A cukor bőrre gyakorolt hatása

 

Nem olyan régen volt már szó arról, hogy amit megeszünk az a bőrünkön is látszódni fog előbb vagy utóbb. Most egy kevéssé ismert bőrben zajló folyamatról lesz szó, amelyet az elfogyasztott cukor okozhat. Ez a glikáció folyamata. Tapasztalataim szerint még a leges-legjobban tájékozott kozmetikusok sem mindegyike tudja, hogy pontosan mi is ez.

Mi a glikáció?

A glikáció egy bőröregedési folyamat, amelyet a felesleges cukor molekulák felhalmozódása okoz. A cukor felhalmozódás következtében ún. megnövekedett glikációs végtermékek keletkeznek, ezek angolul röviden AGE-molekulák (Advanced Glycation Endproduct). Az AGE-molekulák a cukor és a bőrben lévő fehérjék - kollagén és elasztin rostok - összetapadásából keletkező oldhatatlan, nemezszerű képződmények, melyek keresztkötésekkel ragadnak egymáshoz.

Hogyan jelenik meg a bőrön?

A glikáció folyamata követi az arcmimikáját, így a ráncok elhelyezkedése megmutatja, hogy hol megy végbe elsősorban a cukor és az irhafehérjék  megnövekedett összekapcsolódása. Erre a folyamatra rásegít az arc izmainak összehúzódása és elernyedése. Minél több cukrot fogyasztasz és mellé sokat is mosolyogsz, annál több mosoly ráncod lesz.

Mit tehetsz ellene?

Ha azt mondom, hogy fogd vissza a cukor fogyasztását, az már "bullshit". Így inkább más megoldást ajánlok. Először is tudnod kell, hogy mivel oldhatod föl ezeket az AGE-molekulákat. Ha azt gondolod, hogy valamilyen enzimes kencével, akkor tévúton jársz, mert ezek a végtermékek nem bonthatóak le enzimatikusan, de van egy nagyon sokoldalú vitamin, amelyért Nobel-díjat is adtak egy magyar orvos-biokémikusnak. Ez pedig nem más, mint a C-vitamin, melynek hatását az E-vitamin növelni fogja. Érdemes, tehát egy vitaminos ápolót - akár krémet, akár szérumot - alkalmaznod. Ezeket a vitaminokat pedig nemcsak kenned, hanem szedned is érdemes. Amit jó ha tudsz, hogy míg a C-vitamin vízben oldódó, így gyorsan kiürül a szervezetből és nem tudod túl adagolni, addig az E-vitamin zsírban és olajokban oldódik, bár túladagolása nem jellemző, ebben eltér a többi zsírban oldódó vitamintól. Mindkettő erős antioxidáns és hatásuk széleskörű a szervezetre.

Írta: Zsuzsi

Darynda Jones - Első sírhant

 

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel. Az elejétől kezdve imádtam, nagyon könnyű volt olvasni. Nekem a krimi a fő műfajom, élek halok érte. Az, hogy ez misztikummal párosult, az még jobb. Ez a misztikus szál is teljesen emészthető volt, sőt, szívet melengető. Azonban a könyv felétől kb. a krimi eltűnt és maradt a másik rejtély, ami nem kevésbé volt izgalmas, de én szívesen elmerültem volna a gyilkossági nyomozásban is, azonban ez valahogy ellaposodott.

Nagyon szerettem a főhősnőt. A kezdetektől tudtam vele azonosulni, a lapokból szinte kiugrott a mosolya, a humora, a merészsége. Nagyon szerethető. Amikor etikátlan pénzszerzésről volt szó, akkor imádtam a legjobban. Ha a valóságban találkoznék vele valószínűleg a legjobb barátaim egyike lenne. A többi karakter szerepe nem volt eltúlzott, nem volt erőltetett, annyi olvasható róluk, amennyire szükség van, se több, se kevesebb és ez számomra egy nagyon fontos egyensúly, minden könyvben.

Ami borzalmasan túl volt tolva, az Reyes Farrow. Már eleve a szituáció, hogy börtönben meg kómában, meg ő gonosz is, meg nem is, vagy akkor most mi van. Na, most ezek után nem nehéz rájönni, hogy a világ egyik legnagyobb, legborzalmasabb teremtményével van dolgunk, aki attól válik mégis jólelkű és szerethető jó "emberré", hogy megismeri és megszereti a főszereplőt. Ütközik a két teljesen különböző világ, angyal és ördög, isten és sátán, menny és pokol. Azért ilyet olvashattunk már párszor. Rengetegszer lerágott csont. És bosszantó, hogy ez nyomta el teljesen a krimit. A végén egy egyszerű, semmiféle végkifejlete lett a gyilkosságoknak, izgalmak nélkül. Sokkal jobban tetszett volna, ha egy kicsit kevésbé válik meseszerűvé a vége és megmarad a mi világunk talaján.

Ettől függetlenül az ötlet jó, a karakterek nagyon jók, a szövege haláli és nem untatott sehol, szóval összességében pozitív a véleményem róla és a többi résznek is helye van a polcomon. 

Amennyiben te is szívesen elolvasnád a könyvet, az Athenaeum Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: Anett

Richard Bach - Jonathan, a sirály

 „(…) az dönti el, milyen lesz a következő világunk, hogy mit tanultunk meg a mostaniban. Ha semmit se tanultál, a következő világod pontosan olyan lesz, mint ez itt. Ugyanezekkel a korlátokkal és ólomsúlyokkal küzdesz majd.”

Hogy őszinte legyek a borító miatt választottam először ezt a könyvet. Valahogy nem tudatosult bennem, hogy ez az a bizonyos kötet, mely az írót híressé tette. Valószínű ez annak tudható be, hogy többnyire „A sirály” néven hallottam róla és megzavart a névi előtag. Persze betudható az én figyelmetlenségemnek is, de bárhogy is történt a kötet külseje és belseje is csodálatos. A sötét háttér kontrasztot alkot a szürke madárral és így elképesztő jól mutat, valamint ad egy bizonyos sejtelmességet.

Miután eleget szemléltem a képet bele is vágtam az olvasásba. És bizony nem egyszer kibuggyant szemeimből az a fránya könnycsepp. Mert nem csak gyönyörű, de hatalmas életigazságokat is rejt magában.

A kötet egy madárról szól, akinek szenvedélyévé válik a repülés és minden ehhez kapcsolódó esemény. Nem érti, hogy társai miért elégednek meg a napi szürke, rutinszerű szenvedéssel, hogy életben maradjanak, mikor ott a lehetőség egy sokkalta jobb élethez, igaz tenni kell érte. Bár az elején próbálja meggyőzni a többieket, hamar rá kell, hogy döbbenjen ezzel csak azt érte, el, hogy kirekesszék a társai. Igazából innentől kezdődik Jonathan igazi kálváriája, ahogy megmutatkozik, hogy nem adja fel. Újabb és újabb szintekre fejleszti tudását, míg végül visszatér a kezdetekhez és maga is változásra ingerli környezetét.

Olvasás közben rá kellett döbbenjek, hogy a Sirály sokkalta több mint egy aktuális társadalomkritika. Az alkotó felnyitja az olvasója szemét a világunk hibáira, de nem erőltet rá semmit a másik félre. Meghagyja a lehetőséget a választásra. Tehát a regény elején megfogja a kezedet és elkísér az utolsó sorig, majd ott elengedi és utána érdeklődve „csak rád tekint”! Azaz elolvastad, van véleményed, de mész tovább, vagy hajlandó vagy megállni, gondolkozni és megérteni mi vonatkozik rád!

Csak, hogy példával is szemléltethessem a fent leírtakat.

Számomra a kötet megalapozta azt a hitet, miszerint birkának lenni nem nagy dolog, de fekete báránynak már annál inkább kiváltság. Nem az a lényeg, hogy kiközösítenek, hanem az, hogy miért teszik ezt! Ha jó vagyok valamiben és felmerem vállalni, hogy szorgalomból jutottam egyik pontról a másikba és hogy ezt bárki elérheti, akkor büszkén vagyok kirekesztett, mert vállaltam a kockázatot, mertem lépni egy új ismeretlen, de érdekes ösvény felé. Az újítás, a gyakorlás teszi a mestert, hisz a mondás is így tartja. Ha neked van egy álmod, de a környezeted nem támogat benne, nem kell feladni. Apró lépésekben is lehet változást hozni. Vagy ha türelmetlen vagy, a megfelelő áldozat hozatallal meglépheted a magad útját. Hogy mit veszítesz, és mit nyersz, változó és egyéni. Hogy megérte-e, ezt igazán az utad végén fogod tudni megmondani! Mégis úgy gondolom, hogy a bizonytalan, de fejlődő jövő jobb, mint a megszokott, állandó rossz.

Ez a történet azt is megmutatja, hogy az ember a legnagyobb korlátja saját magának. A technika fejlődik, csak a faji gondolkodás változik túl lassú léptekkel. Ha visszatekintek a történelem alakulására, csak azt látom, hogy nagyra vágytunk, de csak kevesek merészsége miatt tudtunk előre lépni, fejlődni. Hisz egy kitalálja, megvalósítja, a tömeg pedig magáénak tekinti és élvezi annak hasznát.

És a regény még egy fontos üzenetet rejt magában, még pedig azt, hogy egy jó vezetővel fantasztikus változások érhetők el. De, hogy kiből válik alkalmas személy, az függ az adott társadalom nézeteitől és a cselekvés akarásától. Hiszem, hogy minden csoport olyan vezetőt kap, amelyet megérdemel. Egészen addig, míg a megszokott rosszból elég nem lesz és a változás útjára mernek  lépni.

A könyv erőssége és egyben különlegessége is, hogy két nyelven íródott. Míg az első szakaszban magyarul olvasható, a másodikban angolul követhetjük nyomon ezt a történetet.

Mint látható egyedi és gazdag a kötet. Ajánlom minden olvasni szerető léleknek nemtől és kortól függetlenül, mert hiszem, hogy benne mindenki megtalálja a maga igaznak vélt hitét és gondolatait.

Számomra nagy kedvenc lett és biztosan tudom, hogy nem utoljára vettem kézbe a regényt.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy