Schwechtje Mihály - Félúton Berlinbe

„[…] csak akkor tudjátok megvédeni magatokat a hiénákkal szemben, ha tájékozottak vagytok, és a tudásotok sziklaszilárd.”

 

A 21. század az internet adta széleskörű ismeretektől kezdve egészen az okostelefonokon rögtönzött információ jutásáig, számos lehetőséget kínál az embereknek tudásuk, érdeklődésük, vagy éppen szórakozásuk szélesítésére. Korunk gyermekei már nem a kockák és társasjátékok által ismerik meg a stratégiai gondolkodást, hanem a számítógépek kezelésével és az internet végeláthatatlan lehetőségeivel. Sokszor találkozom olyan tinédzserekkel, akik a telefonokat és gépeket kisujjból tudják kezelni, akár alapszinten programozni, de ha kitekintenek a világba, akkor elvesznek. Sokan a mai napig nem tudják, hogy hogyan kell feladni egy levelet vagy éppen csekket és ezek a számunkra alap tevékenységek, nekik komoly nehézséget jelentenek. Ráadásul már akaratlanul is mindenhonnan információ árad feléjük is, ami odáig vezet, hogy nem tudnak lépést tartani, hiszen túl sok az inger. A televízió, a számítógép és a telefon csak nyomja az információkat, de ha kilépnek az utcára sem jobb a helyzet, hiszen a plakátok és kirakatok is mind valamilyen üzenettel szolgálnak. Ebben a dömpingben nehéz jó döntéseket hozni, pedig az életben már az általános iskolában illik ismerni a fentemlített rutin tevékenységeket. Hogy ez éppen milyen hatással van a gyermekekre, már egészen más kérdés természetesen. Ezt a kérdést is szemlélteti a mostani regény, ahol egy fiatal érettségiző lány szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket.

Schwechtje Mihály filmrendező, író, bölcsész és egyetemi tanár igen csak sokrétű alkotó, aki nemcsak a film és színház világában valósítja meg álmait, de 2022 egyik újdonságaként most debütáló, Félúton Berlinbe című regényével is, amely a Tilos az Á Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a könyvnek sajátossága a szerző belső monológja, amely egy tinédzser lány szemszögéből íródott. A kiadvány kimondottan a fiatal olvasókat szólítja meg elsődlegesen, hiszen egy mai gondolkodású tinédzser érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg első körben. A szerzőről egyébként több érdekességet olvashatsz honlapján.

A borító csalogatott magához először, hiszen igazán „csajos” színeiben és képi világában. Ennek ötletét Kelényi Gabriella munkájának köszönhetjük. A színek figyelemfelkeltően hatnak, hiszen cseppet agresszív és domináns tónusúak. Bár számomra a Merítés Ifjúsági listája miatt lett fontos, de ha csupán egy vásárlásomkor pillantom meg, akkor is nagy a valószínűsége, hogy végül megveszem.

Ennek a történetnek erőssége a sajátos felhang, amely egy érettségi vizsga előtt álló lány monológjával indít. Vivi egy értelmes és bátor leány, aki a vizsgák közben is sokat jár szórakozni. Barátnői incselkedésére összejön egy vele egykorú fiúval, aki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de sebaj, hiszen széles a világ és a még nagyon fiatal mindenki. A családi háttér már kevésbé ilyen színes, mint a baráti társaság, elvégre a szülőkkel nehéz kijönni, főleg, ha a családfő több éve külföldön dolgozik, hogy eltartsa szeretteit. Az anya és lánya kapcsolat nagyon vékony jégen mozog, sokszor felesleges vitákkal színesítve, de szerencsére a kistestvér felmelengeti a megbántott szíveket.

Vivi nagy álma, hogy tanár lehessen és barátaival életük végéig egy kis településen éljenek. De mi van akkor, ha ez az álom csak az ő fejében létezik, hiszen a külföldi élet sok kalandot hoz a kíváncsi fiataloknak és egy jó lehetőséget nem érdemes feladni! Ráadásul egy új szerelem is beköszönt a leányka életébe, amely szintén sok leküzdendő akadályt és nehéz döntést hoz számára. Vajon miért olyan nehéz dönteni és kire számíthatunk ilyenkor? Túl sok az inger és egy perc nyugalom sincsen.

„Már egy ideje rájöttem, hogy a zenét nem aszerint kell egy kategóriába sorolni, hogy gyors vagy lassú, komoly vagy könnyű, pop vagy hiphop, hanem hogy milyen hormont szabadít fel az emberben. Ha sikerül elkapni az alapenergiáját, tud úgy hatni, hogy lekopik róla minden emlék.”

Ebben a történetben több olyan mai, aktuális problémáról olvashatunk, amelyek elemeiben rengetik meg a jelenlegi társadalmat. Elvégre minden érettségiző fiatalnak el kell döntenie, hogy milyen szakmát választ és mely formában kívánja, vagy tudja ezt elsajátítani. Szó esik Magyarország jelenlegi elavultságáról, a hazai élet hátrányairól és a külföldi élet előnyeiről és viszontagságairól is egyaránt. A kötet automatikusan kritizáló és egyben demonstráló is a mai politikai szemlélet tekintetében, mégsem agresszív, csupán tényközlő vagy érzékenyítő. Fontos problémákra hívja fel a figyelmet és eléri, hogy elgondolkodjon azoknak az olvasó életére vagy környezetére gyakorolt hatásai tekintetében.

„De a „hazafiast”-t ne valami ócska politikai szövegnek gondoljuk, mert jobb, ha tudjuk, hogy attól a politikustól kell a legmesszebb menekülni, aki ezt a szót a szájára veszi.”

Szubjektív ugyan a véleményem, mégis hiszem, hogy mások is megértik és elfogadják a következő gondolatokat. Hiszem, hogy ezek a témák: legyen az politika, továbbtanulás, válás, testiség vagy éppen hazánk aktuális helyzete, előnye és hátránya, igen is fontos tudnia egy mai tinédzsernek. A jövő nemzedékének széles tudása adja majd ennek az országnak a fejlődését vagy éppen bukását és hiszem, hogy az értelem és intelligencia, elengedhetetlen egy fejlődő, szabad nép jövőjéhez.

Tehát, amikor bizonyos szinten felháborodtam először azon, hogy miért kell egy ifjúsági regényben előhozakodni a politikával, rá kellett döbbenjek, hogy bizony kell. A jövőről való gondoskodást már tizenévesen érdemes megalapozni, de nem ráerőszakolni.

Alapvetően ennek a könyvnek nagy hátránya az első ötven oldal, amelyet szó szerint túl kell élni. Ez a kezdeti nehézség egy mai lány vergődéseiről szól, a melyik ruhát vegyem fel és ki mit gondol rólam, illetve a csók különböző formáinak tálalásáig. Ha megtanultunk úszni az oldalakkal, a kitartó olvasó jutalma lesz egy hirtelen kinyíló, szerteágazó kaland, amely szólhat bármelyikünk gyermekéről vagy környezetünkben élő fiatalról. Azt hiszem a szerző kemény fába vágta írói pennáját, mert nem csak azzal adta fel a leckét önmagának és az olvasónak is egyaránt, hogy egy tinédzser lány szemszögébe képzelte bele magát, de a fent említett kérdéseket is beleszőte meséjébe, amely bármennyire is furcsán hat először, megállja a helyét a valóság talaján.

Vivi karakterét alapvetően nem tudtam megkedvelni a kötet végére sem, pedig elképesztő nagy változásokon megy keresztül és sokat sérül. Mégis kívül maradtam, hiszen nehezen viselem az ennyire esendő emberek kálváriáját. Persze nem attól nehéz, mert bukdácsol, hanem azért, mert lassan tanul.

Sajnos a legtöbb szereplőt csak felszínesen ismerhettem meg, ami kissé zavaró volt a számomra. Pedig szívesen olvastam volna többet az apa életéről, gondolatairól vagy éppen egy bizonyos fiúról.

Események tekintetében – természetesen az első ötven oldal túlélését követően – egész érdekessé vált a regény, és ezektől a kalandozásoktól sok régi emlékem jött felszínre bennem is. Hiszen mindenki volt anno tizennyolc éves, és ha nem is pontosan ilyen, de ehhez nagyon hasonló gondolatokkal és látásmódokkal küzdöttünk mi magunk is.

„Szerintem a vadállatok egyik legszörnyűbb tragédiája, hogy senki sem emlékszik rájuk, ha meghaltak.”

Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a sok obszcén szóhasználat elengedhető lett volna, mert tény, hogy van a fiataloknak olyan rétege, amely ezzel él, ha kell, ha nem, de nem általánosítható, viszont az olvasási élményt megzavaró tényező, legalább is a számomra az volt.

Összességében egyszer olvasható, de valóban komoly témákat boncolgató regényt vettem kézbe.

Ajánlom figyelmébe a mostani érettségi előtt álló fiataloknak, vagy olyan nyitottabb olvasóknak, akik érdeklődnek a korhű társadalmi problémák iránt, de egyben türelmesek is, hiszen nem feltétlen a korosztályuknak megfelelő szövegezést olvashatnak. És egy jó tanács a végére: „Az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőletek, az a tudás.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó webshopjába ellátogatnod.

Írta: NiKy