Azt mondják, hogy az ember ízlése és úgy átlagban a lelke
nagyjából öt évente formálódik. Az életútunk folyamán mindannyiunknak megvannak
azon állandóságaink, amelyekhez ragaszkodunk és bár az évek telnek, ezek az
apróságok jelentik számunkra a biztonságos kötődéspontot, hogy tartozunk
valahova, valakihez. De mi van akkor, ha egy olyan országban élünk, ahol a
létezés egyet jelent a halállal, és hogy ez a test vagy lélek sorvadását jelenti,
igazán mindegy? Nos, ezt a témakört is szépen taglaló regényt sikerült most
kézbe vennem.
Karina Sainz Borgo - Megy le a nap Caracasban című regénye
2021 egyik újdonsága, amely a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg. Elsődlegesen
a borító fogja meg a kíváncsi olvasót, hiszen a művészi kép igazán figyelemre
méltó. Fréder Márta munkájának köszönhetjük ezt az impozáns képet és meg is
adja azt az alaphangulatot, amely egy ígéretes regényhez elengedhetetlen.
Ennek a történetnek egy megrázó, a mai napig is létező
eseményeken és politikai elnyomáson alapuló társadalom adta az alapjait. A
szerző egy mély gyászban szenvedő nő által mutatja be a XXI.századi
Venezuelában a jelen pillanatig is tartó korrupciót, erőszakot, elnyomást és
káoszt, ami megkeseríti a hétköznapi emberek életét.
A harmincnyolc éves Adelaida anyja halála után magára marad
Caracasban – egy olyan városban, ahol az erőszak különböző formái adják a mindennapok
ritmusát. Ebben a káoszban kénytelen ellavírozni és megküzdeni a gyásszal és az
életben maradással.
Caracasban az élet olyan, mint sötétségben a zápor, hideg és
megfoghatatlan. Az emberi életek tiszteletlensége, a folytonos rettegés és
éhezés kikezdte a társadalmat. A korrupció olyan magaslatokat ért el, hogy már
a családokon belül is megszűnik a bizalom és mindenki a túlélésre játszik. De
mi van akkor, ha egy nő, aki nem harcos és soha nem tanult küzdeni, mégis úgy
dönt, hogy a szabad életet választja és ezért hajlandó bármit megtenni? Vajon
hol van a világban az a hely, ahol éjszaka bátran fel lehet kapcsolni a
lámpákat és nyugodtan álomra hajthatja bárki a fejét? Nos, ezekre és még számos
más kérdésre is választ lelhetsz, de egy biztos, a kötet olvasása után
másképpen tekintesz magadra és az életedre.
„Jóllehet a körülmények hiénává változtattak, jogom volt
hozzá, hogy ne úgy viselkedjek. A döghúst késsel és villával is meg lehet
enni.”
Azt gondolom, hogy minden ország népének megvannak a maga
béklyói, hiszen amilyen a történelmük, olyan sebeket viselnek és egy bizonyos
szintű morált képviselnek. A világon nincs olyan hely, ahol ne lenne erőszak és
elnyomás, csak a mérték különbözik egymástól. Ennek a könyvnek az az egyik
legnagyobb erőssége, hogy egy meglévő, populáris küzdelmet és problémát helyez
fő témaköréül és ezt bontja szirmaira egy hétköznapi nő szemszögén keresztül.
„Ebben az országban a nők mindig egyedül szülték és nevelték
a férfiak gyerekeit, akik még azt a szívességet sem tették meg, hogy lemenjenek
cigarettáért, és ne jöjjenek vissza. Ennek felismerése természetesen része volt
a vezeklésnek. Ez volt a társadalmi felemelkedés meredek lépcsőjének
botlatóköve.”
Szubjektíven úgy látom, hogy a történet mondhatni több lábon
áll, hiszen a gyász különböző formáiról, az elnyomás és társadalmi hierarchiák
harcáról, a létezés fontosságáról és a nemek közötti egyenlőségről is szó
esik. Mint látható egyenként is nagyon nehéz tematikák, de együttesen bizony
megadják azt a bizonyos fullasztó hatást és a kötet végére csak a levegőt
kapkodja az olvasó.
A szerző nagyon szépen felvezeti és tulajdonképpen az
olvasóra bízza, azt, hogy megválaszolja a következő kérdést: Vajon mit tennél
meg azért, hogy szabadon élhess? Ezt mindenki eldönti maga, elvégre ahány lélek
annyi eshetőség lehetséges.
„[…] a halál elsőnek a nyelvben jelentkezik, amikor az alanyokat
a jelenből kiszakítva áttesszük a múltba. Befejezett cselekménnyé változtatjuk.
Kihunyt időben kezdődött és bevégződött dolgok. Ami volt és nem lesz többé.”
Karakterek szempontjából nehéz volt azonosulnom Adelaida
személyével, mivel eleinte csapongónak éreztem és ezt többször is megzavart,
később ez a meglátásom természetesen megváltozott, de ehhez az kellett, hogy
egy bizonyos fejlődésen és lelki érésen menjen keresztül.
Az események két idősíkon játszódnak, míg az egyiken a múlt
árnyai tűnnek elő, addig a másik oldalról a jelen sötétségével kell
szembenéznem. Mind a két esetről elmondható, hogy rendkívül igényes és gyönyörű
fogalmazással találkozhattam, de még így is sokkolt az a mérhetetlen
igazságtalanság, amit nehezen tudtam megemészteni.
Összességében elmondhatom, hogy nem egy könnyen befogadható,
de annál érdekesebb és izgalmasabb könyvet olvashattam, amiért igazán hálás
vagyok. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy hol élek és milyen nézeteket vallok,
és összeteszem a két kezem ezért.
Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert ezekről
a témákról olvasni kell. Ha bárki úgy döntene, hogy szívesen kézbe venné a
könyvet, javaslom, előtte készítsen maga mellé némi zsebkendőt és egy bögre
finom, meleg itókát. És egy gondolat a végére: rájöttem, hogy mindig azokért a
dolgokért élünk és harcolunk, amik nem tartanak „örökké”. Például egy álom,
emlék, megbánás, szerelem vagy egy olyan személy, akiért bárhol nagyot dobban a
szív.
A könyv remek dísze lehet polcodnak, ezért látogass el a
Jelenkor Kiadó weboldalára.
Írta: NiKy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése