"A hobbim a munkám is. Szeretek segíteni embereken, a belőlük feltörő hála nekem is erőt ad, feltölt, megerősít abban, hogy az utamon járok." - Interjú Czernay Hajna írónővel

 

Fotó: Estefán Barnabás

Életem folyamán számos szép vagy akár gyönyörű írással találkoztam már, de igen kevés olyan regény akadt közte, amely bár elsőre nem volt megfogó a számomra, az olvasásom végére mégis megsiratott és bizony elérte, hogy változzon benne valami mélyen ott belül. Nem vagyok egy rideg lélek, de pontosan tudom, hogy nem olyan könnyű meghatni. Czernay Hajna - Ha fázik a lélek című alkotása egy kisregény, de méretétől függetlenül nagyon mély témákkal foglalkozó alkotás. Sok kérdés maradt bennem olvasásom után, amit legnagyobb örömömre feltehettem az írónőnek. A regényről, érzésekről, nőkről és még számos érdekes témáról beszélgettem az alkotóval. Kérlek, fogadjátok szeretettel!

Köszönöm, hogy elvállaltad az interjú felkérésemet. Kérlek, pár mondatban mesélj magadról a kedves olvasóknak!

Szívből köszönöm Nikolett, hogy felkértél rá, általad a magyarországi olvasóknak is alkalmuk nyílik megismerni. Székely Ildikó vagyok, Erdélyben, Kézdivásárhelyen születtem 1972-ben. Bank és pénzügy szakon szereztem közgazdász diplomát, majd a kézdivásárhelyi Raiffeisen bankban helyezkedtem el, ahol az elmúlt 24 évben dolgoztam. Három éve már, hogy a bank mellett belső indíttatásra elvégeztem egy masszázskurzust, és másfél éve csak azzal foglalkozom.

2019 év végén fogalmazódott meg bennem az elcsendesedés, egy nyugodt élet utáni vágy, amely mára már valósággá vált.

A hobbim a munkám is. Szeretek segíteni embereken, a belőlük feltörő hála nekem is erőt ad, feltölt, megerősít abban, hogy az utamon járok. A bankból való kilépésem következménye az elcsendesedés és egy belső, mély nyugalom megélése volt, ami a mai napig hozzásegít ahhoz, hogy masszőrként jelen legyek, hiszen sokszor lelki terápia jellegű a munkám, nemcsak a fizikai tevékenységre terjed ki. Ez az elcsendesedés, a rohanásból való kilépés egy másik életmódot tárt elém, egy olyan emberét, akinek van ideje rácsodálkozni a természet szépségére, a felhők játékára, olvasni, írni, túrázni, kerékpározni. Mivel két nagy fiam van, akik már a saját útjukat járják, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem teljes mértékben támogat mind az írással kapcsolatos törekvésemben, mind a házimunkában, bőven van időm alkotni.

Ha fázik a lélek cím egy igen különleges kifejezés, melyről azt gondolom, hogy a lélek, mint psziché a szellem és a test kapcsolatát valósítja meg. Szerinted mennyire van alapja ennek a gondolatmenetnek és miért ezt a címet kapta a regényed?

A lélek mely az egységből született le, azaz ,,vétetett", valóban a szellem és a fizikai testet kapcsolja össze. A cím adta magát, miután a regény megszületett. A történet hősnője bár férjnél van, és két fiú édesanyja mégis sokat szenved a szeretetlenségtől. Úgy érzi nem úgy van szeretve, ahogyan szeretné, hogy szeressék. És ebben a nagy szeretetlenségben fázik a lelke. Véleményem szerint, többször is tapasztalhatjuk életünk során, hogy ,, fázunk". Ilyenkor vágyunk arra, hogy valaki szeressen, melegségével beburkoljon. Két ember együttéléséhez szükség van a beszélgetésekre, közelségre, egymásra figyelésre. Ha ez nem történik meg, eluralkodik a »külön« élménye a kapcsolatban, a társtalanság és magányosság érzete. Ekkor kezd fázni a lélek. És ha nincs akit szeressen, vagy aki viszontszeresse, bele is tud pusztulni a nagy szeretetlenségbe.

A történet hősnője, Réka, aki két gyermekes családanya, feleség és dolgozó nő. A munkájában és az élet egyéb területein mindig precíz, szorgalmas és kedves természet, akit szeretnek a kollégái és úgy átlagban az emberek, de ettől függetlenül kevés barátot tudhat magáénak, viszont azokat megbecsüli. Az életét javában a munka, a gyermekei nevelése, a házastársi „kötelességei” és a házimunka teszi ki. A férjével való kapcsolata folyamatos romlásnak indul, mely különböző lelkiállapotokat hoz felszínre a fiatalasszonyban. Zsóka, mint legjobb barátnője rendszeres noszogatásának végül engedve, egy tánctanfolyamon vesz részt, ahol a mozgás mellett számos más élmény éri. Innentől kezdve az asszony a változás mezejére lép, míg fel nem tűnik egy bizonyos harmadik. Réka karakterét sok mai nő magáénak érezheti, és könnyen bele tudja képzelni magát a helyébe. Pont ezért szinte olyan érzésem volt olvasás közben, mintha ismerném a hölgyet. Mennyire valós eseményekből merítkeztél és mennyi csak a képzelet műve? 

Valós eseményt tártam az olvasó elé, itt-ott persze módosításokat eszközöltem, változtattam a karaktereken, körülményeken.

Valójában naponta hallunk történeteket, melyben két egymásra vágyakozó lélek, ha néha későn is, de találkozik. Ilyenkor csupán rajtuk múlik, hogy mit vállalnak fel a kapcsolatukból. Tény, hogy lelkünk mindig mutatja az irányt. Nincs olyan párkapcsolat köreinkben, amelyben nem lenne gubanc. Ha tabuként kezeljük, ha nem beszélünk róla, akkor is valós jelenség. Ezt szerettem volna kivesézni, olvasók elé tárni, hogy minél több embernek megnyithassam általa a lelkét.

Maradjunk még Réka személyénél. Számos mai rossz házasságban élő nő példaképe lehetne. Pont ezért milyen szándékkal formáztad meg a „hősnő” személyiségét? Elrettentő vagy követendő példának?

Sem elrettentő, sem követendő példának nem tartom regényem eseményét, csupán elgondolkodtatni szeretném olvasóimat a szeretetről, a szerelemről. Főképp a meg nem élt szerelemről, mely óriási erővel rendelkezik lelkünk felett.

Regényem nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is szól. Ha elolvassák, rádöbbennek arra, hogy a nő – mivel másfajta energetikát képvisel, érzékenyebb, finomabb a lelke – állandó biztonságot, szeretetet, törődést igényelne. A férfiak sokszor későn veszik észre, vagy észre sem veszik, hogy van valami probléma a kapcsolatukban. Mivel másfajta szeretetnyelvet beszélünk – hiszen hozzánk, nőkhöz, a lelkünkön keresztül vezet az út –, nagyon fontos lenne odafigyelni egymásra, és sort keríteni olyan beszélgetésekre, amikor csak egymásra szánjuk az időt. Mi, nők, szeretjük azt, ha a párunk kitalálja, vagy legalábbis megsejti a gondolatainkat, és azoknak megfelelően cselekszik. Ez megnehezíti a férfiak dolgát, mivel ők nem ennyire érzékenyek. Ezért fontos, hogy kimondjuk mindazt, ami örömet szerez, és azt is, ami fáj, ami bánt minket ott, legbelül. Ha szőnyeg alá söpörjük, a halom csak gyűlni fog, nagyobb és nagyobb lesz, amíg teljesen el nem választ egymástól.

Mit gondolsz a mai világunkról? Milyen szerepük van a nőknek és mennyire tudják megélni önmagukat, hiszen rengeteg a válás manapság? Mennyire érdemes küzdeni egy házasságért és mit tanácsolnál egy hasonló helyzetben lévő asszonynak, mint Réka?

Véleményem szerint világunk nem jobb és nem is rosszabb mint régen. Mi emberek változtunk, lettünk közönyösebbek magával az élettel szemben. Mintha mindaz az élettel szembeni tisztelet melyet még elődeink oly fontosnak tartottak, kihalt volna belőlünk. Hiányzik a legfontosabb, az életöröm. Elfelejtünk élni, szeretni, nevetni. Épp ami a legfontosabb, amellett megyünk el óriási sebességgel. Ezért van ennyi boldogtalan ember manapság, és ezért érezzük néha kegyetlen kíméletlenséggel azt, hogy fázik a lelkünk.

Nincs recept arra nézve, hogy mit kellene tenni a Rékával hasonlatos helyzetben élő nőnek. Mindenkinek szabadakarata van, és tudatszintjének megfelelően dönt bizonyos helyzetekben.

Valójában a nem döntés is egy döntés.

Tény viszont, hogy ha egy párkapcsolat nem működik, az rengeteg fájdalmat generál mindkét félnek. Ilyenkor, ezt enyhítendő, léphet be egy harmadik személy a pár közé. Ha a nőnek lesz házasságon kívüli kapcsolata, a társadalom egyáltalán nem tolerálja. Napjainkban is tapasztaljuk, hogy amíg egy férfi részéről ez akár bocsánatos bűnnek számít, a nőt mind a férfiak, mind a nőtársak elítélik. Pedig ma is nagyon sok nő – és nem egy férfi – él olyan párkapcsolatban, amelyben nem teljesedik ki, hiányérzete van, szeretetre, törődésre, odafigyelésre vágyik. Ha a pár még mindig szereti egymást, talán megmenthető a kapcsolatuk.

A könyved önsegítő is egyben, mert az olvasó óhatatlanul átesik azokon a változásokon és lelki tusákon, mint amelyeken Réka is végig megy. Milyen eredményt szerettél volna elérni a történeteddel és végeztél-e valamilyen pszichológiai tanulmányokat esetleg?

Könyvem egy kiégett házasságban élő nőről és házasságon kívüli szerelméről szól, mely valóban rengeteg embert megérint. A mélylélektani regényben mindenki magára találhat, hiszen Réka, a főszereplő személyében számos női sorstapasztalat van összegyúrva. Nem végeztem pszichológiai tanulmányokat, viszont a mindennapi masszőri munkám során sokszor szembesülök azzal, hogy hány „sorstársam” betegszik meg testileg is azért, mert boldogtalan, mert nem tud szeretettel feltöltődni. Magamnak az írás jelentett terápiát, másnak talán a könyv olvasása lesz az, de mindenképpen jó kimondani, ami bánt.

A nőnek van a legfontosabb szerepe a társadalomban, hiszen nem csak anyagi egzisztenciát teremt – sokszor egyedül –, hanem ő adja az életet. Éppen ezért nagyon fontos, hogy egy nőnek rendben legyen a lelke. Aki terheket cipel, megsavanyodva éli a mindennapjait, belefásul a teendőkbe, nem tud annyi szeretetet és törődést nyújtani a gyerekeinek és a párjának, ami egy boldog élethez szükséges lenne. Nekünk, nőknek kell figyelnünk magunkra, fel kell tudnunk emelkedni a külső, rossz hatásokon. Akkor lesz igazi Nő valakiből, ha annak is érzi magát, és egy ilyen nő mellett öröm férfinek lenni, öröm őt anyának szólítani, hiszen sugárzik és boldog.

Van-e olyan példaképed, akinek a munkássága vagy léte hozzásegített ahhoz, hogy itt tarthass jelen pillanatban az írói munkásságodban?

Kedvenc írom az 1878-ban Szlovákiában született Erdős Renée. Megfogott eredeti, szókimondó stílusa. Szokatlan nyíltsággal írt a szerelemről és az erotikus vágyakról, amivel a hölgyek testi élvezetekhez való jogát hirdette. Az írásaiban megjelenő nő ellentmondott a hagyományos női szerepeknek. Szenvedélyes érzelmek kísérték életútját, viharos magánélete volt, talán ebből is születtek tabudöntő versei és nagy port kavaró, pikáns  regényei, melyek a mai napig foglalkoztatják az irodalom kedvelőket. De Erdős Renée-n kívül nagyon mély nyomot hagyott bennem nagyon sok múlt századi író is, mint Robert Merle, Émile Zola, Thomas Hardy és még sorolhatnám oldalakon keresztül, hiszen valamikor régen ,,mindenevő" voltam. A mai napig imádok olvasni. Lételemem. 

Mit gondolsz a mai gyermekvállalásról? Sokan azon az elven élnek, hogy túlnépesedett a bolygónk, ezért nem vállalnak gyermeket, mások szerint pedig asszonyi kötelesség az utód pótlása. Mi erről a meglátásod, véleményed?

A gyerekek a legnagyobb ajándékot jelentik nekünk többségünknek. Viszont van, aki nem érez hivatást a szülői elhivatottságra. Személyem szerint a gyerekvállalás tényét nem szabad erőltetni, befolyásolni. Ki-ki annyi gyereket vállal - már ha úgy érzi, hogy vállalni szeretne -, ahányat legjobb belátása szerint szeretetben képes felnevelni.

Térjünk kicsit vissza a regényedre. Az egész történetet átszővi egy bizonyos transzcendens, egy megfoghatatlan jelenlét érzése. Mekkora szerepe van a vallásnak a könyvedben?

2009-ben édesapám halála indított el a keresés, önkutatás útján. Rengeteg tanítónál, gyógyítónál jártam, ugyanakkor faltam az ezoterikus irodalmat, foglalkoztatott az agykontroll és sok egyéb. A szellemi táplálék szempontjából szinte ,,mindenevő” voltam. Aztán eljött az idő, amikor rájöttem, hogy mindaz, amit keresek, bennem van, rendelkezem már mindennel, amit szerettem volna megkapni, az életem részévé tenni. Ehhez a felismeréshez csak hagynom kellett az isteni gondviselést, hogy rendelkezzen, tegye a dolgát azon a személyiségen vagy inkább fizikai formán keresztül, aki által itt, a földön megnyilvánulok. Ezt a megtapasztalást próbálom az olvasóknak is átadni, hogy megértsék, mindenikünkben benne van az, amiért sóvárgunk. Ha ezt vallásnak nevezhetjük, igen, óriási szerepet játszik nemcsak a könyvben, hanem saját életemben is.

Szerinted egy kevésbé erős lelkű nő, hogyan képes megbirkózni – akár egy bántalmazó - kapcsolat mindennapjaival? Milyen segítséget tud kérni, ha a környezete nem támogató? Érdemes –e küzdeni egy ilyen házasság megváltoztatásáért vagy rögtön el kell válni?

Még egy erős lelkű nőnek is nehéz megbirkózni, sőt akár lehetetlen fennmaradnia egy bántalmazó kapcsolatban. S ez egy nem támogató környezetben, még nehezebbé válik. Életünk során gyakran tapasztalhatjuk, hogy sokunkra nagyon erősen hatnak a hiedelmek, a mélyen belénk nevelt erkölcsi, vallási dogmák. S ha ez még tetőzve van egy szeretethiányos gyerekkorral, szinte biztosak lehetünk, hogy sok lelkisérülést hordozunk magunkban.

Sokan élünk függőségben. Nők és férfiak egyaránt. Életünk alatt sok szerepet öltünk magunkra, azt akarjuk, hogy szeressenek, ennek nevében pedig megerőszakoljuk önmagunkat.

Főhősnőm is beleragad egy párkapcsolatba azért, hogy legyen, aki szereti, aki vele van. Majd belép egy harmadik személy az életébe, aki felkarolja őt, szereti, akivel lélekben kapcsolódnak egymáshoz. A regény arról szól, hogyan éli meg ezt a helyzetet. Azt hiszem, napjainkban rengeteg nő küszködik hasonló gondokkal.

Hiszem, hogy léteznek karmikus kapcsolatok, amelyekben nem éppen összeillő párok találkoznak. Különböző az érdeklődési körük, más a természetük, neveltetésük, családi háttér, vérmérsékletük stb. sőt lelki fejlettségük színvonala is. De ha létezik köztük szeretet, vagy az összetartozás érzése erős, akkor nem szabad elengedni egymás kezét.

Ha viszont a kapcsolat lehúzó, romboló jellegű, brutális és félelmet szül, akkor bármiféle előítélet, vallási elkötelezettség ellenére is de jobb elválni.  Ez persze az én saját véleményem. Valójában minden sors egyedi, mindenikünk a legjobb belátása szerint dönt, vagy éppen nem dönt bizonyos helyzetekben.

Milyen jövőbeli terveid vannak íróként és esetleg személyesen hol találkozhatnak veled az olvasók?

Szabadidőmben írok a mai napig, ugyancsak a Czernay Hajna művésznév alatt. Nem tudok nem írni, annyira erős az alkotás iránti vágy. Van, amikor az írás terápia, a szavaknak felszínre kell törniük, mint egy gátat átszakító, hatalmas víztömegnek. A második könyvem is így született. Amúgy nagyrészt mobiltelefonon jöttek világra a sorok, mivel az mindig kéznél volt, az értékes gondolatok, sürgető ihletek rögtön lejegyződtek. Talán ezért is készült el a ,,Ha fázik a lélek" ilyen rövid idő alatt (5 hét). Második könyvem megírása melynek címe: Visszhang, mélylélektani mű ez is, sokkal kiforrottabb, és szintén egy nő sorsát tárja fel. Arra tanít, hogy a belső világunk mindig megteremti a kinti valóságot, valójában ez a visszhang. Makrokozmosz, mikrokozmosz – egyik sincs a másik nélkül. Ami fent, az lent.

Nyitott vagyok könyvbemutatókra, bárhová elmegyek, ahová az olvasók hívnak. Jelenleg második könyvem a ,,Visszhang" bemutatójával telnek a napok.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel az alkotó Facebook és Istagram oldalait, hiszen számos érdekességet olvashattok!

Ha fázik a lélek című könyvet pedig, az Underground Kiadó oldalán tudjátok megrendelni.

Írta: NiKy