Alkonyzóna- horror, thriller, pszicho-thriller

 

„Ha őszinte lenne a világ (…), akkor nem tartana a társadalmunk itt.”




Pár nappal ezelőtt volt szerencsém kézbe venni, H. G. Wells – Dr. Moreau szigete című klasszikus horror kötetét, amely az emberi és állati ösztönök közötti evolúciós kérdések kényes témakörét feszegette. Akkor felmerült bennem egy abszurdnak tűnő gondolat, miszerint milyen lenne, ha a két faj felcserélhetné szerepkörét az életben? Ez a kósza gondolat aztán feledésbe is merült, mígnem úgy hozta az élet szarkasztikus humora, hogy a kérdésem válaszra talált következő olvasmányomban. Néha elképedek, hogy milyen alattomos módon tanít a sors, de ugyanakkor ennyi panaszom legyen csak az életemben.

Bár a regényt egy nagyon kedves barátnőmtől kaptam ajándékba, - amit itt is szeretnék megköszönni -, mégis valamiért nehezen vettem rá magam az olvasására. Ennek a kötetnek a kézbe vételére is egy kihívás teljesítése ösztönzött, de úgy elpakoltam, hogy hosszú hetekig sehogy sem leltem rá. Már azzal a tévképzettel küzdöttem, lehet elvesztettem – bár sehova sem vittem -, de végül szerencsére rá leltem. A kezdeti nehézségeket az a tény is súlyosbította, hogy antropomorf főszereplőt sejtetett a fülszöveg, ettől pedig nem voltam boldog. Az állatokat nagyon szeretem, de mint főszereplőket kevésbé éreztem magamhoz közel. Végül persze pofira estem és egy igen érdekes olvasásban lehetett részem.

Jandácsik Pál első könyves szerző, aki azt a kissé őrült ötletet vetette papírra, miszerint az állatokat helyezte az emberi világba… Érzelmeik és gondolkodásuk fejlettsége kiszélesedett és tulajdonképpen egy olyan idősíkba csöppentem általuk, amely a maga abszurditásával is komfortos érzést keltett bennem akaratlanul is. Kicsit aggódva kezdtem olvasni a történetet, mert minduntalan az járt a fejemben, nehogy valami hasonlóságot véljek majd felfedezni előző olvasmányom tekintetében. Persze a világfelépítés ettől még lehet egyszeri és megismételhetetlen, de az alapok groteszk módon akaratlanul is az összehasonlítás felé sarkalltak.

Kép: NiKy m.i.

Jandácsik Pál – Állatok maszkabálja című regénye 2016-ban jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. A kötet borítóját Földi Andrea álmodta meg a számunkra, amely elsőre talán kissé bizarr érzést fog kelteni, de olvasás után pontosan értjük majd, hogy miért egy róka került a kötet elejére.

Ennek a történetnek egy kifacsart világ adja az alappillérét. Mielőtt felvázolnám nagy vonalakban a tartalmát, szeretnélek titeket egy kis játékra invitálni.

Kérlek, hogy keress magadnak egy olyan helyet, ahol kényelmesen el tudsz helyezkedni! Pár perces kis szösszenetről lesz szó, de a csend és nyugalom elengedhetetlen a hatás érdekében. Most pedig csukjuk be a szemünket és lazuljunk el! Először csak fényeket, majd sötétséget látunk egymást követően. A nappalt felváltja az éjszaka, fúj a szél, de mi mégsem fázunk. Most tegyünk egy lépést előre, majd egy következőt! Azt érezzük, hogy egy üregbe kerültünk és zuhanunk – mint az Alice Tükörországban szereplője -, míg egy olyan dimenzióba érkezünk, ahol furcsa zajokat vélünk hallani, ezért a kezdeti ijedtségtől kinyitjuk a szemünket. Egy város kellős közepén találjuk magunkat. Megnyugszunk, hiszen a környezet, a tárgyak és növények, minden az általunk megszokott, otthonos érzést keltik. Míg szemlélődünk, úgy érezhetjük, hogy túl nagy volt a körítés ehhez az „utazáshoz” és bosszúsak is lehetünk, hogy elpazaroltunk egy csomó időt erre. De, ahogy szemünk hozzászokik a fényhez és kitisztul az agyunk is, döbbenten tapasztaljuk, hogy a város utcáit fura állatok lepik el. Még felfogni sincs időnk igazán ezt a szürreális képet, amikor tudatosul bennünk, hogy eltévedtünk. Ki hallott még olyat, hogy egy kutya rendőr nyomozó lenne, aki morgós kedvű és olyan szúrós a modora, mint a pokrócé! Azt látjuk, hogy gyilkosság történt, de a letakart test nem a megszokott formát ölti. Kicsit közelebb kell mennünk, hiszen az agyunk nem képes felfogni mindazt a látványt, ami szemeink elé tárul. Mikor meglátjuk a „valóságot”, a szánk egy O-t formál, és néma sikolyba torzul arcunk. Egy oroszlán megnyúzott teteme fekszik közvetlenül előttünk… Képtelenség ez az egész, nem igaz? Már sikítani akarnánk, mikor felébredünk…

Nos, ez a kis közjáték alakult ki bennem, ahogy olvastam a regény első pár oldalát. Hiszen a történethez hozzá tartozik, hogy műfajilag furry krimi és pszicho-thriller is egyetemben. Így már érthetővé válik mitől éreztem magam a fenti közjáték szereplőjeként.

De nézzük is, hogy miről szól valójában a történet:

Adott egy sorozatgyilkos, akit csak Virágos gyilkosként emlegetnek a hatáságok emberei. Sem szőrt, sem egyéb hanyagságból otthagyott mintát nem találnak a nyomozók egyik tettem mellett sem. Az áldozatok száma csak nő és a polgárok előtt egyre nehezebb titkolni azt a tényt, hogy senki sincs biztonságban az otthonában. Csak a jellegzetes nyúzott holttestek maradnak, hiszen a szőrük mindegyik esetben eltűnt. Ennek az ügynek mielőbb a végére kell járni, ezért Cesar Darlington németjuhász nyomozó kénytelen felkeresni rémálmai legfélelmetesebb őrültjét, dr. Lex Siegfried-et, akit nem mellesleg ő küldött a rácsok mögé. De vajon mekkora segítségre számíthat egy borult elmétől, akinek egy gramm lelkiismerete sincsen?

Kép: NiKy m.i.

Mindeközben egy különleges páros (róka és párduc) Halloween partyra készülnek, egy távoli erdő által védett faházban barátaikkal, hiszen ez lesz az év bulija. Vajon a legvadabb jelmezek mögött megbújó alakok csak színészkednek, vagy igazából erre az eseményre várva válik mindenki igazán önmagává? Erotika, szex, vér és halál vezeti útját az olvasónak, ahol senki sem az, akinek látszik, és csak önmagadban lehetsz igazán biztos. Vajon mennyit érsz valójában és mit tennél meg azért, hogy túléld az éjszakát?

Kép: NiKy. m.i.

„Nem a végeredmény az igazán fontos a számomra, hanem maga a játék. Akár nyerek, akár nem, mindenképpen jól járok. Ahogy a sakkban, az utolsó bábuig játszom. Ha el is vesztem a partit, a játék élménye még így is megmarad.”

Érdekes volt felfedezni, hogy a szerző több klasszikus kasszasikerből is merítkezett, sőt tulajdonképpen felhasználta az alapokat. Gondolok itt mindjárt a sokak által ismert Bárányok hallgatnak őrült tudósára, de Aliens is „szerepet” kapott.

A történet több szempontból is groteszk, hiszen civilizált életet élő állatokkal még nem sokszor találkoztam olvasmányaim folyamán, mégis sokkalta többről szól, mint egy szimpla túlfűtött erotikus krimi. A fontosabb és talán súlyosabb témakörök közül, csak hogy egyet kiemeljek, például a rasszizmus mély bugyra, amely több oldalról is az olvasó elé kerül.

„– Ne legyünk előítéletesek, szűklátókörűek! Tekintsünk a mélybe, és fedezzük fel a másikban a rejtett kincseket!”

Szubjektíven először arra gondoltam, hogy unni fogom ezt a könyvet, mert töredelmesen bevallom, hogy a most is trendi krimik világától, vagy talán az általam kevésbé kedvelt,  Agatha Christie kötetektől nem vagyok elvarázsolódva. A regény természetesen horror is a javából, hiszen sok vérben tocsogunk, kések villannak, fegyverek sülnek el és nem marad más bennünk, mint az izgatott aggódás, vajon ki lesz a következő áldozat éppen.

Több kérdés is felmerült bennem, ahogy haladtam előre olvasásom folyamán, mégis a legfontosabbak válaszokra a történet végén bukkantam rá. Ezt nagyon szeretem, hiszen minden részletre kiemelten figyelek, de ha mégis sikerül az orromnál fogva vezetnie az adott szerzőnek, akkor boldogságot és elégedettséget érzek.

A karakterek tekintetében kissé döbbenten tapasztaltam, hogy elvétettem a főszereplő személyének kilétét, és csak pislogtam, mikor rájöttem erre a csavarra. Azt hiszem, hogy bár túl sok jellemábrázolást nem találtam a regényben, mégis jól kiismerhetővé váltak a szereplők, amit pedig nem kaptam meg, a magam képzeletével egészítettem ki.

„[…] a tudás hatalom. A hatalom pedig sosem az egyenlőségről szólt.”

Azt nem tagadom, hogy egy-két ponton untam, hiszen abba a hibába estem, miszerint egy újabb késes gyilkost és agyatlan bulizók közötti macska-egér kergetőzésre asszociáltam, de szerencsére ettől a tévhittől hamar elvonatkozódhattam. 

Kép: NiKy m.i.

 A regényt pörgősnek mondanám, de azért szokni kell a stílust és a világot, de ha egyszer belerázódunk, akkor nem lesz megállás.

Tetszett, ahogy a szerző lezárta a történetet és tulajdonképpen nem bagatellizálta el az átadni kívánt üzenetet.

Összességében egy érdekes olvasásban volt részem, ahol többször elgondolkodtam az események alakulásán és őszintén szólva nem kicsit koppantam a végére. Ennek az élménynek hatását még biztos napokig emlegetni fogom, de a szórakozást megkaptam és ezért hálás is vagyok.

Ajánlom a krimi és horror rajongóknak, de azok is jól szórakozhatnak, akik szeretik a kissé bizarr történeteket. Ráadásul ezen az üzeneten érdemes elgondolkodni:

„– A világban megannyi kín van, aminek nagy részét mi okozzuk. Önzőek vagyunk, önös érdekek vezérelnek csak minket. Ha adakozunk, nem azért tesszük, mert másokon akarunk segíteni, hanem a saját lelkünket akarjuk megváltani. Ha ajándékot adunk, tudatalatt ugyan, de várjuk mi is a viszonzást. Sosem cselekedünk olyat, amely ne vonatkozna ránk, mert ha cselekszünk, máris a dolgok részesei leszünk.
[…]
– A legkönnyebb megoldás, ha másokat hibáztatunk. Mindig is könnyebb volt a túlvilág felé fordulni, és arról győzködni magunkat, hogy létezik a gonosz ezen a világon, és a világunkon túl. Létezik a gonosz, egy csupasz, undok lény, aki valamennyi szerencsétlenségünkért felelős. A valóság az, hogy a gonosz nem létezik függetlenül önmagában. A gonosz ott lakozik mindenkiben, és csak rajtunk múlik, hogy mennyire engedünk a duruzsolásának.”

Remélem ezek után te is kedvet kaptál egy kis egészséges rettegéshez, amennyiben igen a válaszod, nem kell mást tenned, mint a Líra weboldalán most akciósan megrendelned. 

Írta: NiKy



„Mégis, mi a divat, ha nem időszakosan változó pozőrködés? Ami most réginek számít, hamarosan újdonság lesz, és a mai újdonságok is elöregednek majd.”





Hogy őszinte legyek nem vagyok boldog, nagyon nem. Ugyanis mindig félek attól, hogy ha egy sorozat első kötetét kedvencként üdvözlőm, akkor a folytatás nem éri el azt a szintet, amit joggal elvárnék. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném azt leszögezni, hogy a mostani kötet még így is magasan veri a plafont, hiába morgok éppen.

Tade Thompson – Molly ​Southbourne feltámadása című kisregénye 2022 egyik újdonsága, amely az Agave Könyvek Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a kötetnek is sajátossága a kimagaslóan szép borító, mind elvadult színei, mind pedig a képi ábrázolás tekintetében. Ahogy az első rész estében, úgy most a második kép is Faniszló Ádám munkáját dicséri. Egyébként azt el kell ismernem, hogy kimondottan szeretem a kiadó borítómunkáit, mert nagyon kifejezőek és jó színpalettával dolgoznak.

Ez a kötet már teljesen más alapokból indul ki, mint az előző része. Itt egy apró eltéréssel ott folytatódik a regény, ahol az első rész abbamaradt. Molly kilétét és múltját sok ködös folt tarkítja, amelyek bizony felfedezésre várnak, ráadásul most már semmiben sem lehet biztos. A segítség általában „jókor” érkezett eddig, de a fordulópont hamar bekövetkezik életében. Ha nincs tisztában a múltjával, a jelene folyamatosan változó és a jövő mindig a következő óra reményével telik, akkor vajon kiben bízhat? Vajon mikor lesz vége ennek az őrületnek és káosznak? A múltat meg kell érteni, ahhoz, hogy a jelen élhetővé váljon, de vajon lesz-e elég idő? És vajon a kedvesség és szeretet milyen funkciókat tölt be?

„Nincs olyan, hogy egy harc becsületes vagy aljas. Ez a különbségtétel a gyengékké vagy az alkalmatlanoké. Egyedüli célod a túlélés, amit csak úgy tudsz elérni, ha minden egyes összetűzésből győztesként kerülsz ki. Ha mindent felhasználsz a környezetedben, ha minden egyes mozgósítható izmodat beveted a célod érdekében, megszeged az összes esküdet, csalódást okozol a barátaidnak, homokot szórsz a szemekbe, de győzöl, és győztesként távozol. A szabályok betartását meg hagyd a sportcsarnokokban fellépő vándorszínészekre.”

Nehéz egy 124 oldalas kisregényről úgy véleményt formálni, hogy ne spoilerezzem el. Igazság szerint azt sem tudom pontosan, hogy mennyit kellene elárulnom éppen, hiszen minden információ kulcsfontosságú.

Talán annyit megtehetek, hogy elmondom én, hogyan látom jelen esetben a történet alakulását.

Nem hiszem, hogy meglepetést fogok okozni azzal a ténnyel miszerint nem vagyok elégedett a cselekmény folytatásának tekintetében. A kezdetleges káoszban én „otthonosan” mozogtam, mert a sok rejtélytől függetlenül is jól tudtam követni az eseményeket és igen csak sokrétűnek gondoltam a teljes zűrzavart.

Ez a benyomásom sajnos átredukálódott egy viszonylagos átláthatósággá, ahol számomra elment a történet valami enyhe „giccs” irányába, amitől ráz a hideg. Persze van benne még mindig eredetiség és sok válasszal adós maradt a sztori, ami felveti a kérdést lesz-e még egy része a sorozatnak? Nagyon remélem, hogy igen, hiszen túl kevés választ kaptam, de az biztos, hogy ezek után kevésbé lelkesen fogok a következő kötethez nyúlni.

„A magány súlyos teher, ami folyton próbál kétségbeesésbe taszítani.”

Hogy kinek ajánlom? Mindenkinek, aki az előző részét olvasta, de mégis senkinek, hiszen valószínű hasonlóan fog érezni, mint én is. Elég nehéz befogadni alapvetően is ezt az őrületet és bár lehet nektek sikerül, mégis készüljetek fel!

Ha a polcodon szeretnéd tudni, akkor az Agave Könyvek Kiadó várja a rendelésedet. 

Írta: NiKy



„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”


Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Szubjektív meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas és viszonylag egyedi történetté forrta ki magát. Az tény, hogy a meseadaptációknak mostanság nagy keletje van, így az olvasóban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire keverednek el a régi ismert elemek az új ismeretlennel, amit én végül is arányosnak éreztem.

„Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok, hogy megtévesszen a maszkod. Tudom, hogy mi vagy.”

Karakterek szempontjából Pirost nagyon megszerettem a kötet végére, mert bár helyenként cseppet túlzónak éreztem a viselkedését, végül nem csak testileg, de szellemileg is nagy utat tett meg és bizony nem sérülésektől mentesen. Szerettem vele lélegezni, gondolkozni és jó érzés volt hősként, mégis esendően viselkedni. Talán miatta éreztem elsőslegesen azt, hogy olvastam volna még a történetet és sajnálattal vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok.

Viszont vannak szereplők, akik ki tudnak hozni a sodromból, ilyen volt számomra Adam személye is. Igen ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy dühöt érezzek egy nem valós karakter iránt, de szinte adott volt, hogy robbanni fogok a képtelen és velejéig önző felfogása miatt.  Azt gondolom, hogy kellenek a negatív, vagy antihős karakterek egy könyvbe, de vannak azok a személyek, akik teljesen mindegy milyen besorolást kapnak, egyszerűen ellenszenvet váltanak ki az olvasóban. Nos, számomra ilyen szereplővé érett és egy percig sem tudtam együtt érezni vagy megérteni a személyét.

„Soha nem az Esemény – betegség, aszteroida, atomháború, bármi – volt a probléma. Hanem hogy mit csinálnak utána az emberek. És az emberek mindig a legalacsonyabb szintjükre süllyedtek le, amikor a dolgok rosszra fordultak.”

Az események pörögtek, a horrorisztikus elemek kellemes borzongást váltottak ki bennem, ami nagyon jó eredmény, hiszen nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak is. Azt hittem, hogy egy lerágott csontot fogok kapni, de e helyett egy újragondolt, friss és energikus regényt olvashattam, amitől kimondottan feltöltekeztem és remek hangulatba kerültem.

Összességében elmondhatom, hogy egy jó időszakban olvasott könyvet vettem kézbe, amelynek hatására úgy érzem, hogy nagyon szívesen olvasnék más történetet is az írónő tollából.

Amennyiben szeretsz borzongani, még nem borítottak ki a vírussal kapcsolatos történetek és kíváncsi vagy egy régi klasszikus mese nagyon is egyedi elemekkel tarkított adaptációjára, akkor gondolkodás nélkül szerezd be ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy egy meleg ital mellett pár órás remek szórakozásban lesz részed.

Ha pedig a könyvet polcodon szeretnéd tudni, a Metropolis Media Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy



„– A gyerekek a játékaikkal nem ártanak senkinek. Gonddá csak aztán válnak, ha felnőttként továbbjátszák őket."


Őszintén szólva még most is keresem a megfelelő szavakat, hogyan is írhatnám le mindazt, amit kaptam ettől a történettől. Milyen érzéseket hozott felszínre bennem és hogyan is érzem magam olvasás után. Fontos mozzanatok ezek és maradandó életérzések. De mielőtt ebbe belemennék, szeretném megköszönni, hogy utazókönyvként olvashattam a könyvet. Köszönöm szépen.

Ákody Zsuzsa írónő neve nem ismeretlen számomra, hiszen még 2019-ben megvettem Lélekrablók című kötetét, ami persze azóta is olvasatlanul várakozik a könyvespolcomon. Azt gondolom, hogy most jött el az a pillanat, amikor előkeresem és elolvasom. Eddig tudtommal 6 könyvet írt, és kétség sem férhet hozzá, hogy mind a beszerzendők listájára teszem.  Az írónőről ezen a linken tudsz meg többet.

Ákody Zsuzsa – Zazi című kötete 2009-ben jelent meg először a Hét Krajcár Kiadó gondozásában. Azóta másodkiadásban már a Pen-Dent Kiadó oldalán is beszerezhető.

A borító bíborvörös alapon egy magába roskadt lányt ábrázol, aki áraszt egy bizonyos magányosságot és elveszettséget, amelyet először nem értettem, de végül rá kellett, hogy döbbenjek ennél kifejezőbb már nem is lehetne ez a kép. Szakács Dénes mind a borító, mind pedig az illusztráció készítője, megálmodója. Ezúton is minden elismerésemet szeretném kifejezni, hiszen rendkívül impozáns a maga nemében.

Ennek a regénynek a központi alakja Zazi – a címadó – három gyermekes anyuka, aki egy jól működő házasságban él és sikeres írói babérokat tudhat magáénak. Ám, ahogy lenni szokott, a külcsín mögött több ponton is foszlani látszik ez a perfekcionista kapcsolat, kezdve egy aranykalitkába zárt „madár” életétől, a múlt és jelen különböző pontjainak töredékein át. Vajon hogyan érezheti magát egy megtört lélek, akinek a múltja feledésbe merült, a jelene szétesőben és a jövője, mely oly megfoghatatlan, szinte kilátástalannak látszik? És vajon milyen élet az olyan, ahol a férjed a tökéletestől rosszabbat nem enged, ahol a gyökerek szétestek, a barátok pedig nem azok, akiknek mondják magukat? Nos, ezek a kérdések csupán a kezdete mindannak, amit az olvasó kap ettől a könyvtől. Minden felmerülő kérdésnek helye van, értelme és indíttatása jogos, még akkor is, ha először úgy érzed, hogy ez nem te vagy, nem belőled áradnak ezek az érzések, kérdések.

„Az ifjúság önző és kényelmes, amit nem akar, nem ért meg. Nem azért, mintha nem tudná megérteni: a fáradságot nem veszi, hogy más bőrébe bújjon.”

Szubjektív meglátásom szerint ennek a történetnek lelke van, lélegzik, érez, és bizonyos szinten haldoklik. Minden értelemben tükörképe egy verbálisan bántalmazó kapcsolatban levő életnek, amely bármelyikünkkel megtörténhet, még akkor is, ha társadalmilag nem ezen a lépcsőfokon élünk. Velem, veled, bárkivel, hiszen mikor szeretünk, nem látunk, nem hallunk. Hiszen, aki szívünk választottja, a maga tökéletlenségében tökéletes, vele lélegzünk, évről – évre éljük a hétköznapokat, szaporodunk és reméljük, hogy amíg csak élünk egy lélekként öregszünk meg. Ez a sorsunk, ezért létezünk, hogy társra leljünk egy hatalmas világban, amíg világ a világ. De mi van akkor, ha ez a társ nem az, akinek hisszük? És mi történik akkor, amikor szembesülünk azzal, hogy az eddigi évek törött tükörszeletek csupán, és éppen abban látjuk magunkat, ahova esik a tekintetünk? Ilyen kérdések merültek fel bennem olvasásom folyamán, amire többé-kevésbé választ leltem, de hosszú utat tettem meg érte.

„(…) a házaknak lelkük van. Ha laknak egy házat, de nem gondozzák, úgy csak lelakottá válik, szegényes formát ölt. A nem használt ház viszont a léte értelmét veszíti el, s meghal a lelke.”

Karakterek szempontjából Zazi egy hús-vér nő, akinek a három gyermeke már elérte a felnőtt kort és legnagyobb nyugalommal élhetné szerető férje mellett a hétköznapokat, mégis több szegmensből kezd „felébredni”, hogy akiket szeret és szeretett nem azok, akiknek mondják magukat. Mindenhol titok és ármány, ezért visszatér emlékeiben a múltba, hogy meglelje a megfelelő válaszokat. Imádtam a bőrébe bújni bármennyire is fájdalmas volt, hiszen annyira esendő és mégis értékes lelkű teremtés, akinek minden gondolata, tette – még ha nem is volt mindig ésszerű - elhitette velem, hogy jó úton halad és fel fogja fedni a régi titkokat. Nagyon sokat fejlődött és mégis megmaradt egy álmodozó lánynak.

Erik nagyon irritáló személyiség és egy percig sem voltam tőle nyugodt. Többször beolvastam volna neki a legszívesebben, ugyanakkor a végére egy hatalmas elismerést is kiváltott belőlem. Nem kedvelem továbbra sem, de ilyesmit csak is egy zseniális író képes véghezvinni.

A mellékszereplők közül kiemelkedik Bandi és Péter, akik két külön világ, mégis egyek. Míg az előbbi egy csupaszív lélek, addig az utóbbi csupa üresség és giccs. Mégis elengedhetetlenek ők így együtt, hiszen tőlük kerek egész ez a történet.

És nem hagyhatom ki Lindát sem, mert bár nem tudtam róla sem jót, sem rosszat gondolni, végül megértettem és azt hiszem nem kicsit éreztem át a vele történteket.

Események szempontjából nagyon kompakt a történet, nincs egy perc nyugta se az olvasónak és bizony az írónő végig az orránál fogva vezeti, egészen az utolsó lapokig. Persze lehet, hogy csak én vagyok ennyire naiv, mégis csak pislogtam és kerestem, hogy hol van még elrejtve pár plusz oldal. Hiszen így nem lehet vége vagy mégis?

Összességében elmondhatom, hogy egy igazi pszicho-thrillert kaptam, tele életigazságokkal és sok – sok fájdalmas emlékkel. Ennek a történetnek léte van, hitelessége és rendkívül nagy ereje.

Ajánlom a könyvet nemtől és kortól függetlenül, mert erről a témáról olvasni kell. És egy saját gondolat: Néha bele se gondolunk, hogy akik felismerik mások fájdalmát, maguk is gyötrődnek valaki miatt. Ha már szenvedtél valaha, felismered másokban a sérülések okozta sebhelyek nyomát. Ez pedig egy örök körforgás kezdete.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, megteheted, ha az Ákody weboldalra ellátogatsz.

Írta: NiKy


 „Ha szeret az ember valakit, úgy kellene, hogy együtt legyenek.”


Ezt a könyvet ismételten borítója miatt választottam, mert beleszerettem első látásra. Nagyon megtetszett a színkonpozíciója is, hiszen a domináns színek mind közel állnak hozzám. Ráadásul, mint utólag kiderült, nagyon szépen letükrözi a belső tartalmat.

Kim Liggett - The Grace Year – A tizenhatodik év című regénye 2021-ben jelent meg a Maxim Kiadó gondozásában. Elsőre azt gondolná a gyanútlan olvasó, hogy egy lányregényt tart a kezében, mely csöpög a romantikától. Nos, ennél nagyobbat nem is tévedhetne.

Adott egy elzárt világ, ahol a nőknek alárendelt szerepük miatt csak a szigorú szabályok és tilalmak teszik ki a mindennapi életüket. Ebben a közösségben csak azoknak van némi „kényelmesebb” életük, akik fátyolhoz jutnak és férjüknek szentelik minden pillanatukat. Ebben a szubrett szerepben nő fel az immáron 16 éves Tierney James, aki különcségével és lázadó természetével sok pletyka tárgya. De a szabályok elől senki sem menekülhet, így elérkezik számára is a fátylak éjszakája és majdan a kegyelem évének kezdete is. Vajon hogyan éli túl ezt az évet Tierney és a többi lány, mikor trancsírozók figyelik minden mozdulatukat? És vajon kibírja-e bárki ép ésszel a babonákkal átszőtt világukat? Nos, erre és még számos más kérdésre megleled a választ, ha elolvasod a könyvet.

„Annak nehéz, akinek meg kell tagadnia a természetét, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Az ilyeneknek állandó küzdelem az életük.”

Szubjektív meglátásom szerint ez a történet egy igazi zord világot mutat be, ahol a nőknek nincs saját akaratuk, a legkisebb vágyért is halálbüntetés jár és a férfi döntése szent és sérthetetlen. Nem ismerős ez valahonnan, kedves olvasó?

A kötet számos olyan társadalmi problémát dolgoz fel, ami együttesen adja a történet sava-borsát. Fullasztó, sokszor nagyon kegyetlen sorokat olvastam és bizony a gyomrom nem egyszer görcsbe rándult. Mivel hiszek a nemek közti egyenlőségben, ezért számomra még intenzívebben csapódott le ez a sok kegyetlenség. Sokszor úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább a feszültséget, de végül mindig kaptam annyi felengedést, hogy egy apró levegővételhez jutottam, mire az író ismét visszarántott a sötétbe.

Karakterek szempontjából nagyon szépen kidolgozott, ráadásul minden szereplőnek meg van a maga fontos helye és ideje. Nincsenek felesleges mondatok, vagy párbeszédek, minden mozzanatnak jelentősége van.

Események szempontjából változékonynak mondanám, mivel voltak olyan részek ahol inkább az emocionális mélységeket fedezte fel az alkotó, majd máskor egy rántással beindítja az cselekményeket is.

Rendkívül sokrétű és pont ezért nehéz olvasmánynak gondolom, ugyanakkor rendkívül izgalmas is egyeben.

Összességében egy remek disztópikus horrort volt szerencsém olvasni, ahol az élet adta kegyetlenség maga az ember.

Ajánlom azon olvasóknak, akiknek kötélből vannak az idegei, vagy csupán nem ijednek meg a saját árnyékuktól, mert ha eddig nem féltek a kiszolgáltatottságtól, ez után a könyv után fognak.

Amennyiben elmerülnél ebben a borzongó világban megteheted, ha a Maxim Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


“Úgy tartja a mondás, hogy aki nem tanul a történelemből, az arra ítéltetik, hogy újra átélje. Szerintem ez baromság. Az emberiség sosem tanult a múltból, ahhoz túlságosan haragtartó. Az erőszak és a gyűlölet az emlékezés miatt létezik a mai napig. Ezért törnek ki a háborúk. Ez a világ legördögibb köre.”



A mostani értékelésem tárgya Joe Hart - Obscura című regénye, amely az Agave Kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben. Ami a könyvek külső “tálalását” illeti véleményem szerint eddig is eléggé el voltunk kényeztetve a kiadó részéről, de ez a mostani borító nálam minden eddiginél magasabbra helyezte a lécet, lehetne akár egy esetleges filmfeldolgozás moziplakátja is. Emellett az Agave által kiadott sci-fi-k kisebb-nagyobb kivételekkel szinte mindig beváltották a hozzájuk fűzött előzetes várakozásaimat, úgyhogy az előjelek rendkívül bíztatóan alakultak.

De nézzük is, hogy mirő szól a mostani kötet:

Történetünk főhőse dr. Gillian Ryan, aki magánéleti megpróbáltatásai mellett egy új, az Alzheimer-kórhoz hasonlatos memóriakárosodással járó betegséggel folytat mindennapos harcot. Amikor férje után kislánya is az árulkodó tüneteket kezdi produkálni, végső elkeseredésében elfogadja a NASA kétséges ajánlatát: vegyen részt az ENSZ-űrállomásra induló expedícióban, melynek célja a legénység körében terjedő emlékezetkiesések eredetének vizsgálata, cserébe pedig korlátlan támogatást kap kutatásainak finanszírozására. Vajon elvállalja a felkérést? Erre és még számos más kérdésre megleled a választ, cask vedd kézbe a könyvet.

Szubjektív véleményem szerint a regény első 80-100 oldala nagyon dinamikus és olvasmányos, egymást követik az események, feszes a tempó. Sajnos amint hőseink a világűrbe emelkednek, azzal párhuzamosan elkezd zuhanni a színvonal is. A történet átcsap egy teljesen hétköznapi thrillerbe, ahol ezúttal egy űrbéli állomáson lesz összezárva a heroina a kegyetlen gyilkossal egy teszemazt magányos ház helyett az utca végén. A kötet feléhez érve pedig már előre tisztában voltam a rám leselkedő további “fordulatokkal”, olyan kiszámíthatóvá válik a forgatókönyv, mint egy kedd esti B-kategóriás film esetében valamelyik kereskedelmi csatornán. Nagy kár érte, pedig nagyon érdekesen indul, de sajnos maga az író előadásmódja és törtenetszövése miatt nem marad semmi meglepetés (na jó, talán az epilógust leszámítva) az olvasó számára, őszintén szólva az utolsó száz oldalt már csak le akartam tudni.

Nem segíti az élvezhetőséget az sem, hogy a szerző meglehetősen nagyvonalúan bánik a technikai háttérrel, rengeteg a következetlenség illetve logikátlanság a könyvben felvonultatott csúcstechnológia történetbe ágyazása körül. Nehéz lenne ezt jobban részletezni spoilerezés nélkül, de például a szupertitkos-szuperfontos űrállomáson nagyjából olyan szigorú biztonsági protokollok vannak érvényben, mint a Tisza-parti nyári cserkésztáborban. Vagy említhetném azt is, hogy a rendelkezésre álló fiktív technológia magát az egész űrutazást teszi számomra értelmetlenné. Kicsit magammal is ellent mondva, lehet hitelesebb lett volna a történet abban a bizonyos utca végén álló magányos házban. Persze a végén jön az elmaradhatatlan “sós-kútba-tették-onnan-is-kivették” finálé, aminek keretében hősnőnk Bruce Willis-t megszégyenítő körülmények között száll szembe mindennel és mindenkivel.

A karakterek átlagosak, se nem jók, se nem rosszak: van itt érző szívű óriástól kezdve a karrierista, de odabent azért mégis emberi parancsnokon át a háborús pszichózisban szenvedő veterán katonáig bezárólag minden. Pont sablonosságuk miatt nem tudtam igazán egyikükkel sem azonosulni vagy együtt izgulni, mert akárcsak a rossz filmeknél, itt is pontosan előre sejtjük, hogy ki lesz csak a veszteséglistát gyarapító statiszta és kinek lesz esetleg számottevőbb szerepe is a történetben.

Nyugodt szívvel csak a kiszámíthatóan sablonos thrillerek kedvelőinek tudnám ajánlani, kíváló kiegészítő lehet mondjuk strandoláshoz a Blikk helyett, de a hozzám hasonló kérgesszívű sci-fi rajongók jobban teszik, ha stabilabb kvazárok felé veszik az irányt.

Amennyiben mégis elerülnél a könyvben, megteheted, ha az Agave Kiadó oldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


„A világot, amelyben élünk, magunk teremtettük.
Hölgyeim és uraim, most miénk a megtiszteltetés, hogy megegyük, amit főztünk.”
(MICHAEL MASON)



Ezt a regényt utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm.

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nehéz már olyan témában újdonságra lelni, ami az elmúlt évtized egyik legfelkapottabb ihletforrása volt az alkotóknak. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen a horror alapjainak egyike a sokak által oly kedvelt zombik világa. Ha csak azt nézem, hogy hányan buktak eddig bele ebbe a finoman szólva sem ízléses témakörbe, akkor már sejthetitek, hogy mennyire féltem ettől a kötettől. Eltekintve a fent leírtakat mégis meglepően alakult az olvasási élményem.

„Mindenkinek az életében van egy vízválasztó; az a pillanat, amikor az emberre rátör a felismerés, hogy olyan döntés elött áll, ami kihatással lesz az egész jövőjére, minden további tevékenységére, és ha rossz döntést hoz, nem biztos, hogy helyre tudja hozni. És néha az állítólagos rossz döntés az, ami lehetővé teszi, hogy emelt fővel, méltósággal várjuk a végét; annak megnyugtató tudatában, hogy a helyes utat választottuk.”

A borító önmagamában már ad egy bizonyos sejtetést, elvégre egy véres felírat látható a képen. Semmi csicsa, csak pont annyi, ami megalapozza az olvasni vágyók hangulatát. Mivel a kevesebb néha több alapon készítették el, így ez pozitív hatással volt rám is.

Nézzük is, hogy miről szól a regény fülszöveg alapján:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”

Ezt a blogbejegyzést láthatjuk első mondatként a könyv hátulján, mely bizony egy kétségbeejtő, de annál fontosabb üzenetet rejt magában.

2014-ben minden megváltozott, ugyanis az emberiség feltalálta annak az ellenszerét, amit akkori világunk egyik legnagyobb pusztítójaként tartottunk számon. Ez pedig nem más, mint a rák. Csakhogy, mint minden sikeres eredménynek, ennek a hatalmas áttörésnek is meg volt a hátránya, amely egy új valamit teremtett. Ez az ismeretlen elterjedt a világban és megállíthatatlanná vált. A fertőzés olyan méreteket öltött, hogy mutációkat okozott az élő gazdatestben és végül elvégezte dolgát. A vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombik irányíthatatlanná váltak, mint személy megszűntek létezni. Csak egy dolog élteti őket, a zabálás minden mennyiségben. Hogy mit és kit, az teljesen mindegy. Több mint húsz évvel a Feltámadás után egy testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé, hogy felfedezzék a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Bloggerként nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.

A hírközlés világában a szerencse sokszor annyit jelent, mint tőkét kovácsolni mások fájdalmából.”

Szubjektív véleményem, hogy a történet több mint jó, sőt felemelő, pedig egy percig sem éreztem azt, hogy nevetni vágyom, inkább ellenkezőleg. A hangulat adott, hiszen a könyv a nyomasztó környezet megismerése mellett számos torokszorító és akciódús eseményt tol le az olvasó torkán, akár akarja akár nem.

„Milyen csodálatos egy olyan világban élni, ahol a „jó hír” nem feltétlenül jelenti azt, hogy „pozitív információ!”

A karakterek ugyan felszínesen vannak felépítve, viszont a vészhelyzet miatt folyamatosan fejlődnek. Nem éreztem szükségét vagy hiányát annak, hogy nem ismerem meg a belső világukat, hiszen sokkalta fontosabbak volt a háttérben meghúzódó politikai és életben maradási játszmák.

Ez a könyv ráadásul egy sorozat első része, ami azt jelenti, hogy azon kérdéseimre, amelyekre most nem leltem választ, a későbbiekben még megkaphatom. Mindenképpen szeretném folytatni, de sajnos úgy tudom, hogy a magyar kiadás jelenleg leállt, így kénytelen leszek más nyelven beszerezni a következő részeket.

Összességében elmondhatom, hogy egy izgalmas és nagyon tanulságos regényt olvashattam egy nem is annyira elképzelhetetlen jövőről.

Ajánlom a horror és akció szerelmeseinek, mert bizony itt egy percig sem fog unatkozni senki sem.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Lazi Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy


„A halál is lehet szabadulás (…)”



Hiszek a szerelem első látásra szlogenben, mert rendszeresen tapasztalom akkor, amikor meglátok egy olyan könyv borítóját, amit onnantól nem tudok kiverni a fejemből. Ez történt ezzel a kötettel kapcsolatosan is, melyet most értékelni fogok. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam a külső képről is, hiszen nagyon sejtelmes és a maga groteszk valójában ejtette rabul mind a figyelmemet, mind pedig a szívemet is.

Tade Thompson író nevével ugyan most találkozom először, de pont ezért rendkívül nagy örömömre szolgált, hogy máris egy ilyen ígéretes kisregényt olvashattam a szerző tollából.

Molly Southbourne ezer halála című regénye az Agave Kiadó 2021-es nyári újdonságaként került a boltokba, mely bár méretét tekintve nem egy terjedelmes alkotás, mégis küllemével hamar felhívja magára az olvasók figyelmét. 

Nézzük is, hogy fülszöveg alapján miről szól a történet:

Adott egy különleges család, ahol a minden napi élet nem a szokványos mederben folyik, hiszen a két szülő és egy szem gyermekük számára a hétköznapi családi eseményeket harcok, gyilkosságok és más, az életben maradáshoz szükséges leckék színesítik. Főhősnőnk, Molly Southbourne amióta csak él rendszeresen végignézi a saját halálát. Az élete szigorú szabályokhoz kötött, melyeket a felnőttek keményen betartatnak vele, persze ahogy várható ennek is komoly oka van, hiszen akárhányszor csak egy csepp vére hullik, egy másik molly születik, aki minden ízében hasonló hozzá, mégis a lány elpusztítására törekszik.

Molly számos módon képes végezni önmagával, de azzal is tisztában van, hogy amíg él, vadászni fognak rá. Az évek múltával pedig rájön arra is, hogy nem számít, mennyire precízen követi a szabályokat, a mollyk előbb-utóbb rátalálnak. Vajon miért olyan különleges Ő, hogy ilyen életet kell éljen? És lesz-e valaha is egy nyugodt időszaka, mikor átlagos lányként viselkedhet? Ezekre és még számos más kérdésre választ lelhetsz, ha elolvasod a könyvet.

„Csak egy rövid ideig tart az életünk. Addig kell kiélveznünk, amíg még életben vagyunk.”

Szubjektív meglátásom szerint a történet egyedi és kellően gyomorforgató. Nem vagyok egy félős személy, de még én is kellemesen megborzongtam egy – egy oldal olvasásakor.

Karakterek szempontjából nincsenek magasságok vagy mélységek, de folyamatos változás és fejlődés tapasztalható, mely egy síkon mozog a történet alakulásával, ezt pedig nagyon szeretem.

Események szempontjából izgalmas, letehetetlen kategória, a szó valós jelentésében. Hiába lett volna dolgom, addig olvastam, míg el nem fogytak a lapok. Mivel ez egy sorozat első része, így maradtak megválaszolatlan kérdések bennem, amikre merem remélni a következő kötetben már választ kapok.

Nagyon érdekes a szülői szabályok rendszere, nézzétek csak:

„Ha látsz egy lányt, aki úgy néz ki, mint te, fuss! Ha nem tudsz, harcolj!
Ne sebesülj meg!
Ha mégis, és vérzel: felmos, felgyújt és fertőtlenít!
Ha lyukat találsz, keresd meg a szüleidet!”

Mint látható nem egy szokványos házirend és elég szigorú ahhoz, hogy az olvasó odafigyeljen rá és elgondolkozzon rajta.

Összességében elmondhatom, hogy egy új kedvenc kötetre leltem. Mivel ez egy sorozatindító regény volt, így izgatottan várom a következő rész megjelenését.

Ajánlom azon olvasni szerető lelkeknek, akik nem ijednek meg az árnyékuktól, szeretik a misztikumokat és élvezik a borzongás adta mámort.

Amennyiben elolvasnád a könyvet, az Agave Kiadó oldalán be tudod szerezni.

Írta: NiKy


„Kiválasztani az áldozatot, gondosan felkészülni a rá mérendő csapásra, könyörtelenül kiélni a bosszúszomjat, majd lefeküdni aludni… Nincs ennél édesebb dolog a világon!”  (Joszif Sztálin)


Ez a kötet számomra egy kis kitekintés a múltunkra, melyet sok seb és igazságtalanság jellemez, mégis fontos foglalkozni vele, hiszen sokat tanulhatunk belőle. Bár szeretem az ilyen témájú könyveket, de nagyon megválogatom, hogy mit és milyen mértékben olvasok és ez a történelmi fikciókra is vonatkozik. Viszont amikor kaptam a felkérést, hogy olvassam el a regényt, úgy éreztem, hogy a korszakról, melyben játszódik – bár sokat hallottam róla - szinte semmit sem tudok a tanultakon kívül, így örömmel éltem a lehetőséggel. Szeretném megköszönni az írónak, hogy megkeresett és kézbe vehettem alkotását. Köszönöm!

A borítómustra szokott lenni nálam az elsődleges, mikor értékelésbe kezdek, amit most sem szándékoztam kihagyni. Bevallom első körben cseppet megijesztett, de később megértettem, hogy az akkori kor szellemét tükrözi bizonyos szinten és egyfajta irónia is. Mert valljuk be első benyomásra az összhatás egy horrort sejtett, ugyanakkor olvasás után már teljesen megértettem ezt a választást. Ráadásul a maga nemében egy „remekmű”, amelyet Schiszler Ádám készített.

Ferenc K. Zoltán - Az ​ördög evangéliuma című regénye, az alkotó második publikált írása, ami ugyan ad egy bizonyos „elsőkönyves” érzést, de mégis biztosabb lábakon áll.

A mű a 60-as évek derekán játszódik, a Kádár-rendszer időszakában. Az akkori életszemlélet nagyon szűk kereteket adott a felnőttek és diákok életében. Súlyos büntetéseket vont maga után bármely meggondolatlan szóhasználat és bizony a tettekben is csak az előírtaknak szabadott megfelelni.

Az ebben a korban játszódó regény egyik főhőse Németh Gábor, aki végzős hallgatóként egy iskolai rendezvényen kisebb botrányt idéz elő azzal, hogy Horthy Miklóstól idézve, lázadásra, valamint a kommunizmus elleni harcra szólítja fel a lakosságot. Természetesen ennek következménye lesz, amikor némi rásegítéssel kap még egy esélyt és rábízzák két nyomozóra, hogy működjön együtt velük. A kezdeti nehézségeket nemcsak a fiú makacs hozzáállása fokozza, de egy nem várt őrült gyilkossal is tetéződik a baj, hiszen rituális gyilkosságok kerülnek napvilágra. Hogyan sikerül Gábornak kimászni a slamasztikából? Mi történik a bűnüggyel és mi köze van a két nyomozónak mindehhez? Megtudhatod, ha kézbe veszed a könyvet.

Saját meglátásom szerint a regény nagyon életszagú, melyet egész végig éreztem. Nemcsak a kor szellemisége és hangulatának megteremtése miatt, hanem azon apró pikantériákkal fűszerezett karakterábrázolásokkal, melyek számomra nagyon tetszettek. A könyvet átjárja a jól megszokott feszültség, a sokszor gyomorforgató igazságtalanság és egy bizonyos letargia, mely nem emészthetetlen, de kellően lehúzó, így biztos hatást gyakorol olvasójára.

Egy karaktert sem tudtam megkedvelni, de most ezt teljesen el tudtam engedni, ugyanis nem ezen volt a fő hangsúly. Az író remekül játszik a szavakkal, hiszen sokszor végletekig képes húzni a feszültség fonalát. Ráadásul az adott korról ad egy olyan képet, melyet hitelesnek éreztem és látszik a kutatómunka eredménye. Hiszen egy fiatal íróról beszélünk, aki a 29 évével nem élhetett abban a korban, melyet a regénye időszakának választott.

A kötetben meghúzódik egy bizonyos szarkazmus, ami számomra is okozott némi mosolygást, pedig nagyon nehéz témát ölel fel a mű. Ráadásul nehezen viselem az igazságtalanság bármely formáját és mikor erről olvasok, akkor elfog egy bizonyos tehetetlen düh. Mégis sikerült valamennyire feloldani bennem ezt a negatív érzelmet ennek a fanyar humornak köszönhetően. A krimi szál pedig kellett a történet alakulásához, hiszen több szempontból mutatja be az akkori gondolkodást és mégis élvezhető formában tálalja. A krimi műfaja számomra nem újdonság, viszont ebben a formában való kivitelezése már igen. És aki nekem tud meglepetést okozni, azt nagyon tudom értékelni.

Összességében elmondhatom, hogy egy nehéz témájú, de rendkívül olvasmányos regényt ismerhettem meg az író tollából.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az izgalmas krimiket, a lélektani történelmi regényeket, vagy csak egyszerűen szeretne egy feszültségekben gazdag regényt olvasni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet. 

Írta: NiKy




Imádtam az egész könyvet, fantasztikus volt. Az elejétől kezdve borsózott a hátam, főként az élethű ábrázolásoktól. A könyv egy nagyon durva autóbalesettel kezdődik, ahol az egyik főszereplőnk elveszíti a feleségét és az autóban ülő kislányát, aki pedig úgy eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Ez után pár évvel az özvegy újra családot alapít, gyönyörű feleség, kisbaba, a rémálom pedig egy idegen gyerek hirtelen felbukkanásával elkezdődik. Eddig a részig rettentő izgalmas a sztori, és utána is, de egy kis ellaposodás azért van benne. Tulajdonképpen a közepén ismerhetjük meg a felbukkanó lány személyiségét, motivációit. Nagyon nyomasztó volt, amikor az ő életének a morzsáit szórta elénk az író és olyan sebeket engedett látni, amik soha nem gyógyulnak be.

Ami nagyon tetszik, hogy a rendőrök életét is megismerhetjük. Nekem nagyon bejöttek a megoldásaik, egyszerűen voltak nagyszerűek, illetve szerettem Tom személyiségét. Nagyon szépen helyén kezelte a munkát és a magánéletet. A megfeszített fizikai és mentális igénybevétel ellenére remekül megtalálta az egyensúlyt.

Összességében egy nagyon jó könyvet kaptam, sokkal jobbat, mint amire számítottam, tele izgalmakkal, borzongással és elképedéssel.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Művelt Nép Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett



Elég lassan haladtam ezzel a könyvvel, bár hozzá kell tennem mindig nagyon álmos voltam, amikor elkezdtem olvasni. Nagyon - nagyon szeretem ezt a műfajt, és jó is volt a könyv, de azért közel sem mondanám lebilincselőnek és izgalmasnak.

A szereplők nagyon jók, tetszenek a karakterkidolgozások, különösen az elkövető személye. Valahogy pontosan így képzelek el egy ilyen embert. Egyáltalán nem lóg ki a sorból, van néhány furcsasága, de abszolút beleillik a normál emberek világába. Ahogyan elköveti a bűncselekményeket az számomra kissé sablonos volt. Olyasmi volt túlmisztifikálva, ami egyébként nem vall olyan, hú de hatalmas IQ-ra. Viszont maga a karakter tényleg tök jó volt. A rendőröket is szerettem, nagyon tetszett a csapatmunka, valamint nagyon valóságos volt az, ahogyan a költségcsökkentés súlyosan a munka minőségének rovására ment.

A rendőrnő, Ava Turner, aki egyben főhősünk egyetlen barátja, volt a legszimpatikusabb. Nagyon szeretem az ennyire erős, karakteres személyeket, nemtől függetlenül. Ki mert állni magáért még akkor is, ha tudta, hogy ezért súlyos árat fog fizetni. Érdekes volt az az ügy is, amin dolgozott, valamint a felmerülő etikai kérdések.

A mai napig is komoly vita forrását járta körül az írónő. A cselekmény sokszor elég lapos volt. Szerintem lehetett volna jóval izgalmasabbá tenni. Nem voltak benne rejtélyek, nem volt benne semmi olyan, amire nagyon ne számíthattunk volna. Ezt én nagyon hiányoltam, mert szeretem a fordulatokat, a csavarokat. Ez végig hiányzott és ehhez képest pedig nem rövid a könyv. A felénél sok a töltelék oldal, a vége meg kissé kidolgozatlan, össze van csapva.

Azért én ajánlom mindenkinek bátran, mert élvezhető, de aki egy pörgős, eseménydús sztorira vágyik az nem valószínű, hogy ezt a könyvet keresi.

Amennyiben ettől függetlenül elolvasnád a könyvet, a Művelt Nép Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: Anett


„A háborúból senki nem tér haza nyomasztó és démonokat szülő emlékek nélkül.”


Azt hiszem ez az olvasási élményem nagyon tanulságos volt a számomra, mert nem csak megleckéztetett, de fel is töltött. De először is szeretném megköszönni, hogy olvashattam, mivel utazókönyvként került hozzám. Köszönöm.

Az első, amit mindig szemrevételezek, az a borító. Ebben az esetben a sötét színek dominálnak, egy megrepedezett bőrű kéz és egy lánc látható, ami első ránézésre egy egyszerű „iparosmunkának” tűnt. Most már más érzések kavarognak bennem, ha ránézek, hiszen bár olvasásom után tudom, hogy hűen letükrözi a könyv fő mozzanatait, mégis úgy érzem, hogy nem a legszebb munka. Ellenben még mindig elfogadhatóbb, mint egy – két ma született „divat” borító.

A könyv belső tartalma viszont annál jobban lekötötte a figyelmemet. Ugyanis mindamellett, hogy egy roppant izgalmas prológussal kezd a történet, igazán semmi sem derül ki. Nézzük is, hogy miről szól a regény elsődlegesen:

Adva van egy háború, mely alapvetően is gyötrelmes és fájdalmas. Négy katona tér vissza tele sebekkel és rémálmokkal és egy sötét titokkal, melyről egyikük sem beszélhet. Az idő múlásával mindenki megállapodik és családot alapít. A kapcsolatuk felbomlik, és tulajdonképpen mindenki feltornázza magát egy kis „vagyondomb” tetejére. Ahogy az idő telik és a gyerekeik is lassan tinédzserek lesznek, megtörténik az, amire senki sem számított. Három veterán gyermekeit elrabolják. A különböző erőszak formáit átélt fiatalok egyre jobban elvesztik a reményt, hogy nem kerülnek ki élve a fogságból, míg nem egyik alkalommal felsejlik a szökés lehetősége. A nyomozást egy fiatal, kezdő rendőr kapta, kinek szíve arany, a megfigyelései alaposak, de ez vajon mennyire lesz elegendő? És vajon miért ő kapta meg a három legbefolyásosabb család ügyét?

A történet sok szemszögből íródott és több szereplős. Azt kell, hogy írjam, végre itt nincsenek felesleges karakterek, hiszen még a mellékszálon futó embereknek is fontos szerep jutott. Minden mondatnak oka van, minden párbeszéd tartalmaz olyan rejtett üzeneteket, melyek elegedhetetlenek a nyomozás szempontjából.

Szeretnék kiemelni négy olyan karaktert, akik valamilyen formában megérintettek.

Az első és talán legfontosabb számomra Liz személye. A vele történtekre nincs magyarázat és pont ezért is, tulajdonképpen vele tudtam a legjobban azonosulni egész végig. Nagyon erős személyiség, de a múlt megtépázta rendesen, semmi önbizalma nincsen és rettegésben telnek a napjai.  Amikor elvállal egy egyetemi nevelőtanári állást egy hatalmas lépést tesz a változás útján, és ezért éppen a bőrébe bújva valami hatalmas büszkeséget éreztem, mert folyamatosan változott és fejlődött, mégis esendő maradt. Csodálatos személyisége van, akinek helyén van az esze, intelligens, kedves és rendkívül jók a meglátásai. Ahogy épültünk lelkileg, féltünk, vagy menekültünk a múltunk elől, úgy gyógyultam én is általa. Nekem is megvannak a fájdalmas foltjaim az életemben, de képes voltam annyira azonosulni vele, hogy megmozgasson bennem valamit. Nagy szükségem volt Lizre és úgy gondolom ettől nagyon hitelessé vált a szememben.

A második fontos karaktere a történetnek Peter. Katona, testőr, áldozat. Egy csodálatos férfi, akit a múltja nem ereszti. Keresi a halált, de csak nem kapja meg, amire oly nagyon vágyik. Feladata van, amit még tudtán kívül is el kell látnia. Mikor találkozik Lizzel egy hatalmas erőt érez és tulajdonképpen az ő vezeklése és gyógyulása volt a másik olyan határozott élményem, amitől jobban kezdtem lenni és nagyon örültem is egyben.

A harmadik szereplője ennek a történetnek, Jen. Kétszeresen is csodálatos barát és hatalmas erő lakozik a lelkében. Róla sokáig nem tudtam eldönteni, hogy miért van déjà vu érzésem, de többet akartam róla tudni és barátommá vált észrevétlenül is. Mindig éles kritikákkal látta el Liz éppen összetört lelkét és igen többször is kíméletlen volt, de ez egy igazi barát dolga. Mert a szereteten felül kell kerekedni és néha igen is szükséges kritizálni és segíteni.

Talán le fogsz döbbenni kedves olvasó, mert a negyedik egyáltalán nem pozitív személy. Jack Schröder karaktere nagyon megosztó volt a számomra. Sokáig nem értettem, hogy miért is foglalkozom vele kiemelten, míg végül rá kellett, hogy döbbenjek, ő a saját maga legnagyobb ellensége. Édesapjával a kapcsolata nagyon nehéz és hullámzó. A múltja rendkívül súlyos és szintén megtépázott lélekkel próbál boldogulni, de, hogy megtartsa a démonaitól a távolságot, második legjobb barátját hívja sokszor segítségül, az alkoholt. Az ő személye ambivalens érzéseket keltett bennem és többször vártam tőle egy bizonyos obdurációt, de sajnos rendre csalódnom kellett. A múltja rabja, a mély fájdalom „menekültje” és a legfontosabb, hogy egy hatalmas pofont érdemelt volna tőlem. Amit pedig a végén kaptam általa, az őszintén szólva nagyon ledöbbentett.

A történet fő karaktereihez jól passzol a nyomozó, aki ettől az ügytől válik felnőtté, öt család és azok tagjai, több leszármazott és egy egyetemi igazgató, akinek a személyével nem tudtam mit kezdeni.

Az események szempontjából nagyon szépen összerakott, rendkívül precíz, az olvasót megvezető utakra térítő és mégis egy zseniális végkifejletet nyújtó alkotás. Sokszor sejtettem ugyan, hogy kivel mi lehet a gond, de aztán történt valami és elbizonytalanodtam. Pont ezért a végére teljesen megzavarodtam, és amit kaptam, az padlóra küldött.

A másik nagy pozitívuma ennek a kötetnek, ahogy a szerző formálja az emberi lelkeket, mert itt aztán fel lett sorakoztatva minden olyan karaker, akiről nem szívesen olvasunk. Kikerülhetetlen a sokkhatás és azt kell, hogy írjam, hogy számomra ettől is lett zseniális.

És ami külön öröm volt a számomra, hogy a szerelmi szál(ak)ról sem feledkezett meg az alkotó. Bár kimondottan nem központi elem, de számomra kiemelten érzékivé és pont ezért energikussá tette az amúgy sem unalmas történetet. És van is egy idézet, amit meg szeretnék osztani veletek. Nézzétek csak!

„(…) a szeretetet nem az táplálja, hogy hogyan nézünk ki, hanem hogy milyen emberek vagyunk. A belső tulajdonságok hoznak össze két különböző embert, ettől lesz érdekes a kettősük.”

Számomra az emberi lelkek tanulmányozása egy külön hobbi és sokszor órákat képes vagyok elszöszölni vele. Mikor ebben a kötetben felmértem a karakter „terepet” rádöbbentem, hogy még a legártatlanabb szereplőnek is van sötét foltja, amiért ő a felelős és akarva vagy akaratlanul is küzd, hogy az a bizonyos lepel még csak fel se lebbenjen róla. Ezért külön jegyzetet vezettem, kiről mit tudok és ment a találgatás, hogy vajon ki vagy kik az elkövetők. Amire jutottam balgaságnak tűnt, és amit az alkotó elém tárt végül is hihetetlennek. A kettő között csak egy egyezés volt, de, hogy kire gondolok, igazán nem árulhatom el!

Összességében elmondhatom, hogy egy rendkívül izgalmas, szépen összeszedett és felépített történetet kaptam. Mivel ez egy sorozat valószínűleg negyedik kötete, így alig várom, hogy elolvassam az előzményeket és természetesen a következő köteteket is. Határozottan kedvencem lett. Egyetlen egy bosszúságom volt, az a betű méret. Nekem nagyon jó a szemem, de többször azért tettem félre, mert már alig láttam. Ha lehet kérnem a következőben kicsit nagyobb méretben olvashassam ezt az izgalmas történetet.

Ajánlom a krimi szerelmeseinek, a thriller rajongóinak és azoknak is, akik szeretnének egy jót borzongani.

Ne feledjétek: „Ha boldog életet akarsz, akkor a múltad a hátad mögött kell hagynod.”

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Underground Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

„Nemcsak a félelmeinkkel kell szembenéznünk időnként, hanem a saját gondolatainkkal is (…)”


Oh, te jó ég! És azt hiszem még ehhez hasonló, válogatott kiáltások fogják elhagyni a számat, mivel nem olyan régen fejeztem be ezt a könyvet és még teljesen a hatása alatt vagyok. Már nem először fordul elő, hogy egy olyan történetet értékelek, ami nagyon megrázott valamilyen formában és miközben ezeket a sorokat fogalmazom tudatosul igazán bennem, hogy mennyire jó is volt az adott kötet, de ne siessünk ennyire előre! Ezt az élményt nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak elsődlegesen, hiszen ha nem kapok egy recenziós példányt, valószínű nem mostanában olvasom el ezt a regényt. Köszönöm!

Mason Murray munkássága az utóbbi pár napban központi szerepet játszott nálam, ugyanis a történeteinek nagy része foglalkozik az ezotéria bizonyos ágazataival és több olyan jelenséggel, mely a hétköznapi életben ritkán fordul elő, és pont ezért valami csodaként tartjuk számon. Az első két novellás kötetét már volt szerencsém olvasni, melyeket akkor jónak értékeltem és bizony most ez az érzés megerősödött bennem. Ugyanis a mostani regénye az alkotónak ismételten számos olyan kérdést boncolgat, ami önmagában is „súlyos”, de itt egy csokorba összeszedve szó szerint fullasztóan hatott rám.

Kezdhetném azzal, hogy történetünk középpontjában három szereplő áll, de sajnos ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit. Ez a kötet sokszereplős, mindenkinek megvan a maga szerepe és fontossága. Érthető úgy is, hogy a mellékszereplőknek is minden szava és kifejezése hatással van az események alakulására, és a kezdeti káosz szép lassan egy egész őrületté növi ki magát. Ha nem tudnám pontosan, hogy fikció az egész alap történet, bizony már ott tartanék, hogy önkéntes alapon kérném a zubbonyt, mert ezt másképpen nem lehet befogadni. Azt hiszem ideje az eseményeket is felvázolnom, hogy nagyjából értsétek miért is vagyok ennyire zaklatott!

Nézzük is, hogy miről szól a könyv!

Adott két férfi, akik a mindenség felett állnak, - és ezt szó szerint kell érteni. Sem az idő, sem a hely, sőt megkockáztatom, hogy a valóság vagy az álom sem tudja befolyásolni létüket, hiszen minden az ő akaratuk szerint mozog és történik. Ezek a személyek az érem két oldalán állnak, hiszen ellentétes pólusukkal léteznek ebben a világban. Míg az egyiküket a halál élteti, addig a másikat az élet különböző pillanatai viszik előrébb. Létezésük nem csupán a véletlen műve, hiszen minden okkal történik.

És adott egy nő, akinek a múltjában sok a rejtély és homály, mégis pozitív szemlélettel éli a mindennapokat. Egészen addig, míg egy hideg októberi napon ennek a három személynek közös utat nem szán a sors.

Az események középpontjában egy sorozatgyilkos kiléte, egy titokzatos férfi és számos olyan esemény áll, amelyek jól illeszkednek egymáshoz, mégis csak a végén tudatosul az olvasóban, hogy tulajdonképpen mi is történt valójában. Ezt a kavalkádot színesítik a rendőrség nyomozói, pár elszórt karakter, a sok „hulla” és a végzet, mely akkor is utolér, ha nem foglalkozol vele. Hogy ennek a kalamajkának mi a lényege, vagy pontosítok, mi a kimenetele? Nos, erről már igazán nem írhatok, de az biztos, hogy el kell olvasni a könyvet!

Többnyire karakter „bolondnak” tartom magam, hiszen mindenki változik és formálódik, így ha egy adott műben nincs fejlődés, akkor nagyon szomorúvá válok. Szerencsére ebben az esetben széles skálán haladnak a szereplők, mindenki változik valamilyen formában. Van, aki többet és van, aki kevesebbet. Az alkotó nagyon szépen ábrázolja az emberi érzések különböző aspektusait, egészen odáig fajulva, hogy már az olvasó is romlottnak érezhesse magát. A bűnöktől egyik karakter sem mentesül, aki „ártatlan”, annak is van mit takargatnia, hiszen folt nélkül nincs izgalom. Szeretem ezt a sokszínűséget, hiszen a szereplők árnyaltsága is ad egy bizonyos izgalmat, melyet az utolsó sor elolvasása után is magammal viszek. Szeretem az emberi lélek „bugyrait” is felfedezni, hiszen elképesztő élőlények vagyunk, és csak kicsit kell megkapargatni a felszínt, máris megmutatkozik mindenki igazi „arca”.

Viszont töredelmesen be kell, hogy valljam, hogy bizony ezt a regényt nem tudtam úgy „bedarálni”, mint ahogy szoktam egy 354 oldalas kötet esetében, hiszen átlagban maximum három óra és jöhet a következő. Most viszont azzal szembesültem, hogy fejezetről fejezetre mélyülök el egy olyan világban, amiben bár én magam is hiszek, mégis felvetült bennem több kérdés, amikre bizony sok utána olvasással tudtam csak választ kapni. Ennek a kitérőnek főleg az az oka, hogy megértsétek, hogy milyen izgalmas is valójában témakörileg.

Saját meglátásom szerint az íróra jellemző egy bizonyos „vonzódás” a misztikumok világához, melyet bravúros ügyességgel kombinál a valósággal. Ezen kotyvalék elegyeként kapunk mindenféle megmagyarázhatatlan eseményt, és ha ez megfekszi a gyomrunkat, annyi baj legyen. Külön figyelmet szentel a valóság és a misztikum bemutatására. Rendkívül szépen felfedezhető, hogy párhuzamot von az élet és a halál tematikája között.

Viszont mivel már fent említettem, hogy a két novellás kötetét volt szerencsém olvasni, felfedeztem, hogy ennek a történetnek az egyik alapötletét valószínűleg az egyik általam ismert novella adta, amit lehet, hogy rosszul gondolok, de cseppet átformálta és tulajdonképpen ezt bontotta szirmaira. Ha igaz a feltevésem, bizony nagyon örülök neki, mert rendkívül tetszett már akkor is az a rövid kis szösszenet, most ebben a formában pedig gejzírként robbant fel bennem.

Ráadásul több életigazságot is találhatunk a kötetben. Mutatok is egyet, nézzétek csak!

„– Sorsod nem kívánságműsor. Elfordíthatod a fejed, vagy becsukhatod a füled, de aminek rád kell találnia, az rád talál.”

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon szórakoztató, rendkívül összetett és bizony horror elemekkel ellátott regényt olvashattam. A sokszereplős, több szemszögből megírt alkotás egy felejthetetlen olvasási élményt okozott, melynek köszönhetően sok újdongással gyarapodtam. Ami a misztikum világát illeti, rendkívül sokrétűségével kutatómunkára sarkalt és ezt én nagyon szeretem. Méltó helye van a polcomon és bizony az idei évem egyik legizgalmasabb történeteként tartom számon.

Ajánlom kortól és nemtől függetlenül azon olvasóknak, akik szeretik a kissé bonyolult, mégis rendkívül precízen megírt, félelmetes regényeket. És ne feledjétek: „Az élet a halál után is megy tovább (…)”!

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésedet, a Könyvmogul oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése