„A háborúból senki nem tér haza nyomasztó és démonokat szülő
emlékek nélkül.”
Azt hiszem ez az olvasási élményem nagyon tanulságos volt a
számomra, mert nem csak megleckéztetett, de fel is töltött. De először is
szeretném megköszönni, hogy olvashattam, mivel utazókönyvként került hozzám.
Köszönöm.
Az első, amit mindig szemrevételezek, az a borító. Ebben az
esetben a sötét színek dominálnak, egy megrepedezett bőrű kéz és egy lánc látható,
ami első ránézésre egy egyszerű „iparosmunkának” tűnt. Most már más érzések
kavarognak bennem, ha ránézek, hiszen bár olvasásom után tudom, hogy hűen
letükrözi a könyv fő mozzanatait, mégis úgy érzem, hogy nem a legszebb munka. Ellenben
még mindig elfogadhatóbb, mint egy – két ma született „divat” borító.
A könyv belső tartalma viszont annál jobban lekötötte a
figyelmemet. Ugyanis mindamellett, hogy egy roppant izgalmas prológussal kezd a
történet, igazán semmi sem derül ki. Nézzük is, hogy miről szól a regény elsődlegesen:
Adva van egy háború, mely alapvetően is gyötrelmes és
fájdalmas. Négy katona tér vissza tele sebekkel és rémálmokkal és egy sötét
titokkal, melyről egyikük sem beszélhet. Az idő múlásával mindenki megállapodik
és családot alapít. A kapcsolatuk felbomlik, és tulajdonképpen mindenki
feltornázza magát egy kis „vagyondomb” tetejére. Ahogy az idő telik és a
gyerekeik is lassan tinédzserek lesznek, megtörténik az, amire senki sem számított.
Három veterán gyermekeit elrabolják. A különböző erőszak formáit átélt fiatalok
egyre jobban elvesztik a reményt, hogy nem kerülnek ki élve a fogságból, míg
nem egyik alkalommal felsejlik a szökés lehetősége. A nyomozást egy fiatal,
kezdő rendőr kapta, kinek szíve arany, a megfigyelései alaposak, de ez vajon
mennyire lesz elegendő? És vajon miért ő kapta meg a három legbefolyásosabb
család ügyét?
A történet sok szemszögből íródott és több szereplős. Azt
kell, hogy írjam, végre itt nincsenek felesleges karakterek, hiszen még a
mellékszálon futó embereknek is fontos szerep jutott. Minden mondatnak oka van,
minden párbeszéd tartalmaz olyan rejtett üzeneteket, melyek elegedhetetlenek a
nyomozás szempontjából.
Szeretnék kiemelni négy olyan karaktert, akik valamilyen
formában megérintettek.
Az első és talán legfontosabb számomra Liz személye. A vele
történtekre nincs magyarázat és pont ezért is, tulajdonképpen vele tudtam a
legjobban azonosulni egész végig. Nagyon erős személyiség, de a múlt megtépázta
rendesen, semmi önbizalma nincsen és rettegésben telnek a napjai. Amikor elvállal egy egyetemi nevelőtanári
állást egy hatalmas lépést tesz a változás útján, és ezért éppen a bőrébe bújva
valami hatalmas büszkeséget éreztem, mert folyamatosan változott és fejlődött,
mégis esendő maradt. Csodálatos személyisége van, akinek helyén van az esze,
intelligens, kedves és rendkívül jók a meglátásai. Ahogy épültünk lelkileg,
féltünk, vagy menekültünk a múltunk elől, úgy gyógyultam én is általa. Nekem is
megvannak a fájdalmas foltjaim az életemben, de képes voltam annyira azonosulni
vele, hogy megmozgasson bennem valamit. Nagy szükségem volt Lizre és úgy
gondolom ettől nagyon hitelessé vált a szememben.
A második fontos karaktere a történetnek Peter. Katona,
testőr, áldozat. Egy csodálatos férfi, akit a múltja nem ereszti. Keresi a
halált, de csak nem kapja meg, amire oly nagyon vágyik. Feladata van, amit még
tudtán kívül is el kell látnia. Mikor találkozik Lizzel egy hatalmas erőt érez
és tulajdonképpen az ő vezeklése és gyógyulása volt a másik olyan határozott
élményem, amitől jobban kezdtem lenni és nagyon örültem is egyben.
A harmadik szereplője ennek a történetnek, Jen. Kétszeresen
is csodálatos barát és hatalmas erő lakozik a lelkében. Róla sokáig nem tudtam
eldönteni, hogy miért van déjà vu érzésem, de többet akartam róla tudni és
barátommá vált észrevétlenül is. Mindig éles kritikákkal látta el Liz éppen
összetört lelkét és igen többször is kíméletlen volt, de ez egy igazi barát
dolga. Mert a szereteten felül kell kerekedni és néha igen is szükséges
kritizálni és segíteni.
Talán le fogsz döbbenni kedves olvasó, mert a negyedik egyáltalán
nem pozitív személy. Jack Schröder karaktere nagyon megosztó volt a számomra.
Sokáig nem értettem, hogy miért is foglalkozom vele kiemelten, míg végül rá
kellett, hogy döbbenjek, ő a saját maga legnagyobb ellensége. Édesapjával a
kapcsolata nagyon nehéz és hullámzó. A múltja rendkívül súlyos és szintén
megtépázott lélekkel próbál boldogulni, de, hogy megtartsa a démonaitól a
távolságot, második legjobb barátját hívja sokszor segítségül, az alkoholt. Az
ő személye ambivalens érzéseket keltett bennem és többször vártam tőle egy
bizonyos obdurációt, de sajnos rendre csalódnom kellett. A múltja rabja, a mély
fájdalom „menekültje” és a legfontosabb, hogy egy hatalmas pofont érdemelt
volna tőlem. Amit pedig a végén kaptam általa, az őszintén szólva nagyon
ledöbbentett.
A történet fő karaktereihez jól passzol a nyomozó, aki ettől
az ügytől válik felnőtté, öt család és azok tagjai, több leszármazott és egy
egyetemi igazgató, akinek a személyével nem tudtam mit kezdeni.
Az események szempontjából nagyon szépen összerakott,
rendkívül precíz, az olvasót megvezető utakra térítő és mégis egy zseniális
végkifejletet nyújtó alkotás. Sokszor sejtettem ugyan, hogy kivel mi lehet a
gond, de aztán történt valami és elbizonytalanodtam. Pont ezért a végére
teljesen megzavarodtam, és amit kaptam, az padlóra küldött.
A másik nagy pozitívuma ennek a kötetnek, ahogy a szerző formálja
az emberi lelkeket, mert itt aztán fel lett sorakoztatva minden olyan karaker,
akiről nem szívesen olvasunk. Kikerülhetetlen a sokkhatás és azt kell, hogy
írjam, hogy számomra ettől is lett zseniális.
És ami külön öröm volt a számomra, hogy a szerelmi
szál(ak)ról sem feledkezett meg az alkotó. Bár kimondottan nem központi elem,
de számomra kiemelten érzékivé és pont ezért energikussá tette az amúgy sem
unalmas történetet. És van is egy idézet, amit meg szeretnék osztani veletek.
Nézzétek csak!
„(…) a szeretetet nem az táplálja, hogy hogyan nézünk ki,
hanem hogy milyen emberek vagyunk. A belső tulajdonságok hoznak össze két
különböző embert, ettől lesz érdekes a kettősük.”
Számomra az emberi lelkek tanulmányozása egy külön hobbi és
sokszor órákat képes vagyok elszöszölni vele. Mikor ebben a kötetben felmértem
a karakter „terepet” rádöbbentem, hogy még a legártatlanabb szereplőnek is van
sötét foltja, amiért ő a felelős és akarva vagy akaratlanul is küzd, hogy az a
bizonyos lepel még csak fel se lebbenjen róla. Ezért külön jegyzetet vezettem,
kiről mit tudok és ment a találgatás, hogy vajon ki vagy kik az elkövetők.
Amire jutottam balgaságnak tűnt, és amit az alkotó elém tárt végül is hihetetlennek.
A kettő között csak egy egyezés volt, de, hogy kire gondolok, igazán nem
árulhatom el!
Összességében elmondhatom, hogy egy rendkívül izgalmas,
szépen összeszedett és felépített történetet kaptam. Mivel ez egy sorozat
valószínűleg negyedik kötete, így alig várom, hogy elolvassam az előzményeket
és természetesen a következő köteteket is. Határozottan kedvencem lett.
Egyetlen egy bosszúságom volt, az a betű méret. Nekem nagyon jó a szemem, de
többször azért tettem félre, mert már alig láttam. Ha lehet kérnem a
következőben kicsit nagyobb méretben olvashassam ezt az izgalmas történetet.
Ajánlom a krimi szerelmeseinek, a thriller rajongóinak és
azoknak is, akik szeretnének egy jót borzongani.
Ne feledjétek: „Ha boldog életet akarsz, akkor a múltad a
hátad mögött kell hagynod.”
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése