A kötet négy részre osztható, melyek a következők:
1. Szeretik a népek
2. Neretva
3. Agapé
4. A belső eszkimó
Mindegyik főcím nagyon beszédes és tulajdonképpen az egyes
részek külön-külön is tökéletesen megállják a helyüket, mégis egységesen letaglózó
és nagyon fájdalmas.
Szeretik a népek cím alatt olyan költeményeket találunk,
melyek a világról és a világnak szólnak. Tulajdonképpen egy kritika egyes
témakörökre lebontva, amelyek közül is ez számomra a legerősebb:
Harmadik címként szintén egy jelentős nevet kapunk, amely meghatározza
ennek a résznek a hangulatát. Az Agapé cím hétköznapibb értelemben nyolc fajta
szeretetet jelent (erosz, philia, storgé, pragma, mania, ludus, philautia, és
agapé). Mivel görög eredetű szóról beszélünk, ezért eme néphez társíthatóak a
szó valódi jelentései, amelyek a szeretetet, vendégséget takarják. Innen is
szeretnék két különlegességet megmutatni nektek.
És a második:
A belső eszkimó címmel olvashatjuk a költő utolsó verseit
ebben a könyvben, amelyek tulajdonképpen egy belső vívódást, egyfajta
elszámolást fejeznek ki. Nézzétek csak:
„Ahogy lepereg rólad a maradék szeretet.
Ameddig lepereg a fény is. A mozdulatok
maradnak. A kiszolgáltatott testhelyzetek.
Leejted a stigmát. Felszeded a szemetet.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése