Csillagtalan antológia, szerzői mustra 1. - Interjú Estell Ivy írónővel

 

Nem is olyan régen olvastam a Csillagtalan antológiát, ahol 11 szerző mutatta be egy - egy novelláját. Minden alkotás külön utazás volt a számomra, amelyek elsődlegesen elvarázsoltak, másodlagosan viszont felmerült bennem a kérdés, hogy vajon milyen személyek őrzik eme történetek nyitókulcsát! Ezért most a következő pár napban lerántom a leplet és megismerkedhettek ti is azon álomőrzőkkel, akiknek köszönhetjük ezt a könyvet. Először Estell Ivy írónővel készült beszélgetést tekinthetitek meg, aki két történetettel is megajándékozta az olvasókat (A csillag és Bassiana, a tigrisidomár). Gyertek, kalandozzatok velünk! 

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Estell Ivy néven írok, és tinikorom óta mindig történetek voltak a fejemben. Az írás nagyon természetesen jött, mindig is így vezettem le magamban dolgokat, érzelmeket, de csak pár éve kezdtem tudatosan foglalkozni az írástechnikával és az írói karrierrel. A kezdő lökést az adta meg, hogy az addig értéktelennek hitt történeteim nagyon mély benyomást tettek egy akkori barátomra, és miután többen is olvasták őket, jók voltak a visszajelzések. Enélkül nem hiszem, hogy belevágtam volna, úgyhogy ezúton is köszi mindenkinek a bátorítást :)

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Nálam nincs olyan, hogy egy sztorit ne lehetne regénnyé bővíteni, úgyhogy a válasz határozottan igen :D Én az a fajta író vagyok, akinek minden történet egy trilógiaként születik meg a fejében, és ezt próbálom alkalomadtán egy novellába sűríteni. Hogy ez hiba vagy sem, nehéz kérdés, mindenesetre sokszor kiütközik az írásaimon. Szinte minden novellámnál lepörög egy jóval hosszabb sztori is a fejemben.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Elsőként a Nyuszi írós csoport „Félel-mesék – A rohók éjszakája” c. antológiájában jelentem meg, aminek a zsűri döntése alapján az enyém lett a névadó novellája, és erre mai napig büszke vagyok. Ez egy fantasy horror novella, de ugyanebben a kötetben van egy thriller sci-fi novellám is, A Faló.

Utána a Museliére alkotócsoport következett, velük megjelent a Bújj-bújj horrorantológia, benne a Bújj-bújj és az Elmecsapda (sci-fi) c. novelláimmal. Aztán új vizekre eveztem, múlt évben kijött a Csillagtalan romantikus antológia „A csillag” és a „Bassiana, a tigrisidomár” c. novellákkal, majd a Sssh! antológia, ami szintén romantikus, és „A két kehely próbája” c. fantasy novellámnak adott otthont.

Nemrégiben kikerült az Aranymosás oldalára az oxiGen c. novellám, egy a mostani járványhelyzetre reflektáló, borús hangulatú sci-fi novella.

Végül pedig nemrégiben került fel a Book Dreams Kiadó webshopjába „A fehér farkas” c. fantasy novellám, ami a saját világomban játszódik.

A stílusom változó, szövegtől függ, de szeretem a kicsit durva, néhol meglepő, és semmiképp sem hétköznapi sztorikat. Épp ezért főleg fantasy és sci-fi műfajban írok, de a Csillagtalan kötetben megjelent realista-romantikus novellámnál is szándékosan arra törekedtem, hogy legyen benne valami egyediség, és véletlenül se lehessen klisésnek mondani. A visszajelzések alapján ez sikerült is.

Hogy honnan merítkezek… Azt hiszem erre elég sablonos a válasz, mert mindenhonnan. Van, hogy egy hely ihlet meg, van, hogy egy név, egy névtábla, vagy egy ember, akit megláttam az utcán és beindította a fantáziámat az öltözéke vagy egy gesztusa. Sokszor az álmaim inspirálnak, vagy egy jó könyv, egy gyerekkori emlék.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Az antológiáknak pont a sokszínűség az erőssége, de ezzel együtt jár, hogy az írások más-más műfajt és stílust képviselnek, és más-más olvasókat szólítanak meg. Szerintem, aki antológiát vesz a kezébe, ezzel tisztában van. Mindenkinek meglesznek a kedvencei. Nincs se kisebb, se nagyobb szerepem a kötetben, mint az összes többi írónak, csak örülök, hogy hozzájárulhattam a nagy egészhez :)

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

A Csillagtalan erőssége a különcsége. Elsődlegesen olyanoknak ajánlanám, akik egy kis változatosságra, kicsit másra vágynak a romantikán belül, vagy szeretik a romantika és a fantasy, a misztikum és egyéb műfajok fúzióját. Az olvasó nem csak klasszikus romantikus történetekkel fog találkozni, hanem bizsergető újdonságokkal is. 

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

A kezdő gondolat egy listából indult: szokásom felírni különleges neveket. Néha végigpörgetem a listát, és a hangzás alapján elhelyezem a neveket valamilyen környezetben, elkezdek történetet formálni köréjük. A Bassiana egy étterem neve volt, a Donato név az olasz ’abbandonato’ (elhagyott) szóból jött, mivel épp olaszul tanulok. A tigrist is láttam valahol, egyébként is különleges helyszínt akartam, így jött a vándorcirkusz, és valami meleg tájegységet, ezért lett Spanyolország, ahol utánanéztem a britek által kedvelt üdülőhelyeknek... Szóval, valahogy így kezdődött. A többit pedig már a karakterek íratták meg magukról.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Rengeteg nevet tudnék itt felsorolni. Az egyik, aki nagy hatással volt rám az utóbbi években, az N. K. Jemisin. A Megtört Föld trilógiája elképesztő világot tár elénk, amiben tudományos alapossággal ad magyarázatot az egyébként akár mágiának is mondható jelenségre, a szenzelésre és az orogéniára. Tolkient muszáj megemlítenem, az ő munkássága elég nagyban befolyásolt a fantasy terén. Egy másik fontos név: William Gibson. Pont a minap tárgyaltuk ki egy barátommal, hogy őt mennyire nem fogta meg a stílusa, és bár tényleg nehezen emészthető sokszor, mindig is elképesztett Gibson éleslátása, amivel ráharapott a jövő trendjeire és beleszőtte azokat egy összetett világba. És ha már kutatókat is említettél, akkor Jared Diamond jut eszembe. Még nem olvastam tőle annyit, mint szeretnék, de nagyon izgalmas témákkal foglalkozik, amik a társadalmak különböző életszakaszait, reakcióit és sémáit próbálják leírni. Rengeteget lehet tanulni tőle, főleg, ha az ember világépítésre adja a fejét :)

És a sok külföldi név mellett az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasok: Ronnie W.A. (magyar írónőről van szó). Minden alkalommal letaglóz a stílusa, és bármihez nyúl, abba sötét, misztikus varázslatot sző, valami fájón édeset, mintha fekete mézzel csorgatná le a valóságot. Számomra egyszerűen letehetetlen.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A Bassiana épp az egyik olyan novellám, amiben kivételesen nem élő személyek ihlették a karaktereket, hanem saját jogukon kaptak lelket. Talán Reginald Rambottomhoz tudnék ihletforrást kapcsolni, méghozzá a Luhrmann-féle Moulin Rouge musicalfilm Harold Zidlerét. Ő a porondmesterek archetípusát testesíti meg számomra a teátrális megnyilvánulásaival és azzal, ahogy képes a közönsége érzelmeivel játszani, miközben a színfalak mögött tragédiák zajlanak le.

Bassianát és Donatót inkább csak előre meghatározott karakterjegyek mentén építettem fel: Bassianát optimista, vidám és nyitott személyiségnek, Donatót pedig a sors által megtépázott, zárkózott fiúnak.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Mindig is úgy éreztem, hogy az írásaimnak elsősorban nem üzenete van, hanem érzéseket akarok kelteni az emberekben. De közben sokszor tükröződik az írásaimban mindaz, amit a világról gondolok: hogyan állok a valláshoz, mit gondolok a politikáról, a háborúról, a másságról, az elfogadásról, és sokszor van bennem egy törekvés, hogy valamiféle megoldást kínáljak (vagy keressek) a manapság is aktuális problémákra. Ha sikerül elérnem, hogy valaki bele tudja helyezni magát egy ellentétes oldal szemszögébe, hogy megértsen dolgokat egy más perspektívából és kicsit nyitottabban álljon az élethez, már elértem, amit akartam.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Ez évben remélem, újabb két antológiában szerepelnek majd novelláim. Ezek közül az egyik a Museliére urban fantasy kötete lesz, a másik pedig a C&H Projects második romantikus antológiája. Mivel még megírandó történetekről beszélünk, és mindkét kötetnél szempont a minőségi válogatás, egyelőre csak bízom benne, hogy hozom majd az eddigi színvonalat és bekerülök :) De addig is tervezek pályázatokon részt venni, online publikálni a saját oldalamon, illetve, ha ide számíthatjuk, akkor hamarosan három sci-fi novellafordításom is megjelenik a Delta kiadónál. Meglátjuk, hogy ezeken kívül mit hoz még ez az év.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Istagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó weboldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy