Borítóleleplezés – Leda D'Rasi - Új nemzedék

2022 több kiemelkedő regényt ígér, de számomra igen elenyésző azon írók száma, akiknek munkásságát kiemelten figyelem. Pont ezért idén az egyik legjobban várt könyv Leda D'Rasi - Új nemzedék című regénye, amely a Mogul Kiadó gondozásában jelenik meg. A kiadvány a Boszorkánydinasztia 5. kötete, amely egyértelműen a polcom lakója lesz! Ha szereted az írónő regényeit vagy szívesen olvasol boszorkákkal fűszerezett, izgalmas fantasy regényeket, akkor bizony ez a sorozat Neked íródott!

Ime a borító!

Fülszöveg:

Seuso, királya parancsára Prágában kutat a lidérc hordában rejtőzködő árulók után. Nyomok helyett azonban egy nőre bukkan, és olyan történik, aminek nem lenne szabad: érezni kezd. Ami a legrosszabb, hogy egy halandó iránt!

Healy azt hitte, az európai álomnyaraláson álomférfit is talált. Az illető viszont gyorsan összetöri a reményeit, nem sokkal később pedig ismeretlen alakok veszik üldözőbe. Csakhogy nekik nem ő kell. Hanem a gyermek, aki a rejtélyes idegentől fogant.

Közben három halhatatlan faj képviselői sorsdöntő csatában zárják le a boszorkányok életét megkeserítő évszázadokat… Legalábbis ők így gondolják.

Ha a kedves olvasó azt hitte, a Dinasztia története véget ért, nagyobbat nem is tévedhetett volna! Mert lehet, hogy az Ítész vezér halálával a legádázabb ellenség eltűnt a színről, viszont ezzel egy időben a legősibb úgy dönt, hogy előbújik a színfalak mögül, és új szintre emeli a játékot.

Azt a játékot, amely évezredekkel ezelőtt kezdődött, és amely sok titkot tartogat még a boszorkányrajongók számára.

Ha kíváncsi lettél vagy csak csupán valami izgalmasra vágysz, akkor a Könyvmogul weboldalán előrendelheted a könyvet!

A szerzőről:

Fotó: Leda D'Rasi írói oldala / Facebook

“Az olvasóim Leda D’Rasi névem ismernek. Ha valaki mégis az eredeti nevemen szeretne szólítani, annak elárulom, hogy az Adéllal nem lő mellé.

 Szűkebb otthonom az ország keleti régiója, Szabolcs megyében születtem, itt élek ma is.

A harmincas éveim végén járok, és még a saját szüleim szerint is a későn érők díszpéldányának számítok. Az én életemben minden sokkal később történik, mint ahogy az általában lenni szokott, és ez az írói munkásságommal kapcsolatban sincs másként.

Ezen a ponton tehát – bármilyen jó volna azt mondani, hogy már az iskolában is a frissen nyomtatott könyvek illatáról álmodtam-, kénytelen vagyok bevallani az igazságot. Vagyis azt, hogy az írás alig hat éve toppant az életembe. Bár a „robbanás” talán sokkal inkább jellemzi, kettőnk találkozását. 

Bővebben és a teljes szöveget a Könyvmogul weboldalán találjátok! Az írónőt pedig eléritek Facebook és Instagram oldalain, ahol további érdekességeket olvashattok róla!

Számomra még mindig az egyik legkiemelkedőbb írónő a hazai piacon. Több zsánerben otthonosan mozgó, többszörösen kreatív alkotó, aki képes karaktereivel felpezsdíteni az olvasói lelkeket és garantálja a legforróbb pillanatokat is természetesen. 

Ha csak egy kellemes kikapcsolódásra vágysz vagy éppen elmerülnél a lélek bonyolult labirintusában, akkor feltétlenül ismerkedj meg a szerzővel és garantált lesz szórakozásod! 

Rendeljétek elő a könyvet kedvezményesen a Könyvmogul weboldaláról!

Írta: NiKy

Catherine Hokin - Berlin angyalai

 

„Mindig van olyan választás, ami igazából nem választás. Sosem lehet mindenkit megmenteni.”

Évek óta keresem és kutatom azon történelem alapú könyveket, amelyek a II. világháborút veszik górcső alá, ellenben nem dokumentum és tényfeltáró stílusban, hanem regény formájában. Több szempontból vizsgálódom, és jó okkal teszem mindezt. Elsődlegesen az emberi pszichológia érdekel elkövető és áldozat tekintetében. Persze ez csak egy olyan indok, amivel alátámasztom vonzódásomat eme sötét korszak iránt. Számos könyvet írtak már a témában és még valószínű, hogy újabb kötetek jelennek meg, hiszen kiaknázatlan forrása és lehetősége van a túlélőknek és családjuknak feleleveníteni a múltat, amelyet a legszívesebben elfelejtenénk, de ezt nem lehet. Több olyan kiadvány található a könyvesboltok polcain, amik a fent említett nézőpont szerint íródtak, de felmerül bennem egy kérdés. Mi a helyzet az „elkövetők” oldalával?

Catherine Hokin egy Skóciában élő angol származású írónő, aki hiteles történelmi alapokon mozgó regényeket álmod meg olvasóinak. A könyvek témái mindig valós eseményeket dolgoznak fel, de a szereplőik kitalált vagy átnevezett személyek, és olvasmányos formában kívánják átadni a múlt leple alatt meghúzódó eseményeket. A szerzőről itt tudhatsz meg többet, de az oldal angol nyelvtudást igényel.

A Berlin angyalai című regénye a II. világháború időszakába vezeti vissza az olvasót, egészen 1939 évéig, ahol egy fiatal német nő kerül szembe a rezsim vezetőivel.

A regény 2022 egyik újdonsága, amely a Kossuth Kiadó gondozásának köszönhetően került a polcokra. Csermák Annamária különleges munkájának köszönhető ez a gyönyörű borító, amely színeivel és képi világával megragadja a tekintetett és nem ereszti. A könyvben leírt események valóság alapúak, de a személyek és vállalkozások csupán a képzelet szüleményei.

Ezzel a tudással kezdtem el olvasni a könyvet, de lássuk, hogy miről szól pontosan.

Kép: NiKy m.i.

1940. Németország

Magda Aderbach egy átlagos német állampolgár, aki neveléséből adódóan hisz az emberi egyenlőségben és nem kedveli a kialakuló politikai nézeteket. Mivel nőként kevés lehetősége van részt venni a családi lázadásokban, így beiratkozik egy titkárnőképzőbe. Tanulmányi eredményei és kiváló teljesítményének köszönhetően felvételt nyer Walther Tiedemann gyárvezető mellé, hogy a napi ügyeket intézze főnökének. Walther és Magda hamar rájönnek, hogy sokkal több közös van bennük, mint elsőre gondolnák, így hamarosan közös ügyükké válik a zsidó nép megmentése. A későbbiek folyamán Magda Heinrich Himmler titkárnőjeként nappal az SS vezetőjének ügyeit intézi, éjszaka pedig az ellenállás röplapjait terjeszti, és az üldözötteket kiséri menedékházakba. Vajon meddig mehet ez a kettős élet és milyen jövő vár a párt „ellenségeire”?

1980. Berlin

Közel negyven évvel később Magda unokája, Nina egy kelet – berlini gyárban szórja szét a maga által készített röpcédulákat. A hamar felsült akció nem kis kellemetlenségeket hoz az amúgy is lázadónak és feketebáránynak titulált lány életébe. Nagyanyja és szülei óvva intik bármiféle lázadástól és feltűnösködéstől, hiszen a falnak is füle van, és nem lehet éppen tudni, hogy mikor jönnek az engedetlen állampolgárokért. Nagyanyja befolyásának köszönhetően többször is sikerül ép bőrrel megúsznia kilengéseit, míg végül egy szökési kísérlet miatt, amikor Nyugat-Berlinbe kíván átjutni, elkapják és a Stasi börtönébe kerül. Másfél év múlva, a fal leomlása után, végre elindul Nyugatra, hogy felfedezzen egy régi tornyos házat, amely a nagymamája fájdalmas emlékeiből sejlik fel. Vajon mit talál és miért rejtegette nagyszülője ezt az épületet oly elkeseredetten?

„A gyönyörű házakban nem mindig nagyszerű emberek laknak, a múlt pedig nem valami csillagporos álomvilág […].”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva nem erre számítottam, ugyanis bár tudtam róla, hogy alapvetően fikciót veszek kézbe, mégis abban reménykedtem, hogy sokkalta színesebb és több oldalról bemutatott történetet olvashatok.

Magda személye érdekes volt a számomra és többszörösen megöleltem volna, azokért a tettekért és hitért, amit képviselt. Bámulatos személyiség volt, aki sokszor éppen, hogy csak megúszta a lebukást, mégis ment előre és félelmeit félretéve harcolt azon elnyomott emberkért, akik nem feleltek meg az akkori rezsim értékrendszerének. Példaértékűnek gondolom személyét, tetteit.

Ellenben unokája már sokkalta ellenszenvesebbé vált a szememben. Nina forrófejűsége, sokszor át nem gondolt tettei, csak borzolták az idegeimet és többször úgy éreztem, hogy egy jószándékú pofon kijárt volna neki. A lázadás millió formáját megélő nagymamája élő példaként szolgálhatott volna, de azt is el kell ismernem, hogy az információk elhallgatása jó alapot adott ennek a viselkedéshullámnak. Sajnos a végére sem tudtam közelebb érezni magamhoz, mert bár ő maga is sokat változott, a megtett út tekintetében nem tudtam sem sajnálni, sem együttérezni vele.

„A gyűlölet minden képzeletet felülmúl.”

Kép: NiKy m.i.

A könyv rendkívül fájdalmasan, mégis valósághűen világít rá az emberi gonoszság végtelenségére, amikor a rögeszme felülbírálja a józanész és emberség fogalmát. Amikor nem számít, hogy egyek vagyunk, csak az, hogy miképpen lehet gaztetteket egy nagyobb eszme takarásában végrehajtani. És az a fullasztó egysíkú nézet, amely a párt hű bérenceit illette egyszerűen elfogadhatatlan ellenszenvet hozott felszínre bennem és sajnos meg kellett állapítsam, hogy jelen pillanatban-hazánkban is fellelhető eme nézőpont, amely soha semmilyen pozitív eredményt nem szült még. Az ember nem változik és pont ezért hiába a múlt vörösen izzó, fájdalmas kiáltásokkal és gyötrő emlékekkel elcsúfított rémálmai, ebben a körforgásba fulladunk bele, újra és újra.

Események tekintetében a történelemkönyvben tanultak elevenednek meg az olvasó lelkiszemei előtt. Olyan szavak, mint deportálás, megtisztítás és kísérlet beleégnek a tudatba és nem lehet elfelejteni.

„Mi a közös egy űrhajósban és egy NDK-s bolti eladóban? Mind a ketten üres térben dolgoznak.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva a fent leírtakat tartom most is, de két dologgal nagyon nem tudok megbékélni. Az egyik a karakterek elidealizálása. Magda tekintetében egy hősnőt ismerhettem meg, aki szinte piedesztálra lett emelve, tettei és gondolatai miatt, ellenben túlzónak véltem, hiszen nemcsak egy titkárnőn múlt ennek a mentőakciónak a sikere, és ettől kicsit komor lettem. Walther legalább annyit tett, ha nem többet, mégsem éreztem megbecsült karakternek.

A másik pedig Nina és az ő idősíkjában történtek. Sokkalta jobban háttérbe szorult ez az idősík, mint a II. világháború időszakában játszódó események. Ha két idővonalon és szempontból ismerhetőek meg az események, akkor egyensúlynak kell lennie, hiszen egyformán fontos értékeket bírnak.

Ezektől függetlenül egy érdekes, sokszor fullasztóan ható történetet olvashattam, amely bár a szórakoztatást is céljául tűzte ki, mégis úgy fogalmaznék, hogy ettől nem lehet jólérezni magunkat, hiszen akinek kicsit is érző szíve van, annak nagyon fájdalmas lesz olvasni a sorokat.

Ajánlom a könyvet minden olyan olvasni szerető léleknek, aki nyitott a történelmi fikciókra, ugyanakkor jól viseli az emberi gonoszság és kapzsiság bugyrait, valamint hisz az emberi egyenlőségben. Mert ez az idézet a legfontosabb: „[…] minden élet értékes, és egyenlő bánásmódot érdemel. […] senki nem értékesebb másoknál a születési helye, a pénzügyi helyzete, a vérvonala, vagy más értelmetlen ok miatt, amit azért találtak ki, hogy magasabbra helyezzék magukat annál, mint ahol valójában vannak.” Amíg hiszünk eme nézetben, addig van reménye az emberiségnek!

Ha elolvasnád a könyvet, a Kossuth Kiadó weboldalán meg tudod rendelni!

Írta: NiKy

Eddie Jaku - A világ legboldogabb embere

 

„Ha az ember szerencsés, van elég pénze és szép háza, akkor megengedheti magának, hogy segítse azokat, akiknek nincs (…) Erről szól az élet. Hogy megosszuk másokkal a jó szerencsét. (…) nagyobb öröm adni, mint kapni, és hogy az élet fontos dolgai (a barátok, a család, a jóakarat) sokkal értékesebbek a pénznél. Az ember többet ér, mint a bankszámlája.”

A mostani értékelésem ismételten nehezen „született” meg, mivel ebbe a témába rövid időn belül immáron harmadik alkalommal voltam „kénytelen” beleélni magamat. Elmondhatom, hogy igazán szerencsés vagyok, elvégre csak bele kellett helyezkednem egy rövidebb időre az emberiség egyik legsötétebb időszakában játszódó eseményekbe, helyzetekbe, rettegésbe, halálba és semmilyen személyes tapasztalatot nem kellett elfojtsak olvasásom közben. Mivel csupán „szemlélője” voltam a könyvben leírtaknak, így felszínesen tudtam átérezni mindazt a kegyetlenséget és szenvedést, amely leírva is szörnyű és fullasztóan hatott rám, hát még milyen hatással lehetett mindazokra, akik átélték! Ennek a könyvnek nagyon sok értéke és üzenete van, hogy ki mit lát – vagy éppen fogad meg belőle, az egyéni, de kivétel nélkül hiszem, hogy nyomot hagy az olvasó lelkében.

Eddie Jaku immáron egy élő legenda, aki megjárta a II. világháború poklát. Zsidó származású német állampolgárként kezdte meg az életét és végül egy olyan idős emberként távozott, aki felmenőiért méltó emléket állított a világ előtt, hitt és remélt, de sose bocsájtott meg. Egy ember, akinek a halál rendszeresen megfogta a kezét, de végül mindig élve távozott. Egy fiú, aki elvesztette családját és csak a szerencsére és a szakmájára bízhatta magát és sorsát. Egy férfi, aki túlélte a náci rezsim pusztítását és végül egy teljes életet élve – családdal, barátokkal – emléket állított mindazon elhunytaknak, akiknek nem volt lehetősége végig járni az élet ösvényét. Ilyen ember volt Eddie, egy hős, korunk kiemelkedő személyeinek egyike. Aki nem engedte, hogy a fájdalmas múlt megtörje, hiszen mert hinni, élni és a jövőt tervezni. A szerző egy előadás keretén belül is beszél a könyvben elhangzottakról is többek között, amit úgy gondolok, hogy érdemes megnézni. Ezt ezen a linken tudjátok megtekinteni, ellenben a videó megnézéséhez angol nyelvtudás szükséges.

Kép: NiKy m.i.

Elsőre csupán klisé halomnak tűnhetnek a fent leírtak, elvégre ebből az időszakból származó történetekkel Dunát lehet rekeszteni. És bár minden szemszög egy újabb megrázó oldaláról mutatja be ezt a földi poklot, mégis többször érezheti úgy az olvasó, hogy már sok. Sokan úgy gondolják, hogy el kell mesélniük a saját történetüket, hogy az általuk megélt, vagy a felmenőik által mesélt történetek jó példák lesznek arra, hogy az utókort emlékeztessék eme szörnyűségre. Talán elegendő kötet születik majd ahhoz, hogy egy akadályt képezzen a jövőre való tekintettel, hogy soha többet ne kelljen egy népnek se rettegnie azért, mert más az etnikuma, hite vagy akár anyagi helyzete. Ugyanakkor van egy másik oldala is ennek úgy érzem, mégpedig a tény, hogy kultusz teremtődött ezen személyek által és bár a túlélők száma elenyésző az elhunytakéhoz képest, mégsem elegendő ahhoz, hogy egy torlasz legyen a jövő tekintetében. Az ember már csak ilyen, ahol nincs káosz és gyűlölet, ott nem él ember sem.

„A legfontosabb, amit valaha megtanultam: annál, hogy valaki szeret, sosem érhetsz el többet. (…) A barátság nélkül elveszett emberek vagyunk. A barát az a valaki, aki emlékeztet, hogy élsz.”

A fenti idézet nagyon fontossá vált a számomra akaratlanul is, elvégre szóról szóra értem és vallom a leírtakat. Ugyan megközelítőleg sem éltem át hasonló szörnyűségeket, mint a szerző, de vesztettem el barátot és megérintett a halál szele egy időben. Töredéke vagyok mindannak a szenvedésnek, amit a túlélők hurcolnak magukban életük végéig, de a magam traumája az élő példa arra, hogy szeretni és szeretve lenni adomány, amelyet érdemes nagyon megbecsülni. A barátság nem terem magától és komoly kölcsönös munkával jár, de olyan érték, amely által gazdagnak mondhatjuk magunkat. A könyv hatással volt rám első perctől kezdve, és a mai napig is érzem, hogy szerencsés vagyok.

„Ha az ember feladja, eljut oda, hogy már nem érzi érdemesnek élni, és akkor nem is marad sokáig életben. De ahol élet van, ott remény is van. És ahol remény, ott élet is.”

A szerzőt szenvedései majdan pedig egy új életre ébredése, számomra Főnixé tették, hiszen felégetett maga mögött mindent, az élet mégis tartogatott számára újabb lehetőségeket. Egy szép feleséget, gyermekeket, unokákat, dédunokákat és barátokat. Ez maga a földi paradicsom, és ha ezekkel rendelkezel, akkor méltó vagy a világ legboldogabb embere címére. 

Kép: NiKy m.i.

Én is egy csodálatos barátomnak köszönhetem a mostani olvasásomat, amit itt is szeretnék neki szívből megköszönni, hiszen lehet évekig megfosztottam volna magamat akaratlanul is ettől a különleges kötettől. Mert igen szörnyű, ami benne le lett írva, de egyben motiváló és boldogságot adó is.

Nagyon boldog vagyok, mert ennek a kornak a gyermeke vagyok, szabad országba születtem és mindenem megvan, amiért mindennap megdolgozom. Mert amíg van, aki szeret, van hol éjszakánként lehajtanom a fejem, egészséges vagyok és van egy igaz barátom, addig a legszerencsésebbek közé sorolom magamat.

Ajánlom a könyvet mindenkinek nemtől és kortól függetlenül, mert érték, ami benne le lett írva és nagyon jó motivációs tréning is egyben. Ráadásul igaz ez a következő pár sor: „(…) a boldogság nem az égből hullik alá, hanem a mi kezünkben van. A boldogság a bensőnkből jön, és azokból ered, akiket szeretünk. Ha egészséges és boldog az ember, akkor igazi milliomos.” Ha teheted, öleld még ma meg azon szeretteidet, akiktől boldog az életed és hidd el, hogy értük érdemes minden egyes nap felkelned.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Libri weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy