2021. április 22., csütörtök

Janikovszky Éva - Naplóm

 

„És ha elmegy, sohase néz vissza. Ez határozottan tetszik nekem.”


Janikovszky Éva írónő nevét úgy gondolom, hogy nagyon sokan ismerjük vagy hallottunk már róla. Gyermekkönyvei sok iskolás és felnőtt korú olvasót is elvarázsolt gördülékeny stílusával és tartalmas témaköreivel. Kisebb koromban jómagam is kerestem a történeteit a megkopott csöpp iskolaikönyvtárban, így nagyon kíváncsian és örömmel fogadtam, mikor lehetőséget kaptam a Móra Kiadótól, hogy olvashatom idén megjelent, bővített kiadású naplóját. Ezt ezúton is szeretném megköszönni nektek.

Először is szeretném felhívni a figyelmeteket a Móra Kiadó oldalán található széleskörű gyűjteményre, melyben az alkotó rövid életrajzi áttekintése mellett az általa írt könyveket is megtaláljátok. (Ezt itt tudjátok megnézni).

Szeretnék pár szót ejteni a könyv borítójáról, ahogy már megszokhattátok tőlem. A kötet elején egy régies fotó látható, mely az ifjú írónőt ábrázolja. Ami viszont a hátsó illusztrációt illeti, le vagyok nyűgözve, hiszen az alkotó kézírása és a fülszöveg között egy bizonyos diafánia érzékelhető - ez a kettős hatás nagyon megfogó volt a számomra.

Az írónő 1926. április 23-án született Szegeden, Kucses Éva néven, melyet később magyarosíttatott. A szegedi irodalmi élethez több szállal is kötődött, hiszen nagypapája a Bartos Lipót könyv- és papírkereskedést működtette, valamint Gyermekek Világa címmel hetilapot is kiadott.  Kamaszlányként szépirodalmi vonzódását szülei válása után nevelőapja, Donászy Ferenc ösztönözte és segítette. Középiskolai tanulmányait az akkori Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban végezte el, ahol sajnos egy mély traumát kellett elszenvednie - édesanyja szüleinek 1944-es deportálása után, a származása miatt megszégyenítették -, ennek következtében idegösszeroppanást kapott. Egy kisebb kimaradás után tudott csak leérettségizni. Tizenegy éves korától naplót írt, amibe minden olyan gondolat, kérdés, esemény vagy személy belekerült, aki közvetve megragadta a figyelmét, érzelmileg megindította vagy egyszerűen koránál fogva még nem tudott megérteni. (További fontos és érdekes részleteket és életének főbb mozzanatait itt olvashatjátok el! )

Naplóm című könyv egy töredéki memoár is tulajdonképpen, mivel a tizenegy éves leányként kezdett és tizennyolc éves koráig megélt eseményeket, gondolatokat, szerelmeket, örömöt, bánatot és álmokat tartalmaz. A képekkel alátámasztott, sok egyéb és részletes információkkal díszített kötet, egy kincs az utókor számára, elvégre ritkaságszámba megy, ha személyes feljegyzések ennyi idő elteltével is fennmaradnak szinte hiánytalanul.

Szubjektív véleményem a könyvről, hogy sajnos az elején számomra nehezen voltak befogadhatóak egy tizenegy éves gyermek gondolatai. Az akkori centúriális, korabeli kifejezésmód nem okozott problémát, sőt kimondottan érdekesnek találtam, viszont vannak olyan rövidítések, amelyek az alsó magyarázat alapján sem voltak teljesen értelmezhetőek a számomra. Az akkori iskolai élet, a fiúzás különböző aspektusai és a családi dekompozíció sem tette érdekesebbé az olvasottakat, sőt inkább depresszív lettem tőle. Sokáig nem is értettem, hogy miért ilyen erős ez az emocionális hullám, de végül beláttam, hogy képtelen voltam azonosulni ennek a cserfes kislánynak a személyiségével. A későbbi időszakában leírtak viszont lenyűgöztek és tulajdonképpen ennek köszönhetően tudtam félretenni a fenti aggodalmaimat is. Ahogy cseperedett az írónő és szélesedett a tudása, az írástechnikája is folyamatosan fejlődött és tulajdonképpen így vált a szemeim előtt egy leánykából fiatal felnőtt nő.

Ami az eseményeket illeti nehéz szívvel olvastam a háborúról, az emberekkel való bánásmódról és a különböző incidensek igazságtalanságáról.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon hiteles képet kapunk az II. világháború körülményeiről egy értelmiségi ifjú hölgy szemszögéből, mely még a leghidegebb szívet is megérinti. A Naplóm nem csupán egy egyszerű könyv a mindennapokról, hanem egy fénylő életszilánk, mely beékelődik a bőrünk alá és nem ereszt.

Ajánlom mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, hiszen minden élet egy csoda. Nem mindegy, hogy milyen rögös úton indulunk el és milyen értékes felnőttként éljük le az életünket.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Móra Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Szun-ce - A háború művészete

 

„Ami véget ér és újra kezdődik, az a Nap és a Hold. Ami meghal és újjászületik, az a négy évszak.”


Egyszer azt hallottam, hogy mindenki életében van legalább egy olyan mű, melyet, ha elolvas, a lelke mélyéig hatol, és nem ereszti. Hogy tudatos vagy tudattalan ez a folyamat nem érdekes, csupán az eredmény a lényeg és úgy gondolom, hogy nálam ez a kötet pont ilyen. Egy több ezer éves alkotásról van szó, mely elsődlegesen a háborús és katonai képzésre hat a mai napig is, de számomra mégis egy alapvető alkotássá vált. A benne leírtakat egy másik nézőpontra kivetítve elengedhetetlennek gondolok, de erről kicsit később írok. A mostani értékelésem elsődlegesen egy könnyed, összehasonlító elemzés lesz a részemről a mai világunk és az akkori kor szellemét tekintve.

Szun-ce, teljes nevén: Szun Vu kb. i. e. 544 – i. e. 496 között élő hadvezér, író, filozófus volt. Az általa írt alkotás A háború művészete címmel fennmaradt hadtudományi kézikönyv, mely nem csak az ókori kínai kultúrában, hanem napjainkban is az egész világon többnyire elismert mű. Szun-ce olyan ember lehetett, aki tudta, hogy hogyan kell a hadsereget irányítani és ezért Vu állam akkori uralkodója, Ho-lü felismerte tehetségét és kinevezte őt tábornokának. A fennmaradt írások szerint több sikeres hadjáratot vezetett és az általa alkalmazott filozófia volt sikerének kulcsa. Bár életéről túl sok feljegyzés nem maradt, azt gondolják a szakemberek, hogy nagy valószínűséggel nem élte túl uralkodóját, aki egy Jüe elleni vesztes csatában szerzett sérüléseibe halt bele.

A háború művészete egy kézikönyv, melyben az alkotó fő pontokba szedve és azon belül is minden oldalról megközelítve írja le gondolatait, melyek a gyakorlatban is megállják a helyüket.

A fő fejezetek:

1.  A mérlegelés

2. A hadviselés

3. A támadás megtervezése

4. Katonai elhelyezkedés

5. Hadászati erő

6. Erős és gyenge pontok

7. Manőverek

8. Kilenc változás

9. A vonuló sereg

10. A terep

11. A kilenc terep

12. Fölégetéses támadás

13. Kémek alkalmazása

Mint látható egy széleskörű ismeretanyagot hagyott hátra az utókornak. Hogy ebből a mai világ mit tud alkalmazni már más kérdés, de erről nem is kívánok bármit is írni, hiszen nem vagyok járatos a hadászatban.

Ami az én, szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban az, hogy több olyan pontja van ennek a műnek, melyek alappillérei lehetnek egy mai, tisztességesen élő embernek is. Fontos kiemelni, hogy bár a kötet egy letűnt kor szellemében íródott, de meglátásom szerint az ember nem fejlődött alapvetően semmit. Az, hogy modern korunknak megfelelően viselkedünk, öltözünk és tesszük a dolgunkat, még nem jelenti azt, hogy az ösztönös viselkedés és belénk kódolt gondolkodás ne felelne meg a könyv keletkezésének idejében élő emberekéhez. Sőt, úgy gondolom, hogy egyre inkább csak a technikai fejlettség visz minket előre, de az evolúcionista gyökerek nem változtak, hiszen, aki nem uralkodik másokon, vagy nem tapossa el a másik felet elveken létezünk és a társadalmi kereteken belül is vannak kis „uralkodók” és nagyobbak. A kötetben felsorolt nézetek átültetett, tágabb értelmezése a mai „mintapolgár” jelenségét eredményezi. Elvégre a fegyelem, a stratégiai gondolkodás és tervezés gyümölcse, egy nagyon eredményes életet és karriert hozhat az egyén számára. Míg a lusta, alantas gondolkodású vagy irányítható egyedek, egy modern gondolkodó szavaival élve: eltűnnek a süllyesztőben.

Hat idézetet szeretnék kiemelni a kötetből, melyekhez nem kívánok magyarázatot fűzni. Csak annyit kérek, olvasd el őket figyelmesen és kíváncsi vagyok, hogy számodra milyen gondolatokat és érzéseket hoznak felszínre, melyet az értékelés alatt nyugodtan írd is meg! Köszönöm!

Az első:

„Ezért lelkedben emberségesség, tetteidben pedig igazságosság lakozzék.”

A második:

„Minden zűrzavar elrendezésének útja: első az emberségesség, második a megbízhatóság, harmadik a tisztesség, negyedik az egység, ötödik az igazságosság, hatodik a rugalmasság, hetedik a központosított hatalom.”

A harmadik:

„ Ami megfelel az emberi természet sajátosságainak, azt nevezzük „törvénynek”.

A negyedik:

„Általában az emberek meghalhatnak a szeretet miatt, a düh miatt, a büntetések miatt, az igazságosság miatt és a haszon miatt.”

Az ötödik:

„Az uralkodónak sohasem szabad személyes haragja miatt mozgósítani a hadseregét. A hadvezérnek sohasem szabad személyes csalódottsága miatt harcba bocsátkozni. Ha előnyödre szolgál, mozdulj, ha viszont nem, maradj veszteg! A harag még örömmé változhat, a bosszúság pedig még lehet elégedettség, de az elpusztított országot nem lehet többé föltámasztani, a halottakat pedig nem lehet többé életre kelteni.”

És az utolsó:

„Annak, hogy háborút indítsunk, általában öt oka lehet. Az első: a hírnévért harcolni; a második: a haszonért harcolni; a harmadik: a felgyülemlett gyűlölet miatt; a negyedik: a belső zavargások miatt; az ötödik: az éhínség miatt.”

Talán furcsa lehet számodra kedves olvasó, hogy nőként miért foglalkozom ilyen dolgokkal, de nemtől függetlenül úgy gondolom, aki kicsit is azon nézeteket vallja, mint jómagam is teszem, annak az emberi viselkedés megfigyelése, megfelelő elemzése és végül megértése adja a túlélés kulcsát. Mert peremvidéken élek a gondolataim, az igazságérzetem és az empatikusságom miatt, ez nem divat manapság és pont ezért mindent megbecsülök, ami előrevisz és erősebbé tesz vagy szélesebb körű tudással lát el.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon részletes és érdekes filozófiai és hadászati kézikönyvet olvashattam, mely valószínűleg megállja modern korunkban is a helyét.

Ajánlom nemtől és kortól függetlenül, mert a szárazsága ellenére egy kiemelkedő alapmű.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

2021. április 20., kedd

Bram Stoker · Tania Zamorsky - Drakula

 


Ezt a könyvet az egyik hétvégi bevásárlásom alkalmával szereztem be. A pénztár mellett volt kitéve a könyvállány, és várakozás közben, míg a férjem a nassik közt válogatott, én a könyvek között szemezgettem. Amikor elolvastam az alcímet, hogy „Bram Stoker eredeti regényének átdolgozása”, meg a „Klasszikusok könnyedén”, egyből a gyerekkorom jutott eszembe. Abban az időben lett divat a kötelező olvasmányok röviden sorozat. Akkor nem volt lehetőségem egyet sem elolvasni, így kíváncsian vártam, hogy ez milyen hatással lesz rám.

A borítója egy emberi kezet ábrázol, ami úgy néz ki, amikor valaki épp mászik ki a koporsóból. Persze, ehhez hozzátartozik, hogy ez a kézfej sötétbarna színt kapott, és így jól beleillik a körülötte lévő fadeszkákba, ami a koporsó egy része akar lenni. A könyv tetején a „klasszikusok könnyedén” felirat ugyanehhez a színvilághoz társul. A boritó alján elhelyezkedő szöveg – mely arra hívja fel a figyelmet, hogy ez egy átdolgozás – fehér színt kapott, míg középen áll maga a cím teljes valójában a maga sászöld betűivel. Nem mondom, hogy tökéletes egy borító, de azt hiszem, elég kifejező a történethez képest, illetve az összhatás is azt éri el, hogy az olvasó leemelje a polcról és szemügyre vegye közelebbről is.

A hátsó képen kapott helyett egy nagyon rövid összefoglaló, ami pontosan három mondatot tett ki. Végül is, tényleg a lényeg van benne. De olyannyira, hogy szerintem el sem kell olvasni az ember már tudja az egész történetet. Ez alatt szerepel még egy kis információ arról, hogy miről is szól a Klasszikusok könnyedén sorozat.

„A könnyebb érthetőség kedvéért lerövidített és nagy gonddal átírt klasszikus regényekben ugyanazokat a fordulatokat és izgalmakat élhetik át…”

Nagy gond, hát az van. Ezzel a könyvvel több is. Először megemlíteném, hogy a kötet 147 oldal, átlagos (19,5 x 13,5 cm) méretű, keménytáblás könyv. A belsejében a betűk is jó nagyok, és a sortávolság is igen szelős. Szóval, olvasáshatósági szempontból igencsak kedvező. Azonban, ha azt nézem, hogy az eredeti 291 oldal, eléggé kis méretű (14,5 x 10 cm), puhatáblás, akkor azt kell mondanom, hogy felesleges volt lerövidíteni. És ezt nemcsak az a méret és az oldalszám miatt mondom, mert nyilván ahány kiadás annyiféle forma és fazon, hanem főként azért, mert ebben az új verzióban nincs semmi jó. De komolyan. A borítón kívül, nem találtam benne semmi értékelhetőt. Olyan szinten le van butítva a szöveg, a történet, hogy elveszik az egésznek a lényege, eltűnik a szépsége, a lénye. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy olyannyira nem ijesztő és rémítő, hogy még egy alsós gyermek kezébe is simán oda merném adni. Ahhoz képest, amivel ma az internet világában találkoznak, ez kutya füle hozzá.

Írom mindezt úgy, hogy először ezt a verziót olvastam, így az eredeti nyelvezetéről, stílusáról nyilatkozni nem tudtam. Időközben elkezdtem Bram Stoker Drakuláját is, mert ezek után igen furdalt a kíváncsiság, hogy milyen nehéz, régies lehet az a szöveg, melyet ma egy átlagos gyerek nem ért, hogy ennyire bugyuta környezetbe kellett bújtatni a történetet.

A történet szövegét egy-egy helyen képek szakítják meg. Ezek azok, amiket teljes mértékben a könyv pozitívumának tudok mondani. Persze a borító mellett. Nem túl sok az illusztráció, de nem is kevés, úgy érzem pont annyi került bele, hogy megtalálja az arany középutat. Azt is kiemelném, hogy ugyan én elég válogatós vagyok a képek, rajzok terén, de amik ebben a könyvben szerepelnek, azok nekem tetszettek.

A könyv végére került pár kérdés, melyet a szerző vitaindítónak szánt, de hát… nem is tudom, hogy mit gondoljak erről. Most őszintén, ennyire ostobának tartják a mai fiatalokat, hogy nem birkóznak meg egy ilyen művel? Csak két példa ezen kérdésekből:

„4. Renfield azt mondja, hogy azért eszik bogarakat, mert élnek, és ha megeszi őket, akkor az életüket neki adják. Te elhiszed ezt? Mi a legfurcsább dolog, amit valaha ettél?

"9. Úgy tűnik, Drakula biztos benne, hogy senki sem győzheti le. Vajon miért? Ismertél-e hozzá hasonlót?”

Fogalmam sincs ez mennyire vitaindító, meg azért kíváncsi lennék a gyerekek/diákok válaszára és arra, hogy ezen válaszokat egyes pedagógusok hogyan kezelnék. Mert nem mind vagyunk egyformák, van, aki sok olyan dologban hisz, mely mások számára teljességgel lehetetlennek tűnik. És ebből következik, hogy ezt valaki el tudja fogadni, míg mások nem.

Emellett van még egy utószó is a könyvben, melyet Dr. Arthur Pober írt, aki szaktekintélynek számít a média és a gyermekvédelem területén. Szerinte:

„Egy klasszikus regény rövidített változatának elolvasása után az ifjú olvasót a függetlenség érzése és elégedettség töltheti el, hiszen befejezett egy „felnőtt” könyvet.”

Ez szép és jó, de azért elgondolkodtató, hogy egy egyszerű történetet, ami bár néhol ijesztő, vagy épp félelmet keltő lehet, miért kell ennyire bárgyú módon tálalni, és legfőképp, hogy azt miért kell egy szaktekintélynek elmagyarázni, hogy ez miért és mire jó.

Mindent összevetve, én azt mondom, hogy aki jól akar szórakozni, élvezni szeretné a történetet, szeretné megismerni a szereplőket, akikért izgulhat, akikkel együtt élheti meg hihetetlen kalandjaikat, az igenis vegye elő az eredeti Bram Stoker Drakuláját, és olvassa el. Ne alázzuk meg az írót egy ilyen silány másolattal.

De, ha ettől függetlenül mégis el szeretnéd olvasni ezt a könyvet, az Alexandra Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: Emilly Palton

2021. április 19., hétfő

David Walliams - Gengszter nagyi

 

„Az életben nincs más dolga az embernek, mint hogy az álmait kövesse. Máskülönben csak vesztegeti az idejét.”


Nem tagadom, hogy patakokban folyik a könnyem még most is, pedig egy órája fejeztem be a könyvet. Nem erre számítottam és úgy érzem összetörte a szívemet, de erről kicsi később még fogok írni nektek. A regény fiataloknak íródott, de nem csak nekik kellene olvasni, hanem a legszívesebben a kezébe nyomnám az idősebb korosztálynak is, sőt igen, még a szüleimnek is. Azt hiszem, így kell az érzelmek viharába sodorni az olvasót és elengedni a kezét. Tanulj meg úszni és küzdeni, hogy lásd miről is szól az élet egy bizonyos szegmense!

A fenti bevezető csupán egy hirtelen előtört emocionális hullám, melynek csak annyi köze van a mostani értékelésemhez, hogy lássátok, mennyire felkavart ez a történet.

Először is szeretnék pár szót írni az alkotóról, ugyanis teljesen ledöbbentem, amikor tudatosult, hogy ki is valójában David Walliams. Nem tudom, hogy mennyire vagytok tisztában az író munkásságával, de röviden annyit írnék, hogy sűrűn látható volt anno zsűriként a Britain's Got Talent-ben, ezen kívül angol komikus, színész, író és televíziós műsorvezető is. Főként a Matt Lucas-szal közösen készített Little Britain című televíziós sorozatból ismert. Számomra azért volt döbbenetes, mert egy időben sokat néztem a fent említett tehetségkutató műsort és a benne megismert David teljesen más képet mutatott magáról. Persze egy művészembernek több alteregója is lehet és pont ezért nagyon örülök, hogy új oldaláról ismerhettem meg. ( Itt még több infót találhattok az alkotóról).

A könyvet egy nagyon kedves barátnőm miatt szereztem be, mert előtte pár nappal tette a kedvenc kötetei közé. Akkor a maga szűkszavú, de lényegre törő stílusával értékelte a könyvet: „Ilyen hülyeséget, egy ilyen könyvön bőgni bakker…Kedvencem lett :)” -  Számomra a véleménye fontos, hiszen nap mint nap szórakoztatjuk egymást és ezt szó szerint kell venni. Így evidens volt, hogy egy példányt pottyantok is a kosaramba.

Miután megérkezett, megállapítottam, hogy bizony feltűnő egy darab. Nem a méretét tekintve, hanem a borító képe miatt. Piros alapon arany betűk hirdetik a szokásos marketing szöveget: „Már több mint 20.000 példány”. Első gondolatom az volt, hogy mennyire felesleges és inkább antipatikus érzelmet kiváltó, hogy ilyen szövegeket helyeznek a borítóra, elvégre, ha tetszik, akkor én magam fogom terjeszteni az „igét”, de ha nem, akkor meg becsapva érzem magam, hogy megvettem egy terméket, mert kasszasikernek van hirdetve. Ettől függetlenül már a borító képe is megfogott, mert a rajz nagyon aranyos és bár nem teljesen az én világomat tükrözi, mégis jó kedvű lettem tőle.

A fülszöveg szépen letükrözi a belső tartalmat, miszerint egyik főhősünk, a 11 éves Ben rettegve gondol a péntek estékre, amikor is rendre a nagymamájánál kell aludnia. Szerinte az idős hölgy a világ legunalmasabb nagymamájának látszik: hiszen állandóan szókirakósdit akar játszani és káposztalevest főz. Ráadásul a káposzta szaga az egész lényét és lakását eluralta, ugyan ki akarná egy ilyen nagyszülővel tölteni az idejét? De, van egy dolog, amit Ben nem tud róla. Az idős hölgy nem az, akinek mutatja magát és egy bizonyos meghiúsult eseményt követve Ben élete is kerekestül felfordul. De vajon mi köze van egy kotnyeles szomszédnak mindehhez? És vajon milyen kalamajkába keverednek, ahol még a királynő is audienciát kénytelen adni? Nos, ezekre a kérdésekre és még sok másra is meg fogod találni a választ, csak el kell olvasnod a könyvet.

Személyes, szubjektív meglátásom a történettel kapcsolatban, hogy rendkívül fiatalos és energiadúsra sikeredett. Ugyanakkor sok mai problémát és komolyabb témát is feszeget, ilyen például a generációk közötti szakadék, a szülői szerep és mindenekelőtt a családi kötelékek fontossága. Bár hangulatilag könnyed majdnem a háromnegyedéig, de az utolsó pár fejezet igazán megindító volt számomra és őszintén szólva arcul csapott rendesen.

Mert én is voltam gyermek és valakinek az unokája vagyok. Számomra Ő is egy „szupernagyi”, mert bár bőven túl van a 70 évén, mégis autót vezetett eddig, motorozott, és ha olyan kedve volt, felült a repülőre és országokat utazott azért, hogy lássa gyermekét. Sőt elárulom, még a hóban is képes megfürdeni, hiszen vallja, jót tesz a bőrnek és fiatalít – és itt csak remélem, hogy nem olvassa az értékeléseimet, mert biztos kikapnék ezért az információért. De a humort félretéve lassan két éve nem láttam. Bár a döntésem tudatos és nemcsak a vírus miatt van, mégis bűntudatott érzek ezután a kötet olvasása után. Mindannyian fiatalon kezdjük és egyszer, ha elég szerencsések leszünk, elérhetjük az idős kort. A korosztályok közötti szakadék az évek alatt nem szűkült, hanem nőtt, de ezért felelőst keresni oly nehéz és nem is akarok. Csak azt tudom, hogy ezekért a regényekért igen hálás tudok lenni, mert mindig ráébresztenek a hibáimra és megmutatják, hogy talán sosem késő változtatni.

Ami a szülők szerepéről szól, már egy másik érzést hozott felszínre bennem, elvégre Ben anyukája és apukája is elég narcisztikus nézeteket vallanak. Erről oldalakat meg tudnék tölteni, de itt csak annyit szeretnék elmondani, hogy az alkotó tükröt állít a szülők és gyermekeik elé, valamint ugyan ez a párhuzam fedezhető fel az élet és halál között is. Mind a kettő erős páros, de külön-külön is megállja a helyét. Az előbbinél a meg nem élt és el nem ért sikereket szeretnék gyermekükben felszínre hozni és elfelejtik, hogy mindenki egy külön kis személyiség, és nem szabad ráerőltetni a másik lélekre semmit. Az utóbbinál pedig az az érzés és a tudat, hogy egyszer mindenki meg fog halni, de addig is nem mindegy, hogy mivel telnek azok a bizonyos napok, hetek, hónapok és évek. Sosem késő újrakezdeni és a végén elégedetten elmenni ebből a világból.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon kedves, vidám, de annál tanulságosabb regényt olvashattam.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül, mert a szeretet és törődés mindannyiunknak fontos szüksége. Ne feledjétek az idő telik, és ha még élnek a nagyszüleitek -óvatosan- öleljétek meg és kérdezzétek meg, hogy vannak és meséljenek a fiatal korszakukról. Mert ki tudja, lehet, hogy pont a te mamád a következő gengszter nagyi!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket, a Kolibri oldalán be tudjátok szerezni a könyvet.

Írta: NiKy


2021. április 18., vasárnap

Esszencia a bőrnek

 


A következőkben, egy kevéssé ismert, de fontos termékcsoportot szeretnék bemutatni. Ezek a szérumok vagy esszenciák. Sokan nem ismerik, vagy legalábbis nem tudják miért is vannak a termék palettán egy-egy gyártónál.

Miben különbözik a krémektől?

A szérumokat az különbözteti meg a krémektől, hogy hatóanyaguk sokkal koncentráltabb, ezért magasabb az árfekvésük is. A hatóanyagai lehetnek antioxidánsok, vitaminok, ásványi anyagok, gyulladáscsökkentők, fehérítő összetevők. Ezek a hatóanyagok a legmodernebb formulában találhatóak a szérumokban, például liposzómákba zárva, enkapszulálva, stb.

Hogyan illeszd be a napi arcápolási rutinodba?

Az arcápolási rutin részeként kúraszerűen érdemes alkalmazni, ami általában négy hét legyen. A szérumot a krém előtt kell eloszlatni a bőrön. Mivel a szérumok vizes bázisú termékek könnyen és gyorsan felszívódnak, valamint mélyebbre penetrálnak a bőrben, mint a krémek, amelyek inkább emulziók, olajosabb alappal. A krém összetevői közül éppen ezért nem fog mindegyik felszívódni, mert a fő funkciójuk az ápolás, hidratálás és védelem, pl: a napvédők esetében.  

Milyen szérumot válassz?

A szérum krémmel együtt alkalmazva nagyságrendekkel felerősíti a hatását, itt is érdemes egy termékcsaládon belül válogatni. Mielőtt bármilyen szérumot vásárolnál érdemes egy szakember tanácsát kérned, mivel a szérumok nem bőrtípusokra, hanem célzottan bőrproblémákra vannak megalkotva, például érzékeny bőrre gyulladáscsökkentő szérum a legmegfelelőbb, pigmentfoltos vagy napfény károsodott bőrre pedig fehérítő szérum lehet egy jó választás. Ha több problémát szeretnél orvosolni akkor egy kombinált lesz a legjobb választás.

Írta: Zsuzsi