Sokszor úgy érzem, hogy a véletlen egy olyan elv szerint
működik, amit az emberi értelem még nem tudott igazán beazonosítani és pont
ezért vagy hiszünk benne, vagy elutasítjuk. Én az előbbi vagyok, bár tény,
inkább az élet különleges rendezési elvének látom, sem mint egy irányíthatatlan
jelenségnek. Ennek a rendezői létnek köszönhetem valószínűleg, hogy egy igencsak
kalandos úton érkezett meg hozzám a mostani interjú alanyom regénye is. Nagyon
különleges könyvet vehettem kézbe, ami azóta is töretlenül a felszínre tör
bennem. Nagyon örülök, hogy beszélgethettem Molnár Réka írónővel. Kérlek,
tartsatok velünk!
Köszönöm, hogy elvállalta az interjú felkérésemet. Kérem,
mutatkozzon be az olvasóknak!
Én köszönöm a lehetőséget! Molnár Rékának hívnak, általános
iskolás gyerekeknek tanítok hittant Dunaújvárosban. Kiskoromtól fogva vonzott
az irodalom, már az óvodában folyékonyan olvastam, később pedig író akartam
lenni. A sors úgy hozta, hogy ez az elhatározásom csak sok évvel később
teljesedett be.
Több forrásból merítkezve olvastam, hogy Ön hitoktató és
teológiai tanulmányokat folytat az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Mennyire
érzi azt, hogy amikor ír, önmagából ad át az olvasóinak? Van-e az írásnak
hittérítő célzata?
Semmilyen hittérítő célzata nem volt a regénynek, hiszen nem
is keresztény tematikájú könyvről van szó. Inkább egyfajta létszemlélet
bemutatására törekedtem, ami eltér az általunk megszokott, hétköznapi
szemlélettől. Azt szerettem volna elérni, hogy aki elolvassa a könyvet,
legalább egy picikét nézze más szemmel az őt körülvevő világot. Úgy gondolom,
valamilyen formában minden író kiadja magát a könyveiben, történjen ez egy
karakteren, a cselekményen vagy magán a szellemiségen keresztül. Nem csinálok titkot
abból, hogy a saját személyiségem egyes vonásai is visszaköszönnek a különböző
szereplőkben.
Amerre a hattyúk szállnak egy igazán különleges könyv, mely
stílusát tekintve megfoghatatlan és rendkívül elgondolkodtató. Milyen
forrásokból merítkezett mielőtt elkezdte írni a regényt?
Egy ideje érdekel a keleti vallásbölcselet, azon belül is a
jóga rendszere, keresztény oldalról pedig a misztika. A szakdolgozatomat is e két
téma köré építettem fel, melyek a regényben is hangsúlyosan jelen vannak. Ha
olvasmányokat kellene megneveznem, az alapvető szentiratokon kívül olyan
bölcsek könyveit használtam, mint Szvámi Véda vagy Ramana Maharsi. Harmadrészt
pedig ott vannak a saját tapasztalatok, amelyeket egy-egy jóga gyakorlás során
gyűjtöttem.
A karakterei egy kivételével, szinte kilépnek a lapokból.
Többször is úgy éreztem, hogy ismerem Nórát, mert bármelyikünk lehetne ő maga.
Miért választotta ezeket a személyiségjegyeket a szereplőinek és tudatos volt-e
Önben ez a hétköznapiasság?
Tudatos annyiban volt, hogy ne legyenek tökéletesek.
Egyáltalán nem terveztem meg előre a szereplőimet. Inkább hagytam, hadd
formálja őket a történet. Elképzeltem egy helyzetet, a szereplők tulajdonságai
pedig maguktól jelentek meg előttem. Olyan ez, mint egy film, ami folyamatosan
pörög a fejemben. Megjelenik Marcell karaktere, és elképzelem, ahogy ez az
ember, azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel felruháztam, kapcsolatba lép egy
olyan nővel, amilyennek Nórát megírtam. És elképzelem azt is, hogy ez a két
személyiség hogyan képes kapcsolódni egymással a különböző helyzetekben. Aztán
ezek a helyzetek újabb tulajdonságokat adnak hozzá a szereplőkhöz, így szépen lassan,
a könyv végére megszületik a teljes jellem. Arra persze nagyon kell ügyelni,
hogy ne viselkedjenek a megírt tulajdonságaikkal ellentétesen, vagy ahhoz
képest irracionálisan. Így volt ez az
összes többinél is.
Még maradjunk egy kicsit a szereplőknél. A regényben
szerepel egy bizonyos személy, akit csak V –ként ismerhetünk. Számomra ő
egyfajta transzcendens akaratot közvetít. Mennyire van alapja ennek a
megérzésemnek? Mi alapján formázta meg ezt a karaktert és milyen szimbólumokat
társított hozzá?
Így van. V mindenképpen transzcendens figura. Jelen is van,
meg nem is. Kulcsszerepe van Nóra spirituális fejlődésében. De hogy pontosan ki
vagy mi ő, azt nem szeretném elárulni. A titok megfejtése hadd legyen az olvasó
feladata. (-: Ahány olvasó, V karakterének annyiféle értelmezése fog
megszületni, ebben biztos vagyok.
A könyv címében és magában a történetben is nagy szerepet
kapott egy bizonyos állat. A hattyú legtöbbünknek a tisztaságot jelképezi, de
ahogy olvastam a könyvét, annyival több jelentést véltem felfedezni erről a
csodálatos teremtményről. Miért esett a választása erre az élőlényre és
tulajdonképpen mit szimbolizál?
A hattyúnak, mint szimbólumnak itt alapvetően nem a nyugati,
hanem a keleti jelentéstartalmát használtam. A hattyú, vagyis a hansa egyfelől
Szaraszvatinak, a bölcsesség Istennőjének hordozóállata. Nórát erős, a
transzcendens iránti fogékonysággal és intuíciós képességekkel ruháztam fel,
ezért is társítottam hozzá hattyút. Másfelől, a hansa a tökéletes egyesülés
szimbóluma is, azé az állapoté, amikor a világ kettősségei az alany számára
megszűnnek.
A kötet részben önsegítő is, hiszen a figyelmes olvasónál
számos kérdést a felszínre hoz, amelyre igazán csak önmagában találja meg a
választ. Személy szerint sokszor olyan kérdések ötlöttek fel bennem, amikre
alapvetően nem gondolok a hétköznapokban. Szándékosan adta a történetnek ezt az
önismereti vonatkozást vagy ez csupán egyéni értelmezés kérdése?
Örülök, ha ilyen vonatkozása, hatása is van a regénynek, nem
volt szándékos egyébként. Az tény, hogy a felbukkanó karakterek V kivételével
egytől-egyig sérültek, töredezettek, a mai divatos szóval élve „mérgező
kapcsolatokat” alakítanak ki a környezetükkel. Manapság rengeteg ilyet
láthatunk, lehet, hogy akadnak a személyes ismerőseink között is, vagy nekünk
volt részünk nem túl szerencsés szerelmi kapcsolatba lépni velük, vagy mi
magunk vagyunk ilyenek. Bárhogyan is legyen, ha tökéletes embereket
sorakoztattam volna fel a könyvben, nem tudtak volna hova fejlődni. Jézus is
azt mondja, a betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek. Ha Nóra
tökéletes, sikeres, boldog és kiegyensúlyozott nő lett volna a regényben, akkor
V karakterére sem lett volna szükség. A személyes világlátásom elsősorban a
Nóra és V között létrejövő dinamikában érezhető, illetve a már említett
szimbólumok használatában, és a különös helyszínek, álmok megjelenítésében.
A könyvben sok vallásos elem ötvöződik, nekem mégis inkább a
Buddhista vonal tűnt a legerősebbnek. Előtanulmányi ismeretében ez kicsit
meglepő volt, inkább a keresztény elemek dominanciáját vártam volna. A magán
illetve hitoktatói életben is ugyan ilyen zökkenőmentesen megfér egymás mellett
a keleti és a nyugati vallás?
A buddhizmust nem használtam, a hinduizmus
hagyományrendszerén belül a jógabölcselet volt hangsúlyos a könyvben.
Valószínűleg mindenki más is arra számított volna, mint Ön, de én már csak
ilyen vagyok, szeretek meglepetéseket okozni (-: Hittan tanításnál a
világvallások témakörön belül nagyon jól hasznosíthatóak ezek az ismeretek,
illetve alapvetően a különböző hagyományok tiszteletére, elfogadására próbálom
nevelni a gyerekeket. Van, amikor egy témát jobban körül tudunk járni, ha más
vallásokból is hozok párhuzamokat.
Jövőben is várhatjuk ennek a filozofikus, vallásos vonalnak
a továbbvitelét könyveiben vagy esetleg más területen is tervezi kipróbálni
magát?
Jelenleg ifjúsági regényen dolgozom, a kamaszok problémáival
foglalkozom benne – mozaikcsaládok, szülő halála, első szerelem és csalódás,
ilyenek. A történetben persze felbukkannak mitologikus alakok és lények,
történnek különös, megmagyarázhatatlan események, de nem úgy, ahogyan ebben a
regényben. Utána pedig egy öngyilkosságra készülő nő történetét szeretném
megírni, amely egyfajta metafora lesz, de még elég kiforratlan, ötlet szintjén
van jelen.
További sok sikert kívánok az írónőnek!
Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel
az alkotó Facebook oldalát, hiszen számos érdekességet olvashattok!
Amerre a hattyúk szállnak könyvet pedig, az Napkút Kiadó
oldalán tudjátok megrendelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése