Kristin M. Furrier - A Társalkodónő

 

„Igaz barát figyelmezteti csak az embert hiányosságaira.”

Ez az értékelés talán eltér majd a „,megszokottaktól”, de éjjeli olvasásom után a mai nap káoszán át is vissza-visszatértem ehhez a történethez és sok értelemben megmozgatott lelkileg. A legtöbb esetben nem foglalkozom a szerző kilétével, elvégre mindig csak az aktuális könyvre koncentrálok. Azt gondolom, hogy ha valakit az életben nem kedvelek, még lehet számomra kiváló alkotó – erre is tudnék példákat írni – és nem is érzem tisztességesnek, hogy keverjem bármilyen szinten a két nézőpontot. A mostani könyv értékelésénél is igyekeztem elvonatkoztatni attól a ténytől, miszerint –ebben az esetben – nagyon is kedvelem az adott alkotót és egyúttal szubjektíven látni regényét. De mielőtt szirmaira bontom ezt az véleményezést, szeretném megköszönni az írónőnek, hogy előolvashattam a könyvét! Hálásan köszönöm.

Kristin M. Furrier szerző neve egyet jelent számomra a kellemes szórakozás ígéretével. Évek óta nagy figyelmet fordítok munkásságára és majdnem minden eddig megjelent regényét olvastam. Ezektől függetlenül nagyon vegyes élményeket kaptam történetei által, mégis elmondhatom róla, hogy folyamatosan fejlődő és rendkívül jó ízlésű alkotó. Szeretem, ha valaki képes a szekvenciális avanzsálásra.

A társalkodónő 2022 egyik újdonságaként a NewLine Kiadó gondozásában kerül a könyvesboltok polcaira. A kisregény már borítójával felhívja a leendő olvasók figyelmét, elvégre egy gyönyörű, viktoriánus kor divatjátnak megfelelő ruházatú hölgy áll háttal, amely elsődlegesen egy finom eleganciát és egy csipetnyi misztikumot kölcsönöz a képnek. Egyszerűen jó ránézni!

Történetünk egészen a 19. századig vezet minket vissza, pontosabban 1881.augusztus 18.-ára, amikor egy elszegényedett nemesi leány, Emma Watton walesi otthonát megunva – nem önszántából- társalkodónőnek szegődik a szomszéd birtok egy szem leánya mellé, hogy a kisasszony unalmát elűzve, megfelelő társaságot biztosítson számára. Emma napi őrlődései szinte felemésztik, hiszen egy részről hűséges leányként félti édesanyját és két húgát, míg irigységtől telve vágyakozik munkaadója családjának életére. Ez a kettősség odáig fajul, hogy már megkérdőjelezi eddigi életét és szép lassan felemészti az örök elégedetlenség.

Egy napon egy nem várt esemény következményei elindítják egy olyan úton, amelynek nincs kitaposva az ösvénye, mégis rajta áll vagy bukik egy egész család jövője. Vajon képes lesz –e helytállni egy olyan korban, amikor a nőknek önálló szava nem lehet és a férfi akarata a döntő? És vajon megleli-e a belső nyugalmat vagy örökké kénytelen az örök kétség és vágyakozás örvényében őrlődni? Nos, kedves olvasó, ha azt hiszed, hogy minden kérdésedre választ lelsz, akkor már most kuncogok magamban, hiszen egy olyan élményre számíthatsz, amelyre álmaidban sem gondolnál! De megéri kézbe venni a könyvet, mert ezt az ösvényt mindenkinek fel kell fedeznie! Mész vagy maradsz? A döntés rajtad áll!

„Hírből értesülni arról, hogy egy szerettünk beteg, egészen más, mint saját szemünkkel látni azt.”

Azt hiszem, hogy ez a regény önmagában egy hatalmas áldás és átok is egyben. Az előbbit elsődlegesen a különleges és korhű társadalomrajzi kitekintések miatt, az utóbbit pedig az a mérhetetlen lelki gyötrelem miatt írtam.

Rendkívül nagy utat jártam be Emmával és sokat fejlődtem általa jómagam is. Egy fiatal hölgy vágyain keresztül és a különböző élet adta gyötrelmeken át mindent megtapasztalhattam, de a végére nem maradt semmim, amiből felemelkedhettem volna. Egy sors lehet bármilyen kilátástalan a kezdetekben, nagyon sokat változhat akár pozitív irányba is, csak nyitottnak és bátornak kell lenni. Emma megadta számomra ezt, mégis néha nehezteltem rá. Egy ideig e kettőséggel tekintettem rá, míg végül megérett bennem a felismerés, miszerint ebben a regényben kicsit mindenki „antihős” a maga nemében. Nincs csak patyolat tiszta lelkű nemes hölgy, ahogy a „gonosz” sem csupán lélektelen személy. Mindenkiben van jó és kevésbé szerethető oldal, ami tulajdonképpen emberivé és hitelessé tette a szememben őket. Ezt a fajta jellemábrázolást nagyon szeretem, mert sokkalta közelebb érzem magamhoz a szereplőket.

Események szempontjából hullámzónak mondanám, hiszen vannak fejezetek, amelyek lassan folydogálnak és akad olyan is, amikor csak kapkodtam a fejem. Azt hiszem ez a fajta váltakozás ad egy bizonyos ébresztőt is az olvasó lelkének, hogy ne lankadjon figyelme.

A regény végére pedig elfáradtam szellemileg, amihez nem vagyok hozzászokva. Ezt elsődlegesen a lázadó lelkemnek tudom be, hogy képtelen voltam elfogadni a történet végét és oly sok kérdésem maradt, amire nem leltem választ. Hogy felháborodtam-e? Igen, nem tagadom, de mit tehettem volna? Ennyi érzelmi tortúra után vágytam a számomra kielégítő magyarázatra, mégis elfogytak a lapok.

Mit tehet az olvasó, ha nincs vigasz a fájdalmára? Talán semmit, vagy talán elfogadja, hogy ez a történet így ért véget.

Összességében egy nagyon kellemes olvasási élményben volt részem, amely cseppet önsegítő is volt a számomra, mert Emma karakterén át megértettem, hogy a vágyaink lehetnek bármekkorák, nem mindig lépünk a helyes ösvényre értük, de ettől még a bűntudat jelzi számunkra, hogy hol húzódnak meg határaink. Hogy valaki átlépi-e ezt a vonalat, azt pedig majd mindenki maga eldönti!

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasónak, aki szereti a korhű történeteket, szeret kalandozni és hisz abban, hogy az ember vágyain át ítéltetik meg! Egy különleges szerző csodálatos történetét veszi kézbe mindenki és remélem hasonlóan fogtok vélekedni, mint én!

Ez a kötet polcod ékessége lehet, ha a NewLine Kiadó weboldalán megrendeled.

Írta: NiKy

Isabel Allende - A japán szerető

 

Milyen érdekes az élet! Már nem is tudom hányszor került elém ez a kötet, de csak most olvastam el. Megvettem egy drága barátnőmnek, és végül egy másik kedves molytársamtól kaptam kölcsön, hogy belefeledkezhessek. Ezt itt is szeretném megköszönni, mert enélkül nem tudom mikor is szántam volna magam rá az olvasásra, és kimaradt volna mindazon élmény, melyet olvasás közben éltem át.

Az első, amit meg kell, hogy jegyezzek, az a borító egyszerű, de nagyszerű mibenléte. Rendkívül ízléses, teljesen a bel tartalomhoz passzoló. A színek kellemessége és egy leheletnyi elegancia tükröződik vissza. Csak gratulálni tudok a tervezőnek!

Ami a történetet illeti, ez egy csodálatos családregény, tele fájdalommal, haraggal, szeretettel, az emberi lelkek különböző megnyilvánulásával, melyet minduntalan átsző egy bizonyos vékony háló, ez pedig nem más, mint az élet és a halál közti leheletnyi vékony réteg. A kötet öt szálon fut, mégis ebből négy a meghatározó, melyet a karaktereken keresztül élhetünk át, és az az egy csupán a történelem ismétlődése, mely mocskával és drámai felhangjával illeszti össze a szereplők életfonalát.

A könyv elején még nem éreztem ezt a határtalan odaadást. Szokványosan kezdődött, hiszen egy fiatal lány hánytatott sorsára enged egy pillanatnyi betekintést, hogy kerül a jelen időszakban a másik fő karakter mellé, hogyan is alakul ki az ő "kapcsolatuk".

Ha lehet így fogalmazni, Alma és a Belasco család foglalják el a történet első részét. Megismerjük a múltat, a család felépítését, a társadalomban betöltött szerepüket. A családtagok egymáshoz való viszonyukat, a háború előtti és közbeni időszakot.  Alma, Nathaniel és Icsimei kapcsolatát, a szeretetük különböző formáit, a különlegességeket, gyengeségeket, és különösképpen az akkori társadalmi különbözőségekből adódó terheket, melyek kihatnak eme három különleges személy életére, a világban való elhelyezkedésükre.

Míg a két hím őrlődése a család, a kötelességek és a akkori politikai kirekesztettség által elszenvedett megaláztatásokon keresztül vezeti olvasóját. Addig Alma személyiségének fő állomásait láthattam, főleg azon pillanatokra fókuszáltam, ahol kialakul ez a páratlan, szenvedélyes, életigenlő, határozott NŐ életképe, és mely elkíséri az élete további szakaszaiban. Alma életfelfogása, hol, mint egy vulkán tör felszínre, hol egy csendes folyó áramlik, megélve a tragédiák okozta sebek gyógyulását, a saját létének megkérdőjeleződését és legfőképpen a két férfihoz fűződő kapcsolatát. A két hím hányatottsága teljesen eltérő, míg az egyik az "aranyélet" adta biztonságos falak között keresi útját és lép a férfiaknak kijelölt ösvényre, addig a másiknak meg kell küzdenie származásából adódó megkülönböztetésekkel, a családja elvárásaival, az embertelen körülményekkel, a férfivá érés nehézségeivel és főleg egy meg nem értett szerelem elmélyülésével, melyet ebben az időszakban még csak lelkileg kell feldolgoznia.

A három karakter közti kapcsolat, a szeretet, a szerelem milliónyi árnyalatát hozta felszínre.  Ezen lelkek kitartása, kölcsönös tisztelete és hihetetlen bátorsága tiszteletet ébresztett bennem és nagyon szurkoltam egy bologabb befejezésért. Hogy erre milyen választ leltem, megtudhatod, ha elolvasod a könyvet.

Ami a negyedik szereplőt illeti, korát meghazudtolva éli az életét, kegyetlen sorsa, erőssé és szívóssá tette.  Szorgalma, hihetetlen élni akarása és az a páratlan kedvesség mely jellemzi, kiemeli a láthatatlanságból, hiába szeretne ott maradni. Ennek következtében Irina láthatóvá válik Alma számára is és eme két nő árnyakban megbúvó összefonódását követhetjük nyomon.

A könyvben sok apró és két hatalmas szerelem kap helyet. Míg az egyik évtizedeket ölel fel és kitartóan pulzál, addig a másik apró lépésekkel erősödik, mégis mindkettőről elmondható az a mélység, kölcsönös tisztelet, mellyel adóznak mind a szellemi, mind a testi gyönyörök iránt.

És szót kell, hogy ejtsek az ötödik szálról is, melyről határozott véleményt alakítottam ki és bár, szerencsére védett időszakból írom eme sorokat, mélyen fel vagyok háborodva.

Sok történet szól a második világháború Európában megélt szörnyűségeiről, és gyötrelmeiről, de oly keveset tanulunk átlagban arról, amit a tengeren túli népek műveltek a japánokkal. Nem érdekel, mely népről van szó, ezt SENKI nem teheti meg a másikkal. Szidjuk a németeket, de nézzünk már szét a világban!! Nem tudunk olyan népet mutatni, akihez ne fűzne kegyetlenkedés és más népcsoportok irtása vagy megalázása. A könyvben számos kiváló mondat olvasható, de én most egyet kiemelnék, mert a benne leírtakat igaznak gondolom.

 "– A németek nem egy pszichopata fajta, (…) .Olyan normális emberek, mint te vagy én, de fanatizmus, hatalom és bűntetlenség birtokában bárki olyan vadállattá válhat, mint az auschwitzi SS-ek."

Úgy gondolom, hogy ezen érdemes lenne elgondolkodni és azon is mi hol helyezkedünk el eme nézetünk szerint! Mert más kényelemből, biztonságból ítélkezni és más a káosz közepén tisztességes embernek maradni! Nincs több hozzáfűzni valóm.

Összességében azt kell, hogy írjam ez a könyv csodálatos. Érzelmek millió árnyalatai kerültek felszínre, de már nagyon régen nem sírtam ennyit egy történeten. Idei olvasásaim egyik kiemelkedő kötete és evidens, hogy kell egy saját példány a polcomra. Számomra kedvenc!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a Geopen Kiadó weboldalán megtudjátok venni a könyvet!

Írta: NiKy

Emilly Palton - Néma bűnök

 

"Van egy mag, akiknek megvan a lehetősége a változásra és a változtatásra. Ők azok, akik soha nem bíznak magukban, de bármilyen iskolában, munkahelyen megállják a helyüket, kérdés nélkül segítenek apróságokban és nagy dolgokban is az utcán vagy bárhol. Ultra érzékenyek szociálisan, tehetségük pedig szerteágazó. Általában nem fejezik be az iskolát, mégis olyan újításokat hoznak, melyek alapjaiban változtatják meg a világot. Nem sikerül nekik semmilyen rendszerbe vagy vallásba túlságosan belemenekülniük. Valahogyan zsigerből érzik, hogy mi igaz, és mi a szemfényvesztés."

 

A fenti idézettel kezdem ezt a számomra rendkívül fájdalmas, de annál nagyobb energiával íródó értékelésemet. A kiemelt szöveg teljes tartalmával egyet kell értenem, és ezen személyek felé tisztelettel meghajtom a fejem.

Mikor, egy igaz történet alapján készült regényt olvasok, főleg ha a tartalma rendkívül fájdalmas, mindenképpen háromféleképpen nézem az adott könyvet. Az első ilyen természetesen az írástechnika, hogy az író miképpen adja át az eseményeket olvasójának. Ez esetben nehezen volt olvasható, mert az írónő laza stílusa teljesen eltér a kötet tematikáját tekintve.  Nagyon nehezményeztem, hogy egy - egy rész el van humorizálva, mikor annak jelentősége sokkal mélyebb, és úgy éreztem önmagát gúnyolja ki eme stílussal. Bár az egész könyvre kivetül ez a meglátásom, a könnyedséget megértem, mert sok olvasó számára emészthetetlenségig fajult volna a benne leírtak. Én, aki számos tragédiát láttam, átéltem, és olvastam, viszont nehezményezéssel, sem mint könnyedséggel fogadtam ezt a hozzáállást.

A második nézőpontom a valóság tartalma a kötetnek, és a leírtak összhatása. Jó magam is átéltem az erőszak egy bizonyos fajtáját, és pont ezért tapasztalattal írom, ha valaki erről így tud nyíltan írni, rendkívül kiemelkedő lelki erőt mutat. Minden elismerésem az alkotó felé e tekintetben, hogy ezt vállalja ország, világ előtt. A legtöbbünk takargatja múltja sebeit, igyekszik elfelejteni, és ha valahol szóba kerül, inkább csendben marad. Mivel itt pont az ellenkezője igaz, ezért, mint "átélő" is értékelem ezt a bátorságot. Ugyan úgy hiszem, hogy ez nem lehet tabu téma, nem lehet elzárni, hogy családon belül marad. Nagyon sokszor látom, hogy mennyire nem foglalkozunk evvel, nem szólunk, mert nem akarunk belekeveredni, de kérdem én, ha veled történne, mit tennél? Szégyellnéd vagy felvállalnád? Nincs tabu, az élet része sajnos, és az áldozatok csak szenvednek, mert mi nem vesszük észre, ami kézenfekvő. Ez a könyv azért kiemelkedő e tekintetben, mert nyitottságával felhívja a figyelmet erre a nagyon súlyos társadalmi problémára.

A harmadik szempont, pedig egy teljes kép a könyvről, mind kívülről, mind belülről. A borító nagyon illik a kötet témáját tekintve, egy borús, de halvány fénysugárral képviselteti a benne leírtakat. A belseje nagy betűs, de jól olvasható szöveggel, minimális hibával. Ezt is nagyon pozitívan tudom értékelni.

Ami számomra meghatározó élményt nyújtott, hogy bár sokszor nagyon nehezemre eset az olvasása, mégis nem tolakodó, hanem meghagyja olvasójának azt a lehetőséget, hogy emésszen és mérlegeljen. Tudom, hogy a saját meglátásaim egy a sok közül, mégis humor nélkül sokkal nagyobb hatást érhető el, ugyanis tartom, van az a típusú írás, amihez nem kell, és ez ilyen. Elég nehéz behatárolni, hogy jó e, vagy rossz, hisz egy emberi tragédia felett döntök kívülállóként. Úgy gondolom semmiképpen sem rossz, egy első könyves író memoárja, tehát mindenképpen figyelemreméltó. A tartalma pedig rendkívül fájdalmas, és minden elismerésem még egyszer, hogy felvállalja.

Örülök, hogy olvashattam, és megértettem, hogy nem áldozatok vagyunk, hanem cserbenhagyottak. Nem mindegy. Amennyiben megjelenik a folytatása, elsők között leszek, hogy tovább olvashassam.

Amennyiben érdekel a könyv, a Mogul Kiadó oldalán megtudod venni.

Írta: NiKy

Jung Chang - Vadhattyúk

 

Ez a gyönyörű borító első pillantásra szerelembe ejtett. Egy könyvvásáron történt még két éve. Megláttam és megszerettem, tudtam, hogy kell és muszáj megvennem. Aztán egy kellemes, enyhén meleg helységbe költözött és várta sorát, míg újra eszembe jut és olvasni kezdem. Így kezdődött hát ez a gyötrelmes "szerelmi történet".Morbid ez a felvezetés, tudván, hogy a gyönyörű külső egy kegyetlen, sokszor fullasztóan fájdalmas történetet mesél el. A valóságot hűen ábrázolván, mégis három női sors bontakozik ki a lapokban.

 

Három generáció asszonyai keserű, sokszor rendkívül fájdalmas, igazságtalanságokkal, gyötrődéssel, mégis rendkívül erős személyiségekkel rendelkeznek. Mindhárom sors a maga röpke időszakában, megismeri az élet árnyoldalait, a társadalmi elvárások és a modern változások kereszttűzében kell élniük és harcolniuk az életükért, a "szerelmükért", az elvekért, hogy egy elnyomástól megszabaduljanak. És ha ez nem lenne elég, az adott időszakokban, hol japán, hol orosz megszállást kell elviselniük, kitéve  az elnyomó nép kegyetlenségeit, éhezést, erőszakok különböző formáit.

A kor későbbi időszaka pedig egy olyan eszme virágkora lesz, melyben a magánélet és az önálló gondolat bűn. Az emberek életét minden percben irányítani akaró hatalom még azt is megszabta, hogy az egységért és gyötrődés a mindennapi követelmény, semmi nem volt szent és akár a házas felek együtt hálását is bekorlátozta. Visszatérve eme három asszonyra, kötet három részre bontható evidensen.

Az első ilyen, ahogy én hívom a kezdet, a nagymama, Yu-fang életével indít, aki egy kínai hadúr ágyasaként kezdi meg asszonyi létét, majd a későbbiekben egy kedves, de hagyományőrző orvoshoz megy feleségül. A sorsát az elkötött láb, az ágyasok másodrangú szerepe, valamint az elvált asszony, -ki újra férjhez megy- megaláztatását kénytelen elviselni, mindezt egy olyan korban, ahol egy másik nemzet megszállása miatt az éhezés és erőszak a mindennapok része. A kínai hagyományok alapvetően is szigorú nézeteket vallottak az asszonyi kötelezettség felől, de ezt még megspékelve eme embertelen körülményekkel maga volt a földi pokol. A nagymama bár szótlan teremtés volt, rendkívül szívós is.

A politikai csatározások felemésztik őt és a család vagyonának nagy részét. Örömét csak gyermekében és szeretet férjében leli. Az írónő édesanyja már egy sokkal lázadóbb lélekkel rendelkezik, ez a második szakasz. A megszállás és az azt követő politikai harcok, majd a kommunista eszme és követői teljesen átformálják, de soha meg nem törik. Ezen felfogás egyik élharcosa lesz későbbiekben a férje, de nem leli meg társában a biztonságot. Újabb megpróbáltatások, vetélések és egy elképesztő szigorú, zárt társadalomban tör egyre magasabb pozíciókba. Az ő élete a három asszony közül a legrosszabb, a legtöbb megpróbáltatásokat kell kiállnia és a társadalmi "veszettség" önpusztító felfogása a végletekig meggyötri. Menedéke csupán gyermekei és egy olyan életért való küzdelem, mely a következő generációknak stabilabb életet jelenthet. A harmadik része a könyvnek, pedig az írónőről szól.

Számára sincs kegyelem, ami az élet megpróbáltatásait jelenti. Fiatal korában megtapasztalja, milyen vörösgárdistaként felvonulni Pekingben, nőtársai által kegyetlenül megítéltetni és úgymond "mezítlábas orvosként" falura menni.

Ez a könyv Kína egyik legkegyetlenebb időszakában játszódik, egy valóságalapból megírt, történelmi és korhű írás. Alapvetően családregény, de az adott kor eseményei, az eszme léte, az adott társadalmi és politikai nézetek összessége, valamint egy kritika, mely a valóságban megállja a helyét és igaz képet mutat az emberi kegyetlenség számos példákon bemutatva. Mert bár a fő karakterek egy család gyermekei, nagymamák, anyák és leányaik, mégis más emberekről is szól. Szomszédokról, munka és iskolatársakról, a család más tagjairól és legfőképpen a társadalomról. Tehát a gyönyörű külső egy romlott, beteges, de sajnos igaz világot takar, és bár gyűlöltem olvasni minden sorát, mégis meghatározó élményben volt részem. Én ezt a kultúrát eddig bálványoztam, de most, hogy látom egy adott időszak árnyoldalait is, már megváltozott a véleményem. Még mindig kiemelt figyelmet fordítok a megismerésére, de már nem tudom olyan lelkesen fogadni mikor erről olvasok, hallok, látok.

Nem bántam meg, hogy megvettem és bár nehéz szívvel a kedvenc könyveim között tartom számon.

Mert mindig kiemelt figyelemmel és hatalmas tisztelettel adózóm azon nők felé, akik ilyen körülmények között is képesek voltak helytállni és tettek azért, hogy változzon a jövő.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, az Európa Kiadó oldalán megtudod venni a könyvet!

Írta: NiKy