyon fontosnak tartom ennek a sorozatnak a különböző könyveit, hiszen a mai fiatalok többsége már nem ismerheti ezeket a hagyományokat, és így játékos, szórakoztató formában felelevenedik a múltunk, őseink életének bizonyos szegmensei is.

Ráadásul képet kapunk arról, hogy mennyire könnyű és kényelmes életünk van ahhoz képest, ahogy szüleink és nagyszüleink nőttek fel és éltek.

„Ez a ferde kés a kacor, ezzel szedték a szőlőt. Ez a faragott edény pedig a cserpák, ezzel merték a mustot a tőtike nevű tölcséren át a hordóba – magyarázta okosan Dóri.”

Ez a sorozat rendkívül fontos a mai fiatalok kulturális örökségét tekintve is és pont ezért remélem, hogy minél többen kézbe fogják venni.

Ajánlom a könyvet minden fiatalnak kortól és nemtől függetlenül, mert a hagyományok tisztelete és ismerete gazdagítja a lelket és mindezt a családdal közösen megélve, akár egy remek közös program is lehet. Ráadásul, ha módotokban áll, ne ragadjatok le a könyvnél, hanem a megfelelő időszakban keressetek lehetőséget arra, hogy személyesen is felfedezhessétek a leírtakat.

Amennyiben polcodon szeretnéd tudni, nem kell mást tenned, mint a Scolar Kiadó weboldalára ellátogatni. 

Írta: NiKy

Paulik Móni - Szabad a nem

 

Úgy látom, hogy az idei meseszériában egyre több olyan kötet lát napvilágot, amely valamilyen formában nevelőszándékot közvetít a kisebbek felé. A könyvek többnyire olyan üzeneteket hordoznak, amely könnyen érthető, játszva és szórakozva pille szárnyon ragadja meg a kisebbek figyelmét. A mostani mese is hasonló értékeket képvisel.

Paulik Móni immáron harmadik kötetét veheti kézbe az olvasó. A szerzőre jellemző a könnyen érthető szöveggel megfogalmazott mesék, amelyek pillanatok alatt megragadják korosztálytól függetlenül a figyelmet és játszva megtanítják az aktuális tematikát. Most sem lett ez másképpen, hiszen ebben a történetben megtanulhatják a gyermekek, hogy a NEM szó használata milyen hasznos és bizony mekkora szükség van rá.

„– Hát persze, hogy szabad NEM-et mondanod!

– Sőt, néha kell is! […] Attól még szófogadó valaki, mert néha NEM-et mond. Például neked sem kell mindenkivel barátkoznod. Egy simogatást vagy egy puszit bármikor visszautasíthatsz, ha zavar!”

A Szabad a nem című mesekönyv 2022 egyik újdonsága, amely a Csimota Kiadó gondozásában jelent meg. A kötet borítótervét és a belső illusztrációkat Szegedi Katalin rajzai ékesítik. Bár egy cseppet a 90-es években megjelent stílust idézte fel bennem a kötet, talán pont azért zártam olyan könnyen a szívembe.

A történet középpontjában egy kisfiú áll, akinek több szituáción keresztül kell megtapasztalnia, hogy kinek hol vannak a határai, beleértve a sajátjait is. A nem szó megfelelő használata elengedhetetlen a gyermek számára, hiszen nem kell mindent eltűrnie, ami zavarja, vagy bántja éppen. Természetesen társa is lesz ebben a kalandban, hű barátja, Manna, hiszen ez a kutyus kicsi kora óta mellette tölti a legtöbb időt. A vele való játék csupa móka és kacagás, kivéve akkor, mikor megjelenik az unokatesó, mert Manna valamiért eltűnik ilyenkor. Persze ennek fele se tréfa, de mégis mi lehet a gond? Nos, azt hiszem erre a kérdésre érdemes meglelni a választ… nem gondolod?

Valóban nagyon fontos témakört jár körbe ez az alig negyven oldalas mesekönyv. A NEM szó használata elengedhetetlen az egészséges gyermek lelki fejlődésének. Hiszen nem kell mindent eltűrni és a kedves visszautasítás olykor remek tapasztalatokat szül.

A mese több élethelyzeten keresztül taglalja a fent említett tematikát, amelyek bár gyorsan olvashatóak, mégis nagyon kellemes élményt nyújtanak.

Összességében hasznos könyvnek gondolom, amely értéket közvetít és egyben érzékenyítő is.

Ajánlom a könyvet a kisebb olvasóknak akár négy éves kortól, hiszen minél előbb megtanulja mindenki a helyes önkifejezés formáit, annál egészségesebb és magabiztosabb lesz a gyermek a későbbiekben!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Csimota Kiadó weboldalára ellátogatnod!

Írta: NiKy

Adamek Katalin - Borzongások

 

„Olvasóemberként mindenem a könyv […]”

Évek óta – pontosabban amióta a Covid járvány az életünk része – nem utazok sehova, csak lakóvárosomban intézem ügyes-bajos dolgaimat. Ez a fajta elzárkózás nem volt előtte jellemző rám, de valahogy belekövültem a saját életembe. Nagyjából két hónapja érzem, hogy mennem kell, hiszen sosem voltam híve az otthon ülésnek, mégis erre kényszerültem. Pont ezért még a nyári Könyvfesztivál alkalmával figyeltem fel erre a kötetre, amely már a borítójával is magához hívott.

Adamek Katalin egy különlegesen szerencsés életkártyát húzott lélek, akinek megadatott, hogy először munkájából adódóan, később pedig már magáncélból beutazza Földünk csodás tájait. Olyan helyekre is eljutott, amelyekről sokunknak csak a videók és képeskönyvek lapjain látható képek adnak némi támpontot. Ráadásul ezek az utazások bár nem voltak zökkenőmentesek, mégis rengeteg tapasztalattal és élménnyel gazdagították a szerzőt.

Az írónő 1939-ben született Katymáron, bunyevác felmenőktől származik. Gyermekkorát a könyvek szeretete töltötte ki, hiszen saját vallomása szerint sokszor merült el a valóságtól távol eső „világokban”.

„Szenvedélyesen olvastam magyar és idegen költők verseit, előfordult, hogy a késő esti órákban is. Ilyenkor édesapám megkérdezte, hogy még mindig tanulok-e. Soha nem árultam el neki, hogy a tankönyv alatt az éppen aktuális olvasmányom lapult.”

Kép: NiKy m.i.

Később egyetemet végzett, amely meghatározta további életútját beleértve magánéletét is. Kiállításszervezőként számos földrészre, különleges országokba, eldugott kis városokba vezetett útja, ahol többnyire élményekkel töltekezhetett fel, bár akadtak negatívak is bőven. Első körben Egyiptom utcáin találkozott a mélyszegénységgel, amelyet eddig csak a médiából közvetített információkból ismert.

„Idővel arra lettem figyelmes, hogy egy nyolcéves forma kisfiú egy nagy fonott kosárban szemetet cipel ki a házakból, majd ráönti az utcán álló kordélyra. Elegyengette, majd az így előbukkanó, fonnyadt salátaleveleket kivette a halomból, és megette azokat. […] Humanitárius katasztrófákról, szegénységről és nélkülözésről ma is sokat hallunk a sajtót olvasva vagy a híradót nézve, de azért mégiscsak más, ha az ember szemtanúja az olyan elkeserítő jeleneteknek, mint amit az egyiptomi fővárosban láttam.”

Kép: NiKy m.i.

Egy másik útja során, amely Franciaországon át vezetett, egy légitársaságnál éppen sztrájk zajlott és sehogy sem akaródzott elindulni a járata. Ezért végül egy hosszabb útvonalon volt kénytelen két kollégájával egyetemben elérni célállomásukat. Ám az út így is sok kellemetlen élményt hozott. Ráadásul itt is egy életre szóló élményben részesült.

„Meglepetéssel nyugtáztam, hogy a fehér és fekete rendőr nem egymás mellett foglalt helyet, hanem egymástól távol, tekintettel az ellenkező oldalra. Társalgás nem folyt köztük. Megdöbbenve tapasztaltam a faji ellentét ilyen pregnáns jelenlétét. Őszintén sajnálom, hogy a faji megkülönböztetés valamennyi formáját csak papíron oldották meg, mert a színesbőrűeket, az ázsiaiakat még most sem illeti meg azonos bánásmód minden szövetségi államban. Az Egyesült Államokban a koronavírus-járvány első hulláma során irdatlanul nagyszabású rasszizmus és a rendőri erőszak elleni tüntetéssorozat kezdődött, amely Európa és Dél-Amerika valamennyi országába is begyűrűzött. A tüntetéseket egy afroamerikai férfi, a minneapolisi George Floyd halála váltotta ki, aki egy brutális rendőri intézkedésben vesztette életét.”

Kép: NiKy m.i.

Mint látható, az utazásokkal telt évek számos olyan helyzet elé állították a szerzőt, amely pozitív végkifejlete csak biztos nyelvtudásának és leleményes kitartásának volt köszönhető. Az utazások során bejárta azon történelmi és vallási helyeket, amelyeket még a diákévek alatt szívott magába, hogy később ezen ismeretek kiegészítéseképpen, a személyes élménnyel párosítva őrizze meg emlékezetében.

A könyv két részre osztható: míg az elsőben a munkautakat ismerhetjük meg, addig a második fele a személyes utazásokról mesél. Minden fejezet más-más országról szól részletesen, nemcsak az élménybeszámoló tekintetében, de a gasztrokultúra, a történelmi és némiképpen a szociálkultúra ismertetésével egyetemben.

A világ különleges és sok szépséget rejteget a kíváncsi tekintetek elől, igazán csak akkor ismerhetjük meg, ha vesszük a bátorságot és magunk járunk utána.

Szubjektíven úgy érzem, hogy a szerző a könyv elején megfogta a kezem és megengedte, hogy én is részese lehessek mindannak a csodának, amit megtapasztalt különleges élete folyamán. Számos helyen jártam és sokszor csodával határos módon szinte éreztem az ottani szellő simogatását arcomon, vagy az helyi életkülönlegességek zamatát. 

Kép: NiKy m.i.

Úgy gondolom, hogy nemcsak egy útikönyvet olvashattam, hanem egy nagyon érdekes memoárt is egyetemben, mert minden történet igaz élményekről számolt be, ráadásul nagyon kellemes írásmóddal párosítva.

Összességében remekül szórakoztam, sok olyan helyszínt írhattam fel a listámra, ahova el szeretnék utazni és a szerző jóvoltából most már részletesebben is képet kaptam arról, hogy mit érdemes felkeresni és ezért nagyon hálás vagyok. A köszönetnyilvánítás során olvastam, hogy nem teljes a repertoár, és kimaradtak úticélok, ezért biztatásképpen szeretném leírni, hogy engem nagyon érdekelnének ezek az élmények is és szívesen venném kézbe az újabb kiadványt is.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szeret utazni, akár csak a biztonságos fotelból, érdekli más népcsoportok élete és kultúrája, valamint egy csodálatos lélek memoárja. Mert számomra ez a könyv olyan, mint „Egy könnycsepp az örökkévalóság arcán.” Felemelő és többszöri olvasásra szánt alkotás.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy