On Sai - A gyógyítók

 

„A világ úgy működik, ahogy működtetjük. Nem egy kőomlás, ami maga alá temet, hanem egy út, amit te is, én is építünk.”

Előre is elnézést kérek a következő, kissé túlfűtött, rajongói hisztimtől, de képtelen vagyok magamban tartani. Javaslom, akit zavar egy bekezdéssel haladjon tovább! Köszönöm!

OMG! Cseppet-sokkos állapotban vagyok, ráadásul ismételten függővéget kaptam. Mégis, hogy lehet így befejezni egy történetet? Arról már nem is beszélve, hogy közel húsz alkalommal olvastam az első két részét a Vágymágusok sorozatnak, és kisebb olvasási válságon estem át minden ilyen élmény után. Most mégis mit olvassak, ami felemel és nem hagy ebben a kétségbeesésekkel teli árokban?

Miután kiírtam magamból az első sokkot, talán értelmesebb értékelésre is képes leszek.

On Sai nevét úgy gondolom, hogy lassan nem kell bemutatnom, hiszen aki szereti a hazai fantasy világot, az úton – útfélen találkozhat valamilyen formában az írónő nevével. Ha mégis akad olyan személy, aki még nem olvasott a szerzőtől, annak javaslom, hogy dobjon el mindent és irány az első könyvesbolt. Ugyanis az írónő híres a nyakatekert mondatairól, a páratlan humoráról és a gyilkos függővégeiről. Oh, igen, ezt még most sem vagyok képes megbocsájtani, de talán nem is kell, hiszen minden ilyen jól irányzott merénylet után csak még jobban vágyom a következő adagomra, amit csak az alkotó könyvei tudnak csillapítani.

Komolyra fordítva a szót – bár lehet jelen esetben felesleges ezzel erőlködnöm -, a Vágymágus sorozat immáron harmadik részét vehettem kézbe, amit, mint már sejthető, jó ideje nagyon vártam.

A gyógyítók 2022 téli újdonságainak egyikeként jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásának köszönhetően.

Kép: NiKy m.i.

Hogy miről is szól eme regény?

Nos, minden ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt.

A már jólismert Szépvölgyi testvérpár, Roan és Rianna kalandjait követhetjük nyomon. Szépvölgyi Rianna élete sose volt könnyű, elvégre egy ősnemes család lányaként egy elnyomó társadalom béklyóitól terhes jövő árnyékolja be sorsát, ahol a nők a társadalmi utódlásáért felelnek, de az igazi úr a férfiak világa. Minden kis nemesi magocska egy új élet szikrája, így a vérvonal fennmaradása az elsődleges célja a társadalomnak. Ráadásul a mágia csak a férfiak körében elismert, bármely nő esetében halálos bűn, amely az élet kioltásához vezet. Ebben a közegben nem sok jót ígér a lányban lakó ősi mágia feltörése, amely ráadásul elhívja védett otthonától távolra, egy olyan világba, ahol a férfiak az urak és minden vár kövében a halál csókolta szikra várja, hogy felébressze.

A sok megélt veszély után egy perc pihenésre sincs lehetősége hősnőnknek, hiszen a lelepleződés szeme, már csak félárnyékot vet rá. Sok veszéllyel kell ismét szembenéznie, hol a halál feni kaszáját reá, hol a vágy és szerelem lángja égeti fel minden percben.

Kép: NiKy m.i.

Egy ősi háború, két halálos ellenség és egy elfeledett múlt tele titkokkal, fájdalommal. Vajon mennyit ér egy igazságért üvöltő hang és megéri-e feláldozni mindent egy perc szabadságért cserébe?

„Nem akarok olyan világban élni, ahol nem lehetek önmagam. Jogom van annak lenni, aki vagyok, jogom van élni, szeretni, szabadságban és békében tölteni a napokat. Miért ekkora súly más előítélete?”

Ez a történet olyan sok mindenről szól, hiszen szórakoztat, felperzseli a lenyugodtabb olvasói lelkeket és mégis sokkalta többet ad, mint egy pár órás kikapcsolódás. Sok igazságról tesz tanúbizonyosságot, ámbár az olvasó hol azért sír, mert nevet, hol pedig azért a sok igaz szóért, ami a sorok között rejtekezik.

Nem titok, hogy számomra hatalmas kedvenc több okból is. Az első és talán legfontosabb, hogy ebben a sorozatban mindent megtaláltam, amit keresek a legtöbb könyvben. A szórakoztatás mellett intelligens és nem követelőző, mégis akaratlanul is tanító. A humora páratlan és olyan ingoványos ösvényen járhatok, amelyen a legmerészebb álmaimban sem tenném.

„Ha egy rendszer rossz, meg kell változtatni.”

Kép: NiKy m.i.

Imádom a karakterek esendőségét, mégis különleges mindenki a maga nemében. Legyen negatív vagy éppen pozitív egy személy, mindenkinek különleges szerepe van és ezerszínben pompázik a lelke. Mindenki téved, hibázik, szenved, de ott a remény, az öröm és a vágy is.

Imádom Rianna-t, mert bátor és igazságos. Sokszor nehéz helyzetben is mások javát nézi, mégis hisz az egyenlőségben és ki meri mondani azt, amit mások elhallgatnak.

Másik kedvencem, természetesen Lidérc. A csodás loboncával, a hihetetlen óvó szeretetével, a kiemelkedő bátorságával és legfőképpen a pimasz beszólásaival hódította meg a szívemet.

És talán csodálkozásra adhat okot, de Delon is kiemelkedik a karakterek sokasága közül. Egy igazi disznó, mégis szerethető és talán igazam lesz a végén vele kapcsolatban is.

„(…) mindennek oka van, a saját nézőpontjából minden ember logikusan cselekszik. Legfeljebb kívülről nem értjük.”

Cselekmény tekintetében ismét pörögnek az események. Az olvasónak egy perc nyugta sincsen, ráadásul egy rendkívül bonyolult és szövevényes társadalmi kasztharcba is belecsöppenünk akaratlanul is, ahol a nemesi vér mindenek felett áll, és csak a származás adhat előnyöket az életben maradáshoz.

Összességében ismételten imádtam ezt a könyvet és mivel pimasz lezárást kaptam, csak reménykedhetek benne, hogy az újra olvasások által kicsit csillapítani tudom kíváncsi – fanatikus – olvasói lelkemet.

Ajánlom a könyvet minden olyan fantasy szerető olvasónak, aki szereti a pörgős eseményeket, imádja a gyilkos humort és jól kezeli a kissé túlfűtött pillanatokat. És ne feledjétek: „Ne a kudarcra figyelj! Mindig lehetett volna többet, jobbat! Arra fókuszálj, ami sikerült elérni, különben felőröl a világ.”

Ha te is részese szeretnél lenni a kalandnak, nem kell mást tenned, mint a Könyvmolyképző weboldalán megrendelned a könyvet! Kalandra fel!

Írta: NiKy

Simon Stålenhag - A Labirintus

“A rendszer képes lesz életben tartani a lakóit akár generációkon át, ha szükséges. Részletes tervek állnak rendelkezésre a teljes populáció genetikai állományához. Egyszerűen nem volt értelme azon aggódni tovább, hogy miként bánnak a felszínen élőkkel. Mit tehettünk volna? Állítsunk fel egy sorrendet, és a legkétségbeesettebbeknek nyújtsunk menedéket? Mindenki reménytelenül kétségbeesett volt.”

 

Meddig képes elmenni az ember önnön túlélése céljából? Mi az az ár, amit még hajlandóak vagyunk megfizetni az életben maradásért? Milyen világ marad ránk azután, hogy minden erkölcsi határt átléptünk egy korábban sohanem látott katasztrófa átvészelése érdekében?

Simon Stålenhag negyedik műve, A Labirintus az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. A rendkívűl impozáns és szemet gyönyörködtető kiadvány tekinthető inkább művészeti albumnak, mintsem hagyományos értelemben vett fiktív irodalomnak. Személy szerint rajongok a vizuális kultúra számos formájáért, örömöm azonban mégsem volt felhőtlen a nyomdai munka minőségét illetően. Az általam olvasott példánynál számos lapon enyhén elkenődött tintapor nyomai fedezhetőek fel, illetve több egész oldalas festményre is számomra érthetetlen vékony fehér margók kerültek. Megkövetem magam, ha ez utóbbi az eredeti kiadványban is szereplő megoldás, sajnos nem állt módomban ellenőrizni.

Kép: NiKy m.i.

A világhírű svéd alkotóművész apokaliptikus tárlatra vezet minket, a helyszín pedig az eddig is megszokott vidéki Svédország lesz. Adott egy természetfeletti esemény, aminek hatására a földi bioszféra lassú és megállíthatatlan hanyatlásnak indul, mey folyamat végére bolygónk leginkább egy meteorbecsapódás következtében kialakuló holdbéli tájhoz válik hasonlóvá. Mindent vastag hamuréteg fed, de az emberi civilizáció már jóval az ökoszisztéma előtt összeomlik. Mint mindig, most is vannak azonban túlélők, de az életbenmaradásért a múltban mindenkinek magas árat kellett fizetnie.

A könyv elsősorban a szemünket fogja elkényeztetni, elképesztően realisztikusan hatnak a festmények, mintha egy film egy-egy kiragadott jelenetei lennének. Stílusát tekintve retrofuturisztikus, vagyis mintha a ’80-as évek világa és a távoli jövő technológiája találkoznának valahol egy alternatív univerzumban. Repülő Trabant tankol egy benzikúton, valahogy így tessék elképzelni. Valószínűleg a nosztalgiafaktor miatt is olyan sikeres ez az elegy, megsárgult gyerekkori képek hangulatára rezonálnak sokszor ez egyes alkotások (már ami az én korosztályomat illeti persze). A művész korábbi alkotásaihoz képest kicsit irányt váltott, a kötet első fele tele van szürke, sivatagszerű kopár pusztaságokkal és klausztrofóbb, baljós belső terekkel. Egyes kompozíciók mintha egyenesen valaemelyik régi termékkatalógusból kerültek volna elő, ami talán kicsit furcsán hathat, de ugyanakkor kölcsönöz valami mély személyességet is a festményeknek. Az olvasó tud kötődni valami megszokotthoz a biztonságos múltból ebben az idegen és ellenséges új világban. A könyv második felében viszont már újra az általam jobban kedvelt külső tereké a főszerep, azt hiszem ez a rész nagyon erősre sikeredett, lehet a korábbi oldalakhoz képest erős kontraszt miatt is.

Kép: NiKy m.i.

Nem szabad elmenni a könyv irodalmi taralma mellett sem, ami ugyan egy rövidebb lélegzetvételű novella terjedelmét teszi csak ki, de szerintem önmagában is megállja a helyét, sőt. Nem egy könnyed életigenlő darabról van szó persze, lemerészkedhetünk a dehumanizáló emberi gyakorlatiasság legsötétebb bugyraiba, ha kedvünk tartja. A látvány és az olvasnivaló jól kiegészíti egymást, amit az ecset nem tud vászonra vinni, ott a betűk veszik át a főszerepet. Mondhatnám, hogy a kötet egyfajta magas művészi fokra emelt képregény szövegbuborékok nélkül. A legvégére bezsúfolt “cliffhanger” egy kicsit erőltetett lett, nyugodtan kimaradhatott volna véleményem szerint.

Nyugodt szívvel tudom ajánlani az apokaliptikus hangvételű művek minden kedvelőjének, illetve a realisztikus kompozíciók és tájképek rajongói sem fognak csalódni. Bár gyorsan a végére fogunk érni, egyes jelenetek azt hiszem hosszú időre velünk fognak maradni.

Amennyiben szívese kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Kiadó weboldalán el látogatsz.

Írta: Süni

Balázs Imre József - Egyformázni, különbözni

 

„Vulkán apó, másképp kérdek, s másfélét.

Mit tegyek, hogy bent érezzek több békét?

Mikor jó, ha felrobban a feszültség?

Aki morgott, lehet aznap derűs még?”

Évek óta olvasok mesekönyveket, gyermekeknek szóló kiadványokat. Sok kötet érintette már meg lelkemet és többről is elmondhatom, hogy nagy kedvenceim egyikeként tettem a polcomra. De igen kevés akadt eddig, amely a maga egyszerűségében ragadta meg figyelmemet. A mostani verses kötet kisebb gyermekeknek íródott, mégis sokkalta több annál.

Balázs Imre József szerző nevével most találkoztam először, pedig több kiadvány megálmodója. Többek között a nevéhez fűződik a Madárábécé és A Tenger című könyvek is.

2022 egyik újdonságaként jelent meg az Egyformázni, különbözni című könyve, amely gyermekverseket gyűjtött egy csokorba. A versek az emberi lélek érzékenységére, egy bizonyos elmélyülésre, a csend erejére és a pillanatok megélésére reflektálnak. Minden sorból árad a szeretet, az egyszerűség iránti tisztelet, az élet apró-cseprő pillanatainak megélése. Az világ apró, néha eltörpülő eseményeire, a természet adta különleges jelenségekre és az ember által „szürke” hétköznapnak csúfolt napok történéseire, képeire, tárgyaira irányítják a figyelmet a költemények. Néha jó megállni és valóban érzékelni a körülöttünk lévő világot, de talán a képzelet is segít kicsit ennek a nyugalmi állapotnak a megteremtésében.

Három alkotást választottam kedvcsináló gyanánt.

Kép: NiKy m.i.

Az első rávilágít arra, hogy mennyire jó együtt lenni, mégis különbözni. Milyen különleges az érintés és a közös idő megteremtése. Nézzétek csak:

„Ameddig mész velem, addig jó menni,

ahol megállunk, csöndet lélegezni.

Amennyi szétszállt, azt repülni hagyni,

akikké gyűltünk, kicsit rendbe rakni.

A lehunyt szemben zöld nyugalmak ülnek,
ha elringat a világ, megörülnek.
Ha fentből s lentből lesz teljes egy tájkép,
legyél nekem fel-felvillanó árnyék!”

A második vers egy különleges barátságról mesél, amelyet mindannyian kívánunk magunknak. Ha bárki is átélte a lenti sorokat, akkor nagyon szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a bizalom egy törékeny kincs, amelyet megszerezni nehéz, de elveszíteni egy pillanat is elég!

Kép: NiKy m.i.

„Leszek a barátod reggel,
léphetünk közelebb eggyel.

Leszek a barátod tízkor,
ha rám pici titkokat bízol.

Leszek a barátod délben,
ha nem engedsz el erős szélben.

Leszek a barátod este,
két ikercsillagot lesve.”

A harmadik pedig a lelkünk mélyéről mesél. Egy vers, amiben benne van minden és mégis megfoghatatlan képeket fest le:

„Leltem a polcon egy titkos iratot.
Minden betűje a lapból kiragyog,
mintha a laptól messze lebegne,
látom szállni, de az csak a teste.

Ha lenne egy igazi, titkos nyelvem,
naplót írnék lapon és fejben..
Mialatt írnék, messze lebegnék,
messzi magamhoz közelebb lennék.”

Sokszor úgy érzem, hogy a mostani mesekönyvek már felérnek egy-egy pszichológussal, hiszen a legtöbb alkotás valamilyen problémára fordítja az olvasó figyelmét, ezáltal felszínre kerülnek a gyermekek körüli hétköznapi gondok, amiket aztán a szülőkkel át tudnak beszélni. Nagyon fontos a gyermek és szülő közti érdemi kommunikáció, amikor játékos formában, kölcsönösen, egymást meghallgatva kötnek kompromisszumot. Mert sokan úgy gondolják, hogy a gyermeknek csak követni kell, amit a felnőttek mondanak, miközben ezen apró kis lelkeknek is meg van a maguk fájdalma, gondja. Egymásért tenni hosszútávú befektetés, egy egészséges majdani felnőttért. Ezek a kötetek pont erre is jók a szórakoztatás mellett. Legyen az vers vagy mese, minden formában nagy segítséget nyújtanak.

Nagyon szerettem kézbe venni ezt a kiadványt, hiszen számos értékes és különleges verset olvashattam, ráadásul valóban elgondolkodtam általuk és nyugalomra leltem egy kis időre.

Ajánlom a könyvet az iskoláskorú gyermekeknek, főleg 10-12 év körül. A nyelvezet és tartalom szempontjából mindenképpen érdemes kézbe venni, de akár szülőkkel is egy remek program az olvasása. És egy nagy igazság:

„Utazzon a család mindig együtt!
Jó, ha az együttlét ízét megszeretjük.
Utazzon a család bent, a házban!
Jó magunkat megtalálni minden lázban.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha a Gutenberg Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Matt Ruff - 88 név

 

Virtuális valóság. Már-már közhelynek ható gyüjtőfogalom, amely évtizedek óta izgatja mind a hétköznapi emberek, mind a tudományos társadalom fantáziáját. A technológiai óriáscégek beszállásával újra reneszánszát éli, és a ‘80-as években megrekedt fejlődése új lendületet kaphat, nem utolsó sorban a grafikus kártyák, illetve általában a számítógépek teljesítményének drasztikus növekedésének köszönhetően. Maga az elképzelés pedig egyáltalán nem új keletű, hiszen az amerikai hadsereg (ki más?) már a II. világháború idején alkalmazott kezdetleges szimulátorokat a repülőgép pilóták kiképzésének felgyorsítására. De ha elég ambíciózusak vagyunk, akkor visszamehetünk egészen akár René Descartes 1641-ben megfogalmazott gonosz démon elméletéig egyfajta hamis vagy látszat valóság megfogalmazására. Természetesen a sci-fi műfajában is gyakran megszólított múzsa a metaverzum, elég csak a Mátrix-ra vagy a Ready Player One-ra gondolni.

Kép: NiKy m.i.

Matt Ruff - 88 név című regénye az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg 2022-ben és elég csak egy pillantást vetni a borítóra, hogy tudjuk, pontosan milyen témával is lesz dolgunk. Apropó, borító. Általánosságban véve nagyon elégedett szoktam lenni a kiadó termékeinek külalakjával, a mostani azonban átlag alattira sikerült szerintem. Inkább illene valami “Számítástechnika mindenkinek” magazin elejére, bár elfogadom, hogy nem könnyű egy ennyire kizsigerelt témában újat alkotni.

Ami a történetet illeti, nem fogunk sok újdonsággal találkozni itt sem. Főhősünk, a fiatal John Chu serpaként keresi a kenyerét, de veszedelmes hegycsúcsok meghódítása helyett a virtuális valóságban szegődik gazdag ügyfelek szolgálatába. A vállalkozás lényege, hogy népszerű videójátékokban biztosítja csapattársaival a kliensek számára azt a fokú játékélményt, amihez annak normális esetben több száz órát kellene előzetesen beleinvesztálnia. Ami magát a könyvben szereplő legnépszerűbb játékot illeti, ha valaki valaha játszott a World of Warcraft-tel, akkor kísértetiesen ismerősnek fogja találni. Feltételezem, hogy az író részéről ez nem “lenyúlás”, hanem tudatos stratégia volt, hogy a valós példa alapján az olvasó könnyebben értelmezhesse a leírtakat. Az üzlet úgy ahogy eldöcög, a szokásos femme fatale és a titokzatos nagyhatalmú ügyfél kavarja meg a történet állóvízét. A végkifejlet, a történet lezárására számomra nagyon kurta-furcsa lett, nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos vagy csak az író kifogyott az ötletekből, de mindenesetre nagyon erőltetettre sikerült. Értem és méltányolom a szándékot, hogy a könyv figyelmeztet a virtuális valóság, de leginkább a közösségi média veszélyeire, az alteregókra és a hamis személyazonosságokkal történő visszaélésékre, de nekem a lezárás nagyon klisés lett, különösen a szülők színre lépésével lett deus ex machina érzete az egésznek, minden komoly problémának hirtelen egyszerű megoldása lett. Ha meg akarnám ragadni a könyv princípiumát, akkor lényegben az internetes trollkultúrával szembeni állásfoglalás.

Kép: NiKy m.i.

Ami a könyv pozitív oldalát illeti, a hozzám hasonló kockák lubickolni fognak a sok MMORPG-s kikacsintásban, különösen tetszett az a fejezet, amely a szöveges alapú kalandjátékok hősi múltját elevenítette fel, bár a Himbi úr féle perverzitás egy kicsit testidegen volt. Élvezetes volt olvasni azokról a hatásokról is, amelyeket a virtuális valóság tömeges adaptációja gyakorolhat a társadalomra az elképzelt jövőben, ezek közül számos véleményem szerint a valóságban is végbemehet.

Fontosnak érzem megemlíteni, hogy a könyvben érezhető a sokakat megosztó gender-jelenség hatása is, nem véletlenül, hiszen a virtuális valóságban mindenki kedve szerint választhat fizikai külsőt. Engem ez a kliséktől eltekintve a legkevésbé zavart, de lehetnek olvasók, akiknek befolyásolhatja az olvasási élményét.

Összefoglalva, elég vegyesek az érzéseim a könyvet illetően. A stílus jó, a történetvezetés azonban nagyon Hollywood-i és sok klisétől sújtott. Ajánlhatnám a többjátékos szerepjátékok rajongóinak, hogy a játék helyett néha olvassanak is egy kicsit, de valószínűleg nem ez a könyv fogja felállítani őket a monitor elől. Nagyra értékelem az író azon szándékát is, ahogy a virtuális valóság, illetve tágabb értelemben az internet veszedelmeire felhívja a figyelmet. Habkönnyű olvasmány egy napra, ami elsődlegesen a fiatalabb korosztály számára nyújthat kikapcsolódást.

Amennyiben kézbe vennéd a könyvet, megteheted, ha az Agave Könyvek Kiadó weboldalára ellátogatsz. 

Írta: Süni