Adèle Dan - Démoni ketrec

 

„Honnan tudhatnád, hogy valóban feledni akarsz, ha még sosem emlékeztél igazán?”

Nem tudom, hogy mennyire fogok meglepetéssel szolgálni, de valahogy így képzeltem el mindig is a poklot, ahogy a jelenlegi olvasmányomban szemeim előtt megelevenedett. Sokszor gondolkodtam már azon, hogy az ember által elképzelt túlvilág milyen is lehet, de ahány vallást vettem figyelembe, annyi féleképpen képzeltem el ezeket a helyszíneket. Minden tekintetben úgy gondolom, hogy a kötet egyik idézete nagyon is méltán visszaadja a hitemet, miszerint „Valóban semmi sem fekete vagy fehér. Mégis hogyan lehet így a jót választani?” És való igaz, hogy nincs a két pólus meg egymás nélkül, tehát a jó csak a gonoszság párhuzamával nyeri el méltó jelentését. Ha ezt a nézetet tovább viszem, és kicsit kifordítom, akkor új értelmet nyer számomra a szórakoztató irodalomban, napjaink nagy divatját élő, erotikus irányzat is. Ezt a műfajt jómagam kevésbé kedveltem eddig, sőt meg merem kockáztatni, hogy az egyik olyan ágazatnak véltem, amelyet igen ritkán vettem kézbe. Számomra a mostani nagy divathullámban kiadott kötetek közül kézbe vett ilyen típusú regények legjava igencsak silány minőségű, mondhatni egyszer olvasható kategóriába estek és ennek okán egyre ritkult azon példányok száma, amelyeket szívesen forgattam, de pont ezért úgy éreztem előfordulhat, hogy nem megfelelően állok hozzá. Ekkor jutott eszembe, hogy nagyon szeretem a fantasy stílust, és ha ezzel keveredne a túlfűtöttség, akkor vajon az mennyire nyerné el tetszésemet? Nos, ez immáron a második olyan kötet, amely egy ilyen közös műfajban mozog, és azt kell, hogy írjam, nagyon jó irányba haladok. Persze a mostani regényt nemcsak ezért vettem kézbe…

Adéle Dan egy magyar származású írónő, aki első regényével legyőzte saját félelmét és egy olyan álmot valósított meg, amely sok olvasó szívét kötötte gúzsba. Démoni ketrec című regény idén (2023) jelent meg a hazai könyvesboltok polcain, amely a maga ütős külsöjével első pillantásra magához lánccolja leendő olvasóját. A kiadvány a NewLine Kiadó gondozásában jelent meg. Hogy ki valójában a rab és a fogvatartó? Igazán nehéz kérdés, elvégre a történet egy nagyon mély világba rántja be a kíváncsi lelkeket, ugyanakkor önmagában semmit sem érne.

„Minden döntésnek ára van. Mindegyiknek.”

Történetünk hősnője Lotte, egy huszonkét éves egyetemista lány, akinek a nappalait gyógyszerfüggősége, az éjszakáit pedig az általa látott szörnyek határozzák meg. Ebben a kaotikusságban egy perc nyugta sincs, míg egy napon szüleivel ismételten az örök emlékezés helyszínére kénytelen menni. Itt mintha megállt volna az idő, a szél lassan érinti a fák leveleit, a nap sugara kissé fagyossá teszi a földet. Holt és élő néz szembe egymással, ki-ki a maga nézőpontja szerint, hogy a fájdalom folyóján át eljuthassanak a megbékélés szigetére. De ez a nap más, mint a többi, hiszen Lotte fellázad mindenki és minden ellen és mivel mindennek ára van, ezért is meg kell fizetnie… Angyalok és démonok harcába csöppen, ahol a jó fogalma is ragacsos vértől átitatott, és ha mindez nem lenne elég, a múlt árnyékai is hamarosan elérik a lelkét. Vajon hogyan képes megküzdeni mindennel és miért retteg, hogy a vágyai felemésztik a lelkét?

„Jó akarok lenni.
Végre egyszer az életben jó akarok lenni.
És ki fogom találni, hogyan tudom ezt elérni.”

Kép: NiKy m.i.

Ez a történet sok párhuzamot húz és rengeteg kérdést hoz felszínre olvasójában. Itt van mindjárt – a már fent is említett – jó és rossz témaköre, de akár a gyászról és elengedésről is írhatnék éppen. Sok – sok ellentét, mégis kiegészítése egymásnak, olyan tematikák, amikről alapvetően nem szokásunk filozofálni, csupán elfogadjuk létezésüket, hiszen az életünk részei akaratlanul is.

„Rég túlléptem már azon, hogy megbotránkozzak azon, hogy az egész eddigi világnézetem darabokra hullik.”

Saját meglátásom szerint ez a történet olyan, mint egy éles tör, ha hozzáérsz, megvágod magad vele. Az általa keletkezett seb pedig vérezni fog, akár akarod, akár nem. De, hogy a fájdalommal mit kezdesz, az már egyedi, elvégre valaki szisszen egyet és rászorít egy zsebkendőt, míg mások sírva fakadnak akár, én viszont megvizsgálom a vágás mélységét és egy kicsit „gyönyörködöm” benne. Talán betegnek tűnik elsőre, de az emberi test különleges adomány, egy olyan kincsesláda, amit használunk, elhasználjuk, amire teremtődött, de csak igen ritkán fordítunk rá komolyabb figyelmet. Ez a történet, pedig szintén olyan, mint egy figyelmet érdemlő, lélegző teremtmény. Behúzza a lelkedet, a szorítása egyre szorosabbá válik, míg végül elenged, de már sosem leszel olyan, mint előtte.

Kép: NiKy m.i.

Nagyon szerettem olvasni, hiszen a sötétséget néhol felváltotta a fény vékony vonala, de démonokkal és angyalokkal harcoltam, vágyakoztam és néhol megégettem magam, mégis minden pillanatban az őrület vett körül, hiszen mindez nem létezik vagy mégis?

Lotte karaktere kicsit megosztóra sikeredett a számomra, mert nehezen viseltem csetléseit, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nem egyszer volt buta liba is, mégis megbocsájtottam neki, mert amin ő keresztülment, azt ép ésszel nehéz elfogadni, legyen szó bárkiről.

Darya maga a pokol leggyönyörűbb és egyben legveszélyesebb alakja. Külsőre kedvező a szemnek, de belülről a sötétség legmélyére lelünk. Pillantása maga a tűz és egyben a halál kegyes megváltása, mégis egyszere vonzódunk hozzá és rettegünk, hogy elveszünk.

A két főszereplő közötti kapcsolat forró és kissé játékos, hiszen élvezet volt olvasni szócsatáikat és tüzes „ismerkedésüket”. Talán néhol túl folyékonnyá váltak, de összességében nagyon érdekes párosra leltem általuk.

Nagy kedvencem Nársz, bármennyire őrült egy figura, sokkal jobban élveztem mikor róla olvashattam és még én is akartam, hogy egy óriás felfigyeljen végre rá. A szerelmi játékok veszélyesek, ez tagadhatatlan, és bár a huncutság nélkül még a pokol is unalmas hely lenne, azért jó ügyesen játszani.

„Nem attól lesz valaki bármi, mert megvan rá az esélye, hanem attól, hogy mennyire elhivatott azzá válni.”

Azt hiszem, hogy most először el fogom ismerni, hogy imádtam egy erotikus fantasy-t, mégpedig nem is akármilyen formában. A szerző még csak első könyvét adta ki idén, de bennem megmozdított valamit mélyen. Mondjuk egy kérdésem lenne: mégis hol volt eddig kedves írónő? Évek óta keresem azt a túlfűtött történetet, amelyben van tartalom, mégis a feltüzelt pillanatokat is örömmel fogadom. Végre, egy olyan kötet, amely az első mondatától az utolsóig megfogott, elgondolkodtatott és mégis elérte, hogy jól szórakoztam, miközben a lelkem sajgott. Ettől jó számomra egy erotikus műfajban íródott alkotás és nagyon várom a folytatását. A végéről pedig csak annyit, hogy pont annyira felcsigázó, hogy ne kaparjam a falat a következő kötetért, de azért gyötrő is, hiszen már olvasnám, nem is kérdés.

Hogy ajánlom-e? Hogy a viharba ne tenném, és válogatás nélkül mindenkinek, aki szereti a buja világú fantasy történeteket. Ennek a kötetnek lelke van, persze pont ezért csak saját felelősségre vedd kézbe! Nem hiszel nekem? Én szóltam…

„-Semmi nem adhatja meg neked a feloldozást és a teljes életet, csak saját magad. Így érezhetnél, ha megadnád magadnak azt, amire szükséged van. Ha ezt még nehéznek érzed, akkor nem vagy készen arra, hogy elérd.”

Remélem sikerült felcsigáznom a kíváncsiságodat, mert bizony most arra csábítalak, hogy válassz egy estét és rendeld meg a könyvet a NewLine Kiadó webshopjában.

Írta: NiKy

Hel Enai Dawn - Sunderon - Az ördög vére

 

A könyvet utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni.

Úgy gondolom, hogy kis hazánk is számos fantasztikus alkotót tudhat magáénak és bár sokan úgy tartják, hogy egy külföldi írótól biztosabb a sikeres kötet lehetősége, azt kell, hogy írjam tévedés. Egyáltalán nem biztos, hogy kintről számunkra megfelelő, vagy jó történetet olvashatunk, teljesen mindegy, hogy mit mutatnak a kinti számok. Mindenki egyéni ízlésű, de hiszem, hogy több hazai alkotó írását olvasnánk, nekünk is lehetnének egy Sarah J. Maas vagy akár egy Stephen Kinghez hasonló íróink, akik mernének egyre többet és jobbat írni számunkra.

Ennek legnagyobb bizonyítékát most értékelem. Ez a történet egy magyar írónő tollából született meg és annak jele, hogy itthon is vannak fantasztikus képzelőerővel és írástechnikával rendelkező alkotók.

Bár a külső borítás először nem győzött meg, hiszen nem éppen a legszebb külalakú kötet, mégis a látszat csalóka. A témáját nézve hűen letükrözi a belső tartalom egy nagyon fontos alkotóelemét és így ezért jobban meg tudtam békélni vele.

Hel Enai Dawn – Sunderon- Az ördög vére című alkotását az idei évem legjobb fantasy regényei között tartom számon. Nagyon részletes és egyedi világképet álmodott meg az alkotó, mindennek megvan a helye és ideje, nincsenek túlzások vagy elcsúszások, és pont ezért csak többet akar tudni az olvasó.

A kötet a „szokásos” angyal-démon harcokról szól, mégsem lerágott csont, mert egy teljesen új alapra helyezi a létüket és a két harcoló fél közötti ellentéteket. Az események középpontjában egy lány áll, akit mindenki meg akar győzni, hogy álljon az adott oldalra, de senki sem bánik vele fontosságának megfelelően és az őt védelmező vagy neki ártani akaró lények konfliktusából indul el a történet.

De nemcsak a világ, hanem az események és karakterek együttese adja ezt a fantasztikus történetet.

És ha már a szereplőkről írók, ennek a könyvnek úgy gondolom, hogy több főszereplője van. Ahogy fontos Sun, úgy szintén kiemelkedő Deron, Arez, Gewn, Mush és sorolhatnám. Számotokra egyelőre csak nevek, de számomra csodálatos személyiségű lények és emberek.

Igen jól olvasod, hiszen mégiscsak fantasyról van szó, és mint olyan nagyon is kiemelkedőről.

Több nézőpontból ismerhetjük meg az eseményeket, és igen oda kell figyelni ki kivel van szövetségben, ki kinek az ellensége. De ami számomra rendkívüli, az az árnyaltság, mely jellemzi a szereplőket. Itt se angyal, se démon nem jó vagy rossz. Mindenkinek megvan a maga indítéka és terve, hogy mit miért tesz. Mindenkinek van folt a múltjában, és igen a jelenében is.

De nézzük sorra őket:

Sun: elsőre egy egyszerű lány, aki egy para boltban dolgozik, imádja a horror filmeket és nem túl kedves a környezetéhez. Másságához hozzájárul egy sérült testrész, melynek lüktetése mindig emlékezteti őt arra, hogy nem feledkezhet meg arról, mi a célja és ezért a múltját is fel kell kutatnia.

Számomra a lány bőrébe bújni egy igazi kihívás volt, mert nagyon élveztem a gondolatait, mégis nehezen emésztettem meg a sorsát és bizony többször mérges voltam rá. Aztán rá kellett döbbenjek, hogy ez így van rendjén, neki még fontos szerepe van, és bizony megértem, miért hajszolja azt a tudást, melyért mindent képes feláldozni.

Deron: már kicsit másképpen hatott rám. Vele könnyebben azonosultam, de sokszor feldühített az arroganciája és többször éreztem szívesen fejbe verném egy péklapáttal. Ugyanakkor nincs könnyű helyzetben, hiszen sem a felmenője, sem a népe nem bánik vele kesztyűs kézzel. Bár a viselkedése és mániája Sun felé némileg örömmel töltött el, meg is zavarodtam, hiszen nem egészen azt nyújtotta, amit vártam tőle.

Arez: a kedvenc karakterem ebben a történetben. Kivetettsége, meg nem értettsége szánni való, de ugyanakkor sokkalta több van benne, mint egy átlagos erős harcos félvérben. A hűsége csodálatos érzéssel töltött el, bár tudom, hogy még tartogat számomra meglepetéseket és nagyon szurkolok, hogy érezze, amit kell egy bizonyos személy felé.

Gewn: egy talány az egész könyv során. Hiszen a látszat csal, mégis ő a legbölcsebb és legerősebb karakter mind közül. Az ereje nem feltétlen az külső adottságaiban mutatkozott meg a számomra, hanem abban a páratlan hűségben és hitben, amit képviselt a történet folyamán.

Mush: már egy más típusú figyelmet kapott tőlem. Nem utáltam, de nem is tudtam megkedvelni. Bőven értem, hogy miért vált azzá aki, de ugyanakkor számos rossz döntései miatt sokszor felidegesített és azt a bizonyos ostort a nyaka köré tudtam volna tekerni. Viszont nagyon sok kérdést hagyott bennem, amire választ szeretnék kapni.

Ez a világ nem gyermekeknek való, van benne bőven horror elem is. Bár számomra csak egy fűszere volt a cselekményeknek, mégis úgy gondolom, hogy fel kell kötnie a nadrágot mindenkinek, aki olvasni szeretné ezt a könyvet.

Ami pedig a végén kaptam, hogy is fogalmazzak?

Kedves Írónő!

Amit leraktál az asztalra az számomra egy nagyon erős és határozott igent jelent. Rábólintok arra, hogy olvasni szeretnék még tőled. De, hogy teheted ezt velem? Vagy bármely olvasóddal? Igen panaszt merek fogalmazni feléd, hiszen már most kaparom a falat, hogy hol a kötet folytatása. Ilyen függővéget hagyni, nem szép dolog, nagyon nem. Elérted, hogy szeretnék egy saját példányt a polcomon látni és nagyon várom, hogy megjelenjen a következő része a sorozatnak.

Addig is minden jót kíván egy új olvasód!

Mint látható kedvencemmé nőtte ki magát a kötet és cseppet benne ragadtam ebben a világban. Nagyon örülök, hogy megíródott, annak pedig főleg, hogy magyar tollból származik. Ajánlom minden fantasy rajongónak és annak is, aki csak egy jót szeretne szórakozni.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed az Underground Kiadó oldalán meg tudod venni a könyvet.

Írta: NiKy