Őszintén bevallom, nem tudom, hogy mikor került hozzám a
könyv. Csak annyi biztos, hogy a sorozat egyik részét, a Római vért még
pótmamimtól kaptam. Mivel a sorozat több kötetből állt, így evidens volt, hogy
ezt is megveszem, hiszen ezzel kezdődik minden.
A borítója igazán megfogja az embert. Egyfelől megfelel a
saját elvárásaimnak, másfelől pedig kellemes ránézni, jó az összhatás. Nemcsak
a képi összhang van meg, hanem a borítókép teljes mértékben visszaadja a kötet
lényegét.
A könyv történetével kapcsolatban nem kell valami nagy
durranásra számítani, de ez nem is baj, mert úgy jó, ahogy van. Kellően
izgalmas, mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet és nem voltak benne
vakvágányok.
A főszereplő, a tizenhét éves Gordianus élete első utazására indul a volt tanárával Antipatrosszal, aki egyben egy híres költő is. A római és görög világban mindenki jól ismeri Antipatrosz nevét és verseit. Már a történet eleje érdekes, hiszen ott veszi fel az író a fonalat, hogy Gordianus apja segít megrendezni a volt tanát halálát, majd felveszi a Zotikosz álnevet. Ugyan bennem felmerült a kérdés, hogy „miért,” de erre csak a történet végén derül fény. És ez nem baj, sőt, ennek így kellett lennie, hogy a végén teljesen összeálljon a kép. Szóval, ott tartottam, hogy Gordianus és Antipatrosz elindulnak vándorútjukra, hogy együtt járják be a világ hét csodáját. Teszik mindezt abban az időben, amikor a görög világ nagy része római fennhatóság alá esett, és hát ez nem mindenkinek volt ínyére. Útjuk során minden egyes csoda helyénél valami rejtéllyel találják szembe magukat, amiket Gordianus egymaga old meg. Ennek oka, hogy az idős mester a korára és fáradtságra hivatkozva az összes szálláshelyen szinte csak alszik. Egy ideig nem értettem ezt a mozzanatot, és újfent felvetődött bennem a „miért” kérdése. Persze, erre is csak a könyv végén kaptam választ, mert ezzel a szerző megint egy kis morzsát csöpögtetett elém, aminek a végén jelentősége lett.
Az tetszett a könyvben, hogy adott hét hely, hét rejtéllyel, ami nem feltétlenül jelent gyilkosságot, összeesküvést. Jó, igaz, az is van benne, de ezzel együtt elég széles a repertoár. Emellett pedig van egy még nagyobb titok, ami a háttérben játszódik, és csak a történet vége felé kezd kibontakozni. A helyszínek, tájak leírása közben az író nem esett át a ló túloldalára, épp annyira mutatta meg, hogy el tudjam képzelni, de ne esek az érdektelenség kútjába. A másik, ami megragadta a figyelmem, hogy ez a történet nemcsak szórakoztat, fejtörökkel lát el, hanem egyben megmosolyogtat és tanít is.
Nem hibátlan a könyv, mert például 158. oldalon olvasható
mondatnál felkaptam a fejem:
„Az olümpiai játékok után Antipatrosszal öszvérhajtású
szekeret béreltünk (…).”
Csak nekem annyira furcsa ez az „öszvérhajtású” szó? Számomra olyan szövegidegennek hat. A sorok közt ott rejtőznek az apró információk, amik az adott korra jellemzőek. Bár szeretem a római kort, de nekem mégis újdonságként hatott a 196. oldalon található kis rész, ami egy római katona kivégzéséről szól:
„A római jog lefejezés által megadta a gyors halál
lehetőségét és méltóságát a bűnösöknek, ám egy katonára, aki saját bajtársait
ölte meg, sokkal rosszabb sors várt. Vajon keresztre feszítik majd, mint egy
rabszolgát? Vagy halálra kövezik a katonatársai, mint egy légiós szökevényt?
Inkább bele sem gondoltam.”
És akkor még nem is beszéltem a vicces jelenetekről. A
főszereplő, Gordianus életében először látott tevét, és ahogy a 277. oldalon
olvasható, hát nem lopták be magukat a szívébe:
„Minden megálláskor új hátast béreltünk a következő
útszakaszra – többnyire öszvért és lovat, ám időnként alakalmunk nyílt egy teve
elnevezésű, roppant rosszindulatú jószágon is utazni.”
És ez a későbbiek folyamán sem változik (286. oldal):
„Ez a példány is már a legelső percben megpróbált
megharapni. A vezető fenyítésképpen ráütött hatalmas orrára, és ezután az állat
már megelégedett annyival is, hogy útközben néha hátrafordult hosszú nyakával,
vészjóslóan rám nézett, és köpött egyet.”
Nem hibátlan a történet, de szerintem igazán élvezhető, hiszen minden megvan benne, amit a fülszöveg ígér. A cselekmény mozgalmas, a történet izgalmas, és az író nem felejtkezik el a humorról sem. Bátran merem ajánlani bárkinek, aki egy picit is érdeklődik a római kor iránt, vagy ha csak egy kis kikapcsolódásra vágyik.
Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.
Írta: Emilly Palton
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése