Christina Henry - Piros

„A szülők, mindegy, mennyi idősek, vagy, hogy mennyi idősek a gyerekeik, mindig megpróbálják palástolni, úgy tenni, mintha semmi baj nem lenne.”

Minden idők egyik legkedveltebb és egyben legérdekesebb meséinek egyike a Piroska és a farkas története, ahol megelevenednek a klasszikus elemek, mint például a jó győzedelmeskedése a gonosz felett és a boldogan éltek, míg meg nem haltak. De mi van akkor, ha Piroska nem egy cuki kislány és a farkasból is egy egész falkára való vadászik? Nos, ezt a kérdést járja körbe többek között ez a kötet. Tulajdonképpen ennek az adaptációnak köszönhető, hogy végül megvettem és esélyt adtam, hogy elvarázsoljon vagy kiábrándítson. Hogy melyik nyert? Nos, erről kicsit lentebb bővebben is mesélek.

Christina Henry – Piros című regénye 2021 őszi újdonságainak egyike, amely a Metropolis Media Kiadó gondozásában jelent meg. Ennek a regénynek is elsődleges vonzereje a borító kép, mely jelen esetben Varga Balázs munkáját dicséri. Mondanom sem kell, hogy hűen letükrözi a belső tartalmat és a maga nemében megadja az alaphangulatot az olvasáshoz.

De nézzük is, hogy ebben a feldolgozásban mit is várhatunk a regénytől:

Mint ahogy az értékelésem elején már felkonferáltam, ez a történet alapjaiban merítkezik a világban oly jól ismert, szinte már klasszikusnak számító „Piroska és a farkas” meséjéből, ahol egy kislány elindul a nagymamához, de végül egy farkassal találkozik és kis kalamajka után a várható happy end-del ér véget a mese. Nos, ez a regény cseppet posztapokaliptikus időkben játszódik, ahol a világ már elemeiben sem hasonlít fénykorára. Az emberek csapatokba verődve próbálnak túlélni, bár szándékaik igen csak eltérőek. Ebben a káoszban él egy lány, aki úgy dönt, hogy el kell jutnia nagymamájához. Az út veszélyekkel tarkított és a halál nem is a legrosszabb, ami egy utazóra várhat.

Ez az időszak egy járvánnyal kezdődött, amely megtizedelte a népességet. A túlélők száma nagyon elenyésző, ezért minden élet fontos. A kormányok karanténtáborokba kényszerítik a lakosságot, amelyek a vírus melegágyai lehetnek, ezért nem mindenki akar ebben részt venni. Akik szétszéledtek Amerika földjén, azoknak számos harcot kell megvívniuk, de a túlélési esélyek egyre csökkennek és a szörnyetegek száma egyre nő.

Ebben a káoszban él egy különleges lány, akinek a filmek és könyvek jelentik a túlélés kulcsát, ám vajon elég –e ez a tudás ahhoz, hogy eljusson végcéljához épségben? Különösen akkor, ha „farkasok” lesik minden lépését. Nos, ezt érdemes kiderítened, hiszen az izgalmak csak ezután kezdődnek.

„Tudom, hogy sok szörnyeteg jár odakint, és külsőre mind embernek látszik.”

Szubjektív meglátásom szerint ez egy nagyon izgalmas és viszonylag egyedi történetté forrta ki magát. Az tény, hogy a meseadaptációknak mostanság nagy keletje van, így az olvasóban felmerülhet az a kérdés, hogy mennyire keverednek el a régi ismert elemek az új ismeretlennel, amit én végül is arányosnak éreztem.

„Te farkas vagy és én vadász. Nem a Piroska vagyok, hogy megtévesszen a maszkod. Tudom, hogy mi vagy.”

Karakterek szempontjából Pirost nagyon megszerettem a kötet végére, mert bár helyenként cseppet túlzónak éreztem a viselkedését, végül nem csak testileg, de szellemileg is nagy utat tett meg és bizony nem sérülésektől mentesen. Szerettem vele lélegezni, gondolkozni és jó érzés volt hősként, mégis esendően viselkedni. Talán miatta éreztem elsőslegesen azt, hogy olvastam volna még a történetet és sajnálattal vettem tudomásul, hogy elfogytak a lapok.

Viszont vannak szereplők, akik ki tudnak hozni a sodromból, ilyen volt számomra Adam személye is. Igen ritkán engedem meg magamnak azt a luxust, hogy dühöt érezzek egy nem valós karakter iránt, de szinte adott volt, hogy robbanni fogok a képtelen és velejéig önző felfogása miatt.  Azt gondolom, hogy kellenek a negatív, vagy antihős karakterek egy könyvbe, de vannak azok a személyek, akik teljesen mindegy milyen besorolást kapnak, egyszerűen ellenszenvet váltanak ki az olvasóban. Nos, számomra ilyen szereplővé érett és egy percig sem tudtam együtt érezni vagy megérteni a személyét.

„Soha nem az Esemény – betegség, aszteroida, atomháború, bármi – volt a probléma. Hanem hogy mit csinálnak utána az emberek. És az emberek mindig a legalacsonyabb szintjükre süllyedtek le, amikor a dolgok rosszra fordultak.”

Az események pörögtek, a horrorisztikus elemek kellemes borzongást váltottak ki bennem, ami nagyon jó eredmény, hiszen nagy rajongója vagyok ennek a műfajnak is. Azt hittem, hogy egy lerágott csontot fogok kapni, de e helyett egy újragondolt, friss és energikus regényt olvashattam, amitől kimondottan feltöltekeztem és remek hangulatba kerültem.

Összességében elmondhatom, hogy egy jó időszakban olvasott könyvet vettem kézbe, amelynek hatására úgy érzem, hogy nagyon szívesen olvasnék más történetet is az írónő tollából.

Amennyiben szeretsz borzongani, még nem borítottak ki a vírussal kapcsolatos történetek és kíváncsi vagy egy régi klasszikus mese nagyon is egyedi elemekkel tarkított adaptációjára, akkor gondolkodás nélkül szerezd be ezt a regényt. Úgy gondolom, hogy egy meleg ital mellett pár órás remek szórakozásban lesz részed.

Ha pedig a könyvet polcodon szeretnéd tudni, a Metropolis Media Kiadó várja a rendelésed. 

Írta: NiKy

Mira Grant - Feed – Etetés

 

„A világot, amelyben élünk, magunk teremtettük.

Hölgyeim és uraim, most miénk a megtiszteltetés, hogy megegyük, amit főztünk.”

(MICHAEL MASON)

Ezt a regényt utazókönyvként kaptam, amit itt is szeretnék megköszönni. Köszönöm.

Sokszor hangoztatom, hogy mennyire nehéz már olyan témában újdonságra lelni, ami az elmúlt évtized egyik legfelkapottabb ihletforrása volt az alkotóknak. Nem árulok zsákbamacskát, hiszen a horror alapjainak egyike a sokak által oly kedvelt zombik világa. Ha csak azt nézem, hogy hányan buktak eddig bele ebbe a finoman szólva sem ízléses témakörbe, akkor már sejthetitek, hogy mennyire féltem ettől a kötettől. Eltekintve a fent leírtakat mégis meglepően alakult az olvasási élményem.

„Mindenkinek az életében van egy vízválasztó; az a pillanat, amikor az emberre rátör a felismerés, hogy olyan döntés elött áll, ami kihatással lesz az egész jövőjére, minden további tevékenységére, és ha rossz döntést hoz, nem biztos, hogy helyre tudja hozni. És néha az állítólagos rossz döntés az, ami lehetővé teszi, hogy emelt fővel, méltósággal várjuk a végét; annak megnyugtató tudatában, hogy a helyes utat választottuk.”

A borító önmagamában már ad egy bizonyos sejtetést, elvégre egy véres felírat látható a képen. Semmi csicsa, csak pont annyi, ami megalapozza az olvasni vágyók hangulatát. Mivel a kevesebb néha több alapon készítették el, így ez pozitív hatással volt rám is.

Nézzük is, hogy miről szól a regény fülszöveg alapján:

„Legyek bár élő vagy halott, az igazság nem nyugszik. A nevem Georgia Mason, és könyörgöm: cselekedjetek, amíg lehet!”

Ezt a blogbejegyzést láthatjuk első mondatként a könyv hátulján, mely bizony egy kétségbeejtő, de annál fontosabb üzenetet rejt magában.

2014-ben minden megváltozott, ugyanis az emberiség feltalálta annak az ellenszerét, amit akkori világunk egyik legnagyobb pusztítójaként tartottunk számon. Ez pedig nem más, mint a rák. Csakhogy, mint minden sikeres eredménynek, ennek a hatalmas áttörésnek is meg volt a hátránya, amely egy új valamit teremtett. Ez az ismeretlen elterjedt a világban és megállíthatatlanná vált. A fertőzés olyan méreteket öltött, hogy mutációkat okozott az élő gazdatestben és végül elvégezte dolgát. A vírustörzsek átvették a hatalmat a testek és elmék felett, és az így létrejött zombik irányíthatatlanná váltak, mint személy megszűntek létezni. Csak egy dolog élteti őket, a zabálás minden mennyiségben. Hogy mit és kit, az teljesen mindegy. Több mint húsz évvel a Feltámadás után egy testvérpár, Georgia és Shaun Mason úton vannak életük legnagyobb sztorija felé, hogy felfedezzék a fertőzötteket mozgató sötét összeesküvést. Bloggerként nyilvánosságra akarják hozni az igazságot, még ha az életükkel fizetnek is érte.

„A hírközlés világában a szerencse sokszor annyit jelent, mint tőkét kovácsolni mások fájdalmából.”

Szubjektív véleményem, hogy a történet több mint jó, sőt felemelő, pedig egy percig sem éreztem azt, hogy nevetni vágyom, inkább ellenkezőleg. A hangulat adott, hiszen a könyv a nyomasztó környezet megismerése mellett számos torokszorító és akciódús eseményt tol le az olvasó torkán, akár akarja akár nem.

„Milyen csodálatos egy olyan világban élni, ahol a „jó hír” nem feltétlenül jelenti azt, hogy „pozitív információ!”

A karakterek ugyan felszínesen vannak felépítve, viszont a vészhelyzet miatt folyamatosan fejlődnek. Nem éreztem szükségét vagy hiányát annak, hogy nem ismerem meg a belső világukat, hiszen sokkalta fontosabbak volt a háttérben meghúzódó politikai és életben maradási játszmák.

Ez a könyv ráadásul egy sorozat első része, ami azt jelenti, hogy azon kérdéseimre, amelyekre most nem leltem választ, a későbbiekben még megkaphatom. Mindenképpen szeretném folytatni, de sajnos úgy tudom, hogy a magyar kiadás jelenleg leállt, így kénytelen leszek más nyelven beszerezni a következő részeket.

Összességében elmondhatom, hogy egy izgalmas és nagyon tanulságos regényt olvashattam egy nem is annyira elképzelhetetlen jövőről.

Ajánlom a horror és akció szerelmeseinek, mert bizony itt egy percig sem fog unatkozni senki sem.

Amennyiben elmerülnél ebben a világban, megteheted, ha a Lazi Kiadó weboldalára ellátogatsz.

Írta: NiKy

Fedina Lídia - Virokalipszis

 

Egy olyan világban élünk jelen pillanatban, melyet egy vírus elterjedése tömegeket küldött otthonaikba, hogy lelassítsuk terjedését. Sok szerettünk távol van tőlünk, féltjük őket, de megmaradunk a korlátozások falai között, és csak reménykedünk, hogy a számunkra fontos személyek éppen és egészségesen átvészelik ezt az időszakot. Gondolom számodra sem állnak távol a fenti sorok, hiszen valószínű te magad is megtettél mindent azért, hogy a legmegfelelőbben éld át ezt az időszakot! És vannak azon személyek, akik nap, mint nap azért küzdenek, hogy mi biztonságban legyünk, legyen az kórházi dolgozó, bolti eladó, rendőr, mentős, tűzoltó és sorolhatnám. Ez a pár sor tőlem egy köszönet is minden olyan személynek, akik nem ülhetnek otthon a négy fal között és nap, mint nap ki vannak téve: a fertőzés veszélyének. Köszönöm!

Ami pedig ezt a könyvet illeti, hisz ezért is írom eme sorokat, pont időben jutott el hozzám. Ha csak azt nézném, hogy egy sci-fi,- mely az egész világot érintő vírus terjedésével rákényszeríti a tudósokat és szakembereket arra, hogy védekezzenek, valamint megtalálják a további életben maradáshoz szükséges ellenanyagot-, akkor letudnám azzal az értékelésemet, hogy bár nem eredeti az ötlet, de egyszer olvasható volt. De, mivel aktuális a téma, így nem tudtam elmenni csak úgy a leírtakon. Azt le kell, hogy szögezzem, kitalációról van szó, mégis valóságos érzettel töltött el és a karakterek viselkedése sok esetben teljesen magával ragadott. Biztos vagyok benne, hogy bárki olvassa a mai időszakban, nem fogja hidegen hagyni. A témáját tekintve aktuális, viszont a tálalás egy ponton  hagyott némi kellemetlen érzést bennem. Mivel egészségügyben tanulok számomra viszonylag könnyen megértésre kerültek a vírusok, az emberi szervezet különböző reakciói, azon biológiai fogalmak, melyeket csak úgy hétköznaponként nem említünk. De egy laikus olvasónak több mint valószínű, hogy problémát fog okozni. Nagyon érződik az író eredeti szakmája, ugyanakkor számomra ez adta a hitelesség érzését is, ami elengedhetetlen egy ilyen kategóriájú könyv olvasásakor. Biztos vagyok benne, hogy még így sem lehetett könnyű munka megírni, de le a kalappal, én nagyon élveztem a kötet olvasását.

Ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzem a könyv három nagy részre osztható. Míg az első egy felvezetés, tulajdonképpen megismerkedünk a helyekkel, helyzetekkel, a probléma forrásával, és a karakterekkel. A második, már egy tíz évvel későbbi távlatot mutat, az ott történtek és problémák megértése, a különböző nyomozási fázisok és elemzések megélése.

A karakterek sokasága nehezen emészthető az elején, javaslok egy kis papírkát és feljegyezni ki kicsoda és miként kapcsolódik az adott történethez. Ugyanakkor mindenkinek fontos szerep jutott, igen még a mellékszereplők is kellettek, hogy kerek egésszé váljon minden szál. Felszínesen ismerünk meg mindenkit, igazán mély érzelmi pontot nem találtam az események előre haladtával sem, de így is átéreztem a karakterek személyiség változását, és megértettem, hogy ebben a helyzetben az érzelmi mélység fontossága elenyésző.

És a harmadik rész, amit először be kell, hogy valljak teljesen feleslegesnek éreztem. Nagyot ugrunk térben és időben, mégis szorosan kötődik az első két részhez.

Igazán ezt, az utolsó négy oldalon értettem meg és akkor már csak bólogattam, hogy micsoda csavar is ez. Meg kell érteni és türelemmel végig követni, hogy a végkifejlet egy csattanós pofonnal érhessen fel. Lesz, akinek ez elrontja majd az olvasási élményét, hiszen nem vagyunk egyformák, de akik rálelnek arra az ösvényre, melyen én is végig mentem, meg fogják érteni, hogy mi emberek vagyunk a probléma, és nem létezés, hanem a hozzáállás miatt. De ennyi bőven elég erről a részről, akit érdekel úgy is el fogja olvasni. Számomra kellemes csalódás volt és pont ezért feltétlen szeretnék még olvasni az alkotó tollából.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed, a Metropolis Media Kiadó weboldalán be tudod szerezni a könyvet!

Írta: NiKy