2021. november 18., csütörtök

Tomcsik Nóra - A hercegnő és a sárkányok dala

 

„Mindenki lehet szerelmes.”



Sokszor hangoztatom, hogy mennyire szeretem a mesék világát. Nagy rajongója vagyok a különleges lények történeteinek, hiszen jómagam is sok ilyen témájú könyvet vettem már kézbe. Felnőttként azt gondolhatnám, hogy már kinőttem ebből, de az én belső gyermeki énem tapsikol örömében, mikor egy-egy ilye regény kerül a kezembe. A mostani történet ugyan kicsit másabb a megszokottnál, mégis az egyik legősibb és legkedvesebb mitológiai lényről is szól. A sárkány rajongásom nem csak a könyvek nyújtotta történetek miatt adott, ráadásul biztos forrásból merítkezve tudom, hogy több rájuk jellemző vonással rendelkezem magam is. Hogy ez mennyire előny már más kérdés, de ennek a meseregénynek biztos gyöngyszemei.

Tomcsik Nóra nevével nem először találkozom és kissé szokatlan is ez a témaválasztása, hiszen eddig inkább a történelmi fikció körében tevékenykedett. A változások kora című sorozatát nagyon szerettem, így kíváncsi voltam, hogy ebben a világban hogyan is állja meg a helyét.

A hercegnő és a sárkányok dala című regény 2021–ben immáron harmadszori újrakiadását ünnepelhette, amely jelen esetben a Mogul Kiadó gondozásában kapott új külsőt. A borítót szemlélve egy színes sziluett látható, amely teljes mértékben megegyezik a belső tartalommal és remek hangulatfokozó olvasás előtt. Pongrácz Edit illusztrációi és borítóterve nagyon kellemessé teszi az izgalmakban gazdag történetet.

Nézzük is, hogy jelen esetben mivel is találkozhat az olvasó:

Adott egy birodalom, ahol nem a szokványos uralkodói trendek a jellemzőek. Beleanord földjét négy égtáj szerint osztották fel, ahol ennek következtében négy uralkodó család őrzi népeik felett a békét. De létezik egy ötödik ház is, a Nagykirály, kinek létezése oly különös minden tekintetben.

Felix egy tolvajlány, akinek a mindennapi élete az életben maradás és élelemszerzés körül forog, míg egyik nap egy különleges zenére lesz figyelmes. Kíváncsiságának engedve megismerkedik Edmund a muzsikus apróddal, aki hű szolgálója a híres Sir Marcus lovagnak. Ez a történet elsődlegesen e három karakter körül forog. Szerelem, intrika, kaland, ármány és két legendás sárkány már elég lehet ahhoz, hogy egy remek szórakozásban legyen részünk. Hogy mi köze van ehhez a Nagykirálynak? És eme három hős, hogyan is csiszolódik össze? Nos, erről igazán nem írhatok, de természetesen megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját élményem kicsit felemásra sikeredett, ugyanis bár valóban kalandokban gazdag lett ez az utazás, és a kötet tartalmazza azon jegyeket, amiktől igazán izgalmassá válna egy mese, mégis többnyire kívülről figyeltem az eseményeket.

„– Egész életemben nem tehettem semmit, mert csak egy utcagyerek voltam. Most nem tehetek semmit, mert kötnek a törvények és a hagyományok.”

Felix nem sokat fejlődött a történet folyamán, bár azt el kell ismernem, hogy a változás csírái szárba szökkentek, csak nem a számomra elfogadható irányba. Ráadásul nagyon bosszantott csalfa hűtlensége, amelyet néhány baráttal szemben tanúsított.

Edmund már sokkal élénkebb volt a számomra, nagyon szép jellemfejlődésnek lehettem a tanúja és kimondottan szerethető szereplővé érett.

„Jólestek neki az apród szavai, és az, hogy nem a piszkos tolvajt látja benne, hanem a lányt, aki a kopott ruhák alatt és a lelke mélyén valójában volt.”

Sir Marcus az elejétől fogva szívem csücske volt, hiszen pontosan tudtam, hogy ami kívül kemény, az belül még lehet lágy. Róla nagyon szívesen olvasnék egy másik mesét is, hiszen akadtak körülötte felgöngyölítésre váró elvarratlan szálak.

Az események egy perc nyugtot sem hagynak az olvasónak, ami számomra néhol túl gyors is volt és egyben némiképpen kidolgozatlanságot sejtetett.

„– Gondolj, amit akarsz! Sárkányok igenis léteznek!”

A sárkányokért pedig egy hatalmas nagy plusz pont jár, hiszen ilyen „cuki” teremtményeket nem találni mindenhol.

A kötet viszont egy minőségibb átnézést igényelt volna, hiszen több helyen elütésekkel és betűkihagyásokkal találkoztam, ez számomra élményrontó volt.

Ettől függetlenül összességében nem bántam, hogy kézbe vettem és a következő kötetét is el fogom olvasni a sorozatnak.

Ami az írónőt illeti, gördülékeny stílusával és remek mesélő képességével, még mindig azt sugallja számomra, hogy sokkal több is rejtőzik benne és hiszem, hogy más témakörben felhőtlenebb szórakozásban lesz részem általa.

Ajánlom a meseregényt kortól és nemtől függetlenül, hiszen a mesék szeretetét nem az határozza meg ki mennyi idős. A kortalan lélek számára ezen történetek egy csodálatos utazás elengedhetetlen kellékei.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha a Könyvmogul oldalára ellátogatsz. 

Írta: NiKy


2021. november 17., szerda

Christina Henry - Piros

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”


Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Szubjektív meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas és viszonylag egyedi történetté forrta ki magát. Az tény, hogy a meseadaptációknak mostanság nagy keletje van, így az olvasóban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire keverednek el a régi ismert elemek az új ismeretlennel, amit én végül is arányosnak éreztem.

„Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok, hogy megtévesszen a maszkod. Tudom, hogy mi vagy.”

Karakterek szempontjából Pirost nagyon megszerettem a kötet végére, mert bár helyenként cseppet túlzónak éreztem a viselkedését, végül nem csak testileg, de szellemileg is nagy utat tett meg és bizony nem sérülésektől mentesen. Szerettem vele lélegezni, gondolkozni és jó érzés volt hősként, mégis esendően viselkedni. Talán miatta éreztem elsőslegesen azt, hogy olvastam volna még a történetet és sajnálattal vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok.

Viszont vannak szereplők, akik ki tudnak hozni a sodromból, ilyen volt számomra Adam személye is. Igen ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy dühöt érezzek egy nem valós karakter iránt, de szinte adott volt, hogy robbanni fogok a képtelen és velejéig önző felfogása miatt.  Azt gondolom, hogy kellenek a negatív, vagy antihős karakterek egy könyvbe, de vannak azok a személyek, akik teljesen mindegy milyen besorolást kapnak, egyszerűen ellenszenvet váltanak ki az olvasóban. Nos, számomra ilyen szereplővé érett és egy percig sem tudtam együtt érezni vagy megérteni a személyét.

„Soha nem az Esemény – betegség, aszteroida, atomháború, bármi – volt a probléma. Hanem hogy mit csinálnak utána az emberek. És az emberek mindig a legalacsonyabb szintjükre süllyedtek le, amikor a dolgok rosszra fordultak.”

Az események pörögtek, a horrorisztikus elemek kellemes borzongást váltottak ki bennem, ami nagyon jó eredmény, hiszen nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak is. Azt hittem, hogy egy lerágott csontot fogok kapni, de e helyett egy újragondolt, friss és energikus regényt olvashattam, amitől kimondottan feltöltekeztem és remek hangulatba kerültem.

Összességében elmondhatom, hogy egy jó időszakban olvasott könyvet vettem kézbe, amelynek hatására úgy érzem, hogy nagyon szívesen olvasnék más történetet is az írónő tollából.

Amennyiben szeretsz borzongani, még nem borítottak ki a vírussal kapcsolatos történetek és kíváncsi vagy egy régi klasszikus mese nagyon is egyedi elemekkel tarkított adaptációjára, akkor gondolkodás nélkül szerezd be ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy egy meleg ital mellett pár órás remek szórakozásban lesz részed.

Ha pedig a könyvet polcodon szeretnéd tudni, a Metropolis Media Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy