Németh Balázs - Sötétben élsz

„[…] az emberek nagy erénye a harciasság, a kitartás és a küzdeni tudás.”

 

Néha eltöprengek azon, hogy vajon mitől is jó egy adott történet. Nyilván sok minden befolyásolja azt, hogy a mérleg nyelve melyik irányba fog mutatni, ráadásul – kivéve, ha szakmai könyvekről van szó – szubjektív, hogy ki mit gondol egy adott kötetről. Az olvasó képzelete egy tiszta vászon, amire a festő – ebben az esetben maga az író – felfesti a maga álmát, történetét. Hogy ez tematikailag mit ábrázol? Mindenki mást és mást láthat benne, hiszen nem mindegy, hogy mi lakozik szívünk mélyén és az sem, hogy milyen batyuval járjunk az útunkat.

Amikor egy friss, még szinte „zsenge” lábakon álló szerzővel találkozom, elfog egy bizonyos izgatottság, hogy vajon, amit papírra vetett, mennyire fog hozzám szólni. Megtalálom-e a kulcsot a könyve zárjához, vagy örökre kint rekedek?

Német Balázs – Sötétben élsz című kötetét azért vettem kézbe, mert rövidsége ellenére a fülszöveg felkeltette a kíváncsiságomat. Ebből arra következtettem, hogy az élet árnyékos oldalából merítkezik történeteiben, ahol olyan elemekkel, eseményekkel és karakterekkel fogok találkozni, amelyek valós nehézségekkel terheltek, mégis valahol az út végén ott pislákol a remény halovány lángja. Hogy azt kaptam-e, amit vártam? Nos, erről kicsit lentebb mesélek.

A kötet 2023 egyik újdonsága, amely a Smaragd Kiadó gondozásában jelenhetett meg. A borító hangsúlyosan komor hangulatával és szinte puritán képi világával egy mély tónust ad az olvasó érzelmeinek, hiszen szinte ráülepedik a kíváncsi lélekre akaratlanul is a komorság ragacsos máza.

A Sötétben élsz címválasztás kissé misztikus, de annál sokkal egyértelműbb utalást ad a tartalomra nézve. Ha azt nézzük, hogy alapvetően a kötet alig éri el a 78 oldalt, mégis hat novella bújik meg a lapokon, akkor ez a tényszerűség elsőre olyan történeteket feltételez, amelyek valamilyen formában megütköztetik az olvasót rövidségük ellenére is.

A hat novella a következő:

1. A szomszéd kutyája
2. Sötétben élsz
3. A barlang mélyén
4. A láthatatlan ajtó
5. Az alagút
6. Maradj ébren!

Az első történet két családot mutat be, amelyek társadalmilag és szerkezetileg ugyan tükörképei egymásnak, mégis elmondható, hogy nagyon is eltérőek. Míg Rebeca hagyományos értékeket képviselő szüleivel él, addig Nicole férjével és kisbabájukkal próbálja átvészelni a mindennapokat. Egy kis kerti parti alkalmával találkoznak, amely alapvetően kellemesen indul, de végül egy kisebb katasztrófával végződik. De vajon mitől is retteg a két nő, mikor a házuk ajtaja becsukódik, és mi köze van mind ehhez A szomszéd kutyájának?

A második novella már sokkal mélyebb világokat tár az olvasó elé. Egy fiatal fiú az élet árnyékos oldalán tengeti napjait, ahol a mámor homályában, mások szenvedéseiből merítkezik, míg egy iskolai „kirándulás” alkalmával megismerkedik a valódi sötétséggel. Hiszen, ha Sötétben élsz, még szabad lehetsz.

Kép: NiKy m.i.

A következő történetben egy nagyapa meséli el élete egy sötét időszakát. A barlang mélyén ugyanis egy olyan szörnyeteg él, akiből a halál rothadó bűze árad. De vajon ki a nagyobb szörnyeteg? Az ember vagy az a bizonyos teremtmény?

A láthatatlan ajtó egy misztikus eleme az újabb mesének, hiszen átjáróként szolgálhat két elveszett lélek számára, de mindenképpen valami újat jelképez. Vajon ki mered nyitni tudva mindezt?

Az alagút sokunk számára egy átmeneti, kellemetlen szakasz, de másoknak örök sírhely. Vajon igaz –e az a mondás, miszerint az ember lelkét a halála utolsó gondolata vezeti tovább?

Sok gyermek fél a sötétben, hiszen a fantázia a legnagyobb ajándék és átok is egyetemben. De vajon miért olyan félelmetes esténként az ablak? Nos, hogy ezt megtud, csak egyet javasolhatok: Maradj ébren!

„A félelem és a szorongás az ember életében valamilyen módon mindig felszínre kerül.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva sok mindenre számítottam, de erre semmiképpen sem. A novellák között nincs kapcsolat, hiszen olvashattam családon belüli erőszakról, magányról, vámpírról, szellemekről. Mondanám, hogy egy bizonyos mágikus realizmus jellemzi a történeteket, de sajnos ez sem lenne valóság, ugyanis két novella teljesen a hétköznapi valóságban játszódik, míg a többi fantasy elemekkel ékesített. A csapongás erősen jellemző a kötetre, hiszen nincs keret, ami összefogná az írásokat.

A novellák kidolgozatlanok, a karakterek érzelmei elnagyoltak és pont ezért a fülszöveg hamis képet fest és cseppet becsapja a leendő olvasóját. Ha azonosulni akar bárki a karakterekkel, akkor igen csak össze kell szednie magát, hiszen olvastam asszonyverő alkoholistáról, aki egyik percről a másikra megváltozik, egy nagypapáról, aki minden szívbaj nélkül meséli el bűnözői életét, beleértve a gyilkosságokat is. Ha a képzeletbeli világ szereplőit nézzük, akkor a szellemekkel és a vámpírokkal sem vagyok kibékülve, mert sablonosságuk és kidolgozatlanságuk ellenére még sajnos önellentmondásokkal is teletűzdeltek. 

Kép: NiKy m.i.

A szerző szándéka valószínű a szórakoztatás mellett, az életből merített, valós tragédiákra való figyelemfelkeltés, mert minden negatívitás ellenére, több olyan, szórványosan elhelyezett bölcselettel találkoztam, amelyeket alapvetően nagyon igaznak véltem, de sajnos nem tudtak eleget hozzátenni az alapvetően több sebből vérző írásokhoz.

Ezek a felnőtteknek íródott „mesék” talán tábortűz mellett, egy kis esti rémisztgetéseknek megfelelnek, de semmiképpen sincsenek rendben egy önálló könyvben kiadva.

Összességében úgy gondolom, hogy ezt a kiadványt át kellett volna párszor nézni és kicsit jobban átgondolni, mert a karakterek színtelenek, a cselekmény kiszámítható, és túl gyorsan történnek meg az események. Sok esetben találkoztam nyakatekert vagy logikátlan megfogalmazással is sajnos. Akár nagyon ütős novellák is lehettek volna, hiszen nem az határoz meg egy történetet, hogy mekkora terjedelemben íródtak. Minden hibája ellenére látok az íróban potenciált és bízom benne, hogy ezek az „eltévelyedések” a következő könyvében már javításra kerülnek. Mert való igaz, hogy szubjektív ki mit gondol egy adott könyvről, ugyanakkor hiszem, hogy minden olvasói vélemény hozzátesz, vagy éppen elvesz az író lelkéből.

Nem tudom jó szívvel ajánlani, ezt őszintén be kell, hogy valljam. Ellenben elrettenteni sem akarok senkit attól, hogy esetlegesen próbát tegyen vele, elvégre már olvastam mások véleményét is róla és van olyan olvasó, aki méltatta a kötetet. Mások vagyunk, ennek ellenére annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha kézbe veszed, akkor azt egy finom ital mellett és nyugalomban elmerülve tedd! És ez a rövid üzenet sokat sejtett, mégis igaznak vélem: „Ez az élet szépsége, hogy a rosszat megtanulod elengedni és abból jót kovácsolva talpon maradsz.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Smaragd Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy