Mindig nagy örömmel készítek interjút egy új szerzővel,
hiszen jó érzés megismerkedni egy olvasni és alkotni szerető lélek
gondolataival. Nem is olyan régen vettem kézbe Az ördög evangéliuma című regényét,
melyet egy történelmi kitekintésnek gondolok, de maradtak bennem
megválaszolatlan kérdések, amire feleletet szerettem volna kapni. Ezért is nagyon örülök, hogy
elfogadta az interjú felkérésemet a szerző. Kérlek, olvassátok érdeklődéssel
Ferenc K. Zoltán íróval készített beszélgetésemet! Kezdjünk is hozzá!
Kérlek, mutatkozz be
az olvasóknak! Hogyan született meg Az ördög evangéliuma című regényed?
A nevem Kantó Ferenc és Ferenc K. Zoltán néven írok. Az első
regényem 2019-ben jelent meg “A halál színe vörös” címmel, ami Budapest második
világháborús ostromát mutatja be a védők szemszögéből. Ez a könyv annak a történetnek
a folytatása mondhatni. Legalábbis kettő főbb szereplőt itt is felhasználtam,
az ő háború utáni történetüket ismerhetjük meg. Mivel nem közvetlen folytatás
csak kapcsolódnak egymáshoz, így nem is nevezném folytatásnak.
A könyved fő időszaka a 60-as években, a Kádár-rendszer időszakában
játszódik. Elég merész gondolat egy második könyves írótól, hogy egy olyan
korszakra helyezi a fő hangsúlyt, amelyben nem is élt még. Milyen forrásokból
merítkeztél? Kik segítették esetleg a kutatómunkádat?
Nem gondolom, hogy merész lenne, bár sokan így gondolják.
Sokkal több középkori történet született a magyar történelemből, mint újkori,
de rajtuk sem lehet úgymond “számon kérni”, hogy nem éltek akkor. :) Szerencsére sok forrásanyag van, nem csak tanulmányok,
hanem ugye a szüleink és nagyszüleink végigélték azt az időszakot, tehát könnyű
volt utánajárni az akkori közhangulatnak. Az első könyvem esetében ez nehezebb
volt, ott második világháborús veteránokkal kellett beszélnem, közülük a
legtöbben sajnos már elmentek. Voltak olyan részei a könyvnek, amikor elakadtam
és történészt kellett felkeresnem, esetleg régi történelem tanáromat. Köszönöm
nekik innen is.
Amikor olvastam a könyvedet, egész végig egy mélységes
szomorúság ülepedett a lelkemre, mely persze érthető bizonyos szinten a tematikáját
tekintve, mégis megfoghatatlan volt a számomra az a sok igazságtalanság, ami
jellemezte a történetet. Te milyen érzésekkel írtad a könyvedet? Mennyire
tudtad beleélni magadat az adott kor szellemébe? Illetve voltak-e nehézségeid
írás közben?
Fentebb említetted, hogy dühítőnek találod, hogy idézem: „Akkoriban rengeteg igazságtalanság érte az
embereket, sokan beleszülettek és természetesnek vették, hogy a kormány
terrorban tartja őket.” Ebből arra következtetek, hogy határozott véleményed
van az ilyen viselkedéssel kapcsolatban. Mennyire társadalomkritika a történeted?
És szerinted politizálástól függetlenül, mennyire igaz ez a mostani időszakunkra?
Mit gondolsz ezekről úgy általában?
Valamennyire lehet társadalomkritikának nevezni, de nem
ilyen szándékkal írtam. Az egykori besúgók, hóhérok, a “párt öklei” a mai napig
köztünk élnek. Ez félelmetes. Az elszámoltatás elmaradt, nem beszélünk az
áldozatokról, a táborokba internált emberekről. Ez baj. Szembe kellene nézni a múltunkkal,
ahogy a többi ország megtette. Szerencsére a mai korszak lényegesen és jelentősen
jobb. Ma nyugodtan kimehetsz tüntetni az utcára és nem jönnek tankok Moszkvából
utána, a karhatalmi erők nem lőnek a tömegbe, nincsenek sortüzek a Nyugatiban.
Persze a mai kor is el van politizálva sajnos és könnyen diktatúrát kiált az
ember, de szerintem a mai kormányzat sem meríti ki a diktatúra fogalmát, ahogy
a rendszerváltás utáni egyik kormány sem. Történtek jogsértések, de az sajnos
máshol is előfordul.
A történetedre jellemző egy bizonyos árnyalt szarkazmus, és
bizony nem egyszer elnevettem magam, pedig nem humoros az adott kötet. Mennyire
volt szándékos ez a kis „kiugrás”? Ironizálás vagy feszültség oldásnak szántad?
A humor az élet hétköznapi része. Mindenki próbál viccelődni
néha. Talán mindkét eset igaz, egy regényben a humorral nagyon kell vigyázni,
hogy ne legyen mesterkélt vagy erőltetett. Szándékosan írtam bele ilyen részeket,
szerintem sokat hozzátesz ahhoz, hogy életszerű legyen a sztori.
Térjünk rá kicsit a "háttérmunkálatokra". Ki
tervezte a borítódat? Saját meglátásom szerint illik rá, bár elsőre nagyon
horrorisztikusnak találtam. Mi volt a cél ezzel az összetett képpel?
Schiszler Ádám munkája, akinek innen is hatalmas köszönet,
amiért segített! Maga a kép az én fejemben született meg, Ádám pedig
tökéletesen megalkotta és hozzátette a saját elképzeléseit. A borító egy
jelenet a könyvből. Szerintem kifejező lett és elégedett vagyok vele. Jól összefoglalja
az egész könyvet.
Az Underground Kiadónál jelenik meg a könyved. Hogyan
találtál rá a kiadóra és milyen a közös munka?
Az első könyvem is ott jelent meg így tudtam mire számítsak
tőlük. Nem is ért semmilyen meglepetés. Minden tiszteletem a kiadóé, de
jellemzi őket egy rideg távolságtartás. Pontosan azt kaptam, amiben
megegyeztünk, pontosan akkor amikorra mondták, egyfajta német precizitás is
jellemzi őket és itt tudom, hogy sokan felszisszentek, de! Az UGK pontosan azt csinálja,
amit kérsz tőle. Én tudtam mit akarok látni végeredménynek és azt is kaptam.
Sok rossz vélemény kering róluk ebből én semmit sem tapasztaltam.
Az elmúlt másfél év finoman szólva is nehéz volt, hiszen egy
világjárvány határozta meg a minden napjainkat, ami ha minden igaz még mindig
nem zárult le és újabb problémákat jelenthet. Mi erről a véleményed? Valamint
az írói oldaladat, hogyan érintette és érinti most ez az időszak? Termékeny táptalaja-e
az alkotásnak, vagy egyáltalán nem befolyásol téged?
Igen sajnos rengetegen elveszítették a munkájukat,
családtagjaikat, barátaikat. Sajnos úgy érzem -és ez igaz az elmúlt 5-6 évre
is- hogy történelmi időket élünk épp át. Nekem is kétségessé vált, hogy
megmarad-e a munkahelyem, hónapokig otthon voltam. Írás szempontjából jó volt,
mert annyit tudtam dolgozni a könyvön, mint korábban soha, de azért nem
csinálnám végig újra. Szerencsére a munkahelyem is megmaradt, az új könyv,
pedig lassan de biztosan készül.
A könyved krimi, thriller és némiképpen horror is. Bár az
utóbbit elsődleges társadalmi oldalról nézhetjük, úgy is fogalmazhatnék az „élet”
horrora. Mennyire volt tudatos ezekben a műfajokban alkotni és igazán mi illik
hozzád a legjobban?
Nem csak némiképpen horror hiszen... Na jó nem lövök le
poént. Mind a három műfajt szeretem, sőt kifejezetten horror rajongónak tartom
magamat. Teljesen szándékos volt, az első könyv után tudtam, hogy egy sokkal sötétebb
hangulatú, kifejezetten nyomasztó történetet akarok írni. Nem lett teljesen olyan,
mint szerettem volna, de szerintem sohasem leszek elégedett igazán. Most jónak
érzem az irányvonalat, fejlődni, tanulni pedig továbbra is kell, ami csak
rajtam múlik. Ha megvan a megfelelő alázat, akkor mindig lehet emelni a színvonalat
picit, hiszen fejlődsz, több leszel.
Fentebb említetted, hogy újabb regényen dolgozol. Mesélnél
pár mondatban erről? Illetve milyen további terveid vannak íróként? Esetleg más
műfajt is kipróbálnál-e?
Nem gondolkodom kifejezetten műfajokban. Történelmi korszakokban
gondolkodok és egy hozzá kapcsolt eseménysorral. Most az 1800-as évek második
felében fog játszódni a történet, de többet nem szeretnék elárulni. A további
terveket pedig meglátjuk. Előre nem szeretnék kijelenteni semmit, hiszen mindig
van egy jobb ötlet.
Család, barátok, hogyan fogadták, hogy könyved jelenik meg? Támogatnak,
vagy esetleg nehezményezik? Egyáltalán köztudott a belső körökben, hogy íróként
is tevékenykedsz?
Senki sem fogadta rosszul, szerintem ez nem olyan dolog,
amire rosszul kellene reagálni. Nyilván vannak olyan helyzetek, amire a család
esetleg rosszul reagál, például ha szigorú konzervatív szülőknek bejelented,
hogy pornózni kezdtél. De, a szerzői lét azért szerencsére más. Sohasem
tagadtam, hogy írok miért is tenném? Nem nevezem magam írónak, legjobb esetben
is csak szerzőnek.
További sok sikert kívánok az írónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése