Jurij Ritheu - Amikor a bálnák elmennek

„A legnagyobb boldogság mindig fájdalomból születik.”

Ezt a könyvet valamikor tavaly sikerült a polcom lakójává tennem, amikor egy könyvszekeres garázdálkodásom alkalmával a kezembe vettem. Elsőre a kötet időtálló jó állapota, majdan az az enyhe púderes illata és végül egy bizonyos hívóerő arra késztetett, hogy egy számomra –akkor- ismeretlen szerző alkotását megvegyem. Sajnos egy időre elkeveredett az olvasatlan köteteim tengerében, de végül pár napja ráleltem és végül úgy döntöttem, hogy ideje kézbe vennem. Mielőtt olvasni kezdtem, természetesen kicsit utánanéztem az írónak – de ez tőlem már megszokott -, hiszen szeretek új alkotókkal és életútjukkal ismerkedni. Ezek a kutatások két előnyhöz is juttatnak. Az első mindenképpen a tudásom és ismereteim szélesítése, a második pedig a remény, hogy egy új nemzet irodalmából is válogathatok olvasnivalót. Tudom, hogy ez a paletta soha nem fog megtelni és az emberi élet oly rövid, hogy mindent elolvashassak, de talán felfedezhetek olyan kevésbé ismert szerzőket, akikre mások is felfigyelnek általam.

Kép forrás 

Jurij Szergejevics Ritkheu csukcs író volt, aki szülőhazájában és orosz nyelven is publikált. 1930-ban Szovjetunió legészakibb területén élő kis nép, a csukcsok egyik vadász családjába született. Édesapja nagy tengerszerető és járó hírében állt, aki egyben vadászként is tevékenykedett. A felmenői és népi példát követve a szerző is így töltötte gyermekkorát, amely az ősközösségi társadalom hagyományait követő halász-vadász életformát részesítette előnyben. A gyermekkori élményei és a későbbi felnőttként megélt események egyesítése egy kiemelkedő tehetségű, letisztult, a hagyományokat és az ősi kultúrát tisztelő és átadni kívánó író több alkotásának alaptémája. Hazánkban két könyve jelent meg eddig magyarul (Amikor a bálnák elmennek és a Mert ​ez a föld nem kell senki másnak). Szemeit 2008. május 14.-én az oroszországi Szentpéterváron hunyta le végleg. Őt tartják a csukcs irodalom atyjának! Róla itt tudhatsz meg többet!

Amikor a bálnák elmennek című regénye 1978-ban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. A könyv borítója két totem rajzot és egy bálnát mutat be, amely egy férfit és egy nőt ábrázol a népi hiedelem díszletében. Ez a kép nagyon kedves lett a szívemnek, mert teljesen illeszkedik a történet főbb mondanivalójához. A borító képét és a regényben található rajzokat Veress Pál készítette.

Minden történetnek van egy „teremtés” oldala, egy pont, ahol minden elkezdődik. Így indul ez a mese is, ahol egy tünékeny szépség a természetet járva felfedezte a tenger végtelenjét. Megszerette a hullámok dallamát, a madarak és ott élő fókák színességét, a friss levegő zamatát és egy hívó erő vonzását. A tenger sok kincset ad a „rászorultaknak”, éltetve olyan különleges élőlényeket, mint a mélység óriásait is, a bálnák családját. Ennek a különleges közösségnek az egyik tagja kíváncsiságának engedve megpillantja ezt a szépséget, mely végül a partra hívva őt emberré formálja. E két különleges teremtmény Nau és Reu nevet választotta magának. A kettejük közös útján, a Végtelen Szeretet adományával feltöltekezve több utódot is nemzettek. Az első sarjak még bálna formában jöttek világra, míg a későbbi gyermekek már az emberi testben születtek. Ember és bálna családi szeretetben, egymást tisztelve és vigyázva éltek, míg egy életöltő után a férfi eltávozott az örök vadászmezőkre. Nau gyermekei körében élte tovább életét, nem feledve szerelmét és meséi által éltette a kezdeteket és a bálnák leszármazotti kötelékeit. De ahogy a leszármazottak élete fellángolt majd kihunyt, úgy kérdőjeleződött meg a tengerparti emberekben ez a mese, amelyet egy kortalan idős asszony mesélt minden alkalommal. Az emberi természet árnyékos oldala a nemzedékek által egyre felerősödött, míg végül elérkezett egy olyan időszak, amelyért még a bálnák is könnyeket ejtenek. Vajon mi igaz ebből a történetből? És milyen érzés lehet a Végtelen Szeretet? És végül mi lett Nau sorsa? Nos, ezekre a kérdésekre is választ remélhetsz, ha úgy döntesz, hogy kézbe veszed ezt a könyvet.

„A gyerekek, ha megnőnek, mindig elhagyják a családi fészket. Várja őket az önálló élet.”

Ez a történet egy felnőtteknek szóló mese, ahol a legalapvetőbb természeti ismeretektől, az eltérő faji különbözőségeken és azonosságokon át vezet az ösvény. Ez a kötet egy bizonyos szinten a teremtés története is egyben. Egy apró népcsoport kezdetéről mesél, amelyet átjárnak a hiedelmek, az ősök iránt való végtelen tisztelet és egy csodálatos, tiszta érzelem, amely csak igen kevesünknek adatik meg.

„Egyazon nép bálna, ember!

Testvérei föld és tenger,

Örökkön barátok leszünk!”

Talán írnom sem kell, hogy mennyire a hatása alá kerültem és ebben az évben immáron második alkalommal, könnyeztem meg egy porlepte gyöngyszem történetét. Nagyon erős érzelmi hullámzást éltem meg olvasásom folyamán, hol a szavak szépségében, az élet örömében fürödtem, hol pedig az elkeseredettség és düh fojtogatott.

Ez a történet gyönyörű és minden mondatával élet igenlő. A természet és ember kapcsolatát boncolgató, sokszor a végletekig elmenő sors könyv, amely időtálló abban a tekintetben, hogy a mai világunkra is átruházható. Az emberi lélek nem fejlődött még eleget ahhoz, hogy az önteltség, a természettel szembeni kizsákmányolás és tiszteletlenség fonákjait lerázza magáról és megértse, csak porszemei vagyunk a végtelennek. Az a képmutatás, melyet gyarló módon, napi szinten gyakorlunk csak egy tévhitből merítkezett viselkedési forma. Ha a természet „haragra” gerjed, ember nem éli túl, igazán tudhatnánk már.

Nagyon szépen megmutatja a család generációs szerkezetét és a tagok egymáshoz való viszonyát is.

„Testvérnek lenni, ez nem azt jelenti, hogy külsőleg hasonlítotok egymásra. A testvéri kapcsolat nem külső hasonlatosságban rejlik. Amikor felkapaszkodtok a tenger fölé magasodó óriás sziklákra, onnan hatalmas kődarabokat láthattok, sok közülük emberre emlékeztet. Mégsem jut eszetekbe, hogy testvéreteknek nevezzétek őket, s hogy arra gondoljatok: hideg kövektől származtok… Azért jöttünk a földre, mert van az életnek egy magasabb megjelenési formája, a Végtelen Szeretet. Ez változtatott engem emberré. És ha szeretni fogjátok testvéreiteket, akkor mindig emberek maradtok… A szeretet mindenható.”

Összességében egy számomra kiemelkedő történetet vehettem kézbe, amely bár megsiratott, mégis elérte, hogy szinte befejezés után rögtön újra olvasni kezdjem.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, hiszen egy csodás világról bárki szívesen olvas, és ki tudja, hogy számotokra milyen gondolatokat hoz felszínre Nau és Reu története. És egy érdekes zárógondolat: „a mese az az igazság, amelyben néha nem hisznek…”

Amennyiben el szeretnéd olvasni még pár példány erejéig a Libri weboldalán rá lelhetsz. 

Írta: NiKy

Philippe Nessmann - Irány a Mars!

 

Emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy nagyon kedves barátom mesélte, hogy gyermekként mennyire szerette a szerepjátékokat és alig várta, hogy a barátaival összeülhessenek e célból. Számomra kissé bizarr érzést keltett először nem tagadom, de később jobban belegondolva, már mosolyogtam eme tevékenységen, hiszen a mostani időszakunkban ezt könyvek segítségével élhetjük át. Ennek a két verziónak közös sajátossága, hogy beleképzelhetjük magunkat egy adott karakter személyébe, viszont eltérnek a kivitelezés tekintetében. Míg régen minden a gyerekek fantáziájára volt bízva, addig ezen könyvek már sokkalta nagyobb segítséget nyújtanak, de a választási lehetőséget viszont továbbra is meghagyják az olvasónak. Aki számára ismeretlen lenne a „lapozgatós” könyvek műfaja, annak röviden annyit, hogy a kötet rengeteg apró, számozott fejezetre van bontva és mindegyik végén döntési lehetőségeket kapunk, amelynek alapján lapozunk a következő fejezetre, legtöbbször nonlineáris módon.

Ebből az alapokból merítkezve készült Philippe Nessmann - Irány a Mars! című kötete, ahol egy űrhajós bőrébe bújva indulhatunk útra társainkkal, hogy felfedezzük a Mars nevű bolygót. Számos feladat vár ránk, amelyek kisebb-nagyobb nehézséggel járnak. A döntések arányában olvashatjuk végig a könyvet, elvégre nem mindegy ki hogyan dönt, és hogy az milyen következményekkel jár. Gyere és fedezd fel ezt az izgalmas könyvet, amely nem csupán szórakozással, de sok információval is szolgál majd számodra!

Ez a kötet 2020–ban jelent meg a Móra kiadó gondozásában. A kiadó sajátos sorozata, a Te döntesz! olyan könyveket gyűjt egy csokor alá, amelyek ezen interaktív célból születettek meg. Erről itt tudsz meg többet!

Saját élményemként elmondhatom, hogy zavarban vagyok, mert kisebb fajta destrukciót hajtottam végre nem is egyszer. Ami először játékos formában indult, később számomra komoly elvi kérdéssé vált, miszerint a döntéseimnek megfelelő következménye legyen. Összesen ötször sikerül kiborítani képzeletbeli űrhajós társaimat, de végül csak sikerült végrehajtanom eme nemes feladatot.

Hogy jól szórakoztam – e közben? Nos, így visszagondolva igennel felelek, bár olvasásom közben levert párszor a víz, hogy mit is művelek. Azt gondolom, hogy így felnőtt fejjel is szórakoztatóak ezek a könyvek, mert ráébresztenek arra, hogy mennyi mindent nem tudunk még, talán kicsit ki is billentenek a „felelősségteljes” döntések hétköznapjaiból és megmutatják azt, hogy éppen miképpen viseljük rossz választásaink következményeit. A saját kiborulásaimról inkább most nem ejtenék szót, de az biztos, hogy jót kacagtam magamon utólag és ez számít igazán.

Ajánlom a könyvet mindenkinek kortól és nemtől függetlenül, mert döntéseket mindannyian hozunk az életünkben, de játékos formában sokkal többet megtudhatunk önmagunkról és az adott témakörről egyaránt. És ne feledjétek, a tudást játszva a legkönnyebb magunkba szívni! Kalandra fel!

Ennek a kötetnek is érdemes a polcodon helyet találni, ehhez pedig csak a Móra Kiadó weboldalára kell ellátogatnod!

Írta: NiKy

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 10. - Interjú Floresse írónővel

A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának tizedik állomásához érkeztünk, ahol egy titokzatos alkotóval fogok beszélgetni. A Befejezetlen című novellája olvasása után felmerült bennem pár kérdés, amire választ szerettem volna kapni. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel Floresse írónővel készült beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Sokáig keveset olvastam, lekötött az, hogy voltam a világban és mindig akadt megfigyelnivaló. Majd ez áttevődött belülre és egyre többször pattant ki ötletszikra a fejemből. Ezekből eleinte versek lettek, majd kinőtték magukat rövid- és hosszúprózává. Kedvenc íróm John Updike, aki húszéves koromtól kísérője az életemnek. Az ő írás- és látásmódja közel áll hozzám. Szeretem egészben látni azt, ami történik az életben, sokféle szempontból megvizsgálni, kielemezni és írni belőle valami sajátot, így dolgozom.

Azt mondják, minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet? 

A Befejezetlen története pont egy novellára volt elég. Talán kisregénnyé lehetne növelni a történés mennyiségét, ez egész jó ötlet. Egyrészt a technikát lehet vele gyakorolni, ötletelni pedig önmagában is nagyon szeretek, bevallom, néha elveszem a sokféle lehetőség között, de az írói munkának ezt a részét élvezem legjobban.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Ez az első novellám Floresse-ként, a jövőben erotikus vonalon szeretnék tovább írni. Ehhez még rengeteget kell tanulnom, egyébként a polgári nevemen többféle zsánert kipróbáltam, realistát, fantasyt, krimit, horrort, science fictiont. Szeretem feszegetni a határokat és ötvözni az egyes zsánerek adta lehetőségeket, hol innen, hol onnan venni az eszköztárból Szóval, figyeljétek Floresse-t, fogtok még hallani róla.

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Romantikus szerzőként kezdő vagyok és nagyon örülök, hogy az antológia írói közé kerültem. Szeretem olvasni olyanok szövegét, akik gyakorlottabbak nálam, belemerülni a novelláikba, ott lenni az általuk megalkotott világban. Figyelem a kritikákat és azokból is tanulok.

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Olyanoknak, akik szeretik a novellákat vagy két regény között pihenésül rövidprózát olvasnának. A paletta sokszínű, mindenféle ízlés és korosztály találhat benne a szívéhez közelállót.

A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az ötlet spontán volt, két emberről szólt, akik véletlenül ugyanazt az apartmant bérelték ki egy hétre és ez megváltoztatta az életüket. Az alap megmaradt, minden mást megváltoztattam. Amit beleszőttem az életemből, a saját szextinges tapasztaltom összegzése. 

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Említettem John Updike nevét, ő egy nagyon szerethető író. Akiktől bármit olvasnék: Linn Ullmann, Stephen King és John Maxwell Coetzee. Azért, mert a saját műfajukon belül képesek voltak újítani és izgalmasan elmesélni a számukra fontos történeteket.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

A karaktereim ebben a történetben saját magukat szülték meg. Egyszer csak ott álltak előttem, készen arra, hogy belevessék magukat az események sodrába. A most születő pszicho-thriller regényem szereplőit már valós figurák tulajdonságaiból gyúrom, és a saját történetemet fogom elmesélni a segítségükkel.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Szeretném, ha látnák az összetevőit egy történetnek. Nem minden fekete és fehér, a szivárvány minden színe is kevés olykor, hogy élővé tegyük. Azért mi, írók folyton megpróbáljuk ezt, ami néha olyan, mint játékkarddal háborúba menni. 

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A pszicho-thriller mellett folytatom az erotikus vonalat, egyelőre rövidprózák formájában. Már nem a kezdés és a befejezés a mumus, hanem a dramaturgia. Ehhez nemrégiben zsánerspecifikus kurzusokon vettem részt. Addig is olvassátok a Csillagtalant, amit örömmel és szeretettel ajánlok a figyelmetekbe! 

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

A Csillagtalan antológiát a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

A. Victoria Vázquez - Lázadók

 

„A tehetségnek, szerencsére, semmi köze a gazdagsághoz.”

Talán már írnom sem kell, hogy mennyire szeretem a tartalmas ifjúsági könyveket és szerencsémre mostanában több olyan regény került a kezembe, amelyet igazán szívembe tudtam zárni. Ráadásul, ami elsőre bugyutának vagy nem megfelelőnek – akár korosztály tekintetében- tűnik, az több esetben is bebizonyította, hogy mennyire nem szabad csupán borító vagy fülszöveg alapján megítélni. Nem árulok zsákbamacskát, ha azt írom, hogy a mostani olvasásom is egy ilyen könyvet takar.

A.Victoria Vázquez – Lázadók című regénye 2020-ban került a polcokra, még pedig a Napraforgó Kiadó gondozásának köszönhetően. Az elsőre képregényes érzetet keltő kötet egy igen csak sokrétű és gazdag információt rejtő ifjúsági regény, amely bár kezdetben a borító illusztrációja miatt nem vonzott, a témaköre miatt mégis megvételre került, elvégre érdekel minden olyan könyv, amely a művészet és ezen belül is a táncosok világáról mesél valamilyen formában. A kezdeti ellenszenvet egyébként mára elfelejtettem és meg is állapítottam, hogy az egész könyv egy kellemes rajzstílust követ, amely egyébként Carlos Navarro munkáját dicséri. Hogy mi bajom volt mégis vele? Talán túl gyermetegnek éreztem, így ennyi idő elteltével már nehéz megmondani, hiszen még megjelenést követően a kosaramba került.

Egyébként ez a történet egy sorozat első része, amely felvezeti, vagy úgy is írhatnám, hogy bevezeti az olvasót a Művészeti Iskola mindennapjaiba és megismerkedhetünk a főbb karakterekkel is. De nézzük is, hogy miről szól részletesebben a regény:

Adott négy fiatal, akik nem is különbözhetnének egymástól ennél jobban, mégis egy bizonyos Kívülállók Klubjához tartoznak.

Cris a társaság „rosszfiúja”, aki folyton bajba keveredik. Lázadó énje vetekszik makacsságával, mégis igazságos és nyíltszívű fiatalember. Ráadásul igazán tehetséges, a megfelelő segítséggel igazi művész vállhat belőle.

Sara az aktuális iskolai méhkirálynő, akit három barátnője állandóan körbezsongja. Alapvetően büszke és gőgös, ráadásul nem igazán türelmes a többi diákkal. Barátnőivel rendszeresen gúnyt űznek más lányokból és fő céltáblájuk Patri. Tánc terén kimagasló a teljesítménye és a tanulmányi eredményei is kiválóak. Ettől az elvárt népszerűségtől vajon teljes a boldogsága?

Patri ösztöndíjas diák, aki nagyszüleivel él. Sokszor hátrányban van csoporttársaival szemben, mégis örök optimistaként szemléli az életet. A hétköznapokat ugyan beárnyékolja Sara és barátnői ármánykodásai, de igyekszik felvenni a tempót a többiekkel, bár a tánc testalkata miatt nem túl könnyű a számára. Szerencsére csodálatos hangja pótolja valamicskét.

Carlos zárkózottsága és visszahúzódó viselkedése ellenére kiváló táncos és kitűnő tanuló. A tehetséges fiú igyekszik a középmezőnyben megbújni, pedig ennél sokkal többre is vihetné. Vajon mi késztett egy ilyen sokoldalú ifjút arra, hogy magányosan töltse a napokat?

És akiről még illik szót ejteni az nem más, mint Carmen Bethencourt, az iskola igazgatónője. Kiemelt figyelmet fordít a diákjaira és mindenkiről pontos véleményt alkot. Letisztult, intelligens és következetes szigorral kezeli a gyerekek és az iskola ügyeit. Igazságos, de sokat követelő tanerő, aki a fenti négyes sorsát is egyengeti.

Mint látható, már a karakterek is különlegesek, bár az tény, hogy nem probléma mentesek. Mindenkinek megvan a maga világának megfelelő elvárásai, félelmei és sérelmei. Ennek a négy fiatalnak  meg kell küzdenie a pubertáskor nehézségeivel, az egyéni társadalmi problémákkal és egymással is. Ráadásul a szigorú iskolai követelmények sem könnyítik meg a mindennapi életet. Egy nem várt büntetés végkimenetele, valamint egy csoportos együttműködést igénylő előadás végül egy útra tereli a fiatalokat. Vajon képesek lesznek a közös célért elfogadni egymást és elérni céljukat? És mi köze egy nagyobb testvérnek és a családsegítőnek mindehhez? Nos, ezekre a kérdésekre nem fogok felelni, de bizonyos szinten választ remélhettek, ha belevágtok ebbe a kalandba.

„Hercegnők nem léteznek. Érted? A való életben a „tökéletes szépség” nem más, csak smink. A nők dolgoznak, néha reggeltől estig, hogy a családjuknak mindene meglegyen… Nincsenek tündérkeresztanyák, se varázslatos üvegcipők, se semmi efféle. De legfőképpen: nincsenek hercegek. A Hamupipőke egy hazugság (…).”

Ezt a történetet elsődlegesen Cris szemszögéből ismerhetjük meg és az általa átélt események és gondolatok segítik hozzá az olvasót azon információkhoz, amelyek egy viszonylag könnyen érthető és követhető kezdetet és családi hátteret mutatnak be. A fiú dacossága és élénk természete sok probléma forrása, mégis nagyon szerethető karakter. Az tény, hogy felvetül több fontos kérdés is, amire nem feltétlenül kapunk választ, de ezt hamar el is lehet engedni, hiszen egy sorozat első könyvéről van szó éppen.

„- Arra céloz, hogy én nem vagyok becsületes?

- Arra célzok, hogy ön az a típus, aki inkább elszalad, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné. De természetesen lehet, hogy tévedek.”

Szubjektíven arra gondoltam először, hogy én mennyire örültem volna anno fiatalon, ha ez a kötet a kezembe került volna. A táncosok világáról van némi fogalmam és pontosan tudom, hogy mennyi lemondással jár ez az élet. Ugyanakkor minden egy „elszenvedett” pillanat egy olyan csodálatos élményt és eredményt ad az adott személynek, amelyért megéri küzdeni és elengedni dolgokat, eseményeket, ételeket. Igen, ez a világ csak a külső szemlélőnek fog csupa pompa és ragyogásként hatni, de minden előadás mögött sok sírás, kemény munka és gyakorlás búvik meg. Ezért igazán csak az tudja megérteni és értékelni ezt a kötetet, aki hasonlóképpen megélte, vagy átéli akár most is a célért való kemény munkát.

A könyv nem csak a táncról és annak világáról mesél, hanem számos komoly társadalmi és egyéni problémát is beleszőtt a meséjébe. Olvashatunk diszfunkcionális családokról – akármelyik réteget tekintve-, sebzett lelkű fiatalokról, túl magas elvárásokról, lemondásokról és igen, verbális bántalmazásokról is. Úgy gondolom, hogy mindegyik tematika komoly és külön is nehezen emészthető, így együtt talán picit fullasztó is lehet, de szerencsére a könnyed nyelvezet és stílus elveszi az élét ezeknek.

Nagyon szerettem olvasni, mert komfortosnak éreztem ezt a világot. Pontosan értettem, hogy Cris miért ilyen vad, a Sara viselkedése mögött meghúzódó indokokat vagy éppen Carlos visszahúzódó viselkedését. Az egyetlen karakter, akit csodáltam és nagy tiszteletet éreztem iránta, az az igazgatónő volt. Egységesen bánt a fiatalokkal és mindig tisztelettel érte el a célját.

Akiről nem írtam sokat az Patri. Vele cseppet nehezen barátkoztam meg, mert számomra túl pozitív és könnyen alkalmazkodó szereplő benyomását keltette. De így a könyv olvasását követően kialakult bennem egy megérzés, miszerint ennek a hátterében is komoly indokok húzódnak meg és nem biztos, hogy a látszat ellenére könnyed a lelke.

Összességében egy nagyon különleges és kimagaslóan fontos problémákat boncolgató ifjúsági könyvet vettem kézbe.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül mindenkinek. Tudom, hogy számos témát nehezebb megemészteni fiatalon, de szeretném, ha adnátok ennek a sorozatnak egy esélyt, mert akár segítőkezet is nyújthat egy megfelelő pillanatban, a felhőtlen szórakozásról már nem is beszélve.

Amennyiben hallgatsz rám, akkor egy példányt polcodra teszel és ehhez csak annyit kell tenned, hogy a Napraforgó Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy

Tade Thompson – Molly ​Southbourne feltámadása

„Mégis, mi a divat, ha nem időszakosan változó pozőrködés? Ami most réginek számít, hamarosan újdonság lesz, és a mai újdonságok is elöregednek majd.”

Hogy őszinte legyek nem vagyok boldog, nagyon nem. Ugyanis mindig félek attól, hogy ha egy sorozat első kötetét kedvencként üdvözlőm, akkor a folytatás nem éri el azt a szintet, amit joggal elvárnék. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném azt leszögezni, hogy a mostani kötet még így is magasan veri a plafont, hiába morgok éppen.

Tade Thompson – Molly ​Southbourne feltámadása című kisregénye 2022 egyik újdonsága, amely az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a kötetnek is sajátossága a kimagaslóan szép borító, mind elvadult színei, mind pedig a képi ábrázolás tekintetében. Ahogy az első rész estében, úgy most a második kép is Faniszló Ádám munkáját dicséri. Egyébként azt el kell ismernem, hogy kimondottan szeretem a kiadó borítómunkáit, mert nagyon kifejezőek és jó színpalettával dolgoznak.

Ez a kötet már teljesen más alapokból indul ki, mint az előző része. Itt egy apró eltéréssel ott folytatódik a regény, ahol az első rész abbamaradt. Molly kilétét és múltját sok ködös folt tarkítja, amelyek bizony felfedezésre várnak, ráadásul most már semmiben sem lehet biztos. A segítség általában „jókor” érkezett eddig, de a fordulópont hamar bekövetkezik életében. Ha nincs tisztában a múltjával, a jelene folyamatosan változó és a jövő mindig a következő óra reményével telik, akkor vajon kiben bízhat? Vajon mikor lesz vége ennek az őrületnek és káosznak? A múltat meg kell érteni, ahhoz, hogy a jelen élhetővé váljon, de vajon lesz-e elég idő? És vajon a kedvesség és szeretet milyen funkciókat tölt be?

„Nincs olyan, hogy egy harc becsületes vagy aljas. Ez a különbségtétel a gyengékké vagy az alkalmatlanoké. Egyedüli célod a túlélés, amit csak úgy tudsz elérni, ha minden egyes összetűzésből győztesként kerülsz ki. Ha mindent felhasználsz a környezetedben, ha minden egyes mozgósítható izmodat beveted a célod érdekében, megszeged az összes esküdet, csalódást okozol a barátaidnak, homokot szórsz a szemekbe, de győzöl, és győztesként távozol. A szabályok betartását meg hagyd a sportcsarnokokban fellépő vándorszínészekre.”

Nehéz egy 124 oldalas kisregényről úgy véleményt formálni, hogy ne spoilerezzem el. Igazság szerint azt sem tudom pontosan, hogy mennyit kellene elárulnom éppen, hiszen minden információ kulcsfontosságú.

Talán annyit megtehetek, hogy elmondom én, hogyan látom jelen esetben a történet alakulását.

Nem hiszem, hogy meglepetést fogok okozni azzal a ténnyel miszerint nem vagyok elégedett a cselekmény folytatásának tekintetében. A kezdetleges káoszban én „otthonosan” mozogtam, mert a sok rejtélytől függetlenül is jól tudtam követni az eseményeket és igen csak sokrétűnek gondoltam a teljes zűrzavart.

Ez a benyomásom sajnos átredukálódott egy viszonylagos átláthatósággá, ahol számomra elment a történet valami enyhe „giccs” irányába, amitől ráz a hideg. Persze van benne még mindig eredetiség és sok válasszal adós maradt a sztori, ami felveti a kérdést lesz-e még egy része a sorozatnak? Nagyon remélem, hogy igen, hiszen túl kevés választ kaptam, de az biztos, hogy ezek után kevésbé lelkesen fogok a következő kötethez nyúlni.

„A magány súlyos teher, ami folyton próbál kétségbeesésbe taszítani.”

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, aki az előző részét olvasta, de mégis senkinek, hiszen valószínű hasonlóan fog érezni, mint én is. Elég nehéz befogadni alapvetően is ezt az őrületet és bár lehet nektek sikerül, mégis készüljetek fel!

Ha a polcodon szeretnéd tudni, akkor az Agave Könyvek Kiadó várja a rendelésedet. 

Írta: NiKy