2022. március 16., szerda

Csillagtalan antológia, szerzői mustra 7. - Interjú Sue J. Hopeheart írónővel

 

Fotó: Nyers Attila


A Csillagtalan antológia szerzői mustrájának immáron hetedik állomásához érkeztünk, ahol egy érzelmileg túlfűtött történet alkotóját fogjátok megismerni. Az Amikor a desszert elfogyott cím már önmagában is egy sokat sejtető, kissé pimasz novellát takar, ahol a Nő "étvágya" túlmutat az átlagon. De mi van akkor, ha a repeta elfogyasztása már nem is olyan egyszerű? És miért izgalmas a poliamória és BDSM keveredése? Nos, ezek a kérdések csak a felszínét súrolják mindannak, ami felmerült bennem olvasásom folyamán, ezért külön öröm a számomra, hogy elfogadta az interjú felkérésemet a szerző. Kérlek, fogadjátok érdeklődéssel Sue J. Hopeheart írónővel készített beszélgetésemet! 



Köszönöm, hogy elfogadtad az interjúfelkérésemet. Kérlek, mutatkozz be az olvasóknak! Hogyan jutottál el idáig és milyen hatások értek, amelyek arra ösztökéltek, hogy író legyél?

Üdv! 😊 Sue J. Hopeheart néven publikálok. Balatoni származású vagyok, de megjártam Kaposvárt, Pécset és Tatát. Már nyolcéves korom óta írogattam verseket, főként magamnak, aztán a gimnáziumi éveim elején jött az érzés, hogy” történetet” szeretnék írni. Nem tudtam pontosan megmagyarázni. Éppen anyukám hallgatta a mondókám, amikor annyit felelt: „hát akkor írj!” Persze nem gondolta, hogy a vámpírok imádata miatt nem úgy alakult a világ a fejemben, ahogy ő hitte… :D Azóta sok év eltelt; néhány munkával, néhány lustasággal. Az első történetem még mindig nincs kiadható formában, de biztosan megjelenik egyszer.

Azt mondják minden novella egy álom kezdő fonákja, ami elegendő ahhoz, hogy akár egy egész történetté növekedjen. Mit gondolsz erről? Megfordult-e a fejedben, hogy a történetedből akár önálló regény is születhet?

Nekem mindenről azonnal az jut eszembe, hogy könyvet lehetne írni róla. :D Természetesen gondoltam rá. Amikor az egyik olvasó egyértelműen ki is mondta, hogy szívesen olvasná bővebben, könyv formájában, akkor eldöntöttem, hogy megy a „LEHETŐSÉGEK” mappába.

Mit olvashattunk tőled eddig? Milyen stílus áll közel hozzád? Honnan merítkezel a hétköznapokban?

Tavaly nyár végén jelent meg az első könyvem. A címe A gyönyörű teremtmény, ami a Vérből születve-trilógia első kötete. Ez a történet misztikus-erotikus-thriller, fantasy elemekkel. Ez az egyik kedvenc vonalam, írni és olvasni is. Furcsa, mert egyébként eléggé erős, irányító típus vagyok, ennek ellenére pont az mozgatja a fantáziám, amikor a nőket „használják”. Így amiben ilyesmi szerepel, az kapásból befutó. Amúgy bármi jöhet, ami misztikus vagy fantasy, és ezek keveredve a romantikával, erotikával.

A hétköznapok és a merítkezés? Úgy érzem, a papírra vetett világomból merítek erőt a hétköznapokhoz. 

Egy novellás kötet több szerző tehetségén alapszik, elvégre a közösség ereje adja a könyv sikerét. Mit gondolsz erről? Mennyire fontos az egyén munkája egy adott többszerzős kötetben? És szerinted te, hol helyezkedsz el ezen az írói palettán jelenleg?

Szerintem nagyon jó, hogy kijelölt stílus mentén, szabad kezet kapva írhatnak az írók, a saját kézjegyüket hagyva az antológiában. A végeredmény egységes, mégis változatos mű, amiben minden olvasó talál kedvére valót. Emellett jó lehetőség az ismeretlen, új alkotók számára, hogy megmutathassák, mit tudnak, hiszen többkönyves írókkal kerülnek egy kötetbe.

Paletta… Mindig van mit tanulni, mindig lehet fejlődni és akarni kell jobbnak lenni. Igyekszem, ezért is szeretem, amikor valaki az írásaimról szeretne velem beszélgetni. Eddig úgy érzem, talán a középmezőnyben vagyok, mert akit nem fogott meg a novellám, az sem a technikámra értette, hanem a történetemre. :D

Szerinted mi az erőssége a Csillagtalan könyvnek? Elsődlegesen milyen zsánerű olvasóknak ajánlanád?

Sokat hallani, hogy a borító mennyit számít. Nos, a Csillagtalan egyik erőssége határozottan a borító :D Kétségtelenül gyönyörű. A másik, hogy egy könyvben többféle romantikus történetet kap az olvasó, és tényleg annyira mások, hogy olyan, mintha annyi könyve lenne, ahány novella szerepel benne.

Azoknak az olvasóknak ajánlanám, akik nem csupán a romantikus történeteket, hanem a meghökkentő, fordulatos romantikus történeteket élvezik.


A novellád milyen forrásokból merítkezik? Honnan jött az ötlet, hogy végül ez a történet került a kötetbe?

Az ötlet hirtelen jött, de tudtam, hogy valami ilyesmit szeretnék. Volt hiteles forrásom, nem is egy, akik bennfentesek a BDSM világában.  Sokat segítettek, hogy minden a helyén legyen, akár a leírásokról, akár a megfelelő kifejezésekről volt szó.

Úgy tartják, hogy a legtöbb író nagy könyvszerető is egyben és pont ezért érdekelne, hogy rád milyen írók, netalán kutatók és tudósok voltak és vannak hatással? Ki az az egy személy, akitől bármikor szívesen olvasol és miért?

Az első könyv, ami rádöbbentett, hogy nem csupán az iskolai órákon megismertetett irodalom létezik, és hogy milyen rengeteg misztikum, szerelem, romantika és erőszak rejtőzik a borítókon belül, az Laurell K. Hamilton – Bűnös vágyak c. könyve volt. A tizenötödik részig elolvastam a sorozatát, de aztán másra vágytam. Közben Anne Rice vámpírjai is magával ragadtak. A legutóbbi két írónő és művei, Kresley Cole – Halhatatlanok alkonyat után és J. R. Ward – Fekete Tőr Testvériség sorozata. Nekem mindegyik írónő abban a kategóriában van, hogy bármit elolvasnék tőle, illetve többször is olvasnám bármelyik könyvét.

A karaktereid "színesek és szagosak", ahogy mondani szoktam. Nagyon érdekes lélekkel rendelkeznek és ez tulajdonképpen jellemző a negatív szereplőkre is. Honnan merítkeztél a típusjegyeket véve? Van-e olyan élő személy, akinek a személyiségjegyeit átadaptáltad a történetedbe? Amennyiben igen és nem titok, kiről lenne szó? Örülnék, ha mesélnél róla!

Az az igazság, hogy minden karakterem belőlem épült fel. Ahogy alakult a történet, ahogy megszülettek a szükséges szereplők, úgy derült ki, milyennek kell lenniük. De senki más nem játszott szerepet a jellemük kialakulásában, csak én. Korábban írtam, hogy eléggé ellentétesek a gondolataim és a vágyaim a valóságban és a történeteimben, illetve mások által írt történetekben. Szóval, akár a romantikus Zuriel vagy az erőszakos Lizander, akár az áldozat Hedda vagy a karakán Luna a kérdés, mind én vagyok ebben a történetben.

Mi az az üzenet, amit át szeretnél adni az olvasóknak az írásaid által?

A család és a barátok nagyon fontosak az életben. Nem szabad eltávolodni, mert ha boldogság, bánat, esetleg baj ér, csak a hozzánk valóban közelállókra számíthatunk. Persze meg kell bizonyosodni, hogy kik azok, aki hozzáadnak az életünkhöz, és ne hagyjuk, hogy kihasználjanak minket.

Mikor olvashatunk tőled legközelebb és milyen műfajban alkotsz éppen?

A Vérből születve második részén dolgozom, aminek megjelenését tavaszra tervezem. Ez az első részhez képest kevésbé erőszakos lesz, de ugyanúgy misztikus-erotikus-thriller. Közben találtam egy romantikus pályázatot, szintén antológiába, illetve a Museliére is hamarosan újabb novelláskötetet tervez.

Köszönöm szépen az interjút és sok sikert kívánok!

Amennyiben felkeltettük az érdeklődéseteket, keressétek fel a szerző Facebook vagy Instagram oldalait, ahol további érdekességeket olvashattok!

Sue J. Hopeheart-A gyönyörű teremtmény regényét megrendelhetitek a NewLine Kiadó weboldalán.

A Csillagtalan antológiát pedig a Book Dreams Kiadó oldaláról tudjátok megrendelhető!

Írta: NiKy

2022. március 14., hétfő

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A játékos

 




Gyerekkorom óta szerettem olvasni, szinte minden témában faltam a könyveket, még akkor is, ha nem egészen az én korosztályomnak szólt az adott írás. Valahogy azonban ez a szenvedély egykettőre elpárolgott, amikor az iskolai kötelező olvasmányokra került a sor. Egyik irodalomtörténeti csúcsteljesítmény nagyobb kínlódás volt a számomra, mint a másik, nagyon kevés kivétellel. Persze nem volt más választásom, mint végigküzdeni magam mindegyiken az utolsó oldalig, mert a fél osztály minimum hasonló gondokkal küszködött és az olvasónaplómra pályázott. Emlékszem az olvasástól vallásosan tartózkodó bátyámnak életre szóló betűundort okozott az Egri csillagokkal töltött boldog nyár emléke. Mindig is úgy gondoltam, hogy a kötelező olvasmányok többet ártanak, mint használnak, a kérdés csak az, hogy mi okozta ezeknek a könyveknek a népszerűtlenségét? A kötelező jelleg?  A követelményeket összeállító szakemberek és a tanulóifjúság közötti érdeklődés- és korbeli különbségek? Egyszerűen túl fiatal voltam a könyv értelmi-érzelmi befogadásához? Ideje felnőtt(ebb) fejjel újra szembenézni a múlt démonaival!

Kíváló alkalmat ad erre Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A játékos című 1866-ban íródott rövidebb regénye, amely a Helikon Kiadó gondozásában jelent meg újra 2021-ben. Korábban is kifejeztem már szimpátiámat a sorozat borítóival kapcsolatban, de most ez kivételen jól sikerült és a témához kiválóan passzoló lett. A könyvkiadás sokszor névtelen katonái a borítókat készítő grafikusok, ezért most emeljük ki külön Szabó Levente nevét.

Mivel a világirodalom egyik kiemelkedő alkotsáról van szó, ezért tartózkodnék a mélyenszántó kritikai megjegyzésektől, elég elemzés született már róla nálam többre érdemesebb szakértők tollából, ezért inkább csak a személyes élményekre hagyatkoznék.

A regény központi témája nem meglepő módon a szerencsejáték függőség, amely gazdagon táplálkozik az író személyes élményeiből. Főhősünk, egyben az író szócsöve is, Alekszej Ivanovics egy idegenbe szakadt, eladósodott orosz tábornok kíséretéhez tartozó tanító. A kompánia egy német kisvárosban várja hetek óta az utolsó forintjait is felélve a sürgönyt a Moszkvában élő gazdag nagymama haláláról és az ezzel járó tetemes vagyon megörökléséről. Felbukkannak körülöttük mindenféle kétes alakok, legtöbben közülük a hagyaték körül spekulálnak. Alekszej reménytelenül szerelmes a tábornok mostohalányába, a regény egyik központi eleme az ezzel kapcsolatos vívódása illetve másik nagy szenvedélye, a rulettasztal.

A stílus hasonló a Bűn és bűnhődésben már lefektetetthez, folyamatos önelemzés zajlik, a szereplő próbálja megérteni saját maga és mások vele szemben tanúsított viselkedését. Igazi antihősről van szó vagy csak a tomboló ifjúságról, mindenki döntse el saját maga, mindesetre nagyon felelőtlen, sokszor az őrület határát súroló irracionalitás jellemzi magatartását, mindez talán írható a magas időpreferenciával rendelkező fiatalság számlájára is (erre enged következtetni az Egy fiatalember feljegyzései alcím is). Az író szerintem nagyon jól érzékelteti, hogy a regény valamennyi szereplője szerencsejátékos a maga módján, ki a játékteremben, ki az oltár előtt próbálja megtalálni a boldogabb jövőt.

Könnyebben fogyasztható olvasmány volt, mint amire számítottam, bár a szerelmi szál annyira nem kötött le, de a korabeli kaszinók világának leírása, a szenvedélybetegség lélekrajza, vagyis az önigazolás gyilkos visszacsatolása, amely a legszilárdabb jellemet is gyorsan megsemmisíti, szerintem különösen jól és hitelesen sikerült, érezhető, hogy az író itt saját tapasztalataiból is merítkezik. A cselekmény nem túl pörgős, de hát mégiscsak a XIX. század derekán járunk, inkább a lelki dilemmákon, az örlődésen van a hangsúly, a feszültség legtöbbször a rulettasztal körül tetőzik.

Úgy érzem, hogy érdemes volt újra megmérkőzni a régmúlt egyik kihívásával még ha csak egy rövidebb olvasmány erejéig is, és örömmel jelenthetem, hogy az idő elteltével a kötelező olvasmány is talán olyan lesz, mint a jó bor.

Ha te is levetkőznéd a kötelezőkből adódó félelmeidet, akkor a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Süni

Mészöly Ágnes - A lila boríték

 

„Nehéz a különleges emberek dolga…”




Manapság egyre több mesekönyv kerül a könyvesboltok polcaira, amelyek különböző formában csalogatják magukhoz olvasójukat. Van olyan kötet, amely a képi világával fogja meg a tekinteteket és akad olyan is, amely a fülszöveggel éri el célját. Bárhogy is történjen, egy mese csak akkor ér valamit, ha a kis olvasója lelke hozzá tud kapcsolódni. És vannak azon könyvek, amelyek már többre hivatottak, elvégre egy bizonyos korosztálynak szólnak, és segítő kezet nyújtanak az adott gyermek fejlődéséhez.

A Móra Kiadó, Már tudok olvasni sorozata a fent említett könyveket fogja egy csokorba, amelyek elsődlegesen a megfelelő szintű olvasás gyakorlását teszik lehetővé. Ezekről a könyvekről itt tudhatsz meg többet.

Mészöly Ágnes - A lila boríték című könyve 2022 első friss megjelenéseinek egyike, amely a már fent említett kiadó gondozásának köszönhetünk. Számomra elsőre a borító illusztrációja hívott magához, amely jelen esetben Szabó Imola Julianna csodás keze munkáját dicséri.

Ebben a történetben megismerkedünk egy kisfiúval, Levivel, akinek nem túl rózsás kezdetben a kedve. Sajnos a nyár nem úgy alakult, ahogy eltervezte, hiszen kettesben kell töltenie édesapjával. Levi anyukája ugyanis kutató és egy csodás lehetőséggel élve éppen az űrben végzi nem mindennapi munkáját. Levi tisztában van azzal, hogy mennyire kivételes helyzetben van, de a meleg, puha anyai ölelés hiánya nagyon nehézzé teszi ezt az időszakot. Végül édesapjával felkerekedve Zebegénybe utaznak, a régi családi házba, hogy az ott töltött idő alatt feltöltekezzenek élményekkel és emlékekkel. Ráadásul előkerül egy titokzatos levél is, ami bár nem szokatlan, mégis ebben az esetben különleges. Vajon sikerül-e Levinek feloldódnia? És miért is olyan fontos a Posta? Nos, ezekre nem felelhetek, de hidd el, hogy megéri elolvasni a könyvet.

„– Rengeteg titkot rejt ám egy régi épület!”

Számomra ismételten nagyon kellemes csalódást okozott a szerző. Annyi formában olvastam már tőle, hogy felsorolni sem tudom, mégis minden alkalommal, egy csodával ér fel munkája. Ez a képzelete gazdagságának és a témaköröknek is köszönhető természetesen.

Jelen esetben egy kedves kisfiú kalandját olvashattam, amiben nagyon sok szeretetre és egy csipetnyi tudományra lelte. Kell ennél több?

A mesekönyv már olyan gyermekeknek szól, akik tudnak egybefüggően, akár hosszabb mondatokat is elolvasni, mégis szükséges a gyakorlás. Itt is fellelhetőek a kiemelt, szótagolt szavak. A szöveg könnyen követhető és érthető, így aki pusztán szórakozásból veszi kézbe, annak is felhőtlen élményekben lehet része.

És egyben hálás is vagyok cseppet ennek a mesének, hiszen egy komoly szakmát is bemutat, ráadásul pozitív oldaláról, ami manapság ritka és értékes.

Ajánlom a könyvet minden olvasni szerető ifjú léleknek, hiszen a mesék arra valók, hogy a lelkünk nyitott ajtaján beengedjük, és akár újra álmodjuk őket.

Amennyiben szívesen kézbe vennéd a mesét, megteheted, ha a Móra Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy