Sötétben élsz vagy mégsem? - Interjú Németh Balázs szerzővel

Az elmúlt időszakban kissé elzárkóztam a novelláskötetek olvasásától, de az is igaz, hogy a könyvtáramat szép számban gyarapítják ez idő tájt is. Számomra ezek a rövid történetek mindig feladják a leckét, hogyan is értékeljek egységesen egy adott kiadványt, hiszen nagyon elenyésző azoknak a könyveknek a száma, ahol az első történettől az utolsóig elégedett vagyok az olvasottakkal. Most viszont újult erővel és kedvvel vetettem bele magam az ilyen műfajú könyvek olvasásába, ráadásul úgy éreztem, nagyobb figyelmet kell, hogy fordítsak hazánk olyan szerzői felé, akik több műfajban is alkotnak. Így került kezeimbe nem is olyan régen Németh Balázs – Sötétben élsz című kis novelláskötete, amely bár bennem kissé inkonzisztens érzést keltett, mégis felmerült bennem pár kérdés, amelyekre választ reméltem. Kérlek, hogy fogadjátok sok szeretettel a szerzővel készített beszélgetésemet!

Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogy kezdődött az írói pályafutásod és mikor szerettél bele az írásba?

Szia. Nagyon szívesen. Kíváncsian vártam ezt az interjút veled, mert tudtam, hogy már olvastad a Sötétben élsz című könyvet és ennek fényében gondoltam, hogy egy tömör és érdekes beszélgetés lesz veled. Németh Balázsnak hívnak a Veszprém megyei Sümeg városában élek és alkotok. 2004-ben ismerkedtem meg az írással. Először csak versek formájában majd később tértem át a novellák világára. Maga az írást Németh István Péter tapolcai író, költő, irodalomtörténész ismertette meg velem először egy meseíró pályázat formájában, ami a Manók a könyvtárban címet viselte. Amikor megemlítette nekem ezt a lehetőséget meglepődtem, soha előtte nem indultam sem ilyen sem ehhez fogható pályázaton. Emlékszem 3 hét állt a rendelkezésünkre a mese megírására és én nagy izgalommal vetettem bele magam az új kihívásba. Én 3 óra alatt megírtam a mesét, mint az eredményhirdetéskor kiderült olyan jól sikerült, hogy megosztott pontozással megnyertem a pályázatot, ahol emléklappal és különböző könyvekkel díjaztak. Ez volt az első bizonyítéka annak, hogy van érzékem az íráshoz, amit mind a mai napig imádok.

A Sötétben élsz című novellás kötetedet volt szerencsém kézbe venni, amely 6 egymástól független történetet foglal magába. A novellák közös jellemzője, hogy valami sötét, fájdalmas eseményt helyeznek középpontjukba, mégis elmondható, hogy sem stílusban, sem tematikailag nem hasonlítanak egymásra, ráadásul a közös kapcsolati szál tulajdonképpen csak egy bizonyos sötét, ragacsos massza, ami rátelepedik az olvasó lelkére. Tudatosan választottál ennyire mély, komor témákat? Milyen szándékkal gyűjtötted őket egy ”könyvcsokorba”?

A könyv témája, mint ahogy már a kezdetektől fogva most is a hétköznapi emberek problémáit körül ölelő dolgok, amiket a történetek középpontjába helyeztem. Bár ahogy te is mondod,  a történetek nem kapcsolódnak egymáshoz, de az a bizonyos „sötét massza„ összetartja őket. A szándék, mint mindig most is az volt, hogy a történeteken keresztül felhívjam az emberek figyelmét arra, hogy nyitott szemmel járjanak a világban, mert ezek a kis történetek akár lehetnek számukra egy kis ablak a világra. 

Melyik novella áll igazán közel hozzád és miért? Te magad is szeretsz rövid történeteket olvasni? 

Ha választanom kellene e hat novella közül, hogy melyik is a kedvenc vagy ép a legközelebb álló a szívemhez azt mondanám mind (nevet). A láthatatlan ajtó az, ami a kedvencem. Talán azért, mert ebben a történetben két számukra idegen élet összetalálkozását mesélem el, akik a végén, egy húron pendülnek, és együtt folytatják tovább. Igen, szeretem a rövid történeteket, mint pl. Elena Honoria - Cukorfalat című műve, ami számomra távoli műfaj mégis örömmel és élvezettel olvastam az írónőtől. 

A könyvedben egyszerre vannak jelen dark fantasy és a mai korunkban játszódó történetek egyaránt. Hol egy család tragikus sorsáról olvashatunk, hol pedig egy halhatatlan világba kalauzolod el az olvasóidat. Mennyire volt tudatos ez a válogatás és mit szerettél volna megmutatni általuk?

Néha hajlamos vagyok az elkalandozásra a történetek műfaját illetően, de lényegében nem változtat semmin, mert a sorok között ott rejtőznek a hétköznapok problémái. Tudatosnak tudatos volt a történetek összeállítása, de viszont a jövőben szeretnék egy műfajon belül maradni (vagy nem)(nevet). Komolyra fordítva a szót a jövőben, más formában és terjedelemben is ki szeretném magam próbálni. De erről talán majd egy másik interjúban beszélek. 

Azt mondják, hogy minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történeteidből akár önálló regények is születhetnek?

Röviden tömören az előző kérdésben említettekkel azonosan elgondolkodtam azon, hogy másképp keljenek életre a történeteim. Egyre többet játszom a gondolattal a történeteim hosszúságát illetően. 

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Az első könyvem 2020-ban jelent meg a Holnap magazin gondozásában, ami a Félelem rezidense címet viseli és a következő évben jelentkeztem egy új kötettel, ami az Élet alkonya volt, amit úgyszintén a Holnap magazin jelentetett meg. A kiadó váltásomról egy lentebbi kérdésben mesélek. 2022-ben nem adtam ki könyvet, így volt időm a pihenés mellett megírni a Sötétben élsz című könyvet, amit 2023 februárjában a Smaragd kiadó jóvoltából tudtam a boltok polcaira tenni. 

Kép: NiKy

Szerinted mi az erőssége a Sötétben élsz című könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Én úgy gondolom, mint író, hogy mivel több témát feszegetek a könyvben masszívabbak lettek a történetek és a mondani valójuk is nagyobb súllyal bír. De ez csak az én véleményem. A legjobb kritikus úgy is az olvasó. Én azt sem bánom, hogy ha némely olvasó ízekre szedik a könyvet, mert úgy gondolom, hogy mindenből lehet tanulni és építkezni. Természetesen felnőtteknek ajánlanám elsősorban azon belül is azoknak, akik kedvelik a kicsit félelmetes köntösbe bújtatott történeteket, mégis a hétköznapi emberek problémáit ecsetelő könyveket.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Őszintén szólva én csak a tizenéves korom közepétől szerettem meg a könyvek világát . Emlékszem az első könyvem, amit saját pénzemből vettem Stephen King - Cujo című regénye volt, ami később ahhoz vezetett, hogy az írótól mindent begyűjtöttem. Az összes könyve a polcomon van. Így Ő volt a legnagyobb hatással rám, de ahogy idősödtem egyre több íróval ismerkedtem meg. Mindig azt vallottam, hogy minél többet olvas az ember, annál többet tud meg a világról. Minden könyv egy új világ. Nagyon szeretem a szépirodalmat is és azon belül Jack London könyveit, amellett nagyon érdekel, és sokat olvasok a paleontológia (Őslénytan) világáról. Mint ahogy már egy fentebbi kérdésben már említetted a dark fantay műfajt, erről is tudok egy keveset mondani. Pontosabban, hogy honnan is van ez bennem, hogy majdnem minden könyvemben jelen van ez a műfaj. Imádom J. R. R. Tolkien világát. Lenyűgözőnek tartom azt, ahogy korokat bemutat és az a világ, amibe betekintést enged és megismerhetjük általa, engem elvarázsolt. A Gyűrűk ura, a Hobbit nagyszerű alkotások mind könyvben mind filmekben.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

Talán az lenne a legmegfelelőbb üzenet, hogy figyeljük egymásra és magunkra is egyaránt, mert sajnos olyan világot élünk, amiben olyat értünk meg (háború), amiről nagyapáinktól eddig csak hallottunk, de most a tv-ben látjuk is. S mivel a munkahelyemen sok külföldi munkavállaló van, így úgy mond én is testközelből hallottam és értesültem általuk a háborúban maradt családtagjaikról. Vagy ép arról, hogy nem tudnak hollétükről. 

A könyved a Smaragd Kiadó gondozásában jelent meg. Hogyan találtál rá a kiadóra és milyen volt a közös munka?

A Smaragd kiadóval egy nagyon kedves írónő ismerősöm által ismerkedtem meg, akit Elena Honoriának hívnak, aki úgy szint a Smaragd kiadó keretein belül alkot. Egy beszélgetésünk alkalmával elmondtam neki, hogy miért is szeretnék kiadót váltani, amiket most nem szeretnék ecsetelni és mivel megértéséről biztosított, beajánlott a kiadóhoz. Ezután felvettem a kiadóval a kapcsolatot, és mint kiderült Elena mesélt már rólam nekik, ami nekem nagyon jólesett, így kellemes meglepetés ért és a következő email-ben elkérték az elkészült kéziratomat. Ez volt a Sötétben élsz. Nagyon szeretek velük dolgozni, nagyon készségesen és szeretetteljesen állnak az emberhez és támogatásukról biztosítanak minket, akik velük alkotunk. Mind a munkamoráljuk, ahogy hozzáállnak, az a precizitás, amit képviselnek engem nagyon magával ragadott és biztosítottam őket is róla, hogy a jövőben csak velük, az ő csapatukkal szeretnék alkotni. Nem csak a munkában számíthatunk a közösségünkre, hanem mint emberek is, ha kell egymás mellett állunk. Számomra az első közös könyvnél már bebizonyították, hogy nagyon jó kiadóra találtam, amiért nagyon hálás vagyok Elena Honoriának. 

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

Épp a napokban fog elkezdődni az új könyvemmel való munka, így már nagyon izgatott vagyok, és ha minden jól megy, akkor év vége felé meg is fog jelenni a kötet. A címét majd a jövőben árulom el, de annyit még elmondok  az olvasóknak, hogy mivel jövőre lesz 20 éve, hogy az írással foglalkozom, készül egy másik kötet is, ennek a kerek jubileumnak a tiszteletére. Az új könyv is és a jövő évre tervezett is, olyan történeteket fog tartalmazni, amibe mi hétköznapi emberek vagyunk a főszereplők.

Köszönöm az interjú lehetőséget!!

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook  és Instagram oldalait, ahol sok érdekes információt olvashattok!

A Sötétben élsz című könyvet pedig, a Smaragd Kiadó oldalán tudjátok megrendelni!

Írta: NiKy

Andri Snær Magnason - Időről és vízről

 

„Egyszer minden eltűnik, nem menekül,

elmúlik, vége lesz, vesztébe zuhan.

Életed is csak mindhiába suhan,

mintha meg se történt volna legvégül.”

Pár évvel ezelőtt egy akkori kedves „barátnőm” mesélt egy könyvről, amely elsőre behatárolhatatlan műfajilag, de szerinte kiemelkedő belső tartalmát tekintve. Először nem értettem bevallom őszintén, hogy mi különleges lehet egy olyan tematikát felölelő könyvben, amely ismételten felhívja a figyelmet, egy aktuális környezeti katasztrófára. Mint kiderült ennek a kötetnek elsődleges témaköre a klímaváltozás, valamint az emberiség által okozott károk bemutatása különböző oldalakról. Be kell, hogy valljam nem voltam lenyűgözve az első pillanatokban, ugyanis nem kedvelem azon kiadványokat, környezetvédőket, akik a hétköznapi ember küszöbén kolompolnak, hogy változtatni kell. Tudom, ez kissé durván és negatívan hangzik, de ha belegondolunk abba, hogy azokról, akik ezeket az alkotásokat kézbe veszik, többnyire feltételezhető, hogy környezettudatos szemlélettel élik az életüket, - de mindenképpen nyitottak a tematikára -, és miután kiolvasták ezt a könyvet, még rosszabbul fogják érezni magukat, mint előtte. Miközben valószínű, hogy az ökológiai lábnyomuk igen elenyésző az átlaghoz képest, és azok a vállalatok, gyárak, üzletemberek, akik valóban sok kárt okoznak, tehát élen járnak a környezetszennyezésben, vígan folytatják tevékenységüket. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert bár tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen típusú könyv mindenkinek szól, mégis fullasztó és nyomasztó az érzés, miszerint például én közembereként mindent megteszek, hogy csökkentsem a károkat a magam módján, mégis a világ rohamos léptekkel gázol át rajtam és a velem hasonszőrű embereken. Tehát a kezdeti kételkedésem adott volt, aztán el is feledkeztem erről a könyvről, hiszen sehol nem tudtam beszerezni, egyszerűen nem lehetett kapni. Míg végül egy kedves ismerősöm által kézbe vehettem.

Az első ellenérzésemet leküzdve furcsa élményben volt részem, ugyanis a szerző a felmenői életéből, valamint a munkásságából, különböző utazások élményeiből merítkezik. Ebben a katyvaszban először nem is tűnt fel az az egyedi szerkezet, ami tulajdonképpen olyan különlegessé teszi ezt a könyvet.

Tudományos, ismeretközlő irodalom? Igen, talán kicsit. Családtörténet? Nem mondanám. Szépirodalmi alkotás? Nem feltétlen. Talán elmondható, hogy mind a három egyszerre, bár szerkezetileg kissé kaotikus a rendszerezése, mégis jól összefüggő és könnyen értelmezhető.

Ilyen kötettel még nem találkoztam, ezt el kell, hogy ismerjem, ezért szinte rögtön egymás után kétszer is elolvastam.

„Rengeteg energiát pazaroltunk végleges dolgokra, háborúkra és fegyverekre, vagy hogy eljussunk a Holdra. A Manhattan – terv során sok ezer embert küldtek a sivatagba, hogy éjszakába nyúlóan dolgozzanak, nyári és karácsonyi szabadság nélkül, míg el nem érik a célt, az atombomba elkészítését. Akkor miért ne lehetne ezt megtenni a bolygóért, valami jó célért? Ha a politikusok valóban felfognák, miről van szó, valami ilyesmivel állnának elő. Hány embernek kell dolgoznia az éghajlati válság megoldásán? Még egymillió ember sem sok, ha a Föld jövője forog kockán.”

Andri Snær Magnason (1973. 07.17, Reykjavík) izlandi származású író, környezetvédő és nem utolsó sorban rendező. Számos regény, vers vagy éppen színházdarab köthető nevéhez, amelyek közül jó néhány alkotását több mint 30 országban adták ki, vagy rendezték meg. Izland egyik legsokoldalúbb szerzőjeként tartják számon. Érdemes rápillantani weboldalára, ahol sok érdekességet olvashat az érdeklődő.

Andri Snær Magnason - Időről és vízről című könyve 2021-ben jelent meg kis hazánkban a Gondolat Kiadó jóvoltából. A kötet egyszerű, de annál kijózanítóbb érzést kölcsönöz borítóképével, amelyet Környei Anikó tervezett. Csak rá kell pillantani és megteszi hatását, ebben biztos vagyok.

Kép: NiKy m.i.

Mint fentebb már említettem, a kötet számos oldalról mutatja be a klímaváltozás, valamint a környezetszennyezés eltérő ágazatait. Talán elsőre nem tűnhet szokatlannak ez a tematika, elvégre nem az első és nem is az utolsó kiadvány, amely ezekkel a fajsúlyos problémákkal foglalkozik, mégis érdemes kézbe venni, ugyanis a szerző saját felmenői életéből merítkezve, valamint a munkája során megélt, vagy meg nem élt eseményekből, a történelem katasztrófáin át tükröt tart az olvasó elé, amelyben nem önmagunk szépségét pillanthatjuk meg.

Szeretnélek egy kezdetleges játékra meginvitálni ismételten. Kérlek, hogy helyezz magad elé egy tükröt, mindegy mekkora és az sem fontos, hogy mennyi látszódik belőled. Kérlek, hogy nézz bele! Mit látsz? Jó esetben önmagadat, az arcodat, a szemeidet, orrodat, ajkaidat. Aztán hajolj kicsit közelebb és néz mélyen a saját szemedbe. Mit tapasztalsz? Igen, jól érzékeled, a szemed sötétebbnek fog tűnni, de valószínű egészséges a bőröd színe, a szemeid élénken csillognak és viszonylag elégedett is lehetsz látványoddal. És most csukd be a szemed, kissé lazulj bele az imént látottakban. Most pedig lásd magadat harminc év múlva, amikor a környezetszennyezés megtette hatását. Nincs tiszta levegő, amely az életed alap pillére, nincs tiszta ivóvíz, csak valami mesterségesen előállított lötty, amitől fáj rendszeresen a gyomrod. A meleg elviselhetetlen, vagy éppen olyan hideg van, hogy nem tudsz elég meleg ruhát magadra venni, hogy ne fázz folyton. A világ rendje felborult. Az állatok tömegesen pusztulnak ki, a növények ehetetlenné válnak, az emberek egyre agresszívabbak. Most kérlek, hogy nyisd ki a szemed! Újra önmagadat látod, de a szemed már nem ugyan az. Mi változott?

Nos, ez a játék – ahogy tőlem már megszokhattátok – arra szolgált, hogy kis ízelítőt mutassak a jövőnkről. Ez a könyv erre hívja fel a figyelmet elsődlegesen.

„Olyan időket élünk, amikor egyetlen ember is képes feltalálni egy meteorzápornak megfelelő bombát, és egyetlen divathullám egyet jelenthet az állatvilágon belül pusztító járvánnyal.”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva nehezen tudom behatárolni, hogyan is lehetne ezt a könyvet megfelelően bemutatni, hiszen nagyon sokrétű és rengeteg információval szolgál. Ez az összetettség számomra rendkívül érdekessé tette ezt az utazást, hiszen hol egy család nagyszülői ágáról olvashattam anekdotákat, hol vulkánok kitörésében vagy éppen egy nép – jelen esetben Kína – kommunista szemléletén elmélkedhettem a magam módján.

A számomra is legfontosabb problémát mindenképpen ki szeretném emelni, ez pedig nem más, mint a tengerek és óceánok CO2 elnyelése. Köztudott, hogy jelen pillanatban a szén-dioxid kb. 30% -át nyeli el ez a hatalmas víztömeg, amely az emberiség életében rendkívül fontos. Ellenben a környezetbe kibocsájtott salak, szemét olyan mértékben rongálja a természetet, hogy a klímaváltozás által súlyos tragédiák elé nézünk nagyon hamarosan. A tengerek, óceánok savasodásával szembenézni nem kis bátorság kérdése, a következményekkel pedig egyenesen lehetetlen.

De ezen kívül szó esik az állatok tömeges kipusztulásáról, a gleccserek olvadásáról, az emelkedő tengerszintről is. Olyan súlyos katasztrófákról olvashatunk, amelyek önmagukban is nagy veszélyt hordoznak a jövő nemzedékének életére nézve, nemhogy együttesen. Ha az a célja az emberiségnek, hogy végül ne legyen hol laknia az utókornak, akkor nyugodtan folytathatja mindenki a mostani életét, de ezzel a szemlélettel egyenes arányban alá is írják gyermekeik halálos ítéletét. Ezért igaznak vélem a következő gondolatot: ”Belőled sarjadt magod gyümölcsének érése, és rajtad áll elmúlásának jövőképe.”

„Ha az ember mindig arra gondolna, hogy mi történhet, akkor sosem csinálna semmit.”

Úgy gondolom, hogy bár rohamosan csökken az az időkeret, amelyet a változásra fordíthatunk, mégis érdemes lenne pár fontos területet átgondolnunk.

Négy fő kérdést és megoldást kell megvizsgálnunk:

1. Az élelmiszer – pazarlás megszüntetése és a táplálkozási szokások megváltoztatása, modernizálása
2. Az erdők védelme, erdőtelepítés, a mocsarak és őserdők helyreállítása
3. Átállás a nap – és szélenergiára, illetve a közlekedési eszközök elektromosítása
4. A nők szerepvállalásának növelése

Kép: NiKy m.i.

Számomra kiemelkedőnek bizonyultak a dalai lámával folytatott beszélgetések, amelyek mind a két esetben olyan mély, mégis átfogó üzeneteket adnak át, amelyek elemeiben rendítik meg az olvasó lelkét, ebben bizonyos vagyok.

„- Az önzés a természetünkben van. Ha az ember nem törődik magával, akkor ki más? Ezért hát természetes, normális és reális, hogy mindenki törődjön magával. De ha mások kárára tesszük, az helytelen. Mindenkinek joga van a boldog élethez. Szociális állatfaj vagyunk. Hozzáállásunk és cselekedeteink közvetlenül befolyásolják mások boldogságát. Ezért a gyakorlatban is szeretetet és gondoskodást kell tanúsítanunk, mások jólétét kell szem előtt tartanunk. Ugye, a gyerek tanul és érik, a képességei napról napra, évről évre bővülnek. A gyerek szellemi képességeit fejlesztjük és eddzük, de a szeretetét, a szív jóságát miért nem? Ha eddzük a szívet, az hasonlóképpen napról napra, hónapról hónapra növekedni tud.”

Talán kicsit jó hasonlat, ahogy Kína bekebelezte Tibetet anno, úgy tűnteti el az ember a Föld által nyújtott csodákat. Drasztikus és nem feltétlen elfogadható példa, de így könnyebben elképzelhető, hogy a mértékletességet elfelejtve mit művelünk a lakóhelyünkkel.

Összességében úgy gondolom, hogy valóban nagyon egyedi könyvet vehettem kézbe. A történetek érdekessége mellett az elszórtan fellelhető képek is hozzátettek a különleges élményhez. Ezek a fotók kiragadott eseményeket, családtagokat vagy éppen környezeti képeket mutatnak meg, amelyek által közelebb érezhetjük magunkat Izland csodás világához, a tengerek végtelenjéhez vagy éppen egy jegesmedve pihenéséhez.

Valóban értékes a könyv a maga nemében és talán nem is olyan lehangoló, mint azt elsőre hittem. A téma továbbra is fajsúlyos marad, de számos ötlettel szolgál ahhoz, hogy mit tehetünk még a magunk erejéből. Ugyan egy ember nem a világ, de egy hangos kiáltás számos másik lélek hívóüzenete lehet.

Mivel a boltok polcain nem lelhető fel ez a kötet, ezért csak remélni merem, hogy idővel, egy másodnyomást megélve, ismét bárki kézbe veheti majd a könyvet. És ezt az üzenetet érdemes átgondolnunk: „A szavak hatnak az érzelmeinkre. A szavak lehetővé teszik, hogy megfogalmazzuk, hogyan érezzük magunkat, és leírjuk, mi rejlik a keblünkben. A szavak korábban láthatatlan történéseket is meg tudnak ragadni és keretbe tudnak foglalni.”

Írta: NiKy 

B. Habarics Kitty - A rettenetes rumlipók

 

„Szívem teljen szeretettel,

így induljon el a reggel!

Gyere, öleljük meg egymást,

s feltöltődik szívünk, meglásd!”

Kimondottan szeretem az olyan meséket, ahol a főszerepet valamely állatka nyeri el magának. Így esett a választásom pár hónapja erre a kis kötetre, hiszen egy nyuszi családot ismerhetünk meg.

B. Habarics Kitty szerző immáron második kötetét vehettem kézbe, hiszen még valamikor 2021 tavaszán olvastam Az évszakok című mesekönyvét, amit rögtön a szívembe is zártam. Az írónő egy sajátos felhanggal szólítja meg kis olvasóit, ezért a mesék mindenkinek remek szórakozást ígérnek az első oldalaktól. Ha az írónő munkásságára vagy kíváncsi, akkor javaslom, hogy tekintsd meg honlapját vagy kövesd őt Facebook oldalán!

B. Habarics Kitty - A rettenetes rumlipók című mesekönyv 2023-ban jelent meg a Katica Könyv Műhely Kiadó gondozásában. A mese illusztrációi bájosak, ahogy már megszokhattam, hiszen most is a szerző munkáit láthatjuk. Továbbá ez a Két nyuszi mesesorozat kilencedik része, amely igen mulatságosra sikeredett.

A kötet három aprócska mesét és ugyanennyi verset foglal magába, amelyek egy-egy jellegzetes tematikában íródtak. Lássuk is őket:

 - Két nyuszi és a rettenetes rumlipók
- Két nyuszi és a huncutfüllentő
- Két nyuszi és a hercehurca hisztimanó
- Rakjunk rendet!
- Alszik a rét
- Reggeli köszöntő

A témakörök – mint már sejthető – a kisebb gyermekekkel kapcsolatos mindennapi problémákból merítkeznek, ilyen például a rendrakás, a füllentés vagy a reggeli hiszti is. A versek pedig tulajdonképpen kiegészítik a fentieket.

„Egy és kettő, három, négy,

a szobádban rendet tégy!

Mókás volt a nagy rumli,

ideje elpakolni!”

Kép: NiKy m.i.

Számomra azért fontosak a szeretet nyelvén megírt történetek, mert sokszor fázom lelkileg is, hiszen súlyos tartalmú könyveket olvasok többnyire. A sok emberi sors, amely válogatás nélkül tárul szemeim elé – legyen szó fikcióról vagy igaz történet alapján íródott alkotásról – többnyire mélyen érintenek és nehéz regenerálódni utánuk. Talán túl komolyan veszem az olvasottakat, de ezek után már érthetőbb, hogy miért is örülök, ha egy-egy ilyen bájos könyvecskét foghatok kezeimbe.

Ha választanom kell a mesék közül, akkor úgy gondolom, hogy a Két nyuszi és a huncutfüllentő történetet emelném ki, mert, egy kis kalamajka után, a bátorság és igazság győzedelmeskedik, és nagyon tudom becsülni ezt a két jellemvonást mindenkiben.

„[…] Büszke vagyok rád, hogy megmondtad az igazat, és boldog vagyok, hogy megpróbáltad helyrehozni a hibádat.

-Tudod, […] mindenki elvét olykor ezt-azt.”

Továbbra is úgy gondolom, hogy a szerző csupaszív könyvei a kortalan felnőtteknek is remek kikapcsolódást nyújtanak, és a kisebb gyermekekkel való közös olvasás pedig egy csodálatos időtöltés, amely közelebb hozza a családtagokat. Ezért olvassatok sokat együtt és ki tudja, hogy nálatok sem bukkan-e fel a rettenetes rumlipók egyszer. És ne feledjétek: „[…] az a fontos, hogy őszinték legyünk egymással, és ha vétünk is olykor, megpróbáljuk helyrehozni a hibánkat. Nem baj, ha nem sikerül, a lényeg, hogy igyekeztünk.”

Ha szívesen elmerülnél ebben a mesekönyvben, akkor nem kell mást tenned, mint a Katica Könyv Műhely weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy

Tova Friedman – Malcolm Brabant - Auschwitz lánya

 

„Az emberi fajon belül sokfélék vagyunk, de több dolog köt össze minket, mint ami elválaszt.”

Néha úgy érzem, hogy túlvállalom magam érzelmileg olvasásaim folyamán. Nem a darabszámot figyelembe véve, mindinkább a témaköröket nézve. Évről évre egyre nagyobb számban nyúlok valamely tabunak számító vagy éppen emberi sorsokat feldolgozó kiadványok után. Tudatosan építem és keresem, mind az áldozatok, mind az elkövetők tekintetében a lelki okokat, a traumák feldolgozásának folyamatát, valamint azt az affektív torzulást, amely - létrejön parancsra vagy pusztán a hatalom megízlelésével - arra sarkallja az adott személyt, hogy bántalmazza a nála védtelenebbet. Ezért szinte borítékolható volt, hogy a mostani olvasmányom is a polcom egy lakójává válik idővel.

A Soá-ról (Shoah) vagyis köznevén a Holokauszról már mindenki hallott valamilyen formában. Ki szerencsésebb, az csak a történelemkönyvek lapjain találkozott vele, aki kevésbé, az pedig saját családján belül, a felmenőkről ismerhet történeteket. Ezek a „mesék” sokszor nagyon fájdalmasak minden szempontból, mégis az egyik legmeghatározóbb, az emberiség egyik legszörnyűbb időszakáról szólnak. Talán egyeseknek már sok lehet az a túlbuzgóság, amely a Holokauszt túlélőinek történetével, megélt vagy tiszteletből felelevenített rémeseményeivel foglalkozik, elvégre számos film, könyv látott napvilágot és valószínű, hogy mindig lesznek újabb és újabb alkotások, amelyek megemlékeznek erről az időszakról. A túlélők száma napjainkra elenyésző számot mutat, hiszen a „szerencsésebbek” is megöregedtek és lassan az következő nemzedéknek adják át az élet színpadát.  De akad még néhány olyan lélek, aki minden erejével azon van, hogy emlékeztesse utódaiit, vagy éppen más hon gyermekeit arra, hogy az ember bőre színe legyen bármilyen, több a közös bennünk, mint bárki képzelné.

Ilyen túlélő ennek a könyvnek az egyik szerzője is, aki gyermekként élte meg ezt a fájdalmas időszakot.

Tova Friedman 1938-ban született, 84 éves és jelenleg New Jersey-ben él. Négy gyermek édesanyja, valamint nyolc unokájának szerető nagyanyja. Talán elmondható róla, hogy az egyik legfiatalabb túlélője a Holokausztnak.  Azon szerencsések egyikeként távozott 1945-ben a haláltáborból, akiknek megadatott az emlékezés nehéz, súlyokkal és rémálmokkal terhelt joga, és ezáltal egész életét annak szentelte, hogy ez az időszak fennmaradjon az utókor emlékezetében. Az emberiség nagyon ügyes a feledés művészetében, pedig a vérrel borított évek pora még nem szállt el teljesen.

Malcolm Brabant brit származású újságíró, aki a BBC haditudósítójaként tanúja volt a boszniai népírtásoknak. Jelenleg az amerikai PBS Newhour külhoni tudósítója. Munkájáért számos díjat kapott és Birkenau felszabadításának 75. évfordulóján ismerkedett meg Továval, akivel azóta is jó barátok.

Tova Friedman – Malcolm Brabant - Auschwitz lánya című ismeretközlő irodalmi kötete 2023-ban jelent meg a Libri Kiadó gondozásában. A borítótervet Féder Márta álmodta meg, a képen maga a szerző látható szüleivel.

Ez a könyv, mint már sejthető, egy gyermek szemszögén keresztül meséli el azt a pár évet, amelyek a közép-lengyelországi gettóból egészen egy náci munkatáborba vezettek. Tova azon kevesek egyike, akik szüleikkel kerültek és „távoztak” a vérkorszak vérrel borított fagyos időszakából.

„A bűnösséget nem előítéletek, hanem bizonyítékok alapján kell megállapítani.”

A könyvet én négy fő részre osztanám, bár tudatosan nincs elkülönítve:

• Tova kora gyermekkori évei a közép – lengyelországi gettóban
• Tova öt -és hatévesen a haláltáborban
• Tova gyermekkora a II. világháború után
• Asszonyként, terapeutaként és alapítványigazgatóként

Tova kora gyermekkori évei a közép – lengyelországi gettóban

„Egy három éves gyermek is megérez és megért dolgokat, feldolgozza az információkat. A kognitív képességei szárnyalni kezdenek, bár az esetek többségében még hiányzik a szókincse a látottak megfogalmazásához. Ez az életkor a világ által kínált egyszerű örömökre való rácsodálkozás ideje. A gyereknek gyönyörködnie kell egy pillangó légi táncában. Éreznie és viszonoznia kell az anyja és az apja szeretetét. Mosolygó arcokat kell látnia, és biztonságban kell éreznie magát. Teli hassal, meleg ágyban kell elaludnia, hogy reggel, miután felébredt, izgatottan egy újabb ígéretes napot kezdjen.”

A könyv elején megismerkedünk a szülőkkel, a felmenőkkel, mindkét oldalról a zsidó hagyományokra épült családi élettel, szabályokkal, nézetekkel. Képet kapunk Lengyelország egyre tarthatatlanabb zsidó ellenes hozzáállásáról, a gyermek (Tova) megszületéséről és arról a gettói életről, amelyet a fiatal gyermek első emlékeiként tartanak számon.

Kép: NiKy m.i.

Tova öt és hatévesen a haláltáborban

„Az éhező gyerek számára a burgonyahéjleves volt az üzemanyag a szervezet önfelfalása ellen folytatott küzdelemhez, de a tojás a szeretetet jelentette.”

Miután Közép-Lengyelország megtisztításának végső időszakában azok a zsidók is feleslegessé váltak, akik addig gyárakban dolgoztak, végül Auschwitz-komplexum leghalálosabb részébe kerültek. Birkenau színtere a következő két évben meghatározó szerepet töltött be az akkor 5 éves Tova életében. A kezdetleges időszakban még édesanyjával lehetett valamelyik felnőtt barakkban, de később egy váratlan betegség következtében átkerült az egyik gyerekeket őrző bodegába. Ekkor került rá tetoválása is, amely azóta is ott „díszeleg” karján. Az akkor megélt és átélt borzalmakról részletes képet kapunk, valamint annak a felemelő pillanatnak dicső képéről rántja le a leplet, amikor először ébredhetett a náci fegyveres őrök nélkül.

Kép: NiKy m.i.

Tova gyermekkora a II. világháború után

„A félelem egy vírus, amely fertőző, gyakorlatilag mindenkit megbetegít, aki érintkezésbe kerül vele. Az immunitást nehéz, szinte lehetetlen megszerezni.”

Miután elhagyhatták a tábort, Tova és édesanyja új életet próbáltak kezdeni, azon kevés túlélő rokonokkal karöltve, akikkel összetalálkoztak, miután visszatértek a szülővárosba. Tova édesapja csak jóval később került elő, de nagy boldogságra ismét együtt lehetett a család. Számos atrocitás érte őket a háború után is, hiszen sehol sem nézték őket jó szemmel. Az antiszemita szemlélettel élők egészen Amerikáig üldözték a családot, ahol egy teljesen új világ tárult eléjük. Idegenként itt sem volt könnyű megállni a helyét senkinek sem, az évek múlásával egyre több akadályt legyőzve élte mindenki a szürke hétköznapokat. Tova soha nem tudta igazán élvezni szabad tinédzserkorát, mert a múlt fájdalmas árnyai mindenhova követték, ráadásul édesanyja idejekorán elhalálozott. Ez a megrendítő esemény számos mély, de annál fontosabb tapasztalatot hozott az életébe, míg végül férjhez ment és négy gyermeke született. 

Kép: NiKy m.i.

Asszonyként, terapeutaként és alapítványigazgatóként

„Az embernek megváltoztathatja az önképét, ha azt érzi, hogy valaki valóban látja, hallja és értékeli őt.”

Tova számos egyetemet és képzést elvégzett, így végül a pszichológia területét választotta, hogy segítsen a traumák feldolgozásában. Később létrehozott alapítványa igazgatójaként járta a világot és mesélte el történetét, hogy ez a borzalmas időszak soha többé ne fordulhasson elő. Munkája folyamán számos értékes kapcsolatra, barátságra tett szert, amelyeket kincsként őriz. Végül visszatért azon helyekre, amelyek megbéklyózták gyermekkorát. Minden alkalommal elkísérte valamelyik utódja is, hogy valóságtétellel szolgáljon történetének, hiszen a gyermekek és unokák feladata lesz később ezt az örökséget tovább vinni.

Mint olvasható egy igazi memoárt vesz kézbe mindenki, aki kíváncsi eme kötet tartalmára. Nem lesz könnyű olvasás, hogyan is lehetne az! Egy gyermek szemszögéből mindig nehezebb szembenézni a halállal, hiszen az ártatlan lélek védtelensége saját szekunderszégyenünk is egyetemben. Még ha nincs is közvetetten emlékünk a II. világháború népirtásairól, és ezáltal szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mégis azt kell, hogy írjam, számos formában emlékek sokasága fog felszínre törni, hiszen életünk folyamán találkoztunk már eme történelmi idősíkkal, és a képek összefognak kapcsolódni lelkünkben.

„Visszatekintve rájövök, hogy a blokkban lévők többsége a „kegyelem-kényszerképzet” foglya volt.”

Saját megítélésem szerint ennek a könyvnek súlya van mind a tematika, mind pedig a lelki teher tekintetében. Az előbbit magyaráznom sem kell, úgy gondolom, de az utóbbi némi kitekintést érdemel. A legtöbb túlélő bizonyos szomnambulizmus és noktambulizmus paraszomniák, vagyis alvajárás tüneteit produkálták. A rémálmok rendszeres előfordulása kimerítő volt a nappalok teljes megélése mellett, így nem ritkaság számba ment az áldozatok depresszív állapotba kerülése. Ezt csak pszichológus segítségével lehetett normalizálni, de teljes tünetmentesítés csak nagyon kevés esetben járt sikerrel.

A másik fontos önmunka a gyász öt fázisának megélése. Mindenki gyászolt a maga módján akár tudatosan, akár tudattalanul és ezt az önmunkát nagyon kevesen tudták elvégezni hátralévő életükben. Bár az élet nem állt meg, és aki csak tehette újra családot alapított, de a transzgenerációval tulajdonképpen egy súlyos örökséget hagyott vagy hagy hátra az utódain keresztül a világra.

Kép: NiKy m.i.

Szubjektíven azt kell, hogy írjam nagyon megrázott a könyv olvasása. Nem egyszer félre kellett tegyem, hogy emészthessem az olvasottakat. Bizonyos szinten utána olvastam a leírtaknak, ezt nem tagadom, és amit az internet engedett, képekben is végig követtem. Nem először teszem ezt és pont ezért bizonyos helyekről készült fotók már „barátként” üdvözöltek. De minden egyes kiadvány, amely - egy túlélő életéből merítkezik - kezeimbe kerül, szükségessé teszi a fent említett folyamatot.

Összességében egy nagyon tartalmas és fájdalmas olvasásban volt részem, amely jó ideig még velem marad lelkemben. Sokszor elgondolkodtatott a mostani életünkkel kapcsolatban is és számos párhuzamot véltem felfedezni, amely nagyon elkeserített tagadhatatlanul.

Az én családom felmenői között tudtommal nincs közvetlen áldozata a náci népirtásnak, ellenben mégis úgy érzem, hogy kötelességem teljes vállszélességgel kiállni a rasszizmus ellen és a kutatásomat is többek között erre építem. Hiszek az egyenlőségben minden tekintetben és hiszek abban is, hogy a szavaknak súlya van, amelyek végül tettekké növik ki magukat. Ezért is olvasok ilyen sok fajsúlyos tematikában, hogy emlékeztessem magam és másokat is arra, hogy ez a borzalom bármikor megismétlődhet.

Szeretném azt írni, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de nem vagyok benne biztos, hogy önszántából bárki is jó szívvel kézbe venné. Fontosnak gondolom, hogy Tova életéből is levonjuk a magunk konzekvenciáját, de ehhez az olvasáshoz erős lélek és nyitottabb szemlélet szükséges. Csak remélni merem, hogy idővel egyre többen olvassák majd, mert ami benne leírásra került érték és nagyon jó példa!

Ha úgy döntesz, hogy elolvasnád a könyvet, akkor a Libri weboldalán megleled.

Írta: NiKy