2022. február 4., péntek

Stiglincz Milán - Kincskeresés Nagymaroson

 




Manapság egyre több olyan könyv lát napvilágot, amely valamely formában segíti a kisebb gyermekeket, hiszen, mint már sokszor említettem, szórakozva jó tanulni. A mostani könyvünk is egy ilyen célból íródott, amelyben szavakat szótagolni, szókincseket gyűjteni és egy sor érdekes kalandot átélni hivatott az olvasó.

A Móra Kiadó új sorozatot indított Már tudok olvasni címmel, ahol olyan szerzők alkotásait vehetjük kézbe, akik elsődlegesen segítik a gyerekek szókincsfejlődését és műveik olvasásfejlesztésre is kiválóak. Ezekről a könyvekről itt tudsz meg többet.

Stiglincz Milán - Kincskeresés Nagymaroson című könyve 2021-ben jelent meg a Móra Kiadó gondozásában. A szerző története egy kalandokban gazdag tanmese is egyben, amelynek élvezhetőségét Szabó-Nyulász Melinda illusztrációi teszik igazán különlegessé. A rajzok vidám és bájos érzést kölcsönöznek az amúgy sem unalmas mesének.

Ez a történet egy hatalmas kalandról mesél, ahol két kis lurkó úgy dönt, hogy megleli Nagymaros aranyát. Ehhez nem kell mást tenniük, mint a környéken kincsvadászatra indulni, hogy még vacsora előtt megleljék. Járnak kertben, tóparton, sőt erdőn-mezőn át, találkoznak kedves „boszorkánnyal”, nagyothalló horgásszal és a rímek őrével is. Vajon sikerül-e meglelniük ezt a hatalmas kincset? És mi történik akkor, ha az mindenkinek más jelent?

Azt gondolom, hogy egy gyerekkönyv elsődlegesen akkor jó, ha szórakoztat, tanít és elgondolkodtat. Ez a bűvös hármas adja meg igazán a játszva tanulás eredményességét. Ennek a történetnek számos előnye mellett erőssége a kedvesség és a kis főhősök jó cselekedetei általi tanítás is.

Összességében egy kedves és hasznos mesét vehettem kézbe, ahol a történet szórakoztat, a kötet végén lévő feladatok pedig segítenek a fejlődésben.

Ajánlom a könyvet minden olyan gyermeknek, aki már ismeri a betűket és szívesen kalandozik a szavak erdejében. Ráadásul egy remek délutáni időtöltés a szülőkkel egyetemben. És ne feledjétek a kaland csak akkor jó, ha az egész család részt vesz benne.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

2022. február 2., szerda

Bartos Erika - Bogyó és Babóca – Mesék a Pöttyös házból

 

„Nem szép dolog kinevetni a másikat! Nem szeretem, ha kigúnyolják a barátomat!”




Vannak bizonyos történetek, amelyek bár messze sem az én korosztályomnak íródtak mégis a szívem csücskei és bármikor szívesen olvasom őket. Bogyó és Babóca mesesorozatát valószínűleg nem kell lassan bemutatnom, elvégre akár gyermek vagy, akár szülő, találkoztál már valamilyen módon ezzel a csodálatos mesevilággal, amely sok kis apró bogár kalandjait meséli el. Bevallom őszintén én 2019-ben ismerkedtem meg először ezzel a különleges világgal, amelyért azóta is töretlen rajongok és bár tudom, hogy több kötetét nem vettem még kézbe, azt biztosan kijelenthetem, hogy az egyik legkedvesebb meséim egyike.

Bartos Erika szerző neve szintén ismertebb a hazai írói palettán, elvégre számos mesét álmodott meg a számunkra, többek között a fent említtetett, valamint a mostanában egyre közismertebb, Brúnó Budapesten sorozatát, ahol fővárosunkat mutatja be egy gyermek szemszögén keresztül. Azt már mondanom sem kell, hogy a szerző saját illusztrációival ékesíti a könyveit, amelyek nagyon bájosak és külön is érdemes végig lapozni őket. Ha szeretnél többet megtudni az írónőről, akkor ajánlatos felkeresni az oldalát, ahol sok érdekességet tudhatsz meg róla.

A Mesék a Pöttyös Házból című alkotása 2021-ben jelent meg a Pagony Kiadó gondozásában.

A könyv tulajdonképpen egy mesecsokor, ahol a jól ismert karakterekkel kalandozhatsz, játszhatsz, sőt tanulhatsz is a megszokott humoros és bájos formában.

Összesen tizennégy történet lapul ebben a kötetben, amelyek számos érdekességgel is szolgálnak. Ilyen például a béka fejlődése, a kéményseprő dolga, a közlekedési táblák jelentése és sok más hasznos ismeret, amit úgy gondolom, hogy érdemes minél előbb megismerni a gyermeknek.

Összességében egy nagyon kedves és bájos könyvet vettem kézbe, amit bármikor szívesen újra elolvasok vagy akár másnak is a kezébe nyomok.

Ajánlom a kisebb gyermekeknek esti mese gyanánt, de ha a szülőkkel közösen olvassátok az is egy felemelő program. És ne feledjétek a játszva tanulásnál nincs is jobb az egész családnak!

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Pagony Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

2022. február 1., kedd

Szöllősi Bernadett - Egy lélek margójára

„Sziromról gördülő harmatcsepp-
lám, így hullajt könnyet egy virág.”




Amikor ismerkedem egy szerző munkásságával, mindig három szempontot veszek figyelembe. Az első, hogy milyen korosztálynak és mely műfajban alkotta meg könyvét. A második, hogy mennyire egyedi vagy milyen szinten újító az adott témát tekintve. A harmadik pedig egy bizonyos fejlődési szakasz, amely arra hivatott, hogy évről évre, könyvről-könyvre, mennyire képes változni, netán mások véleményét megfogadva feljebb emelkedni a szárnyait próbálgatva. Ezért először nehezteltem a mostani alkotóra, hogy egy bizonyos megszokott színvonal után, hogy lehet visszafele haladni, mikor rájöttem, hogy elfelejtettem egy apró, de annál fontosabb tényt, mégpedig azt, hogy az időben visszafele haladva fedeztem fel munkásságát és ez megtévesztően hatott rám.

Szöllősi Bernadett költő versei számomra olyanok, mint tavasszal egy kellemes zápor, tele frissességgel, élettel és egy bizonyos alkotói „vitaminnal”, amely arra hivatott, hogy az olvasó lelkét feltöltse a következő időszakra. Két könyve, amely eddig kezeimben megfordult - Kabátzseb-magány és a Szív-garzon – nagyon magasra helyezték azt a bizonyos elvárási mércét és igen nehezen tudok lentebb tekinteni, egy számomra különleges és minőségi alkotó esetében. Tudom, hogy ez cseppet kétértelmű, de, ha kézbe veszítek a szerző fent említett valamelyik alkotását, meg fogjátok érteni ezeket a sorokat.

Egy lélek margójára című könyve 2016-ban jelent meg az Underground Kiadó gondozásában. A számomra már oly megszeretett és ezáltal megszokott illusztrációk jelen esetben is László Maya keze munkáját dicsérik, amelyek elengedhetetlenek a versek mélyebb átérzéséhez és tulajdonképpen ez a fúzió ad egy egységet.

Ebben a csepp kötetben számos vers és pár elszórt novella található, amelyekről egységesen elmondható, hogy kabalisztikus, lírai és különleges.

Szeretnék három költeményét megmutatni, amelyek kedvesek lettek szívemnek:

„De nehéz úgy mértéket tartani,
ha semmid, semmid nincsen,
s de nehéz úgy hallgatni,
ha a szó csak minden kincsed.

De nehéz úgy boldognak lenni,
ha minden ág csak húz,
ha maradnál, akkor is menni,
mellet ki – hasat behúzz!

De nehéz úgy kívül örülni,
ha belül tenger a könny,
de nehéz csak üresen nézni,
s szívszakadva mutatni közönyt.

De nehéz a mának élni,
ha a tegnap súlya ül a vállamon,
s a holnaptól nem félni:
amit kimondtam, vállalom.

De nehéz elhagyni a hazád, s otthon lenni máshol,
és úgy mondani igazat, hogy senkinek se fájjon.”

 

A második:

„Álmomban a Garayn jártam,
már a piac sem a régi,
a fagylaltot sem az az öreg bácsi méri,
a kapu előtt álltam,
bemenni nem mertem,
a kis ablakon félve belestem:
-ott ültünk mi hárman és meggyet magoztunk,
pirosra festett kézzel nagyokat kacagtunk
-fodros kis szoknyánk elterült alattunk.
Elfordulok, hogy ne lássam magunkat, Mama,
toporgok a kapu előtt, erre menjek vagy arra?
Gyalog indulok a Keleti felé,
míg egy könny lassan arcom szeli ketté.
Eszembe jut egy préselt virág és egy régi könyv,
ígérem, ha nem is most, de találkozunk Odafönt.”

 És a harmadik:

„Szerető kéz nyugszik
ma minden síron,
ha sok a bánatod –
engedd, majd én kisírom.

 S ha egy rég elment lélek
ott fent, elveszne az égben,
hogy hazataláljon az éjjel:
gyújts egy gyertyát érte.”

Akárhogy is nézem ezeket a sorokat, csak a lelkem sír, mert a könnyeim elapadtak. Ott mélyen bennem egy nagy ölelés késztetése indult el, amelyet egyszer, ha lehetőségem adódik, átadok a szerzőnek. Rokonlélek, ahogy mondani szokták és remélem, hogy több derű, sem mint szomorúság éri a mindennapokban. Mégis ezekért a versekért az olvasó nem lehet elég hálás és csak reméli, hogy sok-sok költeménnyel gazdagítja majd a kortárs palettát.

Számomra még egy apró versike adta meg a kellő lökést, amelyet szeretnék még megmutatni. Úgy hiszem, hogy olvasása után nem kell bővebben megmagyarázni. Íme:

„Egy pici rigó a fán vígan dalol
-tíz másik a vokálja,
egy fűzfa kecsesen a víz fölé hajol
-s a tükörképét csodálja.”

Összességében bár nem felhőtlen az olvasási élményem, mégis úgy gondolom, hogy léleksimogató az olvasó számára, és tudva, hogy mennyi minden lakozik még a szerzőben, egy hálásan bizakodó mosollyal várom a következő alkotásait.

Ajánlom a könyvet minden versszerető léleknek, hiszen a költő megálmodja a költeményeket, de az olvasó lelkétől függ, hogy a rímek adta ütemre ringatózik, vagy esetleg tovább gondolja a sorokat.

Ha kézbe vennéd a könyvet, nem kell mást tenned, mint az Underground Kiadó weboldalára ellátogatni. 

Írta: NiKy

2022. január 31., hétfő

Ecsédi Orsolya - Sárkányugatás

 

„Kockázat nélkül nincs győzelem!”



Nem tudom ki, hogy van vele, de számomra vannak olyan szerzők, akikről váltig állítom, hogy tőlem a vasalásról is írhatnának könyvet, de bizony én el fogom olvasni és valószínű nagy kedvenc lesz. Nos, nem árulok zsákbamacskát azzal, hogy a mostani kötet szerzője a fent említett kategória számomra. Már alig vártam, hogy megérkezzen a rendelésem és kézbe vehessem a regényt.

Ecsédi Orsolya írónő neve számomra egyet jelent a kellemes, tartalmas és sírósan nevetős szórakozással, elvégre eddig több alkotását is volt szerencsém olvasni – igen bevallom, az összes történetét kézbe vettem és valamennyi nagy kedvencem évről évre. Nagyon szeretem a furfangos nyelvezetét, imádom a szóvirágait, a kissé pikáns humorát és legfőképpen azt a bájos fantáziát, amellyel minden alkalommal elvarázsol engem, sok molytársamat és több fiatalt is egyetemben.

A mostani szerzeménye a Kell egy csapat sorozat harmadik része, amely Sárkányugatás címmel jelent meg 2021- ben a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

A történetünk majdnem ott folytatódik ahol az előző résznek vége szakadt, a megszokott kis csapattal – Zizuval, Ankával és Bátival – akik egy újabb varázslatos nyomozásba kénytelenek belekezdeni. Ráadásul most a különleges számok bűvkörében, elvégre a három igazán varázslatos szám, nem igaz? Három barát, három nyomozás plusz egy csipetnyi varázslat adja annak az egyenletnek az eredményét, amitől ez a történet ismét egyedivé válik és az olvasó le sem akarja tenni a könyvet. Hiszen hol olvashatunk kutyából lett sárkányról vagy sárkányos ebről? Egy furcsa fiúról, aki a bújkálások mestere, vagy a mester „gyermeke”? És mi van akkor, ha ebből a katyvaszból csak akkor van menekvés, ha az idő hajlandó segíteni? Igen, jól olvasod, ez maga az őrület, de garantálom, hogy nem akarsz kijózanodni, csak vedd kézbe a könyvet!

„(…) milyen sárkány az, aki hagyja, hogy elvigyék egy menhelyre?”

Számomra ez a történet gyógyír volt fájó sebeimre és minden egyes mondatával felmelegítette a lelkemet. Könnyesre sírtam a szemem, de most a nevetéstől, ráadásul ismét kedvet kaptam a műben előforduló múltunk kincseinek újra olvasásához is.

Imádtam a csapattal kalandozni és anno mit meg nem adtam volna egy ilyen tüneményes tanárnőért, mint Adél néni jelen esetben. Nagyon szerettem a stílusát, minden „jóslata” megváltás volt számomra.

„Nem tűnt fel, hogy minden jó történet olyan, mint a napfelkelte? Hogy a hajnal előtt a legsötétebb?”

Egyszerűen eldöntöttem, hogy panasszal fogok élni, mégpedig az írónő felé. Hol a többi kötet? Évente egy nem elég és tudom, hogy nem csak én gondolom így. Tessék írni minél többet, hogy mi boldogok lehessünk egy rövid időre.

Hogy kinek ajánlom a könyvet? Neked, neki, mindenkinek. 11-99 éves korig bárki kézbe veheti, mert garantáltan jól fog szórakozni. És ne feledjétek, minden történet csak akkor ér igazán valamit, ha az olvasó lelke hozzáadódik. Kalandozásra fel!

Gyere és merülj el ebbe a csodálatos kalandba te is, amelyhez csak annyit kell tenned, hogy a Könyvmolyképző Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

2022. január 30., vasárnap

Lengyel Orsolya - Szeretlek, kicsim!

 

„– Anya, mondd csak, hol van a szereteted?”



Mostanában egyre nagyobb keletje van azon mesekönyveknek, ahol a szerző valamely érzelmet állít témájának középpontjába. Ezek többnyire fontosak, az életben is sokszor tapasztalhatóak, ezzel is segítve a gyermek emocionális fejlődését. A mostani mese is hasonló témakört vett célba, még pedig az anyai szeretet mibenlétét és annak mélyebb elemzését.

Lengyel Orsolya írónő nevét valószínűleg a mesekedvelőknek egyre kevésbé kell bemutatni, hiszen számos kötet szerzője és szerkesztője egyaránt. A mostani meséje a Szeretlek, kicsim! címet kapta és 2021-ben jelent meg a Roland Toys Kiadó gondozásában.

Szokásomhoz híven először az illusztrációkat csodáltam meg, amelyeket jelen esetben Ráduly Csaba munkásságának köszönhetünk. A rajzok bájosak és rendkívül kedvesek, így érdemes külön is megtekinteni őket.

Mint már gondolom, hogy sejtitek, a történet az anyai szeretet veszi górcső alá, ahol különböző állatok segítségével, mélyebb kérdésekre kapunk választ. Ilyen például az értékelésem elején szereplő idézet is. De megtudhatjuk a választ arra is, hogy vajon egy anya szeretete megmarad-e, ha kistestvér születik és akkor is szerethető-e a gyermek, ha nem éppen megfelelően viselkedik.

„– Kicsim, a szeretetem olyan, mint a langyos nyári szellő, nem láthatod, csak érzed, csendben átölel, füledbe súg, ringat, körülvesz.”

Úgy gondolom, hogy erről a témáról nem lehet eleget beszélni, hiszen minden gyermekben felmerülhet a kérdés, vajon mennyire is szerethető.

Egyetlen aprócska negatívumot tudok felhozni, mégpedig a kérdések mélységét illetően, ugyanis egy ilyen korú gyermek nem biztos, hogy érdeklődik, a szeretet elhelyezkedéséről stb. Természetesen nem ezen van a főhangsúly, de ezt úgy éreztem kissé szélsőséges megemlíteni a korosztály tekintetében.

Összességében egy kellemes kikapcsolódás volt a mese.

Ajánlom a könyvet egy családias mesedélutánra, ahol játékos formában egy mélyebb beszélgetés csodákat tehet. Hiszen ne feledjétek a kedvességnél és türelemnél már csak a szeretet ereje a legnagyobb.

Amennyiben megismerkednél ezzel a mesével, nem kell mást tenned, mint hogy a Roland Toys Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


Várszegi Adél - Zümmögés ​erdőn-mezőn

 

„– Tudod, Bolyhos, azzal sincs semmi baj, ha nem mindig mi vagyunk az erősebbek (…). A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem hogy akkor sem adjuk fel, ha igen.”




Világunkban számos olyan élőlény él, amelyek nagyon fontos szerepet töltenek be a többi faj – többek között az emberek – számára is. Jelen esetben a méhekről van szó, amelyek létezése és tevékenysége elengedhetetlen a növények, állatok és az ember fennmaradását tekintve. De az életvitelünk miatt, egyre kevesebb érintetlen mező található és ezzel a virágok száma is folyamatosan csökken, így a méhek területe is egyre szűkebb. Vajon mi történne, ha ezek az apró, de annál fontosabb élőlények egyszer csak a kipusztulás szélén táncolnának? Nos, erről is szól ez a csodálatos történet. Gyere és fedezd fel velem a méhek világát!

Várszegi Adél - Zümmögés ​erdőn-mezőn című mesekönyve 2021-ben jelent meg a Boook Kiadó gondozásában. A több történetből álló mesecsokor szálai szépen illeszkednek egymáshoz, így tulajdonképpen egy egész mesévé állnak össze az olvasó számára. Ráadásul Szert-Szabó Dorottya bájos illusztrációinak köszönhetően, egy igazán kellemes és felemelő élmény kézbe venni a könyvet.

A mese két főhőse Bolyhos, a kis méh és Szofi, az emberlány. E két tüneményes lélek barátságának köszönhetően bontakozik ki a szemünk előtt a méhek bonyolult, de annál csodálatosabb világa. Megtudhatjuk, hogyan készül a méz, mit csinálnak ezen apró lények télen, mi az méhpempő, milyen feladatokat látnak el a kaptár lakói és sorolhatnám. Nagyon sok kérdésre választ lelünk olvasásunk közben és a rengeteg információt egy csipetnyi humorral fűszerezve, szinte észrevétlen fogadjuk be.

Számomra mindig is érdekes volt ez a világ, hiszen nagyon szeretem a mézet és a kis méhektől bár néhol tartok, mégis csodálattal szemlélem életüket. Nagyon szerettem Bolyhos meséit olvasni, hiszen rendkívül sokrétű és igazán aranyos történeteken keresztül adja át tudását.

„– A méhek többféleképpen is beszélgetnek egymással, s ennek egyik legjobb módja a feromonokkal történik: mikor a méhek illatanyagokkal üzennek egymásnak. Olyasmi ez, mint egy illatos újság, amiből kiolvassák a fontos információkat. Mindegyik feromon más üzenetet küld. Az anya így irányítja a dolgozókat, de a dolgozók is ezzel jeleznek, például van olyan feromon, ami abban segít, hogy az elkóborolt méhecskék hazataláljanak a kaptárba. Veszélyre is figyelmeztethetnek ily módon. De még az álcák és a bábok is feromonokkal jeleznek a dajkaméheknek.”

Összességében egy hiánypótló könyvet vehettem kézbe, amely arra hivatott, hogy szórakoztatva hívja fel a figyelmet ezen különleges lényekre, akik nélkül zord világot élnénk.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert a természet szorgalmas csodáiról mindenkinek tudnia kell, és ha még egy szelet mézes kenyeret is megennél közben, annyi baj legyen!

Amennyiben megismerkednél a méhecskék világával, nem kell mást tenned, mint csak a Boook Kiadó weboldalára ellátogatni.

Írta: NiKy