2022. június 4., szombat

Koncz „Mars” János – Buborékember

 





A mostani értékelésem azt gondolom, hogy elég személyes hangvételt fog tükrözni, bár azt előre ki szeretném jelenteni, hogy nem a saját élményeimből táplálkozom most elsődlegesen. Évek óta hallom, látom, és valamilyen formában tapasztalom annak tényét, miszerint bizonyos szerzők és kiadók nem viselik jól, ha kritika, netalán negatív, de mégis építő véleményezés alakul ki munkásságukról. Azt tudni kell, hogy többnyire nem foglalkozom a kötekedő felhangú felkeresésekkel, mert a felesleges vitákat nem kedvelem, ellenben vannak olyan torz és beteg megmozdulások, amiket már jómagam sem tudok szó nélkül elengedni. Az elmúlt két év tekintetében kirobbant a hazai szűk könyves piacon is egy érdekesnek, majd később roppant bosszantónak mondható ellenségeskedés, amely egy kiadó és a hátterükben meghúzódó tagok valamint volt szerzőik között zajlott le. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy jelen pillanatban sincs lezárva ennek folyamata. Ez a kötet tulajdonképpen egy reakció a fent említett esetre, amely ugyan csak elemeiben tartalmaz csak valóságban megtörtént beszélgetéseket és eseményeket, és ezeket is tulajdonképpen egy fikcióba csomagolva olvashatjuk. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni a szerzőnek, hogy előolvashattam a könyvét! Köszönöm!

Koncz „Mars” János – Buborékember című regénye 2022 nyári újdonságainak egyikeként a Marsbook Kiadó gondozásában fog megjelenni. Elsődlegesen a fent említett eseményekből merítkezve kezdtem érdeklődni a kötet iránt, majdan pedig olvasásom folyamán kibontakozott szemeim előtt a valóság, amely, már előre leszögezhetem, hogy minden várakozásomat felülmúlta.

Többnyire a borító véleményezésével kezdem a kritikát, de ebben az esetben ettől el fogok tekinteni, ugyanis aki rátekint a képre, már levonhatja a maga konzekvenciáját. Nagyon érdekes választás, ezt nem tagadhatom, ámbár azt mindenképpen el kell ismernem, hogy a maga üzenetével rendkívül találó.

A kötet középpontjában egy négytagú csapat áll, akik munkájuk során különböző internetes gazembereket, csalókat és pszichopatákat fülelnek le. Ebbe a csapatba tartozik Kristóf Ilona is, aki tulajdonképpen a felhajtó és „áldozat” szerepét is magára vállalja. Az ugyan több szemszögből megírt történet különböző oldalakról ismerteti az eseményeket, mégis a hölgy és egy bizonyos Éjsötét Kiadó között lezajló levelezések és események körül forgunk.

Elindul a macska-egér harc tudatlanul is a két fél között, de, hogy igazán ki tölti be a macska illetve az egér szerepét sokáig nem egyértelmű! A különböző alkotások és a mögöttük meghúzódó valós vagy éppen annak gondolt események több nem várt komplikációt okoznak mind a csapatnak, mind pedig a kiadónak egyaránt. Vajon hova vezet ez a „játék”, és mi késztet egy kiadót arra, hogy önámításként az erőszak különböző formáihoz nyúljon? Nos, ezek érdekes kérdések, de mondhatni csak a jéghegy csúcsa. Azt hiszem, hogy ezt a könyvet érdemes alaposan áttanulmányozni és talán utánanézni miről is lehet szó!

„(…) ami az ismeretséggel jár: hogy egyenesen arányosan nő a dicsérethalom és a szemétdomb. Akkor vagy sikeres, ha a dicsérethalom valamennyivel vagy jóval magasabb, mint a másik. De mondok valamit, ami érdekes: még akkor sem szokták abbahagyni, ha a szemétdomb már jóval magasabb, egészen addig, amíg anyagilag még megéri, és megélnek belőle.”

A pénz mozgatja ezt a világot, hiszen egy kapitalista társadalomban élünk. Boldog boldogtalan keresi a különböző lehetőségeket, hogyan is tehetne szert jövedelemre. Sokan úgy érzik, hogy a törvényes keretek igen szűkek, hiszen nem rendelkeznek elég tudással ahhoz, hogy megteremtsék megélhetésük forrását, vagy alapjait. Ennek elsődleges mellékterméke az úgynevezett feketemunka vagy „mellékes” jövedelem. De, vannak azok a már bátrabb és minden hájjal megkent emberek, akik kevés munkával is nagy pénzt akarnak szakítani és ehhez akár mások becsapásával és ezáltal, erős szóval kifejezve, meglopásával keresik kenyerüket. Az ilyen csalók melegágya a ma oly közkedvelt internet, ahol a közösségi oldalakon, kamu profilokkal élve keresik áldozataikat.

És vannak azon szervezetek, akik már egy komoly háttérrel működve élnek vissza a fent említett megélhetési opciókkal. Hogy ennek mennyi a valós alapja és hogyan is került a kötet lapjaira, már ugyan más kérdés, de az tény, hogy az elmúlt időszakot ismerve, igazolható alapokból merítkezett a szerző.

Szubjektíven úgy gondolom, hogy a regény izgalmas és, ha csak tudatlan olvasóként veszem kezeimbe, akkor is a kedvenceim közé pottyantottam volna.

A karakterek félelmetesen hitelesen vannak ábrázolva. Ezt igazolja a tény is, miszerint a nárcisztikus vonásokat sem tagadó pszichológiailag megkérdőjelezhető szereplő, egy szépen felépített világot alakít ki, amelyet a világhálón kíván fenntartani. Az esetleges megkérdőjelezések vagy legkisebb, akár akaratlanul is negatív hangvételek, már sértődést és nem ritka esetben fenyegető leveleket, feljelentésekről szóló vádaskodásokat vonnak maguk után. Ráadásul bizonyos szinten, már a testi bántalmazás is megjelenik, bár a formája nem szokványos alapokon mozgó.

Kissé hiányoltam annak tényét, hogy bár a fő karakteri ábrázolás az Éjsötét Kiadó mögött meghúzódó egyénekre fókuszál, de nem szemlélteti jobban sem a négytagú csapatot, sem pedig egyéb fontosabb szereplőket. Természetesen vannak jellemzők és több érdekesség is felfedezhető, mégis kialakult bennem ez a hiányérzet, amely bár nem volt zavaró, de nekem belefért volna szélesebb ismeretanyag is.

Események szempontjából a legelső mondattól az utolsóig fogva tartott és hiszem, hogy másokra is ilyen hatással fog bírni. Ugyanis már a legelső fejezetben egy elég komoly ténnyel találkozunk, amely a későbbiekben fontossá fog válni természetesen.

Döbbentem olvastam a levelezéseket, amely profi, de kissé beteges hajlamú, sokszor a velejéig önimádó személyt takart. A hölgy levelei eleinte óvatosak, majd később provokatívabbakká váltak, de az eredmény tekintetében erre igencsak szükség volt.

Azt hiszem ez a történet a maga szórakoztatási szándéka mellett, egy remek figyelmeztetés is minden olvasónak, hiszen ilyen emberekből sajnos egyre több van, és sokszor észrevétlenül is áldozatává válunk csapdáiknak.

Hogy kinek ajánlom? Csak felnőtteknek, ugyanakkor nemtől és kortól függetlenül, mert ebben a történetben sok igazságot fel fogtok fedezni és bár végig izguljátok majd a kötetet, de emellett el fogtok gondolkodni, hogy mi történhetett meg a valóságban is, és mennyi igazság van mögötte! És ne feledjétek, hogy nagy igazság az a mondás: Nem minden az, aminek látszik!

A könyvet a Marsbook Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy


2022. június 2., csütörtök

Schwechtje Mihály - Félúton Berlinbe

„[…] csak akkor tudjátok megvédeni magatokat a hiénákkal szemben, ha tájékozottak vagytok, és a tudásotok sziklaszilárd.”

 


A 21. század az internet adta széleskörű ismeretektől kezdve egészen az okostelefonokon rögtönzött információ jutásáig, számos lehetőséget kínál az embereknek tudásuk, érdeklődésük, vagy éppen szórakozásuk szélesítésére. Korunk gyermekei már nem a kockák és társasjátékok által ismerik meg a stratégiai gondolkodást, hanem a számítógépek kezelésével és az internet végeláthatatlan lehetőségeivel. Sokszor találkozom olyan tinédzserekkel, akik a telefonokat és gépeket kisujjból tudják kezelni, akár alapszinten programozni, de ha kitekintenek a világba, akkor elvesznek. Sokan a mai napig nem tudják, hogy hogyan kell feladni egy levelet vagy éppen csekket és ezek a számunkra alap tevékenységek, nekik komoly nehézséget jelentenek. Ráadásul már akaratlanul is mindenhonnan információ árad feléjük is, ami odáig vezet, hogy nem tudnak lépést tartani, hiszen túl sok az inger. A televízió, a számítógép és a telefon csak nyomja az információkat, de ha kilépnek az utcára sem jobb a helyzet, hiszen a plakátok és kirakatok is mind valamilyen üzenettel szolgálnak. Ebben a dömpingben nehéz jó döntéseket hozni, pedig az életben már az általános iskolában illik ismerni a fentemlített rutin tevékenységeket. Hogy ez éppen milyen hatással van a gyermekekre, már egészen más kérdés természetesen. Ezt a kérdést is szemlélteti a mostani regény, ahol egy fiatal érettségiző lány szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket.

Schwechtje Mihály filmrendező, író, bölcsész és egyetemi tanár igen csak sokrétű alkotó, aki nemcsak a film és színház világában valósítja meg álmait, de 2022 egyik újdonságaként most debütáló, Félúton Berlinbe című regényével is, amely a Tilos az Á Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a könyvnek sajátossága a szerző belső monológja, amely egy tinédzser lány szemszögéből íródott. A kiadvány kimondottan a fiatal olvasókat szólítja meg elsődlegesen, hiszen egy mai gondolkodású tinédzser érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg első körben. A szerzőről egyébként több érdekességet olvashatsz honlapján.

A borító csalogatott magához először, hiszen igazán „csajos” színeiben és képi világában. Ennek ötletét Kelényi Gabriella munkájának köszönhetjük. A színek figyelemfelkeltően hatnak, hiszen cseppet agresszív és domináns tónusúak. Bár számomra a Merítés Ifjúsági listája miatt lett fontos, de ha csupán egy vásárlásomkor pillantom meg, akkor is nagy a valószínűsége, hogy végül megveszem.

Ennek a történetnek erőssége a sajátos felhang, amely egy érettségi vizsga előtt álló lány monológjával indít. Vivi egy értelmes és bátor leány, aki a vizsgák közben is sokat jár szórakozni. Barátnői incselkedésére összejön egy vele egykorú fiúval, aki nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, de sebaj, hiszen széles a világ és a még nagyon fiatal mindenki. A családi háttér már kevésbé ilyen színes, mint a baráti társaság, elvégre a szülőkkel nehéz kijönni, főleg, ha a családfő több éve külföldön dolgozik, hogy eltartsa szeretteit. Az anya és lánya kapcsolat nagyon vékony jégen mozog, sokszor felesleges vitákkal színesítve, de szerencsére a kistestvér felmelengeti a megbántott szíveket.

Vivi nagy álma, hogy tanár lehessen és barátaival életük végéig egy kis településen éljenek. De mi van akkor, ha ez az álom csak az ő fejében létezik, hiszen a külföldi élet sok kalandot hoz a kíváncsi fiataloknak és egy jó lehetőséget nem érdemes feladni! Ráadásul egy új szerelem is beköszönt a leányka életébe, amely szintén sok leküzdendő akadályt és nehéz döntést hoz számára. Vajon miért olyan nehéz dönteni és kire számíthatunk ilyenkor? Túl sok az inger és egy perc nyugalom sincsen.

„Már egy ideje rájöttem, hogy a zenét nem aszerint kell egy kategóriába sorolni, hogy gyors vagy lassú, komoly vagy könnyű, pop vagy hiphop, hanem hogy milyen hormont szabadít fel az emberben. Ha sikerül elkapni az alapenergiáját, tud úgy hatni, hogy lekopik róla minden emlék.”

Ebben a történetben több olyan mai, aktuális problémáról olvashatunk, amelyek elemeiben rengetik meg a jelenlegi társadalmat. Elvégre minden érettségiző fiatalnak el kell döntenie, hogy milyen szakmát választ és mely formában kívánja, vagy tudja ezt elsajátítani. Szó esik Magyarország jelenlegi elavultságáról, a hazai élet hátrányairól és a külföldi élet előnyeiről és viszontagságairól is egyaránt. A kötet automatikusan kritizáló és egyben demonstráló is a mai politikai szemlélet tekintetében, mégsem agresszív, csupán tényközlő vagy érzékenyítő. Fontos problémákra hívja fel a figyelmet és eléri, hogy elgondolkodjon azoknak az olvasó életére vagy környezetére gyakorolt hatásai tekintetében.

„De a „hazafiast”-t ne valami ócska politikai szövegnek gondoljuk, mert jobb, ha tudjuk, hogy attól a politikustól kell a legmesszebb menekülni, aki ezt a szót a szájára veszi.”

Szubjektív ugyan a véleményem, mégis hiszem, hogy mások is megértik és elfogadják a következő gondolatokat. Hiszem, hogy ezek a témák: legyen az politika, továbbtanulás, válás, testiség vagy éppen hazánk aktuális helyzete, előnye és hátránya, igen is fontos tudnia egy mai tinédzsernek. A jövő nemzedékének széles tudása adja majd ennek az országnak a fejlődését vagy éppen bukását és hiszem, hogy az értelem és intelligencia, elengedhetetlen egy fejlődő, szabad nép jövőjéhez.

Tehát, amikor bizonyos szinten felháborodtam először azon, hogy miért kell egy ifjúsági regényben előhozakodni a politikával, rá kellett döbbenjek, hogy bizony kell. A jövőről való gondoskodást már tizenévesen érdemes megalapozni, de nem ráerőszakolni.

Alapvetően ennek a könyvnek nagy hátránya az első ötven oldal, amelyet szó szerint túl kell élni. Ez a kezdeti nehézség egy mai lány vergődéseiről szól, a melyik ruhát vegyem fel és ki mit gondol rólam, illetve a csók különböző formáinak tálalásáig. Ha megtanultunk úszni az oldalakkal, a kitartó olvasó jutalma lesz egy hirtelen kinyíló, szerteágazó kaland, amely szólhat bármelyikünk gyermekéről vagy környezetünkben élő fiatalról. Azt hiszem a szerző kemény fába vágta írói pennáját, mert nem csak azzal adta fel a leckét önmagának és az olvasónak is egyaránt, hogy egy tinédzser lány szemszögébe képzelte bele magát, de a fent említett kérdéseket is beleszőte meséjébe, amely bármennyire is furcsán hat először, megállja a helyét a valóság talaján.

Vivi karakterét alapvetően nem tudtam megkedvelni a kötet végére sem, pedig elképesztő nagy változásokon megy keresztül és sokat sérül. Mégis kívül maradtam, hiszen nehezen viselem az ennyire esendő emberek kálváriáját. Persze nem attól nehéz, mert bukdácsol, hanem azért, mert lassan tanul.

Sajnos a legtöbb szereplőt csak felszínesen ismerhettem meg, ami kissé zavaró volt a számomra. Pedig szívesen olvastam volna többet az apa életéről, gondolatairól vagy éppen egy bizonyos fiúról.

Események tekintetében – természetesen az első ötven oldal túlélését követően – egész érdekessé vált a regény, és ezektől a kalandozásoktól sok régi emlékem jött felszínre bennem is. Hiszen mindenki volt anno tizennyolc éves, és ha nem is pontosan ilyen, de ehhez nagyon hasonló gondolatokkal és látásmódokkal küzdöttünk mi magunk is.

„Szerintem a vadállatok egyik legszörnyűbb tragédiája, hogy senki sem emlékszik rájuk, ha meghaltak.”

Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a sok obszcén szóhasználat elengedhető lett volna, mert tény, hogy van a fiataloknak olyan rétege, amely ezzel él, ha kell, ha nem, de nem általánosítható, viszont az olvasási élményt megzavaró tényező, legalább is a számomra az volt.

Összességében egyszer olvasható, de valóban komoly témákat boncolgató regényt vettem kézbe.

Ajánlom figyelmébe a mostani érettségi előtt álló fiataloknak, vagy olyan nyitottabb olvasóknak, akik érdeklődnek a korhű társadalmi problémák iránt, de egyben türelmesek is, hiszen nem feltétlen a korosztályuknak megfelelő szövegezést olvashatnak. És egy jó tanács a végére: „Az egyetlen dolog, amit nem vehetnek el tőletek, az a tudás.”

Amennyiben elolvasnád a könyvet, nem kell mást tenned, mint a Pagony Kiadó webshopjába ellátogatnod.

Írta: NiKy

2022. június 1., szerda

Kresley Cole - A sötétség démona

„Csak azok az emberek ismerték a félelmet, akiknek volt mit veszíteniük.”






Nem sűrűn fordul elő mostanában, hogy erotikus irodalmat veszek kézbe, pedig akármennyire is hihetetlen van igényem ezen alkotásokra is, csak valahogy úgy látom, hogy ebbe a kategóriába már tényleg bekerült „minden”, még az olyan könyvek is, amelyek pusztán csak a közösülés egy típusát veszik górcső alá. Ez a fajta alkotás számomra nem nyújt semmit és őszintén szólva unom is. De, vannak azon regények, amelyek sokkalta többről szólnak, mint pusztán két test megismeréséről. Két lélek érzelmeinek szirmaira bontása csodálatos, legyen szó szépirodalmi vagy szórakoztató jelleggel írt műről. A fantasy témakörrel kevert könyveket, pedig még jobban szeretem, így esett a választásom egy olyan kötetre, amely egy régen olvasott sorozat – Halhatatlanok – tizedik része.

Kresley Cole neve számomra egyet jelent a remek szórakozás ígéretével, hiszen évek óta lelkes rajongója vagyok és számos kötetét vehettem kézbe ez idő alatt. Olvastam tőle történelmi romantikusokat, a fantasy birodalmából kiragadt felnőtteknek szóló meséket és olyan harcosokat is megismerhettem általa, akiért az én szívem is megdobbant.

A sötétség hercege 2013-ban jelent meg az akkor még működő Ulpius-ház Kiadó gondozásában. Az azóta elkallódott sorozat várja egy olyan lelkes kiadói csapat felkarolását, akik elhiszik, hogy érdemes bizalmat fektetni az adott művekbe, hiszen sokan rajongunk érte, de a fent említettek tekintetében, szinte csodaszámba megy, ha éppen eladó példánnyal találkozunk és a borsos árakról már nem is írnék szívesen.

A borító az egyetlen olyan, amiről cseppet negatív véleményem van, ugyanis nem vagyok híve a félpucér személyek megjelenítésének. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy figyelemfelkeltő és ezáltal önmarketingként is könnyebben eladható. Ezektől függetlenül számomra inkább taszító érzést kölcsönöz.

A történet jelen esetben egy száműzött, a démonvilágban is rettegett démonról és egy harcias, kissé kaotikus boszorkányról mesél.

Carrow Graie hétköznapjai megosztódnak a heves tivornyák és a kötelesség között. Minél nagyobb a buli, ő annál nagyobbat „szakíthat” vele, elvégre a boldogság adta mámor mindennél többet ér, nem igaz? Azt már csak kevesen tudják, hogy a heves őrület mögött mély fájdalom rejtőzik, amelyet nagyon nehezen lehet „elfelejteni”.

Malcom megjárta a poklok poklát kezdve rabszolga gyermekkorával és az eddigi hosszú életében ért csalódásokkal. De hű elvéhez, miszerint csak egyszer lehet őt átejteni és csak az legyen olyan balga, aki vállalja komoly következményeit cselekedetének.

E két lélek találkozása felperzseli az univerzumot is, ahol senki sincs biztonságban! Vajon milyen jövő vár két sérült, de szeretetre éhes karakterre, ha egy nyelven se beszélnek és minden beborít az árulás vörös köde?

„Férfimentes diétán vagyok. Miért izgatnám magam miattuk? A jók már úgyis foglaltak, vagy érthetetlen módon egy csöppet sem érdekli őket egy szeszélyes, vad nőszemély, aki állandóan összetűzésbe keveredik a törvénnyel.”

Azt hiszem, hogy le se tagadhatom rajongásomat, hiszen mindent megkaptam, amit elvárok egy ilyen történettől. Kezdve a jó humorral, ami feloldja egy nehéz nap terheit. Sokszor csak fulladoztam a nevetéstől és az abszurd helyzetektől.

Malcom egy igazi neandervölgyi ősember a kezdetekben. Az ösztön diktál nála és bizony ez nincs másképpen, amikor meglátja a lányt sem. Bár intelligens gondolatai is vannak, mégis több komikus vagy éppen nehéz helyzetben találja magát, ennek ellenére nagyon szép karakterfejlődésnek voltam tanúja és rendkívül fájt érte sokszor a szívem.

Carrow személye cseppet megosztó volt a számomra, de múltját tekintve elfogadtam végül. Megértettem, hogy mit miért cselekedett és többnyire együtt tudtam vele érezni.

A kettejük közös násztánca pezsdítően hatott rám és ezt hívom kiváló erotikának.

Az események pörögnek, elvégre egy oldalon sem unatkoztam, ráadásul végig izgultam az egész kötetet.

Azt hiszem, hogy ez az a sorozat, amitől kicsit kikapcsolódom. Elfelejtem a nehéz időszakokat, a tőlem független világi gondokat és kapok némi feltöltődést, amire szükségem van ezekben az időkben egyaránt.

Ajánlom minden erotika kedvelőnek, mert hiszem, hogy egy remek szórakozás ígéretével elcsábít. És egy nagy igazság a végére: „Azt beszélik, hogy a szerelem mindent legyőz. De azt is mondják, hogy van, amit a szerelmednek is képtelen vagy megbocsátani.”

Remélem, hogy egyszer újra a könyvesboltok polcain lesznek ezek a könyvek és kedvünkre olvashatjuk őket. 

Írta: NiKy

2022. május 29., vasárnap

Dér Adrienn - Egy jeti lakik a pincénkben

 

„Drágám, ezentúl te sem kapsz párnát a fejed alá, még van hajad bőven.”





Azt hiszem, hogy most egy nagyon szokatlan értékelést fogok írni, ugyanis ez a történet maga az őrület, pedig kivételesen komolyan álltam neki az olvasásnak, de rá kellett, hogy döbbenjek felesleges volt. Már az első sorától kezdve megadta az alaphangulatot és szerencsére ez az érzés végig kísért az utolsó mondatig. Hogy miről is van szó igazából? Nos, ezt fedezzük most fel együtt, hátha a bejegyzés végére rájövünk, nem igaz?

Dér Adrienn szerző nevét még 2019-ben a szívembe zártam, elvégre akkor debütáló A kaszabmanó című kötetével elérte nálam, hogy rögtön első olvasásom után kedvenc könyveim egyikeként gondoljak rá. Ez az érzés azóta is töretlen, bár az is igaz, hogy  nem vettem kézbe újra ezt az alkotását. Idén mindenképpen el akartam olvasni Egy jeti lakik a pincénkben című meseregényét, amely 2021-ben jelent meg a Cerkabella Kiadó gondozásában.

Az illusztrációk is megérik a maguk „pénzét” ugyanis, ha külön végig lapozzuk és megnézzük őket, akkor megérthetjük, hogy milyen sokat is tesznek hozzá ehhez az amúgy sem szokványos történethez. Ráadásul Maros Krisztina rajzai egyediek és humorban gazdagok.

A mese kezdetben egy kis család életébe enged betekintést, amikor is Apa, Anya és a két gyermek vacsorázik éppen. Kati imádja a kakaót a vacsora mellett fogyasztani, így feltett szándéka ezt a szokását ma este is követni, ám, -mint az utóbbi időben többször is előfordult – egy csepp tej sem maradt a dobozban. Anya szerint ez érthetetlen, elvége nincs egy hete, hogy vett egy kartonnal és biztos Apa lopakodik ki éjszakánként, és issza meg a gyerek elől. Apa mélységesen fel van háborodva, hogy Ő aztán biztosan nem tenne ilyet, hiszen az tény, hogy éjjelente kioson, de Ő csak a megmaradt süteményt fogyasztja el. No, ennek fele se tréfa, mert ha se Apa, se a gyerekek nem tudják, hogy hogyan fogyott el a tej, akkor bizony valaki az éj leple alatt lopja az italt. Természetesen ezt ki kell deríteni, hiszen nem maradhatunk eme édes nedű nélkül.

Ahogy várni lehet, egy csellel élve a Jeti lebukik még akkor este és innen indul igazán a kalamajka, mert mégsem teljesen normális, hogy egy ilyen élőlény van a ház pincéjében, nem igaz? Ha most azt válaszolod erre kedves olvasó, hogy igen, akkor megnyugodhatsz, minden rendben veled, de ha nem a feleleted, akkor sürgősen gondolkodj el azon, te hogyan élnéd át az adott helyzetet! Na, ugye, hogy igazam van! Ez az eset több mint különös. Gyere, fedezzük fel együtt, hogy mi is történt valójában. Egy biztos, bármilyen furcsaságot is fogsz tapasztalni, sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban, de azt elmondhatom, hogy itt a józanész nem fog segíteni, de nem ám!

„Denevérek, már megint? –sóhajtott fel apa. – Vajon az ő harapásuktól Batmanné vagy vámpírrá változnék? Jól jönne egy Batmobil.”

Azt hiszem, hogy ezek után senkinek sem fogok meglepetést okozni azzal a kijelentésemmel, hogy én bár imádom a tejet, de nem szeretnék osztozni egy jetivel. Mert bizony azt a mennyiséget, ami eme különleges lénynek a torkán lefolyt a mese végéig, egy egész kecske farm sem tudná kielégíteni és ezt biztosan állíthatom. Ráadásul nem jól viselem a bolhákat, szerintem ez is érthető, nem gondolod?

Viccet félretéve azt hiszem, hogy nagyon nagy szükségem volt erre a fergeteges utazásra. Nemcsak kalandoztam, de nyomoztam is, megismertem több különleges ügyosztályt is, akik titkosabbak, mint az FBI. Megértettem, hogy a kalózoknak még a fadeszkák is kincset érhetnek és bizony a kecske is képes megsértődni. Azért, ezekhez az információkhoz, eme meseregény nélkül nehezen jutottam volna hozzá és ezt nagyon tudom értékelni.

„-Nekem is kell egy ilyen bunda – suttogta apa.
-Ehhez jetinek kell születni. Bár ahogy elnézlek, még van rá esélyed. – bíztatta a jeti, ahogy végigmérte apát. Apa ezt nem értékelte túlságosan.”

Imádtam ezt a kis családot, de a kedvenc karakterem anya volt, hiszen a józanságát ő mindig megőrizte. Igaz, nem igazán értettem, hogy tudott hozzámenni Apához, de ez persze nem a történet része.

Összességében elmondhatom, hogy sokat nevettem, kalandoztam, eltévedtem és még a tej iránti szeretetem is elmélyült. Ez pedig azt jelenti, hogy újabb kedvencet üdvözölhetek és egy saját példányra van mielőbb szükségem.

Ajánlom a könyvet mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék attól különlegesek, hogy bárkinek szólhatnak. Csak ki kell nyitnod a lelked ablakát és a legszebb történetekkel leszel gazdagabb! Ebben az esetben viszont igaz az is, hogy sem megerősíteni, sem megcáfolni nem áll módomban! Jetire fel!

Ha mégis belevágnál ebbe a kalandba, akkor javaslom, hogy előbb a Cerkabella Kiadó webshopjában kezd ezt a kutatást, mégpedig azzal, hogy veszel egy saját példányt a könyvből. Hidd el, hogy megéri!

Írta: NiKy