László Ferenc - Honi bestiárium

 

„[…] az irodalmi élet valami olyasféle, mint a Habsburg-dinasztia: nemcsak a nagy, bölcs és felvilágosult uralkodóknak jut szerep a folytonosság fenntartásában, de a kevésbé jelentékenyeknek, mi több, bizony még a terhelteknek és a hülyéknek is.”

A XX.század magyar irodalmából többnyire olyan szerzők jutnak eszembe, akik valamilyen formában kötelezőként voltak feladva az általános - és középiskolás éveimben. Természetesen számos regényt vettem azóta is kézbe az ebben a században élt alkotóktól, mégis ha felsorolásra kerül a sor, kapásból négy-öt – kötelezővé tett – olvasmány írójának neve jut eszembe. Valószínű ennek elsődleges oka, hogy ezek a személyek társadalmi szinten is közkedveltek – vagy éppen ellenkezőleg, de mindenképpen beszélnek róluk, újra megjelentetik könyveiket. De mi van azokkal a szerzőkkel, akik nevét az évek pora belepte? Alkotásaik mégis számottevőek, de csak kevesebb olvasóhoz jutnak el műveik. Vajon létezik olyan, hogy rossz író, és ha igen mitől válik valaki azzá? Ezek a kérdések nagyon érdekes válaszokat szülnek, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes kézbe vennem a mostani könyvet.

László Ferenc író, kritikus, történész és nem utolsó sorban a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Csillapíthatatlan érdeklődésének tárgyai a holt írók és operák. Róla itt olvashatsz többet.

A Honi Bestárium 2022 egyik újdonságaként jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet számos érdekes és a maguk korában elismert szerző portréját jeleníti meg egy-egy színes, rövid, de annál izgalmasabb jellemtörténet által. A legtöbb alkotót ma már a köztudatban nem találjuk meg, de ettől függetlenül értékes könyveket hagytak hátra az utókor számára. Ez a kötet tulajdonképpen egy kis kincsesláda, csak tartalmában irodalmi értékeket fogunk meglelni.

Őszintén szólva először arra gondoltam, hogy csupa olyan író neve fog elém kerülni, akikről semmit sem tudok, de legnagyobb örömömre több olyan névvel is találkoztam, akiktől már volt szerencsém olvasni.

Ilyen volt mindjárt első kézből Fehér Klára, akitől a Mi, szemüvegesek című ifjúsági regényét olvastam már. Ráadásul évek óta gyűjtöm az írónő könyveit. Ugyanilyen örömmel fedeztem fel Karinthy Ferenc írót, akitől számos írása csücsül a polcomon olvasásra várva. Szintén hasonló örömmel nyugtáztam Szobotka Tibor alkotó nevét, akitől most szándékozok pont olvasni.

Sok-sok név, akikről illene tudni és legalább egy alkotást elolvasni. Hiszen nemcsak a nagy írókat érdemes ismerni, hanem a kisebb szerzők neveiből is hasznos csemegézni és ki tudja, lehet éppen a következő kedvenc szerzőre lelünk ezáltal.

Minden apró történetben találtam elgondolkodni valót, néhol elmosolyodtam és akadt olyan személy is, akinek nevét kiírtam, mert felkeltette az érdeklődésem. Ez a kötet értékes a maga nemében és nagyon örülök, hogy ismét közös olvasásként a Könyv-történet bloggal értékelhettem ezt a kiadványt. Érdemes rápillantani erre a véleményezésre is.

Összességében úgy gondolom, hogy több olyan alkotót találtam, akiktől szeretnék olvasni. A portrék pedig érdekesek voltak, annyira bizonyosan, hogy felkeltsék az érdeklődésemet.

Ajánlom a könyvet az irodalom szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki a szépirodalom területén is szívesen kalandozik és fedez fel olyan szerzőket, akik értéket hagytak hátra az utókor számára, de valamiért belepte nevüket az idő pora! És ne feledjétek, ha egy író munkássága nem tetszik, az szubjektív, hiszen másoknak még nagy örömet szerezhetnek alkotásaik!

Amennyiben te is kíváncsi vagy eme irodalmi kincsesláda tartalmára, nem kell mást tenned, mint a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy