Kertész Erzsi - Mindig másnap

„-Muszáj, hogy mindannyian rugalmasak legyünk. Rugalmasak és lazák!”

Te jó ég!

Azt hiszem ezt a felkiáltást vagy háromszor elismételtem, mire sikerült felfognom, hogy mit is olvastam valójában. Mert bizony jelen pillanatban még én is úgy érzem, hogy megkattantam, pedig csak ezt a csepp könyvet vettem a kezembe. Természetesen ezek után sejthetitek, hogy nem szokványos ifjúsági regényről írok éppen, sőt, talán be sem tudom igazán határolni, de az biztos, hogy elképesztő kalandokban volt részem. De ezen már nincs is mit csodálkozni, hiszen a Pagony Kiadó Zseblámpás könyvek sorozatának egyik tagját vehettem kézbe. Ezek a könyvek igazi csemegék, elvégre humorban és kalandokban egyaránt gazdagok. Erről itt tudhatsz meg többet.

Kertész Erzsi neve számomra egyet jelent a remek szórakozás ígéretével, bár úgy gondolom, hogy aki „otthonosabban” mozog az ifjúsági könyvek világában, annak nem kell bemutatnom. Akinek esetleg mégis újdonság lenne az írónő neve, annak ajánlom figyelmébe a munkásságát. A hölgy sok történetet álmodott meg már a számunkra, ilyen például a Kiki nyomoz, amely az ifjúságnak szóló sorozata, illetve a Göröngyös Úti Iskola című gyermekek számára íródott könyvek is. A szerző oldalát érdemes figyelni, hiszen több érdekességet is olvashattok róla és munkásságáról.

Mindig másnap című meseregénye 2021-ben jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit és borítóját egyaránt Korbuly Áginak köszönhetjük, akinek bár kissé szokatlan a stílusa, mégis remekül illeszkedik ehhez a meséhez.

De nézzük is, hogy miről szól ez a történet.

Adott egy „átlagos” öttagú család, apa, anya és a három gyermek. A Kovalcsik családról sok mindent el lehet mondani, hiszen az apa folyton kockás inget visel, picit kopaszodik és kissé tudományőrült, az anya rajong a jógáért, bár az is igaz, hogy a különböző pózokat még gyakorolnia kell, és persze ne feledkezzünk meg a Hogyan legyünk nyugodtak? című könyvről sem, amit akkor olvas, ha azt hiszi, hogy a család tagjai nem látják. Nagy büszkesége kertje és persze a családja némiképpen… A família gyermekei pedig: a legkisebb 5 éves forma Dóri kissé hisztis, a 9 éves Jenci, aki nem tud felnézni a bátyjára, és ha már róla van szó, a Nagy T-nek nevezett aktuális törzsfőnök, aki 13 éves és idegesítik a testvérei. Ezek után úgy gondolom, hogy nem fogok senkit sem ledöbenteni azzal a ténnyel, hogy egyik reggel szokványos dologra ébrednek. Elvégre nem hiszem azt, hogy normális, ha a kertünk helyére egy dzsungel nő vagy mégis? A család a kezdeti meglepődése után megtanul idegenekkel barátkozni, más univerzumokban létezni és még bizony a történelmi múltból is lesz „szerencséjük” kockás játékot játszani. Remélem ti is érzitek, hogy milyen „hétköznapi” minden. Vajon mi történhetett? És már soha nem lesz semmi sem a régi? Nos, ezek csak apró kérdések, higgyétek el, hogy nektek sokkal több és fontosabb fog eszetekbe jutni!

„(…) adni jó, ugye? … az nagyon fontos. Mert a barátság jele. És mi barátságosak vagyunk. Ugye?”

Azt hiszem ez maga volt az őrület, elvégre ennyi bolondságot rég nem olvastam. Először egy dzsungelben kötöttem ki, aztán egy másik univerzumban, majd hirtelen valóra váltak az álmaim, míg egyszer csak a történelemben kockáztam éppen, óh, és egy jósnőt már ne is emlegessek. Most őszintén, ennyi helyszínt és eseményt felfogni sem volt időm, nemhogy rögtön reagálni bármire. Na és persze a családtagok is, mégis, hogy lehet helytállni ilyen esetekben? Nem tudtam eldönteni, hogy sajnáljam őket, vagy inkább nevessek az egészen. Ráadásul félve mesélem el most is nektek, a végén még azt hiszitek, hogy hallucinálok… pedig esküszöm nem.

Imádtam ezt a történetet, hiszen eredeti volt, energiával telt és rendkívül vicces. Kedvenc karaktereim az anya, hiszen minden helyzetben feltalálta magát és a narrátor természetesen.

Azt hiszem. hogy elmondhatom ez maga volt az őrület és lehet, hogy én is becsavarodtam közben. Elvégre ki képes felfogni ezt a sok – sok mindent. Te igen? Szerencsés vagy mondhatom, én már nem úsztam meg ilyen könnyen.

„-Meg kell találni a biztos pontokat a sok bizonytalan pont között. Ha találsz egyet-kettőt, akkor nincs semmi gond, igaz?”

Összességében remekül szórakoztam, sokat nevettem és bizony még el is gondolkodtam, hogy vajon velem minden rendben van-e éppen.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert bár tudom, hogy a fiatal olvasóknak íródott, mégis úgy gondolom, hogy mindenkinek jár egy kis őrület. Elvégre kinek mi a normális, nem igaz?

Amennyiben belemerülnél ebben a kavalkádba, csak annyit kell tenned, hogy a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Egy igazi Főnix a porlepte történelmi palettáról - Interjú Kristin M. Furrier írónővel

Az utóbbi időben igazán szerencsésnek érezhetem magam, hiszen csupa olyan könyvet vehettem kézbe, amitől több lettem vagy remekül szórakoztam általa. A szerzők palettája is igen sokrétű, elvégre legyen szó női vagy férfi alkotóról, mindig képesek voltak meglepni vagy éppen meghatni az adott könyvükkel, ezért rendkívül hálás vagyok. Mégis akadnak közöttük olyan írók is, akik képesek évről évre megújulni, sőt olyanra is van példa, aki egy korábbi stílusát frissíti fel. A mostani beszélgető partnerem is egy olyan alkotó, aki otthonosan mozog több műfajban is. Legyen szó ifjúsági, romantikus vagy éppen történelmi fikcióról, mindenhol megállja a helyét és remek történeteket álmod meg számunkra. Nem is olyan régen olvastam A Társalkodónő című regényét, amely elbűvölt és nem eresztett. Kérlek, fogadjátok sok szeretettel a Kristin M. Furrier írónővel készült interjút! Kezdjünk is hozzá!

 

Üdvözöllek ismételten a blogon! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérésemet! Nagyjából két éve beszélgettünk már egyszer. Azóta eltelt pár hónap. Hogy vagy? Hogy telt az elmúlt időszakod?

Köszönöm, hogy újra beszélgethetünk. Nagyon nagyot fordult velem a világ, de pozitív irányba. A főállású anyaság után, visszatértem a munka világába is. Azonban ez komolyan feladja a leckét, hogy tudjak a család, az írás, valamint a munka között lavírozni. Próbálkozom, nem egyszerű.

Pár napja előolvastam A Társalkodónő című hamarosan megjelenő regényedet, és ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget! Ez a történet más, mint az eddigiek úgy érzem. Bár fiatal felnőtteknek szól inkább, mégis sokkal érettebb témával foglalkozol. Kérlek, mesélj erről részletesebben! Hogyan jött az ötlet és miért?

Először is, én köszönöm, hogy vállaltad az előolvasást, tudom, hogy mindenki nagyon elfoglalt. Más a történet minden szempontból, hiszen a legfontosabb, hogy most nem az ifjúsági korosztályt céloztam. Ez természetesen szándékos volt. Nagyon sokan kérték, és én mindig figyelek az olvasók kéréseire/ kritikákra, hogy szeretnének már felnőtt regényt is olvasni tőlem. Igazából a történetet, már két éve forgatom a fejemben. Kihívás volt, sosem írtam még E/1 -ben regényt. Hogy hogyan jött az ötlet? Mindig az adott életszakaszom befolyásol az alkotásban. Olyan dolgok vesznek körül az elmúlt évek során, amik így befolyásoltak érzelmileg. Hiszen A Társalkodónő egy komoly érzelmi küzdelem megjelenítése.

Történetünk egészen a 19. századig vezet minket vissza, pontosabban 1881.augusztus 18.-ára, amikor egy elszegényedett nemesi leány, Emma Watton walesi otthonát megunva – nem önszántából- társalkodónőnek szegődik a szomszéd birtok egy szem leánya mellé, hogy a kisasszony unalmát elűzve, megfelelő társaságot biztosítson számára. Emma napi őrlődései szinte felemésztik, hiszen egy részről hűséges leányként félti édesanyját és két húgát, míg irigységtől telve vágyakozik munkaadója családjának életére. Ez a kettősség odáig fajul, hogy már megkérdőjelezi eddigi életét és szép lassan felemészti az örök elégedetlenség. Emma karaktere, ahogy az értékelésemben is írtam, egy bizonyos „antihős” érzését keltette bennem. Természetesen nagyon hiteles, hiszen mi emberek is ilyenek vagyunk részben. Miért ezekkel a jellemzőkkel ruháztad fel Emmát? Ezt egyébként a többi szereplő kapcsán is megkérdezném. Hogyan alakítottad ki a személyiségjegyeket és volt-e olyan élő személy, aki mintaként szolgált? Ha igen és nem titok, ki lenne ő?

Emma karaktere egyszerűen Ember, nagybetűvel. Az emberek minden gyarlóságával együtt. Ebben a történetben senki nem lesz ártatlan, mint a valóságban sem. Minden szereplő a saját érdekeit képviseli, és ezért válik élethűvé a történet maga. Ennél a történetnél senkiről sem mintáztam karaktert, mármint élő emberről bizonyosan nem. Nem vagyok már húsz éves, azt hiszem a saját megélt tapasztalataimból építkeztem 100% -ban. Sokan keresik ma is a boldogságot, a megelégedést, aztán azt veszik észre, hogy nincs tovább. Abszolút úgy érzem, ez a mai, valamint abban a korban is egy teljesen általános emberi viselkedés.

A történeted a viktoriánus kort vette górcső alá, ami nem kis feladat egy író számára. Ráadásul hiteles történelmi szálakat fedezhettünk fel a könyvben, a társadalmi szerkezetről már nem is beszélve. Miért ebben a korban helyezted el a karaktereket és volt – e nehézséged írás közben? Milyen forrásmunkák húzódnak meg a háttérben?

Imádom a viktoriánus Angliát. Rengeteget olvasok angol klasszikus irodalmat, sokkal többet, mint bármi mást. Olyan szinten ismerős dolgokról írtam, hogy nem nagyon kellett kutatómunka. Ami kicsit "megtornáztatott szellemileg", az az volt, hogy teljesen pontosan vázoltam fel a helyszíneket, Leamington Spa – t főleg. Nem titok, hogy két alkalommal jártam a szigetország ezen részén, és felderítettem teljesen azokat a helyeket, melyek a regényben szerepelnek. Azonban azt vissza kellett keresnem, hogy abban a bizonyos adott éveben is állt - e már az az épület, volt - e ott az a klub , stb. Itt megjegyezném, hogy aki ismeri Leamingtont, számára az illusztrációban is fel fog  tűnni ismerős helyszín. Ez ténylegesen mind hiteles a könyvben. Tehát összességében Leamington történelmét kellett felkutatnom.

Mivel több alkotásodat is volt szerencsém olvasni, így kialakult bennem egy nézet, miszerint akár ifjúsági, akár felnőtt közönségnek szánod regényeidet, mindegyik kötet valamilyen ponton köthető egy adott történelmi korszakhoz, eseményhez, szimbólumhoz. Szándékosan építed ezekre a pillérekre a regényeid témáit, vagy ösztönös? És, ha már történelem, számodra melyik az a kor, társadalom, esemény, amiről biztosan elmondhatod, hogy érdekel, szereted és szívesen élnél benne?

Írásilag nem igazán fog meg a jelenkor. Épp elég élni benne, nem vágyam írni róla. Ha mindenképp a máról akarok írni, akkor novellát, vagy verset írok. A fő ihletforrásom a történelem egyértelműen. Kiemelkedően a középkor, és a 19. század érdekel. Ezekről a korszakokról nagyon sokat olvasok, keresem, kutatom, és imádom az ilyen jellegű utazásokat is. Nagyon szeretnék a 19. században élni. Nem a mai kor szülötte vagyok, azt gondolom. Nem én lennék az első nő, aki kivívná a női egyenjogúságot. Más értékeket látok fontosnak, mint a mai világon előtérbe került dolgok. A családnál nem volt, és nem is lesz semmi fontosabb, akárhányat is ír a naptár. Az emberek alkotta közösségek, az összetartozás, a szeretet, ez az én mozgatórugóm. Ha a férjem megkérdezi hova menjünk nyaralni? Mindegy, csak kastély legyen! A történelembe.

A könyved finoman szólva is egy nehéz lezárással ér véget. Számomra kisebb sokkot okozott feldolgozni, hogy elfogytak a lapok. Ráadásul több kérdésre nem kaptam választ. Szándékozod esetleg folytatni vagy tényleg így ért véget Emma útja?

Igen, azt hiszem kár titkolni, hogy lesz folytatása a történetnek. És ha ennyit elárulhatok a történetről, a neheze még ezután jön...

Kicsit személyesebb vizekre eveznék, ha nem bánod! Az elmúlt időszak finoman szólva sem volt egyszerű. Egy magadfajta kreatív alkotó ember hogyan teremti meg magának az íráshoz szükséges nyugalmat?

Nagyon nehezen. Egy ideig próbálkoztam vele, de fel kellett adnom a nyugalomban való alkotást. Egyértelműen az ötletek terén utazások alkalmával, kiránduláskor feltöltődöm, és itthon csak kiírom a sztorit. Kicsit úgy tudom ezt felvázolni, mint a Szeleburdi család című filmben láthattuk azt a bizonyos ikonikus jelenetet.  Amikor az író apuka a pingpongozó gyerekei között írja  meg a könyvét. Ez nálunk pontosan így van. Ami segít, relax zenét szoktam közben hallgatni, és az egy kicsit tompítja a család édes zaját. Néha azért persze nehéz így az alkotás.

Munkád során emberek szociális helyzetével foglalkozol. Az ott tapasztaltak szolgálnak-e táptalajként a könyveid számára?

Sajnos bizony néha nagyon nyomasztó dolgokat kell látnom. Könyv alapjának nem szeretném használni, viszont ahogy említettem ezek novella formájában kiíródnak belőlem. Készülök lelkiekben arra, hogy egy realista novellás kötetet ezekből kiadjak, ám ennyire feltárulkozni mindenki előtt igen nehéz. Hiszen ezek az életről szólnak.

Szerinted az írás mennyire szól a közönségnek szórakoztatás céljából és mennyire működik egyfajta önterápiás jelleggel az író számára?

Én azt gondolom, aki ír, az cseppet sem véletlen. Az írás, mint minden más alkotói forma, önkifejezés. Mindenképp egyfajta terápia, biztos vagyok benne. Mennyire szól a közönségnek? Ezt minden írónak magának kell eldöntenie. Azt, hogy felvállalja a saját stílusát, és abban alkot, vagy a 12 egy tucat elvén csak a sikerért ír. Én felvállaltam magam.

Ha visszautazhatnál az időbe melyik híres íróval olvastatnád el a következő könyved kéziratát?

A Bronte nővérekkel.

Figyelemmel követed-e a mai kortás irodalmat, illetve kinek a munkásságát tartod a legizgalmasabbnak?

Igen, mindenképpen figyelemmel kísérem, de csak a magyart. A magyar kortárs szerzők közül számomra kiemelkedő Szabó Borka. Imádom a stílusát, ahogyan bánik a szavakkal, nagyon egyedi. Mivel magam is felvállalom önmagam stílusát, így én is azokat az írókat kutatom, akik egyedi stílusban alkotnak. Mint Tarja Kauppinen is, Ő is kiemelkedik egyértelműen a kortársak közül.

Ha valaki kapcsolatba szeretne lépni veled, vagy figyelemmel szeretné követni a munkásságodat, akkor azt hol teheti meg? Illetve mikor találkozhatunk veled személyesen?

A kristinmfurrier@gmail.com email címem nyilvános. Ezen bárki írhat, aki szeretne velem kapcsolatba lépni. Ezenkívül ahol a legtöbb információ megtalálható rólam, az a weboldalam: www.kristinmfurrier.hu. Természetesen a Facebookon is van írói oldalam, az instagramon is, és a moly.hu - is. Ezeken a platformokon vagyok elérhető, és aránylag aktív. Személyesen a könyvhéten lehet majd találkozni velem. Először Szegeden, június 2. –án az Álomgyár könyvesboltban 16.00 órától. Majd Szentesen június 8.-án este hatkor a Szentes Városi Könyvtárban. Végül Budapesten 10.-én, és  11.-én is fent leszek a könyvhéten előreláthatólag. Úgyhogy érdemes figyelni, főleg a NewLine kiadó standjánál.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook, Instagram és Honlap oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Társalkodónő című regényét pedig a NewLine Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Szabó-Huber Nikoletta - Jégvirágok

„Sokszor a tökéletlenség tesz minket tökéletessé.”

Számtalanszor éreztem már úgy, hogy pont jókor veszek kézbe könyveket. Ezek az alkotások éppen akkor „érkeznek” meg hozzám, amikor befogadó vagyok mondanivalójukra és üzeneteikre. Pont ez történt a mostani kötettel is, hiszen melankolikus időszakomat élem, amikor az élet terhei túlságosan maguk alá próbálnak gyűrni. Ilyenkor nehezebben nyitok, mégis keresem az újat. Ebben az esetben pedig egy történetcsokrot kaptam, amely hangulatának „illata” betöltötte a lelkem és nem is eresztett.

Szabó-Huber Nikoletta – Jégvirágok című könyve 2020-ban jelent meg a NewLine Kiadó gondozásában. A borítót ismételten Ashley Redwood munkájának köszönhetjük, amely ebben az esetben az egyszerű, de nagyszerű érzését kelti az olvasóban.

„– Egyetlen nőnek sincs szüksége sminkre ahhoz, hogy szépnek és különlegesnek érezze magát, mert az igazi szépség belülről, a lelkünkből fakad.”

A kötet huszonegy novellát tartalmaz, amely egy bizonyos szintű társadalomkritika is egyben. Olvashatunk mély szegénységben vagy éppen valamilyen testifogyatékkal élő emberekről, akik a maguk tragédiáját megélve is képesek a szépre, jóra és különlegesre kis életükben. Nézzük is, hogy miről is szól ez a novellás kötet valójában!

Minden kezdet nehéz tartja a mondás, de mi van akkor, ha a múlt bűneiért már eleget vezekeltünk? Vajon van-e lehetőség az újrakezdésre és Tiszta lappal élhetjük-e az életünket? Vajon mennyit ér egy váratlan segítő kéz?

A babaház a legtöbb kislány szíve vágya. Egy ilyen kis csoda remek játékra ad lehetőséget, akár egyedül akár barátokkal is. Vajon elegendő ahhoz, hogy az osztályban is elfogadják egymást a gyermekek?

Fiatalon mindig azt hisszük, hogy az akkor ismert barátainkkal örökké együtt maradunk, de ahogy telnek az évek igazán nehéz megőrizni ezeket a kapcsolatokat. Persze egy majd tíz éve várt találkozón mindannyian izgulunk, hogy ki mennyit változott, és hogy alakult az élete. De miért is ne rendelhetnénk ez alatt egy kis sütit, aminek a legjobb része a Dupla tejszínhab.

A következő novella egy igazi csajos eseménnyel kezdődik, hiszen a Vásárlás sokunknak egy fontos program. De mi van akkor, ha az élet sokkal többről szól, mint, hogy mennyit költöttünk éppen vagy milyen márkás holmi van rajtunk?

Az élet nem mindig könnyű, főleg akkor, ha egy egyedülálló szülőnek kell három gyermekét nevelni. Bár a sok szeretet bizonyos szinten kárpótolja az elszenvedett hiányokat, de az éhes has korgását igazán csak egy jó meleg pékáru csendesítheti el, ilyen például A cipó is. De mi van akkor, ha nem csak egy család éhezik és ahol négy éhes száj van ott vajon jut pár falat másnak is?

Minden évben az egyik legjobban várt nap a Valentin nap, amikor sok szerelmes pár megünnepelheti egymás iránt táplált érzéseit. De vajon milyen lehetőségei vannak egy fiatalembernek, aki hosszú éveket várt, hogy megvallhassa érzelmeit?

Az idős kort várjuk mindannyian, hogy a sok munka meghozza majd „gyümölcsét”. Sokat pihenhetünk, találkozhatunk a barátokkal és végre nem kell a munka „robotjának” árnyékában tölteni a mindennapokat. De sajnos vannak olyan idős emberek, akiknek ez az időszak nem ér véget, elvégre a nyugdíj töredéke a fizetésnek, élni pedig kell. Ez a mese sok mindenről szól, de jó, ha tudod, hogy A virágárus története sokkal több annál, mint előre hinni véled.

A gyermekáldás sok párnak az egyik legjobban várt esemény, hiszen az új jövevény egy igazi kincse szerelemüknek. De a szülés utáni álomkép hamar kidurranni látszik, főleg ha a gyermek egy kis Bőgőmasina. Vajon mitől válik egy baba csendessé vagy éppen elevenebbé és miért fontosak egy anya gondolatai?

Egy nőnek mindig fontos, hogy a barátnőivel jókat beszélgessen, de vannak olyan személyek, akik inkább abban lelik örömüket, hogy nagyobbat mondhassanak, vagy különlegesebb élményben legyen részük, mint a többieknek. Elvégre a barátok irigykedő tekintete igazi dicsőség lehet, főleg ha egy Váratlan utazás is belefér. Vajon tényleg az a fontos, hogy legyőzzük a másikat vagy az, hogy megéljük az életünk adta lehetőségeket?

Mikor házasságot kötünk, Párunkkal az Örökkön örökké fogadalom tesz minket teljessé. Hisszük, hogy életünk hátra lévő részét együtt élhetjük meg és idős korunkban is így távozhatunk el. De vajon mi van akkor, ha a társunk előbb hal meg? Vajon milyen lesz az élet utána?

Iskolás korunkban fontos, hogy az osztálytársakkal játszhassunk és megmutathassuk, hogy számunkra melyik játék a legkedvesebb. Nincs is ez másképpen a mostani „mesében”sem, ahol egy kisfiú megismeri az igazi Szuperhősöket. Mert bizony a valóságban is léteznek. Nem hiszel benne? Akkor bizony ez a történet neked szól.

A Jégvirágok című alkotás egyben a kötet címadója is, ahol egy kislány várja édesanyja ígéretének betartását. Vajon teljesülhet-e ez a kívánság, amely meghatározza a kislány egész sorsát?

Sosem volt könnyű dolga egy apának. Nem elég, hogy határidős munkák sora várja, de két gyermekét és feleségét is folyton hallgathatja, hogy éppen milyen kérésük van feléje. Jó lenne egy kis nyugalom, ám A szabadság ára néha súlyosabb terhet róhat rá, mint a kötelezőké.

A nagy és viharos hóesések mindig olyan titokzatosak, főleg éjszaka, amikor a világ is elcsendesül és csak a csend vesz körül minket. De mi van akkor, ha egy hangos csattanás riaszt fel egy egész családot, ráadásul a habcsók is a kocsiban maradt? Nos, erre is és még számos más kérdésre is választ remélhetsz, ha az Éjszakai látogató című novellát olvasod éppen.

Minden lakóházban van legalább egy szomszéd, aki mással sincs elfoglalva, mint, hogy mit csinálnak a lakók. Hiszen mindenről tudniuk kell, meg is van a véleménye, és ha kell, örömest szól a közösképviselőnek. Elvégre egy tisztességes házban nem lehetnek mindenféle léhűtő emberek. A titkos ajtó című alkotás egy ilyen történetet mesél el.

A legtöbb apának az az álma, hogy a gyermekei sokra vigyék, különösen, ha fiúkról van szó. A Családi kötelék erős, hiszen jó példa van a fiatalok előtt, az a minimum, hogy katona vagy valami hivatásos szakmát válasszanak. De mi van akkor, ha ez az elképzelés nem állja meg a helyét, ráadásul egy igazi meglepetést is okoznak a fiatalok?

Az iskola nagyon sok fiatal életébe hoz keserűséget. Elvégre az osztályban meg kell felelni, a tanárok elvárásait is teljesíteni érdemes. Egy születési rendellenesség pedig külön jó okot adhat arra, hogy kigúnyolják, vagy éppen bántsák a többiek az adott gyermeket. Természetesen mindennek megvan a maga következménye, ebben az esetben egy Színielődadás lehet éppen.

Azt mondják, hogy minden második nagy szerelem véget ér még a beteljesülés előtt. Vajon igaz ez a mondás? Vannak esetek, amikor bekövetkezik ez a szomorú végkifejlet, de az élet megy tovább, nem igaz? Vajon miért fontos egy idős asszonynak a parkban álló fa? Az öreg tölgy sorsa egybefonódik egy meg nem élt szerelem történetével.

A Karácsony többnyire nagy előkészületekkel jár, főleg egy olyan asszonynak, aki mindig szereti, ha tökéletesen alakulnak a dolgok. Igaz, kicsit nehéz, ha a férj viszont sokszor az utolsó percben végzi el a feladatokat és még azért is külön könyörögni kell, hogy megcsinálja. Ráadásul most semmi sem akar úgy alakulni, ahogy kellene. Ez a Karácsonyi zűrzavar teljesen felborítja a szent napot és már csak a csoda segíthet, vagy mégsem?

Egy nő sokszor érezheti, hogy egy bizonyos Ragyogás veszi körül. Rendben van a sminkje, az öltözéke, így kezdődhet is a napja. De mi van akkor, ha még iskolába jár, és sokat bántják külseje miatt? Vajon a mama púderes doboza tényleg kincseket rejt?

A télben elsődlegesen a Hópihék „tánca” a legszebb, de nem mindenki élvezheti a látványát. Szerencsére ezt a csodát érezni is lehet, főleg akkor, ha egy kellemes bariton szól hozzánk.

„[…] az ember mondhat nemet a kérésekre, sőt, időnként kell is, de ha valaki túl sokszor mond nemet, egy idő után azon kapja magát, hogy többé már nincs szükség a segítségére, és mindenből kimarad.”

Huszonegy novella és ugyan ennyi élettörténet. Minden mese egy-egy aktuális és fontos eseményről, karakterről szól, amelyekről tudunk, csak többnyire nem foglalkozunk vele. Pedig az élet nem csak móka és kacagás, mégis sokunknak eszébe se jut valóban látni és esetleg segíteni. Mert nem csak anyagiakkal tehetünk jót, hanem egy kedvességgel is, vagy akár egy meleg, barátságos mosollyal. Egymásra figyelve sokkal többet tehetnénk azon emberekért, akiknek éppen aktuálisan nehezebb az életük.

Ez a kötet nagyon sokszor a sírás határáig elkísért és igen, akadt olyan novella, amelyet megkönnyeztem. Az karakterek színesek, élettel teliek, és bár senkit sem fogunk igazán megismerni, de ebben az esetben ez nem is válik fontossá. Sokkal többet kapunk a történetek által és bár akadt köztük keserédes vagy bús is, mégis úgy érezhetjük, hogy nem rontja el az olvasási élményünket.

A szerző tűpontosan rávilágít arra, hogy mennyire szerencsések vagyunk éppen a mostani életünkben, de ez még nem jelenti azt, hogy nincsen problémánk, vagy ne mondhatnánk el másnak. Egyszerűen csak fontos érezni, hogy van, akinek sokkal rosszabb, de lehetne jobb is, kis odafigyeléssel és szeretettel.

Az írónő párhuzamot állít az élet és halál, a szeretet és gyűlölet, a szegénység és gazdaság stb. között.

Minden mese rólam, rólad és mindannyiunkról szól, csak meg kell látni az értékeket és az üzeneteket.

Összességében egy nagyon megható, sokszor szívbe markoló történetcsokrot olvashattam, ahol a szem nem marad szárazon és segít megbecsülni a jelenünket és életünket.

Ajánlom a könyvet minden olvasónak nemtől és kortól függetlenül, hiszen fontos témákat ölel fel ez a kötet és a szórakoztatás mellett értéket is képvisel. És ne feledjétek: „– Olykor mindannyian szeretnénk másnak látszani: szebbnek, idősebbnek vagy éppen fiatalabbnak.” Csak rajtunk múlik, hogy merjük –e felvállalni Önmagunkat!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, akkor a NewLine Kiadó webshopjában megrendelheted. 

Írta: NiKy