Mervi Heikkilä - Rőt-patak

 

„[…] ha az ember könyveket olvas, fontos és érdekes tudás birtokába kerülhet.”

Nem tudom, hogy ismeritek-e azt a bizonyos érzést, hogy amikor megláttok egy könyvet, hirtelen egy erős vágyat és hitet véltek felfedezni magatokban, hogy ez a kiadvány kell nektek! Ezt éreztem én magam is, amikor felfedeztem a júniusi Könyvhéten a kiadó standjánál ezt a csepp kötetet. Semmit sem tudtam róla, csak egy erős meggyőződés szállta meg lelkemet, hogy kell és jó lesz. Hogy igazam lett? Nos, ezt mindjárt kiderítheted!

Mervi Heikkilä finn származású írónő, aki először gyermekeknek szóló verseivel robbant be a köztudatba. A későbbiek folyamán pedig áttért az ifjúsági kalandregényekre, amelyek pörgősek, akciódúsak és hihetetlen tájakra vezetik olvasójukat. A kalandok erdőn, kietlen pusztaságon, ördögökkel és egyéb veszélyes, de annál furcsább lényekkel lakott hegyeken át vezet, ahol minden oldalról veszedelem leselkedik az utazóra, akinek a legnehezebb időszakokban egy-két barát társaságában kell helytállni. Mert a legnagyobb bajban ismerhetjük meg igaz barátunkat! A történetek sokszor idegörlőek, de megéri kézbe venni őket.

A Rőt-patak című ifjúsági regény 2022 nyári újdonságainak egyike, amelyet a Főnix Könyvműhely Kiadó gondozásának köszönhetünk. A borító tervét Kati Vourento készítette.

De nézzük is, hogy miről is mesél ez a kötet:

Valamikor régen egy távoli vidéken élt egyszer egy füvesasszony, akinek bár létezését a sötétség határozta meg, mégis teljes életet élt a természet lágy ölelésében. Ennek az asszonynak nagy tudására sok falubeli hagyatkozott, hiszen a gyógynövényeket úgy ismerte, mint senki más a közelben. Az erdő mélyén egy kis kunyhóban teltek napjai leányával, aki vad volt, szenvedélyes és csak a természet parancsolt zabolátlan lelkének.

Bagoly – nevét nem szeretvén – együtt lélegzett az erdő fáival, haját a szabad szél formázta, a hűs patak oltotta szomját és együtt sóhajtozott a hatalmas tölgyesekkel. Legjobb barátai egy róka és egy holló, akikkel mindent megosztott, és egymásra vigyázva élték a mindennapokat.

Egy napon furcsa szerzetekre lett figyelmes. Mivel a falubéli gyerekekkel rendszeresen meggyűlt a baja, úgy érezte ideje elűzni a betolakodókat. A kezdeti félreértések végül mély barátsággá formálódtak, ámbár az erdőt hatalmas veszély fenyegette, amelyet el kellett pusztítani bármi áron. A három fiatal sorsa összefonódni látszott, de a kalandok sok kockázattal jártak. Vajon mi lehet az a veszély, amely elpusztítással fenyegeti az erdőt és lakóit? És vajon mennyit ér a barátság, ha minden veszni látszik?

”Az erdei állatok szabadságra termettek. Teret kell adni nekik, hogy megőrizhessék lelkük szabadságát.”

Azt hiszem ezek után már felesleges tagadnom, hogy mennyire szerettem ezt a történetet. Kimondottan élvezetes volt olvasni és bizony nem egyszer összeszorult a gyomrom, hogy vajon sikerül –e a szereplőknek ép bőrrel megúszniuk a veszedelmeket.

Bagoly karaktere eleinte nehezen volt befogadható a számomra. Bár korosztályának megfelelően viselkedett, mégis többször éreztem úgy, hogy megráznám. Aztán, ahogy haladt előre a történet, úgy óhatatlanul és nesztelenül is simultam bele bőrébe. Mert bár köztünk nagy a korkülönbség, mégis én magam is voltam gyermek és hasonló kíváncsisággal szemléltem a körülöttem lévő világot.

A fiúk személye csak felszínesen ismerhető meg ugyan, mégis többször is elmosolyodtam viselkedésükön. Ráadásul a „nagy” titok meg sem lepett, mert mint kiderült, egy sokkal súlyosabb rejtélyt kellett volna felfedeznem, de ez még várat magára, hiszen egy sorozat első kötetét vettem kézbe.

Események szempontjából pörgős és egy perc nyugta sincs az olvasónak. Hol menekülni kell, hol bujdosni, hol pedig egy nehéz helyzetből kikecmeregni, de mindig hittel előre menni és a célt soha fel nem adni.

Azt hiszem, hogy egy rossz szavam sem lehet, és pont ezért már nagyon várom a sorozat következő részét.

Ajánlom a könyvet mindent fiatal és idősebb olvasónak egyaránt, mert a kalandokat mindenki élvezheti, persze csak akkor, ha elég mersze van hozzá. És egy jó tanács: „A bánkódás a képzelet téves használatából fakad […] Nem érdemes pazarolni rá az időnket és az erőnket.” Ha ezt megfogadod, akkor sokkal könnyebb lesz az életed!

Amennyiben te is kalandoznál, nem kell mást tenned, mint a Főnix Könyvműhely weboldalára ellátogatnod. 

Írta: NiKy

László Ferenc - Honi bestiárium

 

„[…] az irodalmi élet valami olyasféle, mint a Habsburg-dinasztia: nemcsak a nagy, bölcs és felvilágosult uralkodóknak jut szerep a folytonosság fenntartásában, de a kevésbé jelentékenyeknek, mi több, bizony még a terhelteknek és a hülyéknek is.”

A XX.század magyar irodalmából többnyire olyan szerzők jutnak eszembe, akik valamilyen formában kötelezőként voltak feladva az általános - és középiskolás éveimben. Természetesen számos regényt vettem azóta is kézbe az ebben a században élt alkotóktól, mégis ha felsorolásra kerül a sor, kapásból négy-öt – kötelezővé tett – olvasmány írójának neve jut eszembe. Valószínű ennek elsődleges oka, hogy ezek a személyek társadalmi szinten is közkedveltek – vagy éppen ellenkezőleg, de mindenképpen beszélnek róluk, újra megjelentetik könyveiket. De mi van azokkal a szerzőkkel, akik nevét az évek pora belepte? Alkotásaik mégis számottevőek, de csak kevesebb olvasóhoz jutnak el műveik. Vajon létezik olyan, hogy rossz író, és ha igen mitől válik valaki azzá? Ezek a kérdések nagyon érdekes válaszokat szülnek, ezért úgy gondoltam, hogy érdemes kézbe vennem a mostani könyvet.

László Ferenc író, kritikus, történész és nem utolsó sorban a Revizor kritikai portál aktív szerkesztője, a Bartók Rádió műsorvezetője. Csillapíthatatlan érdeklődésének tárgyai a holt írók és operák. Róla itt olvashatsz többet.

A Honi Bestárium 2022 egyik újdonságaként jelent meg a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet számos érdekes és a maguk korában elismert szerző portréját jeleníti meg egy-egy színes, rövid, de annál izgalmasabb jellemtörténet által. A legtöbb alkotót ma már a köztudatban nem találjuk meg, de ettől függetlenül értékes könyveket hagytak hátra az utókor számára. Ez a kötet tulajdonképpen egy kis kincsesláda, csak tartalmában irodalmi értékeket fogunk meglelni.

Őszintén szólva először arra gondoltam, hogy csupa olyan író neve fog elém kerülni, akikről semmit sem tudok, de legnagyobb örömömre több olyan névvel is találkoztam, akiktől már volt szerencsém olvasni.

Ilyen volt mindjárt első kézből Fehér Klára, akitől a Mi, szemüvegesek című ifjúsági regényét olvastam már. Ráadásul évek óta gyűjtöm az írónő könyveit. Ugyanilyen örömmel fedeztem fel Karinthy Ferenc írót, akitől számos írása csücsül a polcomon olvasásra várva. Szintén hasonló örömmel nyugtáztam Szobotka Tibor alkotó nevét, akitől most szándékozok pont olvasni.

Sok-sok név, akikről illene tudni és legalább egy alkotást elolvasni. Hiszen nemcsak a nagy írókat érdemes ismerni, hanem a kisebb szerzők neveiből is hasznos csemegézni és ki tudja, lehet éppen a következő kedvenc szerzőre lelünk ezáltal.

Minden apró történetben találtam elgondolkodni valót, néhol elmosolyodtam és akadt olyan személy is, akinek nevét kiírtam, mert felkeltette az érdeklődésem. Ez a kötet értékes a maga nemében és nagyon örülök, hogy ismét közös olvasásként a Könyv-történet bloggal értékelhettem ezt a kiadványt. Érdemes rápillantani erre a véleményezésre is.

Összességében úgy gondolom, hogy több olyan alkotót találtam, akiktől szeretnék olvasni. A portrék pedig érdekesek voltak, annyira bizonyosan, hogy felkeltsék az érdeklődésemet.

Ajánlom a könyvet az irodalom szerelmeseinek és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki a szépirodalom területén is szívesen kalandozik és fedez fel olyan szerzőket, akik értéket hagytak hátra az utókor számára, de valamiért belepte nevüket az idő pora! És ne feledjétek, ha egy író munkássága nem tetszik, az szubjektív, hiszen másoknak még nagy örömet szerezhetnek alkotásaik!

Amennyiben te is kíváncsi vagy eme irodalmi kincsesláda tartalmára, nem kell mást tenned, mint a Jaffa Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Kiss Judit Ágnes - Babaróka kövecskéi

 

„A jó orvos sikere, ha többé nem látja a betegét.”

Azt hiszem, hogy már nem érdemes meglepődnöm azon a tényen, miszerint a mai gyermekeknek szóló mesék alkalmazkodnak az aktuális eseményekhez, legyen szó egy világjárványból adódó pandémiáról, munkanélküliségről, vagy ha kistestvér születik a családban. Természetesen fontos témakörökről van szó, amelyeket a meséken keresztül könnyebben megérthetnek a kisebbek, mégis meglepő hatással volt rám először.

Kiss Judit Ágnes egy igazán sokrétű szerző, hiszen számos mesét álmodott meg a kisebbeknek, sőt az ifjúságnak és a felnőtteknek is egyaránt. Könyvei többnyire fontos tematikákat dolgoznak fel, amelyek a megszólított korosztálynak tökéletesek és még szórakoztatóak is. Ha behatóbban is megismerkednél a szerző munkásságával, akkor kövesd őt honlapján vagy a közösségi oldalakon egyaránt.

Jelen esetben Babróka című mesesorozatának következő kötetét vehettem kézbe, amely immáron a hetedik a sorban. Ennek a sorozatnak a középpontjában egy rókacsalád áll, apa, anya és a címből is adódó Babaróka csemete, majd a későbbiek folyamán Aprókával bővül a família.

Babaróka kövecskéi 2022 egyik újdonsága, amely a Pagony Kiadó gondozásában került a könyvesboltok polcaira. Immáron, ahogy megszokhattuk, az illusztrációk ezúton is Egri Mónika munkáját dicsérik, amelyek hozzák a már elvárt színvonalat. A rajzok bájosak és kedvesek és pont ezért öröm külön miattuk is végiglapozni a könyvet.

Ebben a könyvben négy történet található, amelyek a következők:

- A hordozókendő
- A Kisdedóvó
- A járvány
- A kistesó

Az első mese A hordozókendő címet viseli, amely már valószínű sejteti az olvasóval, hogy egy kis féltékenységi jelenettel indul a történet. Babarókának hiányzik a testi közelség a szüleivel, de mióta Apróka megszületett egyre kevesebb idő jut rá és a kívánalmaira. Hogy Ő is kicsit jobban érezhesse magát, Apával kirándulni mennek, amely olyan izgalmakat hozott, amelyek egy derékfájást is eredményeztek. Hogy mi történik ezután? Nos, ezt majd kideríted, ha kézbe veszed a könyvet!

A második történet már komolyabb hangvételt vesz, hiszen Babarókának új közösségbe kell mennie. A Kisdedóvó nem olyan, mint a régi, megszokott környezet. Valahogy minden sokkal idegenebb és a szabályok is szigorúak. Vajon hogyan lesznek így barátai és mikor jön végre érte az anyukája?

A harmadik mese szintén komolyabb, ráadásul nagyon mai eseményeket dolgoz fel. A járvány elterjedésével egyre több állatcsalád kénytelen otthon maradni és egymás társaságában meglelni a napi rutin örömét. De mi van akkor, ha a munkát nem is olyan könnyű elvégezni, hiszen a gyermekek folyton „láb alatt” vannak és a család több figyelmet követel? Vajon a többi család hogyan éli meg ezeket a nehéz időszakokat?

Az utolsó részben pedig A kistesó kap főszerepet, hiszen Apróka igazán tüneményes. Különösen akkor, ha folyton Babaróka után koslat és bizony még a városépítést is megnehezíti. Vajon miért olyan nehéz a kicsikkel és mikor jönnek a szülők játszani?

„Szóval ezt jelenti a beilleszkedés. Hogy csinálja, amit mondanak neki, és egyedül játszik egész nap. És ez rendben van.”

Őszintén szólva régen olvastam ebből a sorozatból, talán legutóbb év eleje körül lehetett. Mégis úgy éreztem, hogy kicsit vissza kellett szokjak a történetbe.

Babaróka nagyon megfelel a korosztályának és pontosan úgy reagál a különböző helyzetekre, ahogy normális az ilyen korú gyermekeknél. Sajnos a szülőknek igen nehéz több csemetével élni a szürke hétköznapokat és pár éve még mi is megtapasztalhattuk, hogy milye a pandémia időszakában otthonról dolgozni, gyereket nevelni és ellátni a háztartást. Az intézményesített életnek is meg van a maga előnye, ámbár a kis róka esetében élesen észlelhető volt a társadalmi kirekesztettség egy bizonyos formája.

A szerző nagyon szépen vezette az olvasót a különböző konfliktusokon át a megoldásokig, vagy legalábbis gyengéd javaslattal szolgált a mesékben, hogyan is érdemes kezelni a hasonló helyzeteket. Bár cseppet furcsállottam a történetek valódiság alapját, mégis azt kell, hogy írjam, hogy nagyon értékesek a maguk nemében, hiszen felhívják mind a gyermekek, mind pedig a felnőttek figyelmét egyaránt. A szeretettel megírt történetek olyanok a család számára, mint a habkönnyű, meleg, ölelhető takaró, amelybe jó bevackolni magunkat és élvezni a puha lágyságot.

Azt hiszem most is nagyon kellemes élményt kaptam ezzel a négy mesével, hiszen a szórakoztatás mellett okító szándékot is felfedeztem, amely kedvességgel és szeretettel könnyen befogadható a gyermekeknek egyaránt.

Ajánlom esti mese gyanánt vagy egy kellemes hétvégi kikapcsolódásnak, hiszen a mesék nemcsak gyógyítanak, de remek szórakozást is nyújtanak. A szülőkkel való közös meseolvasásnál nincs is jobb a világon. Szeretettel ajánlom!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy