2023. május 4., csütörtök

Heinz Kahlau - Heinz Kahlau versei

„Minden problémát
mi sem
oldhatunk meg.
Minden problémát
a halál old meg csupán,
és az is csak
az egyénekét.
Az egyetlen tényleges remény,
mindenkié,
továbbra is ez:
Élni.”


Vajon kik vagyunk és hová tartunk életünk folyamán? Teszem fel immáron sokadszorra ezt a kérdést. De mily meglepő, most sem kapok egyértelmű feleletet. A természet mindig változik, főleg általunk, de, hogy ez pozitív lenne? Kétlem.

Az ember, az evolúció csodája és talán a legnagyobb tévedése is. Hiszen minden, amihez hozzáérünk, porrá válik.

Telnek az évek, évtizedek és századok, de mi nem változunk. A természet jól kibabrált velünk, elvégre mindent megad a számunkra, de nem becsüljük meg igazán. Az idő porszemei gyorsan peregnek, míg egyik percben még zsenge, alig megélt korunkban a világot is megváltanánk, a következő pillanatban már a kitaposott csizmánk lyukas talpát próbáljuk még kis időre befoltozni. Csak ez az egy mutatja útunk hosszúságát, mert amit egyébként itt hagyunk, eltűnik velünk együtt a sötétség alagútján át.

Heinz Kahlau (1931. február 6. Drewitz, Németország - 2012. április 6. Greifswald, Németország) német származású költő, fordító, író. Munkáscsalád gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesapja hitvallása tekintetében, - miszerint az olvasás butít – minden folyóiratot, amit csak fellelhető volt a családban elégetett, és rossz szemmel nézte gyermeke tanulási vágyát. Ezért a költő, miután 1945-ben befejezte az iskolát, segédmunkásként dolgozott különböző ágazatokban, de sosem szűnt meg abbéli vágya, hogy többre vigye annál, amit a család elvárt tőle. Így talán érthető, hogy később Bertolt Brecht egyik legtehetségesebb tanítványa lett a Berlini Művészeti Akadémián. Első verseskötete 1954-ben jelent meg, amely a "Remény él a Caiba ágaiban" ("Hoffnung lebt in den Zweigen der Caiba") címet kapta. Az alkotóról itt tudhatsz meg többet, de angol nyelvismeret szükséges hozzá.

Heinz Kahlau - Heinz Kahlau versei című kötete hazánkban 1978-ban jelent meg az Európa Kiadó gondozásában. A versek Tandori Dezső kiváló fordításának és különleges érzékkel való válogatásának köszönhetően, egy rendkívül érdekes és sokrétű könyvet alkotnak. 

Kép: NiKy m.i.

A kiadványban szereplő alkotásokra egységesen jellemző egy bizonyos szabad, szinte légies stílus, amely bátran mesél a kor társadalmi problémáiról, a politikai „áldozat” vállalásról, vagy éppen az ember egyéni tévelygéseiről egyaránt.

Ezért elmondható, hogy a versek javában a diszkrecionálitás jegyében íródtak, ezért megállják a helyüket a mai kor tekintetében is. Egy-két költemény ugyan inkább politikai felhangú, de javarészt az ember és természet közti egyenlőtlen kapcsolatról, az egyén létezéséről vagy éppen az élet és halál párhuzamáról olvashatunk.

Három költeményt szeretnék kiemelni, amelyek a maguk tematikájában igazán egyedi világot alkotnak és elgondolkodtatják olvasójukat.

Az első vers megfoghatatlansága olyan, mint egy gyönyörű pillangó szárnysuhogása. Szinte alig érzékelhető, mégis a tudat és látvány kettőségével egy pillanatra úgy érezhetjük, hogy mindent kitöltően birtokoljuk az életet, benne az időnket és a végtelenséget.

„Vagyok: valaki csak úgy –
de néha
a korsók egyike,
melyekbe a sok könny hull
szemeidből, világ.
S vagyok olykor
a tüzek egyike, melyek
vágyakból lobbannak fel:
szíveidből, világ.
Máskor meg a szájak
egyike vagyok, melyekből
nevetésnek kell harsannia
az ostobaságaidra, világ.

Így érzem mindmegannyiszor,
hogy folynak bennem a könnyek,
hogy perzselnek a tüzek,
marnak a nevetések,
és hallgatagon ülök.
Túl sok könnytől kiszárítva,
túl sok tűzzel befagyasztva,
túl sok nevetéstől bohóc-szomorúan
itthagy az arcom.”

Kép: NiKy m.i.

A második vers, már sokkal személytelenebb, mégis akaratlanul is belesimulunk az említett személy testébe. Érezzük az el nem sírt könnyek súlyát és tudjuk, hogy soha nem szabadulunk ettől a tehertől sem. Az évek telhetnek, a szívek szabadabbá válhatnak, de aki megjárta a poklot, soha nem szabadulhat láncaitól.

Kép: NiKy m.i.

„És a fejében ott élt mindig
az ép, szép világ képe,
látomásként, akkor is, ha
világot szabdaló csaták közt
álmatlan aludt.

Csak amikor a kés
csorbán kihullt a kezéből,
és újra megragadta volna
a vakolókanalat,
akkor hullt szét,
ami a harcokon ép maradt,
benne is.”

A harmadik alkotás, pedig sokkal érzékenyebben érintett, mint azt elsőre gondoltam. Hiszen, aki vidékről költözik a városokba, lelkében mindig vidéki marad. Aki a város csendes zajából vágyódik el a vidéki élet nyugalmában, titkon mindig a forgatagot lesi. És aki egy apró hazát hagy el, soha nem fogja tudni kitölteni a nagy teret, mert lélekben mindig azok maradunk, ahova igazán húz a szívünk.

„Bár országméretűvé
formáljuk a városokat,
s az országokat városokká:
ez még nem jelenti,
hogy felszámoltuk a falut.

A falvak
hordozhatóak lettek.
Fejünkben hordjuk őket:
ki-ki a magáét.”

Kép: NiKy m.i.

Azt hiszem, hogy nagyon komfortosan éreztem magam, amikor ezeket a verseket „ízlelgettem”. Minden sort jól megrágtam, némelyeket „kiköptem” ugyan, de mégis jólakottá vált a lelkem és ezért nagyon hálás vagyok. Kortalan verseskötetnek gondolom, mert olyan eszmei képeket „láthattam”, amelyekről fogalmam sem lehetne, maximum a történelemkönyveim lapjairól emlékezvén, mégis bennem éledt újjá a láng, ami a végére egy igazi tűzviharrá vált.

Összességében nagyon elégedett vagyok ezzel a kötettel, mert sokszor órákig magához láncolt. Próbáltam megfejteni minden titkát, üzenetét, hogy másnap elégedetten kelhessek fel, hiszen most is általa kicsit „tapasztaltabb”, több lehettem.

Ajánlom a könyvet a költészet szerelmeseinek, és minden olyan olvasni szerető léleknek, aki szívesen bóklászik az élet rögös útjain. Van ideje és energiája önmagába tekinteni, rácsodálkozni a reggeli harmatra, egy virágos rét bódult illatfelhőjéből mélyet szippantani, vagy csupán elhiszi, hogy az életünk sokkal több, mint falak és munka. Az igazi élet a természetben kezdődik. És ez a pár sor igazán fontos, úgy gondolom:

 „Ha majd
az ember nevű isten
ura lesz eszközeinek,
csak akkor lesz majd játék neki,
hogy olyan városokat emeljen,
amelyek az ember arculatát mutatják:
élően, érthetően, tágasan.”

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a könyvet, akkor még jelenleg az Antikvárium.hu weboldalon fellelheted. 

Írta: NiKy

2023. május 2., kedd

Jill Murphy - Botcsinálta boszi

 

„(…) néha jó lenne, ha kicsit gondolkodnál, mielőtt cselekszel.”



A mesék világa sokunk számára olyan, mint másnak a cukor a kávéhoz, megédesíti a szürke hétköznapokat és soha nem elég belőle. Sokszor úgy érezhetjük, hogy rohan az idő, telnek a napok, hónapok, évek, de lelkünk nem tud olyan gyorsan változni, mint ahogy életünk lapjai telítődnek eseményekkel, emberekkel, érzésekkel, megélt vagy éppen elfeledni vélt álmokkal. Ezek a lapok egyre súlyosabbá válnak, míg úgy érezzük, hogy már nagy szükségünk van egy kis pihenésre, a monotonitásból való kiszakadásra. A kortalan lelkű felnőttek – ahogy én hívom magamat is –, olyan személyek, akiket nem érdekel éveik száma, mindig szívesen álmodoznak és keresik azon forrásokat, amelyek hozzásegít megtölteni egy kis fantáziával a hétköznapokat. A mesék világa ezért olyan különleges minden korosztály számára, hiszen bármivé válhatunk egy adott időre.

Most pont így esett a választásom egy boszorkányokról szóló kötetre és alig vártam, hogy kicsit kalandozhassak földön és égen.

Jill Murphy (1949. július 5. London, Egyesült Királyság - 2021. augusztus 18. Saint Mabyn, Egyesült Királyság) brit származású író, gyermekkönyv illusztrátor. Első könyvét 1974-ben adták ki (Legrosszabb boszorkány), amely akkora sikereket ért el, hogy egy egész sorozattá nőtte ki magát. A könyvekből tévésorozatot is forgattak és színházi darabot is rendeztek. Erről itt tudsz többet olvasni.

Jill Murphy - Botcsinálta boszi című kötete iskolás gyerekeknek íródott, amely kis hazánkban 2023 elején jelenhetett meg a Móra Kiadó gondozásában.

Kép: NiKy m.i. 

Jelen esetben kis hősnőnk, Szerényi Mildred, aki a Kotkot kisasszony boszorkányakadémiáján tanul(na), de folyton valami kalamajkába keveredik. Többet ül az igazgatói iroda székében, mint a saját padjában, pedig saját bevallása szerint, ő igazán nem tehet arról, hogy folyton balszerencsésen alakulnak dolgai. Mivel jó okkal érdemelte ki a legrosszabb boszorkány gúnynevet, ezért aki csak teheti, messze elkerüli, kivétel ez alól hűséges barátnője, Hókusz Maud.

Az iskola következő napjai eseményekben gazdagok, hiszen eljött a cica választás, egy komoly iskolai ünnepség és a bájitalvizsga ideje. Így gondolhatjátok, hogy szegény Mildred-nek egy perc nyugta sincsen, de vajon sikerül-e galiba nélkül megúsznia a következő időszakot? Nos, megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

„Seprűnk az égen
mint üstökös, úgy száll.
Jöjj, légy a társunk!
Az éjfél minket vár.

Seprűnk vidáman szárnyal,
és barátunk a pók.
Bájital forr az üstben,
és ragyog ránk a hold.

Vigyázz, mert átkot szórunk,
ha nem tartasz velünk!
Mondd velünk a bűbájt,
együtt többre megyünk!”


Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar a szívembe zárom kis hősnőnket, hiszen ő tényleg nem akar felfordulást okozni, de üldözi a balszerencse. Ráadásul nem elég, hogy folyton mentegetőznie kell, de sikerül Ethel-t is ellenségévé tennie, hiszen a lányka előszeretettel gúnyolódik a főszereplőnkön.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lehet egy varázsfőzet elkészítése, vagy a seprűn repkedni éppen. De bevallom őszintén, míg az előbbit talán ügyesen megoldanám, a tériszonyom miatt a seprűt csak a földön használom továbbra is.

„Néha látni lehetett, amint a lányok a sportpálya kőfala fölött úgy röpködnek ide-oda a seprűjükön, mint a denevérek.”


Kép: NiKy m.i.

Mivel a kötet igen rövid, így hamar elolvasható, mégis hosszabb élményt nyújtó, hiszen napokkal ezelőtt volt kezeimben, mégis eszembe jutnak Mildred botlásai, amelyek nem kevés vidám perccel teszik üdítőbbé a napjaimat.

Összességében egy remek ifjúsági könyvet vehettem kézbe, amely a maga bájával, illusztrációival –amelyeket maga a szerző készített  – tökéletes szórakozást nyújtott.

Ajánlom a könyvet minden kortalan felnőttnek és gyermeknek egyaránt. A történet kiváló az unalmas hétköznapok megtörésére és ki tudja, lehet, hogy másnak is kedve támad a varázsital főzéséhez vagy a seprűket reptetni éppen. Ellenben szigorúan csak saját felelősségre tegyétek mindezt!

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy m.i.

2023. május 1., hétfő

Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet

 

„– Az, aki soha nem félt semmitől, nem is tudja, mi az igazi bátorság […]”




A gyermeki lélek határtalansága a legkülönlegesebb adomány, amit születésünkkor megkapunk. Rácsodálkozunk a környezetünkre, a minket körülvevő személyekre, és ahogy tágul a kis világunk, úgy szűkül be ez a végtelenség érzése is. A hagyományból megőrzött „zsákosember” és ehhez hasonló butaságok, melyekkel a felmenők rémisztgetik gyermekeiket – csak, hogy éppen megtegyenek, vagy ne tegyenek valamit – csupán arra jó, hogy egy bizonyos alá – fölé rendeltséget kialakítson a gyermek-felnőtt kapcsolatban és meggyengítsék a bátorság legalsó lépcsőjét. Félre ne értsen senki, hiszen fontosak a határok és következmények tudatos megtanítása és betartása, de a felesleges és hamis babonákkal nem jó játszani. A nyitott lélek megtanul szorongani és később azon kapja magát, hogy már előre is retteg, pedig még meg sem történt vele.

Ezekből kiindulva mindig nagy örömmel veszek kézbe olyan mesekönyveket, vagy ifjúsági regényeket, amelyek a maguk bájával és frappánságukkal rávezetik kis olvasójukat arra, hogy a bátorság és kíváncsiság nagyon is jó kombináció, csak megfelelően kell alkalmazni.

Kemendy Júlia Csenge írónő immáron harmadik kötetét álmodta meg számunkra, amely - az általam oly szeretett - Tündérfürt utca 12. című sorozat második kötete. Az első részben megismerkedhettem az ikrekkel és Bertivel, így alig vártam, hogy a következő kalandjaikról is olvashassak.

Kép: NiKy m.i.

Kemendy Júlia Csenge - A Bertibátorító Hadművelet című meseregénye 2022-ben jelent meg a Napkút Kiadó gondozásában. A kötet illusztrációit Nagy Bettina készítette el számunkra, amelyek véleményem szerint kissé eltérnek az előző kötet stílusától, de mindenképpen ékei a történetnek.

Eljött a tél, a fáról lehulló levelek és a komor időjárás bizony a hangulatot sem kíméli éppen. Berti kedvenc sárga csizmája kezd kissé alkalmatlan lenni az időhöz, de nincs mit tenni, több zoknival kell viselni. Hiszen ez nem is akármilyen csizma: egy szerencse lábbeli, amelytől a kislány erejét nyeri. Ám, ahogy az várható, a szülői szigor is utoléri a gyermeket és a lábakra téli hótaposó kerül ékszernek. Innentől kezdve minden rosszra fordul, hiszen Berni hangulata is a padlót súrolja, ráadásul az osztályban is többen köszörülik rajta nem éppen kedvesen a nyelvüket. A csetlésekhez és botlásokhoz természetesen nem lehet hozzászokni, ráadásul ehhez az ikreknek és egy jó tündérnek, akarom írni Piri néninek is lesz egy – két (ötlete) szava. Vajon sikerül-e a Bertibátorító Hadművelet, vagy mostantól már minden ilyen borús marad? És mi köze van ehhez Norbertnek, vagy éppen egy doboz „kacatnak”?

„– Mindig van egy első alkalom […]”

Kép: NiKy m.i.

Őszintén szólva én ahhoz az őrült, kissé megszállott olvasókhoz tartozom, akik már többször megszólították a szerzőt, hogy mikor írja vagy jelenteti meg következő könyvét. Mielőtt félre értene bárki, nem üldözök senkit sem vérben forgó szemekkel, de szeretem tudni, hogy meddig kell kínlódnom, mire újra elmerülhetek egy adott világban. Az írónőnek van egy bizonyos sajátos hangja, ahogy megszólítja olvasóit és a humorban gazdag történeteinek különleges üzenetei is sok esetben felmelegítik a legfagyosabb szíveket is akár akarjuk, akár nem.

A mostani könyvet már izgatottan vártam, hiszen imádtam együtt kalandozni Bertivel, Filkóval és Kelemennel. Hiszen eme hármas remek csapatot alkot, bár őszintén szólva Norberttől még én is megrettentem bizonyos jelenetekben.

Kép: NiKy m.i.

Nagyon szerettem a bátorság próbákat is, hiszen olyan ötletekkel lettek megoldva, amelyek építették az én gyermeki énemet is és komolyan elgondolkodtam, hogy írok egy listát, mitől is félek éppen. Persze bátorság kell ahhoz, hogy szembe merjek nézni a leírt pontokkal, de ki tudja, talán társat is találok eme „remek” programhoz.

„Legyőzni önmagunkat… nos, ezt nevezem én igazi bátorságnak.”

Összességében jól szórakoztam és bizony már most alig várom ismét, hogy mikor olvashatok a szerző tollából. Remek hangulatú kötetet vehettem kézbe, amelyért nem lehetek elég hálás.

Ez a könyv sokkalta többről szól, mint a félelmeink legyőzéséről, hiszen megmutatja, hogy a barátok szeretete és segítsége semmivel sem pótolható és minden legyőzött félelem erősíti ezt a csodás kapcsolatot.

Ajánlom a könyvet minden olyan kortalan olvasni szerető léleknek, aki nyitottan áll a mesék világa felé és szívesen kalandozik. A szerző szavai, pedig nagyon különlegesek: „A könyv az olvasói nélkül csupán betűk jól megkomponált halmaza […]”

 Amennyiben te is elmerülnél ebben a különleges világban, nem kell mást tenned, mint a Napkút Kiadó weboldalára ellátogatnod.

Írta: NiKy 

2023. április 30., vasárnap

Kollár Betti - Kosársuli

 

„Nem gyengeség megosztani másokkal a fájdalmunkat és keserűségeinket. Erre vannak a barátok.”





A sport mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Kinek ifjú korában véget érnek a nagy sportoló „álmai”-legyenek pozitív vagy negatív töltetűek-, míg másoknak csak akkor kezdődnek igazán. A testnevelés órák már az óvodás korban szépen lassan belesimulnak a mindennapi életünkbe, hiszen, akár tetszik, akár nem ki kell menni és a többiekkel együtt elvégezni a kiszabott feladatokat. Az iskolában is szépen lassan mindennapossá válnak ezek az órák, és komoly megmérettetéseknek kell megfelelni. Való igaz, hogy nem mindenki szereti, sőt olyanok is akadnak, akik inkább máshol lennének szívük szerint, de a testnek szüksége van a rendszeres mozgásra. És akadnak olyanok is, akik életpályájukként tekintenek a sport valamely ágazatára. Ezzel kelnek és fekszenek, mindent megtesznek azért, hogy a legjobb formájukat hozzák, és végül bekerülhessenek egy olyan válogatottba akár – vagy jelen esetben iskolába -, amely egy álom élet ajtajához viszi őket. A mostani olvasásom is ilyen fiatalokról mesélt.

Kollár Betti nevét úgy gondolom, hogy egyre többen ismerik fel, hiszen A vonzás törvénye című sorozatával már sok olvasó szívébe lopta be magát. A szerző előszeretettel fűszerezi a könnyed hangulatot, némi pimasz humorral, amely akaratlanul is jó érzéssel tölti el a romantika kedvelőit. A szerző 1998-ban született Budapesten és szociológiából szerzett diplomát. 2015-ben indította el blogját, ahol előszeretettel ír mai fiatalokról szóló, romantikus történeteket. Ha szeretnéd jobban megismerni az írónő munkásságát, akkor érdemesnek gondolom, hogy ellátogass az oldalára!

Kollár Betti – Kosársuli című ifjúsági regénye 2022-ben jelent meg a Magnólia Kiadó gondozásában. A könyv borítóját első látásra megszerettem, hiszen a kellemes színválasztás mellett, egy kosárpályán összeölelkező fiatal párt láthatunk. Szinte magához csábított és bizony ez a későbbiekről is elmondható szerencsére.

Ez a történet bizony, ahogy a címe is jelzi, a kosárlabda sportot veszi górcső alá, de ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a szerző nagyon kedveli ezt a sportágat.

Török Luca most kezdi a gimnázium első osztályát, de már elmondhatja magáról, hogy „sikeresen” vette az első akadályokat. A gólyatábor első napján megismerkedik a balszerencsével, amely csak nem akarja őt békén hagyni. A sorozatos csetlések, botlások, sérülések csak a kezdete mindannak, amit ez a félév tartogat számára. Mindeközben az osztály többi tagját is megismerhetjük, mint például Csengét, aki szeret olvasni, Esztert, aki anime fan, Kingát, aki mindig az élen jár és jó példakép, Krisztiánt, akinek fergeteges a humora, Konrádot, akitől elájulhatunk olyan jóképű, de éppen Dominik is megéri a pénzét csípős beszólásaival és figyelemreméltó teljesítményével. Természetesen nem csak róluk szól eme kötet, hiszen a tanári karról is érdemes pár mondatot ejteni. Itt van mindjárt Szekeres tanárúr, aki kissé szétszórt, de annál jobb edző vagy éppen a rettegett történelem tanár, Kaszás személyében. Nos, a vezetéknév adott és némiképpen az is, ahogy a diákok vélekednek a háta mögött róla.  

Kép: NiKy m.i.

Lucának nincs könnyű dolga, hiszen nem elég megküzdenie saját kétségeivel, de bizony ez az év tartogat számára szerelmet, rémes történelem órákat, féktelen bulikat és nevetést, sírást és sok – sok kihívást. Gyere és fedezd fel te is ezt a szuper évet, és persze nem utolsó sorban merülj el a kosarasok izgalmas hétköznapjaiban!

„Azt hiszem, jó egy ilyen rivális, mert ha jól csinálom, akkor húzni fog, fejlődésre sarkall, és az a sportban elengedhetetlen.”

A könyv minden fejezete egy – egy híresebb kosaras sztár bölcseleteivel kezdődik, amelyek mindig passzolnak az adott részekhez és tulajdonképpen elgondolkodtatják az olvasókat is.

„Hisz, honnan is tudnám, hogy valami nem tetszik, ha sosem próbáltam?”

Elsőre azt gondoltam, hogy egy könnyű tinédzser sztorival fogom elütni azt a pár órát, amit olvasásra szántam, de nem is tévedhettem volna ennél nagyobbat, hiszen itt komolyabban is betekintést nyerhettem a kosárlabdázók világába és nem utolsó sorban végre megtudtam a szabályok egy részét is. Érdekes volt felfedeznem, hiszen évek óta figyelgetem a világsztárok csapatainak meccseit, de arra sose vettem igazán a fáradtságot, hogy mélyebben is belemerüljek. Nincs kedvenc csapatom, de nem is érzem szükségét, hiszen maga a játék nyűgöz le dinamikájával, valamint a csapatok közti csendes, kidolgozott taktikázások felismerésével.

Kép: NiKy m.i.

Szerettem olvasni az edzésekről és kimondottan érdekesnek találtam, hogy a szerző milyen jól tájékozott ebben a témakörben is. Persze, akinek az életben is szenvedélye eme sportág, annak nyilván nem okoz gondot kicsit kiszínezni és végül egy új történetet hozzá álmodni.

Karakterek tekintetében mindenkit nagyon kedveltem, még a negatívabb szereplőkkel is próbáltam együtt lélegezni. Igaz, hogy Gergő és Kinga nem egy könnyen szerethető jellem egyelőre, de úgy érzem, hogy a kezdeti benyomásoknál sokkal komolyabb indokok húzódnak meg a háttérben.

Lucát elsődlegesen „hétköznapi” gondolkodásáért tudtam kedvelni, hiszen végre egy lány, aki csetlik-botlik, de nem adja fel. Kihívásnak tekint minden elé kerülő akadályt és külön motivált néha zavarba ejtő őszintesége. Legalább annyira rajongtam a végére az edzésekért, mint ő, no és persze egy bizonyos fiúért.

Tagadhatatlan, hogy Krisztián viszi a koronát a hímek oldalán, mert nagyon humoros és mindig feltalálja magát. Konrád egy igazi álom –tinédzser-karakter, aki sok lány szívét törné össze az életben is. Határozott, kedves, helyén van az esze, de megvan a maga zárkózott oldala is.

És bármilyen hihetetlen, de kimondottan nagy figyelemmel kísértem Dominik alakítását is, hiszen nagyon sokat várok tőle és remélem, hogy jól érzem, tartogat még meglepetéseket.

„Az asszertív kommunikáció lényege, hogy a saját érzéseinkről kell beszámolni. Hogy nekünk mi esik rosszul, mi aggaszt, mitől tartunk, mi okoz rossz érzést. […] ez a fajta megbeszélés sokkal előrébb viszi egymás megértését, mint mikor az ember csak vádaskodik, és a másik érzéseit próbálja megfogalmazni a sajátjai helyett.”


Kép: NiKy m.i.

Események tekintetében pörgünk, mint a szédült teknős, egy perc nyugta sincs az olvasónak. Egy igazi felüdülést hozó, mégis mélyebb üzenetet rejtő regénnyel van dolgom. Mert hiszem, hogy a sporthoz nem elég a kitartás és szorgalom. Ha a szívünk mélyén nincs meg bennünk a vágy, hogy a legjobbat nyújtsuk, akkor sosem érjük el a célunkat.

„Nem rossz, ha valaki bátorít. Ettől nem leszek gyengébb, csak erősebb.”

Összességében jól szórakoztam és nagyon szerettem Lucával és a többiekkel tölteni az időmet. Kimondottan jól esett a lelkemnek a vidámságuk, éretlen kíváncsiságuk, és ahogy kezelték egymást, vagy az edzések adta eseményeket.

Ellenben cseppet morcos voltam, hogy három kérdésemre nem kaptam választ, amelyek tulajdonképpen felölelték a teljes kötet eseményeit, kavarodásait, érzelmeit. De megnyugtattak, hogy talán a sorozat második részében már kapunk némi magyarázatot. Mert, ha nem…. ettől függetlenül már nagyon várom, hogy kézbe vehessem.

Ajánlom a könyvet minden fiatal, olvasni szerető léleknek és természetesen a –hozzám hasonló – kortalan felnőtteknek is egyaránt, hiszen a vidám történetek, mindig megtornáztatják a rekeszizmokat, így a sport sem marad el. És természetesen a maga bájával és komolyságával eléri, hogy alig várjuk a következő könyvet.

Amennyiben szívesen elmerülnél te is a kötetben, megteheted, ha a Magnólia Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy