Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami
elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről?
Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?
Nálam nincs olyan, hogy egy sztorit ne lehetne regénnyé
bővíteni, úgyhogy a válasz határozottan igen :D Én az a fajta író vagyok,
akinek minden történet egy trilógiaként születik meg a fejében, és ezt próbálom
alkalomadtán egy novellába sűríteni. Hogy ez hiba vagy sem, nehéz kérdés,
mindenesetre sokszor kiütközik az írásaimon. Szinte minden novellámnál lepörög
egy jóval hosszabb sztori is a fejemben.
Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel
hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?
Elsőként a Nyuszi írós csoport „Félel-mesék – A rohók
éjszakája” c. antológiájában jelentem meg, aminek a zsűri döntése alapján az
enyém lett a névadó novellája, és erre mai napig büszke vagyok. Ez egy fantasy
horror novella, de ugyanebben a kötetben van egy thriller sci-fi novellám is, A
Faló.
Utána a Museliére alkotócsoport következett, velük megjelent
a Bújj-bújj horrorantológia, benne a Bújj-bújj és az Elmecsapda (sci-fi) c.
novelláimmal. Aztán új vizekre eveztem, múlt évben kijött a Csillagtalan
romantikus antológia „A csillag” és a „Bassiana, a tigrisidomár” c.
novellákkal, majd a Sssh! antológia, ami szintén romantikus, és „A két kehely
próbája” c. fantasy novellámnak adott otthont.
Nemrégiben kikerült az Aranymosás oldalára az oxiGen c.
novellám, egy a mostani járványhelyzetre reflektáló, borús hangulatú sci-fi
novella.
Végül pedig nemrégiben került fel a Book Dreams Kiadó
webshopjába „A fehér farkas” c. fantasy novellám, ami a saját világomban
játszódik.
A stílusom változó, szövegtől függ, de szeretem a kicsit durva, néhol meglepő, és semmiképp sem hétköznapi sztorikat. Épp ezért főleg fantasy és sci-fi műfajban írok, de a Csillagtalan kötetben megjelent realista-romantikus novellámnál is szándékosan arra törekedtem, hogy legyen benne valami egyediség, és véletlenül se lehessen klisésnek mondani. A visszajelzések alapján ez sikerült is.
Hogy honnan merítkezek… Azt hiszem erre elég sablonos a válasz, mert mindenhonnan. Van, hogy egy hely ihlet meg, van, hogy egy név, egy névtábla, vagy egy ember, akit megláttam az utcán és beindította a fantáziámat az öltözéke vagy egy gesztusa. Sokszor az álmaim inspirálnak, vagy egy jó könyv, egy gyerekkori emlék.
Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre
a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az
egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz
el ezen az írói palettán jelenleg?
Az antológiáknak pont a sokszínűség az erőssége, de ezzel
együtt jár, hogy az írások más-más műfajt és stílust képviselnek, és más-más
olvasókat szólítanak meg. Szerintem, aki antológiát vesz a kezébe, ezzel
tisztában van. Mindenkinek meglesznek a kedvencei. Nincs se kisebb, se nagyobb
szerepem a kötetben, mint az összes többi írónak, csak örülök, hogy
hozzájárulhattam a nagy egészhez :)
Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek?
Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?
A Csillagtalan erőssége a különcsége. Elsődlegesen
olyanoknak ajánlanám, akik egy kis változatosságra, kicsit másra vágynak a
romantikán belül, vagy szeretik a romantika és a fantasy, a misztikum és egyéb
műfajok fúzióját. Az olvasó nem csak klasszikus romantikus történetekkel fog
találkozni, hanem bizsergető újdonságokkal is.
A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az
ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?
A kezdő gondolat egy listából indult: szokásom felírni
különleges neveket. Néha végigpörgetem a listát, és a hangzás alapján
elhelyezem a neveket valamilyen környezetben, elkezdek történetet formálni
köréjük. A Bassiana egy étterem neve volt, a Donato név az olasz ’abbandonato’
(elhagyott) szóból jött, mivel épp olaszul tanulok. A tigrist is láttam
valahol, egyébként is különleges helyszínt akartam, így jött a vándorcirkusz,
és valami meleg tájegységet, ezért lett Spanyolország, ahol utánanéztem a
britek által kedvelt üdülőhelyeknek... Szóval, valahogy így kezdődött. A többit
pedig már a karakterek íratták meg magukról.
Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben
és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak
és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és
miért?
Rengeteg nevet tudnék itt felsorolni. Az egyik, aki nagy
hatással volt rám az utóbbi években, az N. K. Jemisin. A Megtört Föld
trilógiája elképesztő világot tár elénk, amiben tudományos alapossággal ad
magyarázatot az egyébként akár mágiának is mondható jelenségre, a szenzelésre
és az orogéniára. Tolkient muszáj megemlítenem, az ő munkássága elég nagyban
befolyásolt a fantasy terén. Egy másik fontos név: William Gibson. Pont a minap
tárgyaltuk ki egy barátommal, hogy őt mennyire nem fogta meg a stílusa, és bár
tényleg nehezen emészthető sokszor, mindig is elképesztett Gibson éleslátása,
amivel ráharapott a jövő trendjeire és beleszőtte azokat egy összetett világba.
És ha már kutatókat is említettél, akkor Jared Diamond jut eszembe. Még nem
olvastam tőle annyit, mint szeretnék, de nagyon izgalmas témákkal foglalkozik,
amik a társadalmak különböző életszakaszait, reakcióit és sémáit próbálják
leírni. Rengeteget lehet tanulni tőle, főleg, ha az ember világépítésre adja a
fejét :)
És a sok külföldi név mellett az az egy személy, akitől
bármikor szívesen olvasok: Ronnie W.A. (magyar írónőről van szó). Minden
alkalommal letaglóz a stílusa, és bármihez nyúl, abba sötét, misztikus varázslatot
sző, valami fájón édeset, mintha fekete mézzel csorgatná le a valóságot.
Számomra egyszerűen letehetetlen.
A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!
A Bassiana épp az egyik olyan novellám, amiben kivételesen
nem élő személyek ihlették a karaktereket, hanem saját jogukon kaptak lelket.
Talán Reginald Rambottomhoz tudnék ihletforrást kapcsolni, méghozzá a
Luhrmann-féle Moulin Rouge musicalfilm Harold Zidlerét. Ő a porondmesterek
archetípusát testesíti meg számomra a teátrális megnyilvánulásaival és azzal,
ahogy képes a közönsége érzelmeivel játszani, miközben a színfalak mögött
tragédiák zajlanak le.
Bassianát és Donatót inkább csak előre meghatározott
karakterjegyek mentén építettem fel: Bassianát optimista, vidám és nyitott
személyiségnek, Donatót pedig a sors által megtépázott, zárkózott fiúnak.
Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az
írásaid által?
Mindig is úgy éreztem, hogy az írásaimnak elsősorban nem
üzenete van, hanem érzéseket akarok kelteni az emberekben. De közben sokszor
tükröződik az írásaimban mindaz, amit a világról gondolok: hogyan állok a
valláshoz, mit gondolok a politikáról, a háborúról, a másságról, az
elfogadásról, és sokszor van bennem egy törekvés, hogy valamiféle megoldást
kínáljak (vagy keressek) a manapság is aktuális problémákra. Ha sikerül
elérnem, hogy valaki bele tudja helyezni magát egy ellentétes oldal
szemszögébe, hogy megértsen dolgokat egy más perspektívából és kicsit
nyitottabban álljon az élethez, már elértem, amit akartam.
Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban
alkotsz éppen?
Ez évben remélem, újabb két antológiában szerepelnek majd
novelláim. Ezek közül az egyik a Museliére urban fantasy kötete lesz, a másik
pedig a C&H Projects második romantikus antológiája. Mivel még megírandó
történetekről beszélünk, és mindkét kötetnél szempont a minőségi válogatás,
egyelőre csak bízom benne, hogy hozom majd az eddigi színvonalat és bekerülök
:) De addig is tervezek pályázatokon részt venni, online publikálni a saját
oldalamon, illetve, ha ide számíthatjuk, akkor hamarosan három sci-fi
novellafordításom is megjelenik a Delta kiadónál. Meglátjuk, hogy ezeken kívül
mit hoz még ez az év.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése