Adèle Dan - Démoni ketrec

 

„Honnan tudhatnád, hogy valóban feledni akarsz, ha még sosem emlékeztél igazán?”

Nem tudom, hogy mennyire fogok meglepetéssel szolgálni, de valahogy így képzeltem el mindig is a poklot, ahogy a jelenlegi olvasmányomban szemeim előtt megelevenedett. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az ember által elképzelt túlvilág milyen is lehet, de ahány vallást vettem figyelembe, annyi féleképpen képzeltem el ezeket a helyszíneket. Minden tekintetben úgy gondolom, hogy a kötet egyik idézete nagyon is méltán visszaadja a hitemet, miszerint „Valóban semmi sem fekete vagy fehér. Mégis hogyan lehet így a jót választani?” És való igaz, hogy nincs a két pólus meg egymás nélkül, tehát a jó csak a gonoszság párhuzamával nyeri el méltó jelentését. Ha ezt a nézetet tovább viszem, és kicsit kifordítom, akkor új értelmet nyer számomra a szórakoztató irodalomban, napjaink nagy divatját élő, erotikus irányzat is. Ezt a műfajt jómagam kevésbé kedveltem eddig, sőt meg merem kockáztatni, hogy az egyik olyan ágazatnak véltem, amelyet igen ritkán vettem kézbe. Számomra a mostani nagy divathullámban kiadott kötetek közül kézbe vett ilyen típusú regények legjava igencsak silány minőségű, mondhatni egyszer olvasható kategóriába estek és ennek okán egyre ritkult azon példányok száma, amelyeket szívesen forgattam, de pont ezért úgy éreztem előfordulhat, hogy nem megfelelően állok hozzá. Ekkor jutott eszembe, hogy nagyon szeretem a fantasy stílust, és ha ezzel keveredne a túlfűtöttség, akkor vajon az mennyire nyerné el tetszésemet? Nos, ez immáron a második olyan kötet, amely egy ilyen közös műfajban mozog, és azt kell, hogy írjam, nagyon jó irányba haladok. Persze a mostani regényt nemcsak ezért vettem kézbe…

Adéle Dan egy magyar származású írónő, aki első regényével legyőzte saját félelmét és egy olyan álmot valósított meg, amely sok olvasó szívét kötötte gúzsba. Démoni ketrec című regény idén (2023) jelent meg a hazai könyvesboltok polcain, amely a maga ütős külsöjével első pillantásra magához lánccolja leendő olvasóját. A kiadvány a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogy ki valójában a rab és a fogvatartó? Igazán nehéz kérdés, elvégre a történet egy nagyon mély világba rántja be a kíváncsi lelkeket, ugyanakkor önmagában semmit sem érne.

„Minden döntésnek ára van. Mindegyiknek.”

Történetünk hősnője Lotte, egy huszonkét éves egyetemista lány, akinek a nappalait gyógyszerfüggősége, az éjszakáit pedig az általa látott szörnyek határozzák meg. Ebben a kaotikusságban egy perc nyugta sincs, míg egy napon szüleivel ismételten az örök emlékezés helyszínére kénytelen menni. Itt mintha megállt volna az idő, a szél lassan érinti a fák leveleit, a nap sugara kissé fagyossá teszi a földet. Holt és élő néz szembe egymással, ki-ki a maga nézőpontja szerint, hogy a fájdalom folyóján át eljuthassanak a megbékélés szigetére. De ez a nap más, mint a többi, hiszen Lotte fellázad mindenki és minden ellen és mivel mindennek ára van, ezért is meg kell fizetnie… Angyalok és démonok harcába csöppen, ahol a jó fogalma is ragacsos vértől átitatott, és ha mindez nem lenne elég, a múlt árnyékai is hamarosan elérik a lelkét. Vajon hogyan képes megküzdeni mindennel és miért retteg, hogy a vágyai felemésztik a lelkét?

„Jó akarok lenni.
Végre egyszer az életben jó akarok lenni.
És ki fogom találni, hogyan tudom ezt elérni.”

Kép: NiKy m.i.

Ez a történet sok párhuzamot húz és rengeteg kérdést hoz felszínre olvasójában. Itt van mindjárt – a már fent is említett – jó és rossz témaköre, de akár a gyászról és elengedésről is írhatnék éppen. Sok – sok ellentét, mégis kiegészítése egymásnak, olyan tematikák, amikről alapvetően nem szokásunk filozofálni, csupán elfogadjuk létezésüket, hiszen az életünk részei akaratlanul is.

„Rég túlléptem már azon, hogy megbotránkozzak azon, hogy az egész eddigi világnézetem darabokra hullik.”

Saját meglátásom szerint ez a történet olyan, mint egy éles tör, ha hozzáérsz, megvágod magad vele. Az általa keletkezett seb pedig vérezni fog, akár akarod, akár nem. De, hogy a fájdalommal mit kezdesz, az már egyedi, elvégre valaki szisszen egyet és rászorít egy zsebkendőt, míg mások sírva fakadnak akár, én viszont megvizsgálom a vágás mélységét és egy kicsit „gyönyörködöm” benne. Talán betegnek tűnik elsőre, de az emberi test különleges adomány, egy olyan kincsesláda, amit használunk, elhasználjuk, amire teremtődött, de csak igen ritkán fordítunk rá komolyabb figyelmet. Ez a történet, pedig szintén olyan, mint egy figyelmet érdemlő, lélegző teremtmény. Behúzza a lelkedet, a szorítása egyre szorosabbá válik, míg végül elenged, de már sosem leszel olyan, mint előtte.

Kép: NiKy m.i.

Nagyon szerettem olvasni, hiszen a sötétséget néhol felváltotta a fény vékony vonala, de démonokkal és angyalokkal harcoltam, vágyakoztam és néhol megégettem magam, mégis minden pillanatban az őrület vett körül, hiszen mindez nem létezik vagy mégis?

Lotte karaktere kicsit megosztóra sikeredett a számomra, mert nehezen viseltem csetléseit, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer volt buta liba is, mégis megbocsájtottam neki, mert amin ő keresztülment, azt ép ésszel nehéz elfogadni, legyen szó bárkiről.

Darya maga a pokol leggyönyörűbb és egyben legveszélyesebb alakja. Külsőre kedvező a szemnek, de belülről a sötétség legmélyére lelünk. Pillantása maga a tűz és egyben a halál kegyes megváltása, mégis egyszere vonzódunk hozzá és rettegünk, hogy elveszünk.

A két főszereplő közötti kapcsolat forró és kissé játékos, hiszen élvezet volt olvasni szócsatáikat és tüzes „ismerkedésüket”. Talán néhol túl folyékonnyá váltak, de összességében nagyon érdekes párosra leltem általuk.

Nagy kedvencem Nársz, bármennyire őrült egy figura, sokkal jobban élveztem mikor róla olvashattam és még én is akartam, hogy egy óriás felfigyeljen végre rá. A szerelmi játékok veszélyesek, ez tagadhatatlan, és bár a huncutság nélkül még a pokol is unalmas hely lenne, azért jó ügyesen játszani.

„Nem attól lesz valaki bármi, mert megvan rá az esélye, hanem attól, hogy mennyire elhivatott azzá válni.”

Azt hiszem, hogy most először el fogom ismerni, hogy imádtam egy erotikus fantasy-t, mégpedig nem is akármilyen formában. A szerző még csak első könyvét adta ki idén, de bennem megmozdított valamit mélyen. Mondjuk egy kérdésem lenne: mégis hol volt eddig kedves írónő? Évek óta keresem azt a túlfűtött történetet, amelyben van tartalom, mégis a feltüzelt pillanatokat is örömmel fogadom. Végre, egy olyan kötet, amely az első mondatától az utolsóig megfogott, elgondolkodtatott és mégis elérte, hogy jól szórakoztam, miközben a lelkem sajgott. Ettől jó számomra egy erotikus műfajban íródott alkotás és nagyon várom a folytatását. A végéről pedig csak annyit, hogy pont annyira felcsigázó, hogy ne kaparjam a falat a következő kötetért, de azért gyötrő is, hiszen már olvasnám, nem is kérdés.

Hogy ajánlom-e? Hogy a viharba ne tenném, és válogatás nélkül mindenkinek, aki szereti a buja világú fantasy történeteket. Ennek a kötetnek lelke van, persze pont ezért csak saját felelősségre vedd kézbe! Nem hiszel nekem? Én szóltam…

„-Semmi nem adhatja meg neked a feloldozást és a teljes életet, csak saját magad. Így érezhetnél, ha megadnád magadnak azt, amire szükséged van. Ha ezt még nehéznek érzed, akkor nem vagy készen arra, hogy elérd.”

Remélem sikerült felcsigáznom a kíváncsiságodat, mert bizony most arra csábítalak, hogy válassz egy estét és rendeld meg a könyvet a NewLine Kiadó webshopjában.

Írta: NiKy

Christina Henry - Piros

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”

Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Szubjektív meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas és viszonylag egyedi történetté forrta ki magát. Az tény, hogy a meseadaptációknak mostanság nagy keletje van, így az olvasóban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire keverednek el a régi ismert elemek az új ismeretlennel, amit én végül is arányosnak éreztem.

„Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok, hogy megtévesszen a maszkod. Tudom, hogy mi vagy.”

Karakterek szempontjából Pirost nagyon megszerettem a kötet végére, mert bár helyenként cseppet túlzónak éreztem a viselkedését, végül nem csak testileg, de szellemileg is nagy utat tett meg és bizony nem sérülésektől mentesen. Szerettem vele lélegezni, gondolkozni és jó érzés volt hősként, mégis esendően viselkedni. Talán miatta éreztem elsőslegesen azt, hogy olvastam volna még a történetet és sajnálattal vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok.

Viszont vannak szereplők, akik ki tudnak hozni a sodromból, ilyen volt számomra Adam személye is. Igen ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy dühöt érezzek egy nem valós karakter iránt, de szinte adott volt, hogy robbanni fogok a képtelen és velejéig önző felfogása miatt.  Azt gondolom, hogy kellenek a negatív, vagy antihős karakterek egy könyvbe, de vannak azok a személyek, akik teljesen mindegy milyen besorolást kapnak, egyszerűen ellenszenvet váltanak ki az olvasóban. Nos, számomra ilyen szereplővé érett és egy percig sem tudtam együtt érezni vagy megérteni a személyét.

„Soha nem az Esemény – betegség, aszteroida, atomháború, bármi – volt a probléma. Hanem hogy mit csinálnak utána az emberek. És az emberek mindig a legalacsonyabb szintjükre süllyedtek le, amikor a dolgok rosszra fordultak.”

Az események pörögtek, a horrorisztikus elemek kellemes borzongást váltottak ki bennem, ami nagyon jó eredmény, hiszen nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak is. Azt hittem, hogy egy lerágott csontot fogok kapni, de e helyett egy újragondolt, friss és energikus regényt olvashattam, amitől kimondottan feltöltekeztem és remek hangulatba kerültem.

Összességében elmondhatom, hogy egy jó időszakban olvasott könyvet vettem kézbe, amelynek hatására úgy érzem, hogy nagyon szívesen olvasnék más történetet is az írónő tollából.

Amennyiben szeretsz borzongani, még nem borítottak ki a vírussal kapcsolatos történetek és kíváncsi vagy egy régi klasszikus mese nagyon is egyedi elemekkel tarkított adaptációjára, akkor gondolkodás nélkül szerezd be ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy egy meleg ital mellett pár órás remek szórakozásban lesz részed.

Ha pedig a könyvet polcodon szeretnéd tudni, a Metropolis Media Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy

H. P. Lovecraft - Árnyék Innsmouth fölött

 

“Az emberi elme szűk horizontján túl oly megnevezhetetlen borzalmak léteznek, amiket a legsötétebb rémálmainkban sem bírnánk elképzelni, ám fajtánk örökös átka, a tudásszomj és a kíváncsiság időnként szembesít velük.”

A Howard Phillips Lovecraft három elbeszélését tartalmazó válogatás a Helikon Zsebkönyvek sorozatban jelent meg 2020-ban. Véleményen szerint igen jól sikerült ez a szerkesztés, hiszen az írások többször is “kikacsintanak”, vagyis visszautalnak egymásra, egyfajta összefüggő világképet alkotnak. A sorozat egyéb kiadványaihoz képest ez is ízléses, praktikus – elfér a zsebben, olvashatjuk a strandon is...bár ezek után sokkal körültekintőbbek leszünk vízparton és a zátonyokat is garantáltan messzire kerülni fogjuk. Köszönöm a kiadónak, hogy rendre olyan könyveket válogat ebbe a sorozatába, melyektől több leszek és szívesen visszatérek hozzájuk többször is.

Kevés olyan író alkotott valaha a horror műfajában, akinek munkássága mind a mai napig hatással van kultúránkra, talán Bram Stroker vérszívó szörnyetege sorolható még ebbe a kategóriába, bár az részben folklór elemeken alapul. Hihetetlen, korát meghaladó irásai annyira lázba hozták alkotótársait (közéjük taartozott Robert E. Howard, a legendás Conan megalkotója is), hogy egy egész kultúrakört, a Chtulhu Mítoszt építették köré saját, hasonló témakörű elbeszéléseiken keresztül. Az általa megalkotott kozmikus horror műfajának szimbólumai számtalan filmben (Hellboy), képregényben (a Batman kiadványok Arkham szanatóriuma is innen ihletett), zenében (Metallica) valamint társas- és szerepjátékban (Arkham Horror, Call of Cthulhu) is megtalálhatóak.

“Fogalmam sincs, hogy mi mindent tartogathat még számomra az élet; ám abban biztos vagyok, hogy ez a másodperc visszavonhatatlanul lerombolta lelkem egyensúlyát, és örökre eltiporta bennem a természet józan működésébe vetett hitet.”

Mindig is foglalkoztatott az ennyire kiemelkedő alkotók esetében, hogy vajon milyen körülményeknek vagy adottságoknak köszönheti tehetségüket. Lovecraft esetében az “ihlet” forrása egyértelműen a traumatikus gyerekkorban kereshető, de egész életét a sorozatos nehézségek és traumatikus események sorozata árnyékolta be. Idézzük ide a szintén horroban utazó Nick Cutter sorait:

“Hallottam, hogy azt mondják, hogy az érzelmileg riasztó gyermekkor remek táptalaja a fikciónak, de hálás vagyok, hogy nem kellett inspirációt gyűjtenem ennek a kútnak a mérgezett vizéből.”

Lovecraft gyerekkorában beleesett abba a kútba és senki nem húzta ki.

Mindhárom történetet erősíti a személyes narratíva, az egyes szám első személyes elbeszélésmód, mintha tényleg valóban az író élné át maga az eseményeket, a hitelesség egy percre sem ingadozik meg. Nincsenek hősök vagy napfelkeltekor érkező felmentősereg, minden szereplő egyszerű halandóként sodródik és próbál életben maradni, miközben egész világunk létezését fenyegetik az ébredező kozmikus ősi istenségek.

Összességében elmondhatom, hogy nagyon jól szórakoztam és pont ezért: nem nagyon húznám tovább az értékelést vagy vesztegetném az időt a cselekmény ismertetésére. Azt hiszem, hogy elég egyértelmű a véleményem, az én ömlengésem helyett inkább olvassátok el a könyvet (és a többit is)! Horror rajongók számára megkerülhetetlen!

Ne feledjétek: “R’lyeh házában álmodva vár ránk a halott Cthulhu.”

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Helikon Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy

Nathan Ballingrud - Szörnyvidék

 

„Amíg tudod, hogy vannak választások az életedben, félsz a rossz döntésektől.”

Ezt a könyvet hirtelen ötletből vettem meg, mert megtetszett a borítója és a fülszöveg is elég kecsegtető volt a számomra. Bár a háttérben meghúzódik egy harmadik indok is, még pedig az, hogy az egyik kedvenc kiadóm jelentette meg. Kezdésnek ez egy remek „ajánlólevélnek” bizonyult.

A kötetben kilenc novella található. Műfaját és témáját tekintve elég változatos a felhozatal, bár mindegyikre jellemző egy bizonyos sokkolás és zsenialitás. Nézzük is sorban őket.

Ahová visz az utad címet viseli az első történet, melyben egy egyedülálló anya neveli bölcsődés korú lányát. Gwen átlagos kislánynak tűnik elsőre, de mint kiderül, nagyon furcsán viselkedik a hímek között és nem kis kalamajkát tud okozni. Toni anyaként és nőként is megcsömörlött és sokszor felelőtlenül viselkedik. Lányával a kapcsolata labilis és ez visszatükröződik a viselkedésében is. Egy nap egy titokzatos alak lép az életébe és fenekestül felforgatja az unalmas mindennapokat. Tulajdonképpen elemeiben változtatja meg az asszony viselkedését.

A második rész a Vad Hold címet kapta. Először furcsállottam, de végül megértettem, hogy mennyire megkapó ez a név. Itt egy építési vállalkozó két cimborájával egy kis csetepatéra készülődik, mivel hulligánok megrongálták a munkások eszközeit. Az elején még igazán nem történik semmi, de végül igazi tragédiába fullad az este. Aztán hirtelen hat hónappal később járunk és csak töredékes emlékekből tudjuk összerakni, hogy tulajdonképpen mi is történt a férfiakkal. A fő karakter tünetei teljesen jól felismerhetőek. Úgy gondolom, hogy több minden bizonyítja a poszttraumás stressz szindróma létét. Többszörösen eladósodik, a hitelezők és a károsultak folyamatos zaklatása miatt egyre mélyül a karakter szenvedése és végül visszatér oda, ahol minden elkezdődött.

A harmadik történet az SS címet kapta. Mondanivalója, mint azt gondolom, hogy sejtitek, a régi időszakra utal vissza, bár egy új köntösben. Egy fiúnak hamar meg kellett tanulnia, hogy nem számíthat felmenőire. Édesanyja betegsége rövid időn belül tolókocsiba kényszeríti az asszonyt, így főhősünkre marad a háztartás és a fenntartási költségek megkeresése. Ennek a történetnek az éke az élet árnyoldalának bemutatása és olyan események elindulása, melyek meghaladják karakterünk képességeit.

A következő novella már cseppet másként hatott rám, ugyanis egy -akár -valós élethelyzetből merítkezik. A Gleccserszakadék címet kapta, mely legnagyobb örömömre teljesen lefedi a történet lényegét. Egy expedíció a Déli-sarkon finoman szólva is halálos kimenetelű, főleg ha a csapat tagjai meggondolatlanok. Négy ember és nyolc szánhúzó kutya balesetéről és egy igen csak érdekes felfedezésről mesél a novella. Felmerül a kérdés, hol húzódik meg a határ az emberi empátia és az ésszerűség között? Nos, erre megtudhatod a választ kedves olvasó, ha elolvasod a könyvet.

A mennyország szörnyetegei egy merész álomképződmény kivetített története. Adott egy apa, aki a fia elvesztése okozta fájdalmat az alkoholba öli és adott egy asszony, aki a vádaskodások helyett a megcsalás útjára lép. E két ember néma gyásza és küzdelmeiről szól a mű, melyet megékesít egy ragyogó lény felbukkanása és a valós érzelmek gejzírként való felszínre törése.

Napszítta címmel olvashatjuk a következő „mesét”, mely egy csonka család képét fedi fel előttünk. Adott egy anya, aki nehéz munka árán tartja fent két gyermekét. És adott a két testvér, akik apjuk elvesztése miatt a saját kis fantáziájuk védőburkával vonták körbe magukat. De, hogy a történet ne legyen ilyen sablonos, a ház aljában egy árnyék húzódik meg. Ő maga a rothadó valóság, a vége és kezdete mindannak, ami megváltás lehet a történet kis „hőseinek”. De sajnos egy nem várt esemény elemeiben fogatja fel a család életét és árnyékolja be az amúgy sem idilli életeket. Vajon jobb az árnyak közt élni, mint kint a napfényben? És vajon melyik világ teremt nagyobb szörnyetegeket? Nos, megtudhatod, ha kezedbe veszed a könyvet.

Észak-Amerika tavi szörnyei címet kapta a következő történet, melyben egy család távol a várostól tölti szabadnapjait. A családfő ünneplése lenne a cél, de egy nem várt esemény zavarja meg az amúgy is feszült hangulatot. A cím elég megtévesztő, bár szorosan kötődik az eseményekhez. Vajon mit rejt magában az a bizonyos mélység?

Az utolsó két történet pedig az Átmeneti szállás és a Jó férj címeket kapták. Mindkettőre jellemző, hogy elcsúszott életekről szólnak. Míg az előbbi egy hajléktalan férfi kálváriájáról, addig az utóbbi egy tönkrement házasságról mesél.

Összességében úgy érzem, hogy a kötet tartalmaz kimondottan izgalmas és érdekes novellákat, de sajnos csak néhány kötötte le a figyelmemet, a többi már inkább untatott. Ugyanakkor mindegyikre jellemző, hogy olyan társadalmi rétegekről szól, ahol a szenvedés és erőszak valamely formája a mindennapok része és a sokkolás nem is a misztikumban rejlik, hanem inkább az ember okozta eseményekben. Hogy ki is a szörny valójában? Számomra az ember, de ezt mindenki eldönti maga.

Ajánlom a könyvet a misztikum kedvelőinek, illetve aki szeret az élet sötét oldalán barangolni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, az Agave Könyvek Kiadó oldalán be tudod szerezni a könyvet.

Írta: NiKy