2021. szeptember 4., szombat

Kereder Márk - Mike Overton, a Rendszerenkivüli

 




Az első, ami eszembe jutott erről a könyvről, hogy nagyon sűrű és nehéz tematika szempontjából. Az előbbi azért, mert nagyon sok információt kell feldolgoznunk, a második pedig a súlyos témakörök miatt,  melyeket apránként megismerünk. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni az írónak, hogy olvashattam a regényét. Köszönöm.

Kereder Márk - Mike Overton, a Rendszerenkivüli című regénye 2021 egyik újdonsága, mely a K.u.K. Kiadó gondozásában jelent meg. Elsőre nem is gondolná a gyanútlan olvasó, hogy a terjedelmétől függetlenül micsoda masszív és igényes történetet rejt a kötet. De nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól.

Evolúciós történelmünket tekintve, amióta kiváltunk az állatok közül és egy egyedi és viszonylag gyorsan fejlődő fajjá értünk, valamilyen formában mindig is egy bizonyos transzcendenst kerestünk. A századok eltűntével egyre inkább a létezés értelmét kutattuk és a technika rohamos fejlődésével együttesen újra és újra visszatekintett az a nézet, miszerint egy nagyobb hatalomhoz fohászkodtunk és nem várt segítséget reméltünk. Ebben a könyvben számos megmagyarázhatatlan és néhol sokkoló ténnyel bővül a tudásunk, de a fő kérdésekre egyénileg kell megtalálnunk a választ. Az író egy különleges, kissé paranoid főhőssel azonosítja olvasóját és a vele történtek által tudatosítja mondanivalóját.

Szubjektív meglátásom szerint a könyv – ahogy már fentebb említettem – nehéz és sűrű. Mind a két jellemző egységesen hat az olvasóra, ugyanis az első bekezdéstől fogva fontos információk bírtokába jutunk és tulajdonképpen az utolsó oldalig oda kell figyelni az olvasottakra. Ez cseppet fárasztóan fog hatni először, de ha beránt a történet, utána már gördülékenyen végig lehet olvasni.

Karakterek szempontjából kimondottan érdekes jellemábrázolásokat láthatunk, hiszen az erős pszichés nyomás alatt lévő főszereplő már az első perctől fogva mániákusságával és  türelmetlenségével próbára teszi az olvasó önuralmát. Viszont, mivel folyamatos fejlődés tapasztalható, ezért egy kisebb átlendülés után könnyen azonosulhat vele a kitartó olvasó.

Események szempontjából pörgős, nem hagy egy perc nyugtot sem, de mégis van idő egy – egy emocionális kilengés alatt megpihenni, bár az tény, hogy utána ismét az cselekmény sűrűjébe ránt.

Sok témát feszeget az író és, bizonyos szinten, tálcán kínálja a válaszokat, mégis megdolgoztatja az olvasót.

Személyes élményként két problémám akadt a regénnyel. Az első, hogy töménynek éreztem, nem csak témakör, hanem sok más szempontból is, még bőven elbírt volna egy plusz 50 oldalt nagyjából. Én rendkívül kitartó vagyok, és amit elkezdek be is fejezek, de egy türelmetlenebb léleknek lehet sok lesz elsőre. A másik gondom pedig a Nap súlyos problémájának elbagatellizálása. Sokkal többet vártam erről a témától és nagyon kevésnek éreztem a megoldást.

Ezektől eltekintve örülök, hogy kézbe vehettem a könyvet és jó szívvel ajánlom a sci-fi szerelmesinek, vagy azoknak, akik szeretik a feszültséggel teli, mély mondanivalóval rendelkező regényeket.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a K.u.K. Kiadó oldalán megrendeled.

Írta: NiKy


2021. szeptember 3., péntek

"Számomra nagyon fontos, hogy a meséim tanulságot tartalmazzanak. Azok a bizonyos rejtett tanítások." - Interjú Csete Dóra írónővel

 


Minden évben nagy gonddal válogatom ki azokat a meseszerzőket, akikkel a következő év folyamán mindenképpen szeretnék foglalkozni, tehát, amint megjelenik egy új könyv, máris szaladok beszerezni. Tavalyi év folyamán ismertem meg a mostani beszélgető partneremet, hiszen volt szerencsém kézbe venni Lillen, a tünde alkotását. Idén A Zöldlomb-erdő lakói című mesekönyvét olvashattam, amit nagyon megszerettem. Így vettem a bátorságot és egy interjú keretén belül kérdezgettem az írónőt. Meséről, hazai igényekről és természetesen a mesekönyvről is szó esett. Kérlek, tartsatok velünk!


Kedves Dóra! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjú felkérésemet. Kérlek, meséld el az olvasóknak, hogyan is vált belőled irodalom szerető alkotó!

Az iskolában a kedvenc tantárgyam az irodalom volt. Onnantól kezdve írogattam magamnak verseket, novellákat, történeteket, de ezeket csak a legjobb barátnőmnek mutattam meg. Amolyan kis tini irományok voltak ezek. Aztán tanító szakos voltam a főiskolán, ott kicsit jobban belekóstoltam a mesék világába.

Eddig három könyved jelent meg, melyek csodálatos világokba repítik el olvasójukat. Ebből én két kötetedet olvastam, az egyik Lillen, a tünde, a másik pedig A Zöldlomb – erdő lakói. Bár két különböző történetről van szó, mégis átfogóan jellemző rájuk egy bizonyos kedvesség és tanító szándék. Mennyire fontos számodra a mesékben megbúvó okítás és mi alapján választod ki mondanivalódat?

Számomra nagyon fontos, hogy a meséim tanulságot tartalmazzanak. Azok a bizonyos rejtett tanítások. Mindenképpen figyelembe veszem, hogy mely korosztálynak írok éppen, így az életkori sajátosságok alapján választom ki, hogy mik is lesznek a tanulságok.

Idén jelent meg A Zöldlomb – erdő lakói című mesekönyved, mely egy különleges helyszínen játszódik. Kérlek, mesélj a történet kialakulásáról! Hogyan álmodtad meg számunkra ezt a kedves mesevilágot?

Nagyon szeretünk a családdal kirándulni. Főleg itt Pécs környékén a Mecsekben és Orfűn. Néha láttunk már rókát, őzet, sünit és a kislányom nagyon örült nekik. Így kerítettem nekik még pár barátot és meghintettem egy kis varázsporral őket, majd megszülettek A Zöldlomb-erdő lakói.


A beszélő neveket személy szerint nagyon szeretem. Mennyire volt tudatos, hogy a karaktereidnek ilyen neveket választottál? Gondolok itt elsődlegesen pl. Böki a sünilányra vagy Szellő az őzlányra!

Először elképzeltem a szereplők jellemét, küllemét, gondolkoztam a történeteken, majd ezek után adtam a neveket. Így teljes mértékében tudatos volt.

Mesekönyved a NewLinek kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan választottál kiadót és milyen posztulátumnak kellett megfelelned, hogy létrejöhessen a közös munka?

Van pár író ismerősöm a kiadónál és tőlük kértem ki a véleményüket. Pozitívan nyilatkoztak, majd írtam a kiadónak. Ők bekértek egy mesét a meglevők közül, amit egy szerkesztő bírált, majd értesítettek az eredményről. Így kerültem a NewLine-hoz.

Ki tervezte a borítódat? Illetve saját ötlet alapján választottad az illusztrációkat?

A borítómat együtt terveztük meg a tördelővel, Kőszegi Ádámmal. Az illusztrációkat is megálmodtam, amit próbáltam átadni a rajzolónak.


Az elmúlt másfél év finoman szólva sem volt egyszerű a pandémia miatt. Milyen hatással volt rád az elmúlt időszak? Mennyire segítette az írói munkádat a karantén? Inspirált vagy inkább letaglózott?

A legelején letaglózott, hiszen akkor kezdődtek Lillen munkálatai. Kicsit kétségbe is estem, hogyan tovább, de átgondoltam, és megpróbáltuk a lehető legjobbakat kihozni a digitális rendszerből. Ennél a mesekönyvnél segített. Sokkal nyugodtabban tudtam átgondolni a lépéseket.

Térjünk át egy kicsit az írói létre. Köztudott, hogy régebben a meseíróknak nagyon nehéz volt érvényesülniük kis hazánkban. Viszont az utóbbi években hazai viszonylatban nagyon sokat javult a gyerekirodalom megítélése. Mit gondolsz, hogyan lehetne tovább javítani a helyzeten?

Még több mesekönyv bemutatóval, akár kiadói szinten is. Felolvasásokkal, amiket elérhetővé lehetne tenni Youtubeon, és a reklám. Ez sajnos az egyik ledrágább része, de ezáltal jutnak el a könyvek a nagy közönség felé.

A gyerekek figyelme, a mai felgyorsult világnézett miatt igen nehezen köthető le hosszabb ideig és pont ezért sok családban hamar elenyészik vagy szinte egyáltalán nincs jelen a napi meseolvasás. Szerinted hogyan lehet egy kisebb gyermek figyelmét lekötni egy adott történettel? Mennyire kell, rövidíteni a meséket, illetve van- e még létjogosultsága egy hosszabb történetnek is?

Én azt gondolom, hogy mar egészen pici kortól lehet mesélni, erre nagyon jók a lapozgatók, amiknek oldalain akár csak egy-egy szó van. Az illusztráció itt a fontosabb még. Aztán, ahogy nagyobb lesz a gyerek úgy lesz a szöveg is egyre terjedelmesebb. A folyékonyan olvasni tudó iskolás gyereket le tud kötni egy jó, hosszabb történet is.

Otthoni közegben is szoktál új meséket kitalálni, vagy régi mesekönyvekhez nyúlsz ilyenkor? Mennyire igényli saját gyermeked, hogy olyan történeteket mesélj neki, amit még más nem hallott, nem olvasott?

Igen, szoktam. De a régi mesekönyvek is porodon vannak. Kislányom nagyon szereti a meséket. A régit is szereti újra hallgatni, de az újaktól sem zárkózik el. Azokat is szeretettel fogadja.

Mikor várhatunk tőled következő könyvmegjelenést? Illetve hol találkozhatnak veled legközelebb az olvasók?

Következő mesekönyvet már csak jövőre írok, ha nem jön közbe semmi. Most ahhoz gyűjtök élményeket, ötleteket. Szeptember 4 - én fogom bemutatni Pécshez tartozó Patacsi külváros kultúrházában A Zöldlomb-erdő lakóit. Utána is valószínűleg Pécsett és vonzáskörében leszek elérhető egy darabig.

További sok sikert kívánok az írónőnek!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook oldalát, ahol további érdekességeket olvashattok!

A Zöldlomb-erdő lakói című könyvét pedig, a NewLine Kiadó webhopjából megtudjátok rendelni!

Írta: NiKy

Gryllus Vilmos - Vízcseppmesék

 

„Mélyen a föld alatt, ahová már semmi fény el nem ér, ott élt a kis vízcsepp.”


Ez a mesekönyv a számomra nagyon fontos Merítés - lista miatt került a kezembe, melyért ismételten nagyon hálás vagyok.

Gryllus Vilmos neve már valószínű többeknek ismerősen fog hangzani, hiszen 1991-től Levente Péterrel közösen készítették a Magyar Televízióban bemutatott Égbőlpottyant mesék sorozatot, valamint a Kaláka együttes megalapítója is egyben.

Vízcseppmesék című könyve 2020-ban jelent meg a Central Kiadó gondozásában.

A kis kötet két történetet foglal magában. Az első egy vízcsepp kalandos napjáról, míg a második egy felhő jószívűségének következményeit meséli el.

Minden meséről elmondhatom, hogy rendkívül kreatív és kedves. Nagyon szerettem olvasni, a szívem megtelt szeretettel és jóérzéssel. Megyeri Annamária illusztrációi pedig csodálatosak és pont ezért érdemes külön is végiglapozni a kis kötetet.

Ajánlom kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt, hiszen aki szereti a meséket, igazán csodás lélek lehet.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Central Könyvek weboldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

2021. szeptember 2., csütörtök

Rettig Attila - Emila bolygóközi kalandjai

 

„Ha végtelen az űr, akkor nincs is eleje meg vége? Mindennek van eleje meg vége, még a leghatalmasabb dolgoknak is, a házunknak, a városunknak, az országunknak, a bolygónknak, mindennek.”



Minden mesének van egy bizonyos tanulsága, melyet többnyire az adott olvasónak kell felfedeznie és minden alkotónak van egy szándéka, melyet a regényén keresztül üzen. Ennek a történetnek is megvan a maga célja és üzenete, de mielőtt belemennék ebbe, szeretném megköszönni az írónak, hogy előolvashattam a könyvét. Köszönöm.

Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai című regénye az idei év egyik őszi újdonsága, mely a Napkút Kiadó gondozásában jelenik meg. Először a borítómustrával szeretném kezdeni, hiszen a "külső megfog, a belső pedig megtart", tartja a mondás és bár más szövegkörnyezetben szokás használni , de egy könyvszerető lélekre ez a mondat nagyon is igaz. Amikor először megláttam a borítót elgondolkodtam, hogy vajon egy ismeretterjesztő könyvecskét fogok-e olvasni, vagy csupán egy fontos, de nem tolakodó képet láthatok éppen. Számomra a letisztultsága és a sötét színek dominanciája lenyűgöző egyveleget adott, melyet be, kell, hogy valljak nagyon szeretek. A sötét tónus ad egy bizonyos rejtélyességet, és mint utólag kiderült, nagyon szorosan kapcsolódik a történet lényegéhez.

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól a kötet!

Ennek a történetnek számos pontja végtelen, sok kis mozzanatból áll, mégis különleges. Főhősnőnk, Emila, egy kék bőrű szorizoni kislány, aki természetéből adódóan nagyon kíváncsi és igen csak bátor. A kis élete nem éppen fenékig tejfel, hiszen szigorú papájának, az iskolai közegnek és a saját hormonjainak is meg kell felelnie, amire többnyire képtelen. Egy kis kalamajka után bizony egy űrhajóban találja magát, mely már messze jár otthonától és a célállomás felé igyekszik. A kezdeti döbbenet után Emila hamar feltalálja magát és bizony sok – sok különleges kalandban keveredik.
Utazása folyamán találkozik szörnyekkel, apró állatkákkal, boszorkányokkal, egy varázslóval, és sok érdekes információ bírtokába jut, melyek elsődlegesen az univerzumról szólnak, de a kalandok által jobban megismeri önmagát és másokat is.

Olyan kérdésekre találhatjuk meg a választ, melyek nem csak a tudásunkat bővítik, de kellő figyelmességgel saját magunkról is többet megtudhatunk. Ilyen pl., hogy mi a végtelen? Miért álmodunk rosszat? Miért fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mint láthatod kedves olvasó, ez a mese számos izgalmas kérdést feszeget, de a válaszokat neked kell meglelned.

Szubjektív meglátásom szerint ez a mese rendkívül kedves, szórakoztató és tanulságos is egyben. Több társadalmilag és emocionálisan fontos témát feszeget, melyeket egy kislány szemszögén keresztül ismerhetünk meg.

Karakterek szempontjából Emila nagyon szerethető és bár néha túl kíváncsi és makacs, mégis úgy érzem, hogy szépen letükrözi a korosztályából adódó dacot és konokságot. Szerettem a bőrébe bújni, mert valami olyasmit kaptam általa, amit én magam is évek óta keresek, ez pedig a szeretetre való éhség és a tudás utáni vágy. Fiatal korát meghazudtolóan cselekedik néha, de a botlásai által is sokat tanul. Esendősége egyben legkülönlegesebb jellemzője, mert bár sok érdekes személlyel és eseménnyel találkozik, mindig sikerül valamit tanulnia és én ezt a fejlődést rendkívül nagy szeretettel fogadtam.

Események szempontjából kifejezetten izgalmas, bár vannak részek, melyek inkább érzelmi téren mozgalmasak, mégis úgy gondolom, hogy remek szórakozást nyújtanak az olvasónak.

A regény két idősíkon mozog többnyire, ebből az első Emila jelene és kalandjai, a második pedig a múlt, egy olyan idősik, mely által jobban megismerjük a kislány viselkedésének okait.

Számomra egy rendkívül kedves, tanulságos és szórakoztató olvasás volt, melyre igen hálás szívvel gondolok. Úgy vélem, hogy fogok még olvasni az alkotó tollából, mert aki ilyen különleges történetet álmodott meg a számomra, annak még bizony számos meglepetés lehet az ötlet tarsolyában.

Ajánlom minden olvasni szerető léleknek, mert ez a történet nem csak szórakoztat, de eléri, hogy apró ékkövekként csillanjon arcunkon a könny, mely legalább olyan szépen ragyog, mint az univerzum csillagai.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Napkút Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

2021. augusztus 31., kedd

Bakó Liza - Csíííz!

 

„(…) a jövő azon múlik, ahogy a jelenben élünk.”


Oh, te jó ég!

Igen, tudom, hogy csak most fejeztem be és hagynom kellene időt arra, hogy leülepedjenek bennem az olvasottak, de képtelen vagyok most erre. Egyszerűen pörögnek a gondolatok a fejemben és teljesen a könyv hatása alatt állok még mindig.

Ezt a könyvet a számomra oly szeretett és fontos Merítés – listának köszönhetem, amire immáron sokadszorra is hálával gondolok.

Bakó Liza – Csíííz! című kötete 2021-ben jelent meg a Tilos az Á Könyvek kiadásában. Mint mindig most is először a borító fogott meg, mely egy igazi csajos, nyári történetet ígért első pillantásra. Rendkívül vidám, kicsit incselkedő a külső kép és pont ezért nagyon sokat vártam tőle.  De nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről is szól a történet.

Főhősnőnk, Hanna nehéz időszakon megy keresztül, hisz sajnos az első gimnáziumi éve korántsem úgy alakult, ahogy szerette volna Nem elég, hogy kirekesztve érezte magát, de még ráadásul a szülei is úgy döntöttek, hogy a család leköltözik Siófokra és ott kezdenek új életet.
De ahogy mondani szokták minden rossz után várható a jó, így nagy szerencséjére az új gimnázium nyári fotós tábort indít, ahol lehetősége van megismerkedni a lehetséges osztálytársainak egy részével és esetlegleg barátokra is lelhet, arról már nem is beszélve, hogy Hanna imád fényképezni.
De ahogy már lenni szokott, a kamaszévek nem telhetnek el nagy csintalanságok, sok vidám és drámai perc és természetesen szerelem nélkül, mindezeket pedig megfűszerezik a Balaton csodás tájai és a jó meleg nyár. Hát kell ennél több? De vajon mi köze van a szürke szemeknek mindehhez? És vajon sikerül – e beilleszkednie Hannának az új környezetbe? Nos, erre és még számos más kérdésre is megleled a választ. Vagy mégsem?

Számomra ez a kötet valami fantasztikus élmény adott, mert nem elég, hogy fullasztóan sokat nevettem, de még izgultam is és persze szomorkodtam egy keveset.

„Minden rosszban van valami jó, az élet bármennyire is nehéz olykor, tuti, hogy akad valami pozitívum is.”

Karakterek szempontjából Hannán kívül senkit sem ismerünk meg igazán, viszont ez egyáltalán nem zavaró, hiszen az események pörgőssége kárpótol mindenért. Egy perc nyugta sincs az olvasónak, hiszen hol pukkadozik a nevetéstől, hol fogja a fejét. És, ha már Hannáról van szó, el kell, hogy ismerjem nagyon szerettem a bőrébe bújni, mert igen kicsit szerencsétlenkedett és pont ezért is nem volt tökéletes, ugyanakkor nagyon emberi és élő volt. Valahogy el tudom képzelni, hogy ő az a lány a szomszédból kategória. Nagyon jó érzés volt vele lélegezni, sírni és nevetni és természetesen a szerelem útvesztőiben is eltévedni. Ismét szárnyalt a lelkem és ezért nagyon hálás vagyok az írónőnek.

„Minden embernek van egy pont az életében, amire úgy gondol vissza, hogy a sötét múlt, amit nem szívesen reklámoz, és inkább elfelejtene.”

Az írónőnek a humor mellett erőssége a könnyed, de mély szórakoztatás, ugyanis a könyv számos fontos problémára hívja fel a figyelmet, melynek elveszi az élét ugyan a humor, de meghagyja olvasójában az átgondolás lehetőségét és ezt nagyon szeretem. Semmit sem erőltet, de kellően nyomatékosító és pont ezért a gondolataim rendre visszatértek az adott tematikára éppen.

„El kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen! Milyen jogon ítélünk el valakit azért, mert másmilyen a bőre, a vallása, vagy, mert nő? Szóval figyeljünk oda egymásra, és ami még nagyon fontos, hogy önmagunkra is, mert ha mi magunk nem vagyunk képesek elfogadni és úgy szeretni magunkat, ahogy vagyunk, akkor másoktól, hogy is várhatnánk el ezt?”

Ami pedig egy külön rejtvény, hogy az alkotó még az olvasóját is arra „készteti”, hogy nyomozzon egy kicsit, és ha megteszi, nagyon fontos eredményre jut. Én ugyanis megtettem és be kell, hogy valljam nagyon elégedett vagyok.

Összességében elmondhatom, hogy egy vidám, humorban gazdag, de fontos témákat boncolgató regényt olvashattam, amit imádok, nem is tagadom.

Ajánlom minden fiatal és idősebb olvasni szerető léleknek, aki szereti a jó humort, megfelelő empátiával viseltet az élet dolgai iránt és kedveli a kalandokban gazdag történeteket.

Amennyiben te is elmerülnél Hanna és barátai történetében, a Tilos az Á Könyvek oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

2021. augusztus 29., vasárnap

Rebecca Tinker - Carmen, a mestertolvaj

 

„(…) hogy ha teret adsz a kudarcnak és az elutasításnak, és belátod, hogy azok az élet nélkülözhetetlen velejárói, akkor csak még inkább megerősítenek a sikerhez vezető utadon.”


Bevallom őszintén, hogy ezt a könyvet pár hónapja a borítója miatt vettem meg és bizony még a fülszöveget sem voltam hajlandó elolvasni. Aztán teltek a hetek és szokás szerint nem nyúltam hozzá, de végül úgy döntöttem, hogy tudni akarom mit is választottam.

Rebecca Tinker - Carmen, a mestertolvaj című regénye 2021-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, mely elsőre borítóképével keltette fel a figyelmemet. És, ha már a borítóról írok, szeretném megjegyezni, hogy nagyon érdekesre sikeredett, hiszen egy képregényhez is illő női alakot mutat, aki rejtélyeségét az arcába húzó kalappal is növeli. Számomra nagyon megfogó lett.

A történet egy Carmen Sandiegó nevű tolvajról szól, akinek elbeszéléséből ismerhetjük meg gyermekkorát, az iskolai éveket és majdan idősebbként a „szakmában” átélt kalandjairól is mesél.

Szubjektív meglátásom szerint egy igen szórakoztató „mese” a nagyobbaknak, hiszen számos izgalmas fordulatot élhetünk át. A karakterek élettel teliek, de tulajdonképpen Carment leszámítva senkit sem ismerünk meg mélyebben. Többnyire olyan szereplőket sorakoztatott fel az alkotó, akikről elsőre azt gondolhatnánk, hogy semmi keresnivalójuk nincs az adott történetben, aztán valahogy mégis fontossá válik szerepük és tulajdonképpen így egy kerek, egész „mesét” kapunk.

„Nem gondolom, hogy bárki is úgy válik hőssé vagy példaképpé, hogy előre eltervezi. Szerintem ez nem így működik. De ha eltökéled magadban, hogy követed az álmaidat – célokat tűzöl ki magadnak, és kemény munkával, kitartóan, hittel és becsülettel küzdesz értük – akkor elindulsz egy olyan úton, amit a benned ragyogó fény hatására mások is követni akarnak majd. Ha eltökéled, hogy a lehető legjobbat hozod ki önmagadból, az csakis jó irányba vezethet.”

Események szempontjából pörgős a kötet, hiszen rendkívül sok minden történik és viszonylag kevés oldalszámon bontakozik ki. Ha csak ezt nézem, akkor egy remek egy estés kikapcsolódásnak mondanám, de úgy gondolom, hogy ennél kicsit többről van szó. Ugyanis ez a könyv egy filmből készült, tehát előbb volt tévéképernyőkön, mint a lapokon. És ezzel el is érkeztünk a negatívumokhoz, hiszen számomra néhol kevés volt, máskor pedig túl sok a leírás. Valahogy nem találtam meg az egyensúlyt és sajnos emiatt kicsit kizökkentem az események alakulásából.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy élmény volt az olvasásom és biztos, hogy egyszer még kézbe fogom venni. Ráadásul van egy olyan érzésem, hogy akár folytatást is remélhetnek az olvasók.

Ajánlom minden olyan olvasni szerető léleknek, aki kedveli a kalandokat, szeret nyomozni és értékeli a fanyar humorban gazdag történeteket.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Könyvmolyképző weboldalán megrendeled a könyvet.

Írta: NiKy